Web Toolbar by Wibiya MaNDA

HTML

MaNDA blog

A nemzeti identitást, kulturánk sokszínűségét, azt a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű kulturális vagyont, melyet elődeink ránk hagytak, úgy tudjuk legjobban megőrizni s utódainknak átadni, ha a XXI. század lehetőségeinek, igényeinek megfelelve összegyűjtjük, rendszerezzük, és nem csupán archívumok mélyén őrizzük, hanem valóban aktívan elérhetővé, kereshetővé tesszük. Ezt a kihívást felismerve hozta létre a magyar kormányzat 2010 nyarán – a volt Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA), mint önálló közgyűjtemény.

Facebook

<iframe src="//www.facebook.com/plugins/likebox.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fmandarchiv&amp;width&amp;height=395&amp;colorscheme=light&amp;show_faces=false&amp;header=false&amp;stream=true&amp;show_border=true" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; height:395px;" allowTransparency="true"></iframe>

270 éve, 1744. augusztus 25-én született Johann Gottfried Herder német költő, műfordító, filozófus, teológus. Nekünk, magyaroknak mára inkább csak a nevéhez fűződő „herderi jóslat” – miszerint „a szlávok, németek, románok és egyéb népek között élő magyarok nyelve néhány század múlva talán már nem vagy alig(ha) lesz fellelhető” –, idézi fel alakját, holott a XVIII. századi német irodalom és művelődéstörténet Goethéhez és Schillerhez fogható alakja.

johann-gottfried-von-herder_02.jpg

Ha irodalomtörténeti jelentőségét keressük, azt mondhatjuk, hogy míg kortársa, Gotthold Ephraim Lessing az összehasonlító szempontot vezette be az újonnan alakuló irodalomesztétikába, Herder a történeti nézőpontot. Kutatása elé azt tűzte célul, hogy feltárja azokat a történelmi okokat, amelyek eredményeként a különböző korok irodalmai létrejöttek. Az irodalom történetét a nyelv fejlődéséből vezette le. „A költészet az emberi nem anyanyelve”, tehát az emberiség valamikor úgy gondolkodott, mint a költők: nem logikus következtetések útján, hanem képekben és hasonlatokban. Herder felfogásában a népköltészet még ennek a gondolkodásnak a nyomait őrzi, és ezért javasolja a népköltészethez fordulást az újabb nemzeti irodalmak számára. Volkslieder (1778) c. gyűjteményében szinte majd minden ó- és újkori, keleti és nyugati nép költészetéből fordított; ennek a népköltészeteket bemutató kötetnek óriási népszerűsége és hatása volt a maga korában.

johann-gottfried-von-herder.jpg

Míg a német irodalom történetében részben az ő hatására született a Sturm und Drang mozgalom, addig a magyar irodalomban szintén az ő hatására indult meg az a népköltészet felé forduló, újító és gyűjtő mozgalom, mely a XIX. század első felének irodalmi fejlődését megalapozta. A Rát Mátyás szerkesztette Magyar Hírmondó 1782. január 16-i számában elsőként Révai Miklós tett közzé – névtelenül – felhívást az „énekek gyűjtésére”. Ugyan a felhívás még nem körvonalazza a későbbi pontossággal a népdal fogalmát, de a német példára való utalás félreérthetetlen. Az ebben a korban született énekgyűjtemények, mint Pálóczi Horváth Ádámé, illetve olyan, kéziratban maradt gyűjtések, mint Csokonaié, Mészáros Ignác Csallóközi Ódák és énekek, vagy Kreskay Imre Magyar Ódák avagy Énekek; valamint a vásárokon árult ponyvafüzetek ismert költők dalai mellett névtelenek énekeit is tartalmazták. Ebből a hatásból táplálkozik részben Földi János, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály irodalmi népiessége.

Herderhaus.jpgHerder lakóháza Weimárban

A népköltészet felé fordulás később, a XIX. század első felében is alapvetően határozta meg a magyar irodalom fejlődését, valamint irodalomtörténeti gondolkodóink műveiben is visszaköszön. Kölcsey Ferenc a Nemzeti hagyományokban szintén Herderhez nyúlt vissza, amikor kifejti, hogy a kultúra lényegét a folytonosság adja. Ha elszakadunk saját múltunktól, létünket veszélyeztetjük. „Ahol az ősi hagyomány vagy éppen nincsen, vagy igen keskeny határokban áll, ott nemzeti poesis nem származhatik.” A magyar költészettel kapcsolatban pedig megjegyzi, hogy annak is egy belső kezdeményezésből kiinduló fejlődésre lett volna szüksége, így a „pórdalokban” nemzeti kultúránk kibontakozásának lehetséges ösztönzőjét látta. Ez a gondolat pedig a negyvenes években az Erdélyi János, Petőfi és Arany által képviselt romantikus népiességre volt nagy hatással.

Láthatjuk tehát, Herdernek – a magyarság eltűnését vizionáló „jóslaton” túlmenően – meghatározó hatása volt a magyar irodalom fejlődésére, emiatt érdemes megtartanunk emlékezetünkben.

Vass Johanna

 

Címkék: irodalom filozófia költészet Johann Gottfried Herder herderi jóslat nyelvfilizófia

Szólj hozzá!

24
augusztus

A vak próféta

MaNDA  |  6 komment

…Óvatosan lépsz az örök elmúlás állapotába nehezedő könyvtár pincéjének kopott márvány lépcsőire. Sötét van. Belemerülsz a hívásba, nem is érzed a félelmet, mely szembe rohan veled. A jövendőmondó ezeréves rizspapírra rótt levelében üzent. Te álmodban letetted a kést, amit a kocsmában éppen a kerítő szívének céloztál és útra keltél, aminek csak eleje van, és most itt óvakodsz, nehogy lezuhanj a vak próféta képzeletébe.

Belépsz az ajtón, de mögötte nem ő fogad. Valójában nem hiszed, hogy létezik, legalábbis nem jobban, mint örömeid reszketeg árnyéka a tűző napon. Hol van ő? A tükör mögött? A tükörről visszaverődő visszfény mögött? Merre jár Borges, mikor a terem közepén állva körbenéz a sötétben? …

Sokkal többen vannak, akik ismerik Borges történeteit, és kevesebben, akik olvastak volna akár egyet is Az idő újabb cáfolata, a Képzelt lények könyve vagy A Másik, aki ugyanaz közül, esetleg Az Alef című elbeszélést.

Jorge_Luis_Borges_03.jpg

Borges remekműveiben mintha végtelen számú majom ütné az írógépet, szinte vég nélkül követik egymást a megálmodott történetek, lények, emberek és könyvek, amelyek további könyvekre utalnak; százezer oldal kakofónia, ami magába foglalja a Genezist, a Kabbalát és elfeledett argentin költők gondolatait, az óangol lírát és elbeszéléseket Stevensontól Kafkáig, a számmisztikát és Schopenhauert meg a megálmodott tigrist. Kortársai számára művei alig felfoghatóak, egy zseni kézjegyei, bár magát sosem tartotta annak. Szinte jogosan vetődik fel a gyanú, nem lehet, hogy az argentin zseni - megelőzve korát - használta az internetet? Fiatal éveiben az első irodalmi díjának árából vásárolt egy kopottas Enciklopédia Britannicát, s élete végéig nem is használt egyebet. Utolérhetetlen tudású, régimódi öregúr, futurisztikus víziókkal.

Paola_Augosti-Borges.jpgJorge Luis Borges (Fotó: Paola Agosti)

A végtelen keresése gyermekkorában egy kekszes dobozzal kezdődött, aminek tetején egy elfelejtődött motívum volt. Emlékei között hiába kereste újra és újra, végül arra jutott, hogy a kekszes dobozon egy kekszes doboz volt, és azon is egy kekszes doboz és így tovább. Még ennél is drámaibb volt a kis Jorge számára, a szülei szobájában egymással szemben lévő falakon lógó két tükör, amikbe ha belenézett, felfoghatatlan számú kisgyerek nézett rá vissza. Idős koráig kényszeresen rettegett az ilyen tükröktől. Ez a megsokszorozódott látszat önnön férfiasságában is komoly kétségekhez vezetett: meggyőződése szerint a szexuális aktus is megduplázza Borgest, és tudatos akaratát elrabolja az intuitív én.

Fiatal kora óta szenvedett szemén a recehártya leválásától, ami fokozatos látásvesztéssel járt, mígnem 55 éves korára teljesen megvakult. Tekintetét befelé, a fantázia irányába fordította. A valóság untatta és elbizonytalanította. Imádta a könyvtárakat, amikben megnyílt számára a végtelen. Sajátos egybeesés, hogy vágyott könyvtár igazgatóvá való kinevezését pont akkor kapta meg, mikorra már teljesen megvakult. A valóság, ahogy a könyvek valósága is a képzelőerő kérdése maradt már. Ahogy korábban apja is megvakult, Borges fél életen át attól rettegett, hogy neki is vakon kell élnie. S miközben annyira kereste minden történet mögött az újabb történetet, végül a valóságot már nem láthatta többé.Sorsunk nem a valószerűtlensége miatt irtóztató; azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényű. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó… A világ, sajnos, valóságos; én, sajnos, Borges vagyok.”

Jorge_Luis_Borges.jpg

Műveiben minduntalan elrejt, majd újabb történetet tükröz vissza; ami több, mint metaforikus sejtetés, Borges mindenekelőtt a fikcióba rejtett fikcióival lesz lenyűgöző. Páratlan gondolkodó figura, aki hangos csattanóval ragadja meg történeteiben a lényeget. Mintha csak jelet küldött volna, megjeleníti nekünk a különbséget a földhözragadtság és a magas repülés, a papírkultúra és a virtualitás között. Egyrészt végtelen számú szóáradatot és kimeríthetetlen ötletszövevényt gondolt ki, másfelől pedig olyan feszesen, világosan és részletekbe menően írt, mintha attól rettegett volna, hogy tulajdonképpen csak az olvasó idejét rabolja.

Ahogy az egymással szembe állított tükrökben a kép is a végtelenségbe mutat, elbeszéléseiben a képzelet alkotta jelzések: egyik szöveg utal a másikra, ami szintén egy másikban teljesedik majd ki. Borges láncszem a régi és az új irodalmi forma között, akinek fantáziája túllép a nyomtatott könyv keretein.

Csak azt tudnám, hogy miért tékozoltam

fontos és kedves dolgaimat el mind,

hogy ma éppoly elérhetetlenek, mint

Ádám rózsái a Paradicsomban?

 

Ősi, elégikus kábulatot

érzek, ha az a ház eszembe jut,

s fel nem fogom, az idő hova fut,

én, aki idő, vér s halál vagyok.

A modern irodalom mestere ma 115 éve született.

Jenei Gabriella

Címkék: irodalom költő író esszéíró Jorge Luis Borges

6 komment

Raffaello: Egy ifjú arcképe, van Gogh: Pipacsok, Csontváry: Éjszakai táj holdvilágnál alakokkal. Hogy mi a közös ezekben a festményekben? Sajnos, az eltűnt műkincsek számát gyarapítják. Az Interpol szerint, a feltehetően megrendelésre rabolt műkincsek elérhetik a 25 ezer darabot. Ezek között vannak szobrok, bútorok, egyéb régiségek csakúgy, mint festmények. Az eltűnt kincsekkel akár egy egész múzeumot is meg lehetne tölteni. 

Munch_museet.jpgAz oslói Munch Múzeum

A rablások azonban legtöbbször nem az éj leple alatt, lézersugarak bonyolult hálóján keresztül, amolyan akciófilmes keretek között történnek. Ahogyan éppen tíz éve, 2004.augusztus 22-én is történt. A szokványos vasárnapi múzeumi látogatást élvező, gyanútlan múzeumi látogatók szeme láttára raboltak el két Munch-festményt. A beszámolók szerint két fegyveres minden nehézség nélkül emelte le a falról a képeket, majd sietve távozott. A biztonsági kamera felvételein jól látszott, hogy a nagy sietségben a rablók kétszer is elejtették a festményeket. Bár, a rendőrség tizenöt perccel a támadás után már a helyszínen volt, majd módszeresen átfésülték a norvég fővárost, csupán a rablók üres és lopott autóját sikerült megtalálniuk. Szakértők feltételezése szerint, a betörők valószínűleg váltságdíjat akartak kicsikarni a világhírű vásznakért, hiszen azokat ismertségük miatt nem tudták volna értékesíteni a műkincspiacon. Ilyen követelés nem érkezett, ezért arra jutottak, hogy a rablást egy dúsgazdag műértő rendelte meg. A sikoly és a Madonna című festmények helyét hosszú ideig üresen hagyták az oslói Munch Múzeumban.

sikoly.jpgA sikoly

Edvard Munchot az expresszionizmus előfutárának is nevezik, kivételesen eredeti látásmódjával és könnyed vonalvezetésével vált híressé. Leghíresebb képe A sikoly, melyből négy változatot is készített, akárcsak a Madonnából. Úgy tűnik, Munch igen előkelő helyet foglal el a műkincspiacon, hiszen A sikolyt egyszer már elrabolták az oslói Nemzeti Galériából 1994-ben, miközben a  lillehammeri téli olimpia megnyitó ünnepségei zajlottak. A festményt néhány hónappal később találták meg egy hotel szobában.

Edvard_Munch_-_Madonna.jpgMadonna

Nem voltak ilyen szerencsések a 2004-ben ellopott festmények. Sokáig úgy tűnt, hogy teljesen nyomuk veszett. Mígnem egy másik ügy kapcsán a rendőrség látókörébe került személy, a bankrablásért elítélt David Toska, vádalku fejében információt szolgáltatott a vásznak hollétéről. A nyomozók és a szakértők úgy vélik, hogy a Munch-képek elrablásával valójában a norvég pénzintézet elleni támadás nyomait akarták összekuszálni. A sikeres nyomozásnak köszönhetően a festmények két évvel később, 2006-ban végre előkerültek. Habár a képek jobb állapotban voltak, mint remélték, mindkettőt restaurálni kellett. A sikoly nedvesség okozta károsodást szenvedett, míg a Madonna vásznán két lyukat fedeztek fel a szakemberek. A helyreállítás előtt öt napig lehetett megtekinteni a sérült képeket, majd két évet kellett várni a felújításra. Végül 2008-ban kerültek vissza méltó helyükre, azóta mindkét festmény a nagyközönség számára is megtekinthető a Munch Múzeumban.

Tompa Éva

Címkék: rablás képzőművészet festő képzőművész Madonna Edvard Munch A sikoly

1 komment

Minden korszaknak, minden generációnak megvan a maga kultikus szórakozóhelye. Olyan hely, aminek a színpadára egyszer minden zenei ambícióval rendelkező fel akar jutni. Ahova legalább egyszer mindenki be akar jutni, s részese akar lenni annak az életérzésnek, amit csak ott tapasztalhat meg. Mert aki lemarad, az kimarad. A Kádár-korszakban pontosan ilyen hely volt a KISZ Budapesti Bizottsága Ifjúsági Művelődési Parkja, közkeletű nevén az Ifipark.

ifipark_1.jpg

A park 53 évvel ezelőtt, 1961. augusztus 20-án, ünnepélyes keretek között nyílt meg, az 1870-es években épült Várkert-bazár területén. Az elvtársak átvágták a szalagot, a színpadon fellépett Bodrogi Gyula, Kerényi Gabriella, Németh Lehel elénekelte még a Reszket a hold a tó vízén című dalát is, volt ott minden. A nézőtéren pedig főleg az építők ültek. De semmi gond, - koncepció híján - arra az évre be is zárt a park. Rendszeres működését csak a következő nyáron kezdte meg, és nem volt megállás 1984. szeptember 23-ig.

23 év nagy idő egy szórakozóhely életében, itthon kevés példa van ilyenre. Furcsa mód, szinte minden szórakozóhely ugyanazt a pályát futja be a városban. Nehezen indul, pedig van rá igény. Megnyit, tömegeket vonz, hiszen új, menő, mindenki ott akar lenni. Majd átalakul, még népszerűbb lesz, csillog-tündököl. Végül megkezdődik a mélyrepülés, a fókusz egy másik helyre, másik szubkultúrára tolódik. A hanyatlása látványos, bukását és később fellépő hiányát pedig sokan, sokáig érzik. Na, de visszatérve, mi is történt ezalatt a hosszú idő alatt?

rajnák.jpgRajnák László

A Budai Ifjúsági Park megnyitásáról felsőbb körökben döntöttek, mondván, kell egy ellenőrzött, biztonságos hely a fiataloknak a kulturált szórakozásra. Valóban kellett egy hely, de ne felejtsük el, hogy milyen korban járunk, nagy szabadságra ne számítson senki. Kellett az intézmény élére egy keményvonalas vezető. Ő volt Rajnák elvtárs, aki - többek között – a következő szigorú szabályokat vezette be az Ifipark életébe:

“Tudnivalók a Budai Ifjúsági Park látogatásával kapcsolatban:

Belépés csak 18 éven felüli fiúk és 16 éven felüli lányok részére, nyakkendőben, világos ingben, zakóban. Vászonnadrágban a belépés tilos. Kitiltást eredményeznek a következő kihágások: Ízléstelen táncolás, nem twist számra történő twistelés, egy lánnyal több fiú twistelése, fiúk egymás közti twistelése, és más, feltűnést keltő viselkedés.” (Belépési szabályzat, 1962)

Rajnák maga állt a kapuban minden este és ellenőrizte a fiatalok ruházatát, frizuráját, hogy az megfelel-e a szabályoknak. Ha nem, az illető kint maradt. (Rajnák neve egyébként feltűnik Gothár Péter Megáll az idő című filmjében, a rettegett, keményvonalas igazgató szerepében.) „Kulturált szórakozás és szórakoztatás mindenek felett” - ez lebeghetett folyamatosan az igazgató lelki szemei előtt. Ha valami súlyos szabálysértést észlelt, akkor komoly büntetést szabott ki. Néhány éve készült interjúban többek között Komár László is mesélt arról, hogy látta, ahogy a fiatalokat gumibottal csépelték, vagy rugdosták, nemre és életkorra való tekintet nélkül. Így működött. A Rajnák-féle drákói szigorról utalást találhatunk Cseh Tamás és Bereményi Géza Désiré bottal üti saját nyomát című dalban is.

Összeállítás a Magyar Filmhíradó felvételeiből

A kezdeti években a belépő 5 forint volt, kiemelt rendezvények, koncertek esetén 10 forint. A legdrágább étel 12 forint, sört vagy málnát fogyaszthattak mellé. Mint utóbb kiderült, jócskán voltak csalások a kiszolgálásban. A sört szódával hígították, visszajárót nem mindig adtak. A belépőjegyeket elszedték a fiataloktól, majd a bejáratnál újra eladták. Több újságírónak is feltűnt ez mutyizás, és elindították azt a lavinát, ami elsodorta a teljes vezetőséget. Összesen 17 év börtönt osztottak ki közöttük, Rajnák 1974-ben 6 évet kapott.

A hely hihetetlen népszerű lett, és aki valamit is el akart érni az akkori magyar könnyűzenében, annak itt fel kellett lépnie. A hatvanas évek közepe-vége felé a fiatalok lázadozni kezdtek a szigorú szabályok ellen és a kezdeti táncdalénekesekkel gazdagított, táncversenyes, konszolidált szórakozás helyét valami más vette át. Egyre nagyobb teret nyert a beat-kultúra. A hetvenes évekre a közönség kicserélődött, a koncerteket már nem a helyükön ülve, hanem a székeket félretolva, állva hallgatta a közönség, táncoltak, ugráltak, tomboltak. Rendszeresen koncertezett itt többek között a Scampolo, az Olympia, az Omega, a Kex, a Hungária, a P.Mobil, a Mini (97-szer), az Edda és még sorolhatnánk.

ifipark_01.jpg

Akik a tömeg, vagy a nem megfelelő öltözetük miatt kiszorultak, azok a lépcsőkön, vagy a várfal tövében hallgathatták a koncertet. Fontos külső helyszín volt az Ifipark történetében a vár alatti nagy fa. Itt gyülekezett a Nagyfa galeri, ők voltak a teljes kívülállók, akik dacolva mindennel, nem fogadták el az Ifipark területén érvényes szabályokat. Kriminalizált társaságnak számítottak, a rend őrei rendszeresen igazoltatták őket, akár naponta többször is. A hatalom egy részüket a koncepciós Nagyfa galeri perben börtönbüntetésre ítélte rendszer ellenes izgatásért.

Visszatérve az Eddára. Az Ifipark hanyatlásának éveiben fontos állomás volt az 1980 májusában tartott koncertjük. Bár megszokott jelenség volt a tömeg a bejárat előtt, a kígyózó tömött sor a feljárón és a környéken mindenütt. A Várbazár falai és oszlopai azonban már roskadoztak, felújításra, állagmegóvásra nem igazán fordított a vezetőség. A tömeg nekitámaszkodott az egyik díszkorlátnak, ami emiatt kidőlt és öt embert megsebesített. Pataky Attiláék nem merték félbeszakítani a koncertet, de a hír hallatán már sejtették, nem fognak többet koncertezni az Ifjúsági Parkban. A romlásnak indult épület, a tömeg és feltehetőleg a túl nagy népszerűség közrejátszhatott abban, hogy közben más helyek - például a Kassák klub - is nagyobb figyelmet kaptak.

ifipark_03.jpg

Az ominózus Edda koncert után már csak néhány évet élt meg az Ifipark. 1984. szeptember 23-án Elektronikus temetés néven búcsúkoncertet szerveztek a parknak. Fellépett a Shadow, az Old Boys és a P.Mobil, azonban a koncertsorozat végeztével a tömeg nem akart hazamenni, nem tudták elengedni szeretett szórakozóhelyüket. Hajnal Gábor műsorvezető volt az utolsó ember a színpadon, beszédét nem sikerült végigmondania, úgy cipelték le onnan. Közel 30 évvel később is úgy vélekedett erről, hogy az Ifipark történetére nem került zárómondat.

A Várbazár üresen állt, az épület állapota folyamatosan romlott. Csak az elmúlt pár évben kezdődött meg Ybl épületének felújítása. A sors furcsa fintora, hogy bár idén ünnepélyes keretek között adták át az eddig elkészült részeket, azonban az átadás után rögtön be is zárták az épületet. Vajon a történelem képes megismétli önmagát, és így lehetséges lesz, hogy az egykori Budai Ifjúsági Park újra a budapesti fiatalok kedvelt szórakozóhelye lesz?

Kondákor Ferenc

Címkék: szórakozás fiatalok Gothár Péter Ifipark Budai Ifjúsági Park Rajnák

8 komment

13
augusztus

Sir Psycho

MaNDA  |  3 komment

115 évvel ezelőtt, 1899. augusztus 13-án született az angliai Leytonstone-ban Sir Alfred Hitchcock, a filmes szakma fekete mágusa.

alfred-hitchcock.jpg
Még a húszat sem töltötte be, de már némafilmek inzertjeit rajzolta. Saját bevallása szerint már 1922-ben próbálkozott a rendezéssel, a Number 13 azonban sohasem készült el. 1923-ban rámosolygott a szerencse, és beugróként rendezte meg az Always tell your wife című mozit, melynek forgatásán ismerte meg későbbi feleségét, Alma Reville-t.

hitchcock-alfred.jpg„A Hitchcock-hatás négykezes eredménye, amiből kettő Almáé volt.” (Charles Davenport Champlin filmkritikus)

Hitchcock nem titkoltan vonzódott a szép nőkhöz, leginkább az amerikai szőkékhez, Angliában azonban inkább a barnákat részesítette előnyben. A titokzatos Alma az egyetlen vörös nő az életében. Lady Hitchcock 1899. augusztus 14-én született, pontosan egy nappal híres férje után. Bár a rendező minden filmjében közreműködött, hiszen különösen éles szeme Hitchcock legbizalmasabb szövetségesévé tette, de saját kérésére általában nem szerepelt a stáblistán.

Hitchcock körül sok legenda és pletyka kering, melyeken ő maga mindig jól szórakozott és előszeretettel terjesztette azokat. Ilyen például a tojásfóbiája, miszerint undorodott tőle; rendőröktől való félelme; hogy a filmjeit ő maga sem merte megnézni és hogy teája elfogyasztása után mindig a válla fölött átdobva szabadult meg a csészétől.

Alfred Hitchcock az első rendezők egyike, aki szeretett szerepelni saját filmjeiben. Szinte minden mozijában láthatjuk egy rövid cameo erejéig. Rajongói folyton őt kutatták, védjegyévé vált megjelenése, és idővel, hogy a nézők a filmre és a borzongásra koncentrálhassanak, már az első pár percben megjelent a vásznon. Legtöbbször, mint komikus közjáték szerepelt, a North by Northwest-ben éppen lemarad a buszról, a Blackmail-ben pedig egy kisfiúval gyűlik meg a baja a metrón - ez az egyik leghosszabb cameoja.
A színészeket szükséges kelléknek tartotta, egyiküket sem tartotta sokra, pedig a korszak legnagyobb sztárjaival forgathatott. Saját bevallása szerint egyetlen színészt, Cary Grantet kedvelte.

cary_grant-hitchcock.jpgAlfred Hitchcock és Cary Grant a Fogjunk tolvajt! című filmben. (Forrás: sideward.net)

Bár ötször jelölték Oscar-díjra, legjobb rendezésért soha nem kapta meg az elismerést. 1968-ban életműdíjjal korrigálták ezt a baklövést, amelyet Hitchcock az akadémia történetének egyik legrövidebb beszédével vett át. 


Forgatási érdekességek és legendák – Psycho, Madarak

• A Psycho című filmben nem csak ő, de lánya, Patricia is feltűnik.

• A híres zuhanyzós jelenet forgatása alatt egyik főszereplő sem volt jelen.
 
• A zuhanyzós jelenet további különlegessége, hogy a kést csak egyetlen egyszer látjuk testhez érni.

• Egy másik legenda szerint ugyanebben a jelenetben csokoládét használtak művér helyet.

• A Madarak című filmben valódi madarakkal (is) dolgozott.

• Egyik kedvelt zeneszerzője Bernard Herrmann volt, akivel a Madarak forgatásán is dolgozott, bár a filmben nem hangzik el zene, Herrmann a madárhangokért, zajokért volt felelős.

• Ugyanebben a filmben Tippi Hedrent egy telefonfülkében támadják a szárnyas szörnyetegek. A színésznőt úgy informálták, hogy a fülke biztonsági (törhetetlen) üvegből készült. Azonban a filmen is jól játszik, hogy az üveg betörik, Tippi arcára valódi rettegés ül ki. (Később több kisebb szilánkot kellett eltávolítani az arcából.)

• A Madarak padlásjelenetét öt napig forgatták valódi madarakkal, Tippi Hedren majdnem beleőrült. Amikor 2012-ben filmre vitték The Girl címen Tippi megpróbáltatásait és a film készítésének háttértörténetét, Melanie Griffith (Tippi Hedren lánya) a „Vissza a terápiára!” felkiáltással távozott a vetítésről.
Négy hónappal halála előtt, 1980-ban az angol királynő lovaggá ütötte Hitchcockot, bár amikor 1962-ben először keresték meg a lovagparancsnoki címmel, visszautasította azt. Ezek után egy riporter arról kérdezte, miért váratta a királynőt ilyen sokáig, ezt válaszolta: „I suppose it was a matter of carelessness”.

Sir Alfred Hitchcock több mint 50 játékfilm rendezése után, 1980 április 29-én 81 évesen halt meg Beverly Hillsben. Életműve azóta is példamutató.

Hegedűs Henriett

Címkék: filmrendező Hollywood Alfred Hitchcock Psycho Cary Grant Tippi Hedren Madarak

3 komment

Nagyjából négyszáz év telt el mióta Shakespeare műveit kiadták, és azok népszerűsége nemhogy csökkenne az idő múlásával, hanem egyre inkább nő. Gondolkodásmódja örökérvényű, a mai ember is azonosulni tud karaktereivel és átérzi dilemmáikat. Állandó színházi jelenléte mellett, a filmipar a huszadik század kezdetétől sokat merít műveiből, írásaiból készült filmek vonzzák a közönséget a mozikba és a televíziók elé ültetik a nézőket.Shakespeare.jpg

William Shakespeare (1564 – 1616) viszonylag hamar sikeressé vált, mint drámaíró és színész. 1594-től már az elismert Lord Chamberlain’s társulat tagja volt, darabjait 1590-től folyamatosan játszották. A társulat 1599-től már az akkori legjobb színházban, a Globe-ban játszott, melyet a puritánok kivételével szinte minden társadalmi osztály látogatott, és amely jelenleg is működik. A 450. évfordulón a jelenlegi társulat két éven át beutazza a Glóbuszt és a világ minden országában fellépnek a Hamlettel. (A blogjukon nyomon követhetjük a két éven át tartó utazást.)

globe.jpg

A Király Emberei (ahogy a Lord Chamberlain’s társulatot nevezték) az év nagy részében Londonban játszottak, de nyaranta turnéra indultak országszerte és gyakran hívták meg őket az udvarba is, ahol az uralkodónak és a nemességnek mutatták be Shakespeare darabjait. Ő maga is a Globe egyik részvényese volt, jó befektetőként egyengette művei sorsát, részt vállalt a színház, a társulat és a bemutatók megszervezésében és a vállalkozás jól prosperált. Ha most valamilyen varázslat folytán feléledne, valószínűleg elégedett volna „gyermekei” jövőjével.

Globe_szinhaz_03.jpgA Globe Színház

Shakespeare-rel párhuzamosan meg kell említenünk két huszadik századi művészt is, akik szerteágazó tudásukkal nemcsak hozzájárultak a Mester darabjainak népszerűsítéséhez, de olyan maradandó értéket is letettek a filmművészet asztalára, mely nélkül Shakespeare nem lehetne ünnepelt szerző a huszadik században. Biztosan kitalálták már: Sir Laurence Olivier és Sir Kenneth Branagh a két művész.

Poster - Hamlet (1948).jpgHamlet, rendező és főszereplő: Sir Laurence Olivier, 1948

Sir Laurence Olivier (1907- 1989) 25 évvel ezelőtt hunyt el. Első nagy sikerét az 1935-ös Rómeó és Júliában aratta, majd 1937-ben szerződött le az Old Vic társulathoz. Amellett, hogy máig Anglia legnagyobb Shakespeare színészeként emlegetik, filmre vitte az V. Henriket, a III. Richárdot és a Hamletet. Az V. Henrik (1944) főszereplője, rendezője, forgatókönyvírója, producere és vágója volt egy személyben. A Hamletet (1948) rendezőként, főszereplőként és forgatókönyvíróként jegyezte, míg a III. Richárdban (1955) „csak” rendező és főszereplő volt. Számtalan díjat nyert, például a Hamletért a legjobb film és legjobb színész kategóriákban Oscar-díjat kapott (1949). II. Erzsébet 1947-ben lovaggá ütötte, és színész létére 1970-ben bekerült a Lordok Házába is. A brit koronás fők temetkezési helyén a Westminsteri Apátságban helyezték örök nyugalomra.

hamlet_1948.jpgSir Laurence Olivier

Sir Kenneth Branagh 1983-ban csatlakozott a Royal Shakespeare Company színtársulathoz, a világhírnevet Shakespeare-adaptációival szerezte. Az V. Henriket (1989) és a Hamletet (1996) a legjobb Shakespeare filmek között tartják számon, mind a főszerepekben nyújtott alakításért, mind a rendezésért Oscar-díjra jelölték. Emellett négy órás Hamletje híres arról is, hogy hű maradt az eredeti szöveghez.

hamlet-kenneth-branagh.jpgKenneth Branagh

A Sok hűhó semmiértnek (1993), a Lóvátett lovagoknak (2000) és az Ahogy tetsziknek (2006) forgatókönyvírója, rendezője és producere volt egy személyben. A Sok hűhóban akkori feleségével, Emma Thompsonnal parádésan évődnek egymással Beatrice és Benedek szerepében. II. Erzsébet királynő 2012-ben ütötte lovaggá. Egy ideje ugyan felhagyott a Shakespeare-adaptációk készítésével, de reméljük nem végérvényesen, hiszen bőven van még mit megfilmesíteni.

kenneth-branagh-in-hamlet-(1996).jpgKenneth Branagh a Hamlet forgatásán

Emlékezzünk idén Shakespeare-re úgy, hogy megnézünk egy-egy rég nem látott filmadaptációt, de ez alkalommal összpontosítsunk az apró, cizelláltan kidolgozott részletekre. Ámuljunk el díszes körmondatain és frappáns végszavain. Csodálkozzunk rá a jellemek kidolgozottságára és mulassunk jól komikus mellékszereplőin. Mindeközben ne felejtsük el: „Színház az egész világ”!

Aknai Zita

Címkék: dráma William Shakespeare Kenneth Branagh drámaíró Sir Laurence Olivier The Globe

1 komment

1984. augusztus 5-én, ma 30 éve meghalt a férfi, aki korának legnagyobb színésze volt. Pályatársai csodálták tehetségét, a nézők milliói imádták karizmáját. Pazar fényűzésben élte életét és minden szoknya alá benézett. Övé volt a földkerekség leggyönyörűbb nője. Richard Walter Jenkinsként született. Hogy sosem halott róla?
És ő volt a férfi, aki napi három üveg whiskyt ivott meg, aki elhagyta, majd újra feleségül vette a káprázatos Elizabeth Taylort, hogy azután másodszor is különváljanak. Szegénységből, saját erejéből és tehetségével küzdötte fel magát, de sosem hitte el, hogy valóban sikerült. A gazdagságtól és sikertől szorongott. Élete végéig megmaradt a bányász család tizenkettedik gyermekének, akit gyötört a bizonytalanság, hogy alkalmas-e, képes-e, megérdemli-e? Richard Burton válasza, a saját kínzó kérdéseire az örökkévalóságba visszhangzó vaskos nem volt. 58 évesen távozott.

richard_burton_01.jpg
Walesi származású apja alkoholista, anyja pedig kocsmáros volt, aki a tizenharmadik gyerek szülésébe belehalt. A fiú megszállottja volt a tanulásnak, és hatalmas szerencséjére pártfogója egész a színpadi karrierig röpítette. Burton több mint negyven filmben szerepelt, játszott lezüllött lelkészt, alkoholista tanárt, volt VIII. Henrik, Petruchio a Zeffirelli által rendezett Makrancos hölgyben, pszichiáter a Peter Shaffer Equus című drámájából készült filmben, és ő alakította a címszerepet a Richard Wagner életéről készült szuperprodukcióban. Színpadi alakításai közül különösen a Hamlet emelkedik ki, amelyet 1964-ben a Broadway-n mutattak be John Gielgud rendezésében.

r.burton_l.taylor.jpg
Válla és mellkasa széles volt, zengő hangjával, vakító kék szemével rajongói százait ejtette rabul. Kedvelte a nagyzolást, a luxust, nagy mohósággal fogyasztotta az ételeket, italokat és a nőket, szívesen és ügyesen sportolt, nagyvonalú volt, kedvelte a vidámságot, őszintén és szívből tudott nevetni. Igazán megnyerően tudott hazudni, s ez a képessége jól jöhetett szerelmi kalandjainál. Kétszer is oltár elé vezette a kor szex bálványát, Liz Taylort. Szép szerelem volt, gyötrelem és szenvedélyes fellángolások váltakozása, de ingoványos is - az ilyenbe bele lehet dögleni. Nem csak kettejük életét, de magát Hollywoodot is kiforgatta négy sarkából ez a nyers szenvedély. Románcukat hatalmas érdeklődés és felháborodás övezte. Utóbbi oka az volt, hogy kapcsolatuk kezdetekor mindketten házasok voltak; a Vatikán nyilatkozatot adott ki, amiben elítélte házasságtörésüket. Ők voltak az egyik első híres pár, akit mindenhova követtek a paparazzók, és a sajtóban Dickenliz néven emlegették őket. Először '64-ben házasodtak össze, de '74 nyarán elváltak, hogy aztán '75 őszén újra összeházasodjanak, majd '76 nyarán felbontották második házasságukat is.

nem_félünk_03.jpgNem félünk a farkastól, George Segal, Richard Burton, Elizabeth Taylor

A legendás páros tizenegy filmben szerepelt együtt, és ezek majdnem mindegyike tükröt tartott közös életük valamelyik sajátos vonására. A Nem félünk a farkastól részegen veszekedő házaspárja például kizárólag a pusztításon keresztül tudja kimutatni egymás iránt érzett szerelmét. „Richard számára valódi örömöt jelent, amikor kijön a sodrából – nyilatkozta egyszer Elizabeth. – A veszekedéseink szórakoztató üvöltözések, és Richard ilyenkor olyan, mintha kis atombomba robbanna fel benne.” Az Oscart végül – immár másodszor – egyébként csak Elizabeth nyerte el a filmért, amelyben valóban élete egyik legjobb alakítását nyújtotta. Richard veszített – csakúgy, mint minden más alkalommal. Hétszer jelölték, de végül sosem kapta meg a szobrot. Mindig mellőzöttnek érezte magát és sosem volt elégedett azzal, amit csinált. Meggondolatlanná, rendbontóvá lett a hivatásában, igényessége önpusztításba csapott át, az öregkor rá váró nagy szerepeit már nem játszhatta el.

richard-burton_02.jpg

Utolsó éveiben így nyavalygott: „Miért forgassak újabb filmet, ha az engem annyira untat? Miért hagyom rábeszélni magam, hogy aztán valami középszerűt csináljak?” Vigaszt és figyelemelterelést keresett mind az öt házasságában, ahogy az alkoholban is. Nemcsak mint karakterszínész, hanem mint alkoholista is a legnagyobbak közé tartozott. Bárkit az asztal alá ivott és még kutyasétáltatás közben is whiskys üveg volt a hóna alatt. Barátai úgy nyilatkoztak róla, hogy valódi énje kedves és érzékeny, de az italtól durván, arrogánsan viselkedett. Gyógyírként ivott, hogy felejtse, mennyire unalmasak és félelmetesek az emberek – s hogy „elfelejtsem, mennyire dögunalmas vagyok én magam is.” Utolsó éveiben folyamatos delíriumban volt, sokszor már a szövegkönyvet sem tudta rendesen olvasni és folyton magányosságáról beszélt.

1984_02.jpg1984, John Hurt és Richard Burton

Abszolút természetesnek mondták, aki minden szerepében önmagát alakította. Utolsó filmszerepe az 1984 O’Briene, a Belső Párt tagja, a pártellenes Testvériség mozgalom egyik vezetője, ám biztos benne, hogy túlzott intelligenciája miatt maga is el lesz gázosítva. A regény legtöbbet tudó, de legkevesebbet eláruló alakja, akit Orwell a könyvében így írt le: „nagy, izmos, vastagnyakú, nyers, de kedélyesen durva arcú férfi volt. Félelmetes külseje ellenére volt benne valami egészen különös módon megnyerő. Volt valami az arcában, ami ellenállhatatlan. Talán nem is kimondottan az elkötelezettség hiánya volt az arcára írva, hanem egyszerűen csak az intelligencia.” O’Brien, akiről nem lehet tudni, barát-e vagy ellenség, akinek hatása részben a titokzatosság, s aki a filmben ellentmondásos apafigura; tanítja, neveli, védi, de meg is bünteti a főhőst, egyszerre a megmentő és a kegyetlen szadista, aki ellen küzdeni lehet, s aki a filmben a drámai fordulatot játssza.
 
Az 1984 című film forgatása után elmentek John Hurttel inni egyet a kocsmába, utána hazament és néhány óra múlva egy genfi klinikán agyvérzés következtében meghalt. Richard Burton örök második volt. Hiába küzdött, harcolt. Hiába hozott rengeteg áldozatot, hiába adta a tőle telhető legjobbat, sosem tudta megelőzni riválisát. Sosem tudott túlnőni ellenfele, Jenkins árnyékán. Belefulladt az alkoholba, belehalt önmagába.

Jenei Gabriella

Címkék: film színész filmszínész Richard Burton Elizabeth Taylor George Segal

Szólj hozzá!

Ha időben gondolkodunk, Koszta József 1867 előtt, az önkényuralmi korban, a Kiegyezés előtt született, gyerekkorát és kezdő művészéveit is a jó öreg Monarchiában élte, bár abból kisgyerekként bizonyára nem sokat fogott fel. Aztán átélte a világháborút, azt követően az Őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaságot, jött Trianon, a Horthy-rendszer, aztán - még mindig az ő életében - a II. világháború, azon belül először a német-, majd az orosz megszállás. Később 1945-48-ig a koalíciós korszak, s 1949-ben nem tudni, mit érzékelt már belőle, mert beteg volt; a Rákosi rendszer… mi minden történt körülötte…

Koszta_József_a_Lakos-tanyai_műtermében.jpg
De se pro se kontra, a róla szóló tanulmányok egyikében sem szerepel, hogy Kosztát mindebből bármi megérintette volna. Nyilván, mint értelmiségi, világot járt embert igen, de sem a megnyilvánulásaiban, sem a festményein ennek nyoma sincs.
Gyerekkorában leginkább juhász szeretett volna lenni. Nem a juhok miatt, hanem „mert akkor a kutya végzi a munkát, ő meg nézegetheti a felhőket”. Kicsit idillikus elképzelés: az eget nézni - kedves, naiv ötlet. A család nem engedhette meg magának, hogy a fiúból művész legyen, szobafestő-mázolónak tanult, „a kenyést” az alapoknál kezdte, majd kitanulta a fényképész mesterséget, ami akkor újdonság volt. Egy darabig ez a kenyérkereső foglalkozása, amire öreg fejjel úgy emlékezett vissza, hogy „abbahagyta, mert ez nem igazi művészet, ott a gép dolgozik”. Az 1800-as évek utolsó harmadában érthető, hogy ezt így látta, akkoriban a fotózást még nem tekintették művészetnek. A festészet felé fordult: Bécs, Budapest, München, Párizsban bekerült a Szalonba, amit akkor már nem csak a Vadak támadtak. Koszta még akadémista stíluson nevelkedett.

Kukoricatorok_Koszta_Jozsef.jpgKukoricatörők, 1917 körül, Magyar Nemzeti Galéria

1897-ben jött az első igazi nagy siker: Aratók c. festménye Budapesten, majd 3 év múlva 1900-ban Párizsban is szép kritikát kapott. Ekkortól meg tudott élni a festészeti ösztöndíjakból. Megfordult Nagybánya körül, de nem lett tagja a Nagybányai iskolának. Ezzel szemben Szolnokon kétszer is járt a művésztelepen, ott részt vett a telep társasági életének mindennapjaiban.
A Kiegyezés után kezdődött és Trianontól kezdve hihetetlenül felerősödött a művészeti- és a társadalmi életen belül máig is tartó polémia; a népi - urbánus ellentét. Koszta az akadémikus stílus iskoláit kijárva - bizonyos szempontból - európai műveltséggel rendelkezett. Az 1900-as évek elején már tudott az impresszionistákról. Ha nem is a legszélsőségesebb, de egy diszkrétebb, szalonképesebb változata ismert volt számára és hatott rá. Claude Monet nevét a lehető legnagyobb tisztelettel említette. Ugyanakkor kétségkívül a színkezelése Munkácsys – őt élete végéig bálványozta. Ez már az impresszionizmus, nem az akadémizmus, nem Munkácsy, hanem az avantgárd nemzeti variációja.
1910-11-es esztendőkben, az akkor már világlátott Koszta bejárta az Alföldet, elvetődött Szentesre, megtetszett neki a tanyasi élet, vett egy házat, ahol egy kezdetleges műterme is volt.

koszta-vizhordo.jpgVízhordók, 1903, Móra Ferenc Múzeum, Szeged

Érdekes szellemi csavar, hogy miközben életét a Szentes melletti tanyavilághoz köti, ugyanakkor az urbánus avantgárd egyik legnagyobb képviselője. "Hogy speciálisan mért lakom éppen Szentesen, arra csak azt mondhatom, hogy ez az a táj, amely leginkább és legegyetemesebben viseli magán a magyar táj jellegzetességeit. Csak itt érzem magam jól, és csak itt tudok igazán dolgozni." Dilemma, amit nem kell feloldani.
A környező tájat festette,  a paraszti életet, aminél népiesebb kiindulópont a világon nincs. Tanyáján kicsit gazdálkodott is, korán kelt, a mezőt, a jószágot figyelte, mint annyi más parasztember. „Megyek színt keresni” – mondta, majd elindult a pusztába, és ilyenkor valóban nem képeket festett, hanem színes csíkokat húzott a papírra.  Tanyájáról heti rendszerességgel, vonattal bejárt a városba. Szentes ekkor megyeszékhely volt, valamivel pezsgőbb szellemi élettel, mint egy átlagos alföldi mezőváros. Megfordult kávéházakban, Fridrich fotóműhelyében, Tokácsli Lajosnak, a fiatal festőnek egy korsó hideg sör mellett adott tanácsokat. Máskor megvett egy fél ajtót vagy akár egy festékes rongyot, mert megkapta őt az odakent színek árnyalata.
 
1917-ben volt az első önálló kiállítása, ami országos tekintélyt jelentett, és ahol a kritikusok tollából felszállt, hogy itt van az új Munkácsy. Ez az „új Munkácsy” nem azt jelenti, hogy az ő stílusát követi a festészet módjában, hanem Munkácsy súlyához hasonlították. A Barcelonai Világkiállításon 1929-ben a Berekháti szélmalom című festményével nyert díjat.
A két világháború között még a szentesi tanyán élt, bár időnként elment Szentpétervárra, megfordult Rómában, Hollandiában, Németországban, Belgiumban, Párizsban is. Hogy pontosan kiket, milyen festményeket tanulmányozott, homály fedi. De ezeken a helyeken minden bizonnyal volt mit nézni. Majd visszament a szentesi tanyavilágba.

koszta-mezon.jpgA mezőn, 1904, Magyar Nemzeti Galéria

A 30-as években a magyar festészet legkomolyabb nevei között emlegették, és ezt a szentesi közvélemény is elismerte. Egy anekdota szerint, amikor Koszta immáron a Szinyei társaság tagjaként országos szinten elismert és felkapott festő volt, Dr. Farkas Béla, az akkori főispán látogatást tett a tanyáján, hogy képet vásároljon. Személyautóval érkezett, kiszaladt elé a cselédlányka, megüzente vele, hogy a művész úrral szeretne beszélni. A lányka a házból azzal a válasszal tért vissza, hogy a gazda nem ér rá, mert fest. De hát ő a főispán! - üzent újból. Mire Koszta: ő fest, őt nem érdekli. Így a főispán visszaült az autójába, s elhajtott a poros földúton. Ilyen-olyan kommentárral, ezzel a történettel a 30-as években a szentesi város tele volt.

Magyar Filmhíradó 1948/36

1944 őszén jöttek az oroszok, akiket megelőzött rossz hírük. A két öreg, Koszta és felesége, Annuska bizonytalanok voltak, féltek kint a tanyán, és beköltöztek Szentesre, a zsinagóga mögötti házba. Ekkor már súlyos beteg volt. A háború után Csókkal, Csontváryval közös kiállítása eljutott Londonba. 1948-ban a Kossuth-díjat betegsége miatt már nem tudta átvenni.
A szentesi puszta közepén önmagát meglelő Koszta József festményein egyértelmű, hol ér össze a föld és az ég, a számtalan történelmi kort megélt, földrajzi távolságot bejárt, társadalmi átalakulást látott, és a művészeti stílusokat ismerő festő életében a látóhatár végtelen.

Jenei Gabriella

Címkék: festészet festő Koszta József

Szólj hozzá!

Nyirő József 125 évvel ezelőtt, 1889. július 28-án született az erdélyi Székely-zsomboron. A székelyudvarhelyi katolikus gimnázium elvégzése után a Gyulafehérvárra került papi szemináriumba, ekkoriban láttak napvilágot első írásai és elbeszélései. Bécsben folytatta tanulmányait, majd 1912-ben szentelték pappá. Először Nagyszebenbe költözött, ahol hitoktató volt az állami gimnáziumban, három év múlva pedig plébános lett a Kolozs megyei Kide községben.

oszk_mek_nyj.jpg

Az I. világháború tapasztalatai után - és az összeomlott Magyarország problémáit látva - hosszú lelki vívódást követően, amikor 1919 őszén Erdélyt Romániához csatolták, Nyírő kilépett az egyházból és feleségül vette Bedő Ilonát. Kezdetben molnárként dolgozott, és erről az időszakról az Isten igájában (1930) című önéletrajzi regényében írt. 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék novella-pályázatán első díjat kapott az Értelek virág és a Rapsonné rózsája című elbeszélése. Ez utóbbi sikerének köszönhetően bekerült az éppen akkor alakuló erdélyi kisebbségi irodalmárok társaságába, valamint újságírói munkát vállalhatott. 1923-ban családjával Kolozsvárra költözött, ahol az Újság című lapot szerkesztette. Szerkesztőtársaival megalapította az erdélyi irodalmi műhelyt, az Erdélyi Szépmíves Céhet, írótársaival 1926-ban pedig a Helikon Íróközösséget. Közben kiadták első önálló novelláskötetét, a Jézusfaragó embert (1924), aminek Erdélyben és Magyarországon is hatalmas sikere volt. Balladai hangvételű történeteinek cselekménye nagyrészt a hegyekben, erdőkben, a székely falvakban játszódik. Kitüntetett figyelmet szentelt a táj és a természet aprólékos leírásának; s ugyanilyen részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő állat- és növényvilágot, évszakok jellegzetességeit sőt, annak az emberben keltett érzéseit is.

1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett. Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal együtt bekapcsolódtak a Benedek Elek körül tömörülő székely irodalmi körbe, melynek célja, hogy a falvakba is eljuttassák a friss erdélyi magyar irodalmat. 1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő megyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője volt.

1940 őszén a magyar közigazgatás visszaállítása után tagja lett annak az erdélyi képviselőcsoportnak, melyet Teleki Pál hívott az országgyűlésbe, és ahol több ízben felszólalt az erdélyi magyarság, különösen a székelyek oktatási ügyeinek rendezésében. Mind sikeresebb és megbecsültebb íróvá vált, érdemeit Corvin-koszorúval, a korszak egyik fontos kitüntetésével ismerték el. Ahogy közeledett a háború vége, Nyirő politikai beállítottsága mindinkább a jobbszélre tolódott. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette, 1944-ben a szintén jobboldali Magyar Ünnep főmunkatársa volt. Valamint nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy 1944-ben részt vett a soproni nyilas parlament munkájában, majd 1945-ben együtt hagyta el az országot Szálasi leghűségesebb követőivel, családját, barátait is hátrahagyta. Németország nyugati megszállt területére menekült, majd 1950-ben Franco tábornok Spanyolországa fogadta be és Madridban telepedett le.

Nyirő_József_2.jpgNyirő József szobra Székelyzsomboron (Forrás: wikipédia)

Nyirő József valahol utat tévesztett, hiszen a nyilas-hungarista eszméktől élete végéig nem tudott szabadulni. Eredeti világnézetéből nem következett a nácik és a nyilasok ájult csodálata, de az sem, ahogy 1941-ben Joseph Goebbelsről áradozott a Keleti Újság hasábjain. 1953-ban immár újra katolikus papként hunyt el Madridban. Személyének megítélése a mai napig vitatott, bár kétségtelen, hogy a rendszerváltást követően árnyaltabb kép alakult ki az íróról. 2013. szeptember 1-től a Nemzeti alaptanterv része lett írói munkássága.

Két művét is megfilmesítették: Csepreghy Jenő 1938-ban rendezte az Uz Bence című filmet. Nyírő első novellás kötetét 1941-ben Szőts István dolgozta fel, ebből született az Emberek a havason. Ez utóbbi páratlan szépségű filmalkotás volt az első magyar film, amit nem stúdióban, hanem a szabadban forgattak. A film 1942-ben Velencében művészeti díjat nyert, majd 2000-ben titkos szavazással a magyar filmkritikusok az évszázad 12 legjobb magyar filmje közé választották.

Szüts Etele

Címkék: irodalom író Erdély Nyirő József Emberek a havason

Szólj hozzá!

Károlyi Amy 105 évvel ezelőtt, 1909. július 24-én született Budapesten. Értelmiségi családban, három testvér egyikeként nőtt fel. Édesanyja zongoraművésznőnek készült, ezt az álmát azonban nem sokkal házasságkötését követően fel kellett adnia. A művészet szeretetét azonban továbbadta lányának, aki már hatéves korában eltervezte: egy nap költő lesz belőle. A kiteljesedés azonban még sokáig váratott magára: a költőnő már a harmincas éveiben járt, mikor Babits Mihály (akit a későbbiekben mentoraként tisztelt) közölte néhány versét a Nyugatban, ami egyúttal a komolyabb ismertséget is meghozta számára.

amy2.jpgKárolyi Amy

 "Nem reflektorfényben és keltetőgépben váltam költővé. Lassan és sötétben dolgoztak bennem a kreatív erők, szinte biológiai türelemmel és nyugalommal. A sorsom ráért.”- fogalmazta meg Örök újrakezdés című írásában. 1947-ben férjhez ment Weöres Sándorhoz, akivel negyven évig tartó, boldog házasságuk során több közös művet is alkottak, mint például a Szegezzetek a földhöz, csillagok! című verseskötet, és a főleg gyermekverseket tartalmazó Tarka forgó.

amy.jpgKárolyi Amy és Weöres Sándor

Műfordítói munkássága során főleg angol német és francia, de többek között svéd, finn és holland művek fordításával is foglalkozott. Egyik kedvenc költője Emily Dickinson volt, akinek a verseit egyfajta lelki és szellemi rokonság jegyében, nagy szeretettel ültette át magyar nyelvre. Válogatott fordításaiból a későbbiekben kötet is készült Vonzások és viszonzások címmel.

A szépség forrásának a belső, lelki élményt, a dolgok teljes értékű megélését tartotta. Úgy vélte, hogy átélt örömeink és szenvedéseink, és az ebből fakadó bölcsesség és megértés formálnak minket igazán széppé. Hitt benne, hogy az egészen egyszerű dolgokban, eseményekben is meg lehet látni a személyest, a mindennapi világ fölé emelőt. Erre példaként álljon itt végezetül egy verse, mely egyeseknek talán ismerős lehet a gyermekkori olvasókönyvek lapjairól:

Károlyi Amy: Aranyablak

Nyugvó nap fényét
őrzi az ablak.
Kisleány olvas
háttal a napnak.

Leckét betűzget,
szókat tagolgat:
a betűk szóvá
összefonódnak.

Szavakból mese
szövődik lassan,
kisleány olvas
arany ablakban.

 

Zsigmond Eszter

Címkék: irodalom költészet költő Weöres Sándor Károlyi Amy

Szólj hozzá!