Web Toolbar by Wibiya MaNDA

HTML

MaNDA blog

A nemzeti identitást, kulturánk sokszínűségét, azt a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű kulturális vagyont, melyet elődeink ránk hagytak, úgy tudjuk legjobban megőrizni s utódainknak átadni, ha a XXI. század lehetőségeinek, igényeinek megfelelve összegyűjtjük, rendszerezzük, és nem csupán archívumok mélyén őrizzük, hanem valóban aktívan elérhetővé, kereshetővé tesszük. Ezt a kihívást felismerve hozta létre a magyar kormányzat 2010 nyarán – a volt Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA), mint önálló közgyűjtemény.

Facebook

<iframe src="//www.facebook.com/plugins/likebox.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fmandarchiv&amp;width&amp;height=395&amp;colorscheme=light&amp;show_faces=false&amp;header=false&amp;stream=true&amp;show_border=true" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; height:395px;" allowTransparency="true"></iframe>

Balatongyörökről számtalan régészeti lelet bizonyítja, hogy már évezredek óta lakott ez a terület. Egy római kori településre épült a középkori falu. Az Almádi Apátság alapító levelében szerepel először a neve 1121-ben. Nevét Szigliget egykori ura, Atyusz bán Gyürk nevű fia után kapta. A török időkben a faluban nem tettek túl sok kárt, ez nyilván a török által soha be nem vett Sümeg, Csobánc és Szigliget tekintélyének is köszönhető. A 17. század végén Meszesgyörök néven szerepel, ami arra utal, hogy a györökiek a halászat mellett mészégetéssel is foglalkoztak. 1734-től Festetics Kristóf lett a falu földesura.

balatongyorok.jpg

Különösebb események nélkül élte a falu a megszokott életét, egészen a 20. század elejéig. Ekkortájt jöttek ide az első fürdővendégek, ekkorra készült el a vasút. Mint annyi más részén a Balatonnak, itt is egy arisztokrata, gróf Festetics Tasziló adta át a strandhoz szükséges területet, amelyet 1910 környékén parkosítottak. Akkor ültették a mára már hatalmasra nőtt platánsort, melynek fái között ma is különleges élmény biciklivel elsuhanni. A fürdőtelepen a móló 1932-es megépülte után nagy lendületet vettek az építkezések. Villasorok, utcák alakultak ki. Az már csak a györöki történet végének egyik legfontosabb eleme, hogy 1990-ben a település elnyerte az Európa legszebb falvainak járó Európa falu címet.

szepkilato.jpgSzépkilátó

A falu talán legismertebb helye a Szépkilátó. A kimondottan mediterrán jellegű, némiképp a pineafenyőkre hasonlító örökzöldekkel határolt dombtetőről páratlanul szép panorámát látunk. A Szigligeti-öbölre nyílik itt kilátás, ami azt jelenti, hogy az északi part legnevezetesebb hegyei: Badacsony, Szigliget, Tóti, Gulács, Csobánc és a Szent György hegy mintha csak azért sorakoznának az öböl túloldalán, hogy gyönyörködtessék az itt megállókat. Ha kicsit oldalt fordulunk, a Balaton hosszába is belelátunk, ott vannak a túlparton Fonyód és Boglár hegyei. Bármelyik napszakban is érkezzen ide az ember, de bármelyik évszakban is jöhet, a balatoni panoráma változatosságával és állandó szépségével rabul ejti.

A dombról lesétálva találjuk meg a római forrást, melyről kiderítették, hogy a régi falu elődje, a római kori település fürdője innen kapta a vizét. A főút túloldalán emelkedik a falu szőlőhegye, melyet Becehegynek neveznek. A hegyoldalban gyönyörű, műemlék présházak rengetege a Balaton-felvidék hagyományos építészeti stílusának ruhájában.

Először számba vesszük a környéken található európai hírű gyógyvizeket, hiszen innen többségük rövid idő alatt elérhető. Elsőként ugorjunk át a Keszthely melletti Hévízre, ahol a legenda szerint valamikor az ördög szántott, és ekéje nyomán meleg víz tört elő a földből. A terület igen gazdag gyógyító hőforrásokban. Ezek egyike adja a hévízi tó folyamatos utánpótlását. Itt van Európa legnagyobb természetes gyógyvíz tava. 1795-től kezdődik a hévízi gyógyfürdő-történet, talán mondani sem kell, hogy ebben az évben itt is egy Festetics gróf, György építette az első fürdőházat. Mára gyógyipar alakult ki a jellegzetes szagú vízen, Hévíz és Hajdúszoboszló között éles verseny folyik a reumabetegek Mekkája címért. Mindkét fürdőhely időnként ugyanis ekként nevezi magát. A mozgásszervi betegségek, balesetek és műtétek utókezelésében sok sikert értek el. Gondosan ügyeltek itt a természeti környezet megőrzésére, hiszen a csend, a nyugalom a vízhez hasonlóan, a gyógyulást szolgálhatja.

Kicsit távolabb, Zalakaroson találhatjuk meg Magyarország legfiatalabb, ám egyben talán leggazdagabb gyógyvíz-központját. A meleg víz magas jód, bróm és kéntartalma a reumás betegeken segít. A 3. évezred elején hatalmas fejlesztéseket végeztek itt: a rengeteg sportpálya, lovas iskola, a túra és bicikliutak és a Kis-Balaton természeti kincsei az aktív pihenést is segítik.

Aki pihenőidejét Balatongyörökön töltve nem a víz pezsgésére, hanem a szellemi pezsgésre kíváncsi, az sem csalatkozik. A falu rendkívül sok közismert művészt fogadott és fogad be nyaranként. Az északi partot járva alig akad olyan hely, amelyről a 19. századi jeles író, Eötvös Károly ne írt volna. Sokan idézik mondatait a tájról: „Mikor Meszes-Györök irányába értünk, a hol az út északra fordul, a nap már nyugodni készül. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, a melyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott…”

A Mandadb-n fellelhető képeslap, mely a Szépkilátó panorámáját örökíti meg, mintha az Eötvös Károly-i mondatok igazolására készült volna. 

A II. világháború utáni élvonalbéli költők közül Simon István, a később nagy rangot szerző Új Írás című irodalmi folyóirat főszerkesztője Györöki halászok címmel foglalta versbe itteni élményeit. A túlpart, jelesül Kaposvár kitűnő költője, Takáts Gyula 1956-ban Becehegyen vett szőlőt. Sokat írt az itt töltött időkről.

De nem csak a szavak művészei pihentek itt szívesen. Simándy József operaénekesnek volt itt a faluban egy háza, Becehegyen szőlője. A falut második otthonának tartotta. A leginkább a Bánk bán című opera Hazám-áriájával világsikert elérő tenoristát a környéken mindenhol tisztelték. A szomszédos balatonedericsi katolikus templomba járt vasárnaponként szentmisékre, ez nagy eseménynek számított, pedig nem volt az, Simándy természetesen, minden mesterkéltség nélkül vállalta és gyakorolta vallását.

A neves képzőművészek közül Martyn Ferencnek, Töreky Ferencnek, Csont Ferencnek és Mikus Gyulának Györökön vagy a Becehegyen volt házuk. A nyarait Balatongyörökön töltő Raksányi Gellért színművész, a népszerű „Kutyu” közkedvelt és nagyon szeretett részese volt az itteni nyaraknak. Széchenyi Zsigmond, a világhírű vadász, vadász-író, Afrika kutató az 1960-as évekig Balatongyörökön lakott.

Többek között az ő emlékét örökíti meg Bertha Bulcsu (ragaszkodott nevében a rövid u-hoz) Balatoni évtizedek című szociográfiájában. Ebben a környék ötvenes-hatvanas évek béli történeteit írta meg. Bertha Bulcsu gyermekkora meghatározó éveiben Balatongyörökön lakott. Keszthelyen kezdte középiskolai tanulmányait a piarista gimnáziumban. Aztán érettségi után osztályidegenként – édesapja tanító volt – nem mehetett egyetemre. Egészen 1960-ig fizikai munkásként dolgozott a lehető legváltozatosabb szakmákban: kőművesek mellett, Dunapentelén, fémnyomó munkásként Pécsett, ahol végül is az Esti Pécsi Napló, majd később a Dunántúli Napló munkatársa lett. Elvégezte közben az újágíróiskolát, ez nem okozott gondot neki, hiszen már 1956 előtt jelentek meg írásai. Első novelláskötete 1962-ben került ki a nyomdából. 1967-ben költözött Budapestre, az Új Írás szerkesztőjeként és az Élet és Irodalom főmunkatársaként dolgozott. Soha nem szakadt el a Balatontól. Igaz nem Györökön, hanem Szepezden volt egy apró nyaralója, de alig van olyan balatoni írása, amelyben ne bukkannának fel gyerekkora, ifjúsága györöki motívumai. A Balaton rendkívüli tehetségű emberek társaságát hozta össze, együtt járta a vizet, a tópartot, a szőlőhegyeket Bertha Bulcsuval a még Pécsett összebarátkozott társaság: Lázár Ervin, Szakonyi Károly, Kiss Dénes és Gyurkovics Tibor. Bertha Bulcsu, a termékeny prózaíró huszonhat könyvet írt: novellákat, regényeket, tárcákat, interjú-portrékat és szociográfiákat. De sikerfilmek forgatókönyvírójaként is nevet szerzett: ő írta például a Kenguru című filmet. 1996-ban halt meg, posztumusz kapta meg az Alternatív Kossuth-díjat.

szakonyi_foto_05.jpgSzakonyi Károly, Bertha Bulcsu (Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

A balatongyöröki házak ablakainak üvegén néha furcsa árnyékok ülnek meg, van, aki karcos nevetést is kihall mögülük: egy ház is emlékezhet a falu nagy tehetségű fiára, Bertha Bulcsura. Aki tudni akarja, milyen is volt valaha a balatoni élet, olvasson Bertha-írásokat.

Dippold Pál

Címkék: irodalom író Balaton MaNDA MaNDAdb Betha Bulcsu

4 komment

A 19. századi magyar irodalomban, a Jókai Mór fellépte előtti időszakban meghatározó szerepe volt báró Eötvös József prózaírónak, akit költőként, reformpolitikusként, államférfiként - később kultuszminiszterként is tevékenykedett - és a magyar realista regényírás első nagy mestereként is emlegetnek. Kevesen tudják viszont róla, hogy életének egy igen fontos időszakában éveket töltött a Bükk alján, Sályban. Nagyapjának, idősebb Eötvös Ignácnak itt volt birtoka. Édesapja, ifjabb Eötvös Ignác ebben a faluban született. Eötvös József nagyapja beházasodott a Négyesi Szepessy családba. Feleségül vette az egykori kuruc vezér Mária nevű unokáját, vele kapta 1786-ban hozományul a kastélyt. Különös fintora a történelemnek, hogy Mária édesapja volt a labancnak beállt Szepessy László. A családtörténetnél említjük meg, hogy Szepessy Mária testvére, Sámuel építtette a sályi katolikus templomot.

eotvos.jpgEötvös József

Eötvös József A falu jegyzője című regényében a következőképpen ír Sályról: „Ott, ahol a Kárpátok hegysora lejjebb s lejjebb szállva végre zöld dombokon ereszkedik Magyarország nagy rónaságára, két hosszan elnyúlt halom között, melyeknek egyikét sűrű tölgyesek, másikát szőlők fedik, fekszik Bárd (Sály regénybéli neve) helysége. Szegény külsejű magyar falu, melyet - az országúttól távol, mint egy elrejtve fekvén - még közeli szomszédai is alig ismernek, de melyhez az, ki egyszer ott volt, nyájas fekvése miatt szívesen visszatér.” Az író 1837-ben költözött Sályba. Itt töltött éveiről többször leírta „élete leginkább boldog időszakához” tartoznak. Négy évig tartott írói pályájának, politikai és közéleti munkájának Sálybéli boldog kiteljesítése. Sokat sétált a hatalmas kastélyparkban, melyben egy gyerek, majd egy fiatalember számára igen sok, a képzeletet megmozgató természetes és műtárgy volt: romok, vízesések, műsírok, emlékoszlopok. A kert fáinak nagy részét nem is kellett idetelepíteni, nem tettek mást, mint kerítést építettek az idáig nyúló erdőbe. Nyilván nem véletlen, hogy Eötvös József a sályi parkban írta a Karthausi című regényét, melynek két kötetben kiadott példányát ott találjuk a Mandadb-n .

A karthauziak szerzetesek, akik visszavonultak magányukba. Közös rendházban élnek, mégis remeték. Külön kis kamrákban laknak, azonban ezek mindegyikének kifele is nyílik ajtaja egy saját kis kertre. Regénye hőséhez hasonlóan Eötvös is folyamatos munkával tölti ki sályi magányát, s ez boldoggá teszi. Annál is inkább, mert egy távoli rokonában, unokatestvére feleségében, Halassy Jozefában múzsára - vagy az író vágyai alapján talán szerelemre - is talál. Eötvös innen elkerülvén, élete végéig jó szívvel emlékezett az itt töltött időszakra, és mint azt szorgos irodalomtörténészek leírták, az íróbáró alakja még napjainkban is színes, titokzatos történetek hőseként él a sályiak emlékezetében.

A magyar irodalom egyik legkitűnőbb prózaírója - Eötvös Józsefnél lényegesen és joggal több hívet magáénak tudó alakja - Gárdonyi Géza is eltöltött néhány évet Sályban. A MaNDA adatbázisában megtalálható Gárdonyi Géza Arany, tömjén, mirha című kötete.

gardonyi.jpgGárdonyi Géza

1868-ban az író édesapja Ziegler Sándor Sályban kapott jószágigazgatói és uradalmi gépészi állást, így fia a sályi iskolában tanult három évig. Ez a három év volt Gárdonyi gyerekkorának legemlékezetesebb korszaka. Itt ismerte meg a magyar vidéket, a magyar nép gondolkodásmódját és a népköltészetet. Gyermekkori emlékeim című munkájában így ír később: „Laszky (apja munkaadója, földbirtokos - a szerk.) Bécsben lakott, csak a nyarat töltötte Sályban. A birtokot akkor tavaszon vette, amikor mink odaköltöztünk, s az elhanyagolt parkban nagy átalakítások történtek. Volt ott egy mesterséges barlang, annak a tetejét áttörte és kék üveglappal boríttatta be. A fákra meg a bokrokra egy láda üvegcsengettyűt hozatott. A kertész teli aggatta ezekkel a fákat meg bokrokat, dróttal kötötték fel, s Laszky előre örült, hogy mikor a szél fúj, milyen bűbájos csilingelés lesz a kastély körül. Persze, mikorra a szél megérkezett, nem talált a parkban egy csengettyűt sem, a falubeli parasztgyerekeknek azonban mindegyiknek volt üvegcsengettyűje.” Gárdonyi Géza egykori - 1814-ben felépített - iskolája ma tájház. Falán emléktábla hirdeti, hogy 1870-1873 között itt tanult az író, akinek nevét viseli az általános iskola is.

Sokan gondolhatják, hogy a viszonylag ismeretlen Sály unalmas, messzi, jellegtelen falu. Rosszul gondolják. Éppen Sály nagyon gazdag helytörténete igazolja, hogy Magyarországon nincsen érdektelen település. Mindenhol van valami érdekesség, csak azt fel kell fedezni. Ehhez pedig oda kell utazni.

Dippold Pál

Címkék: Gárdonyi Géza Eötvös József MaNDA MaNDAdb Sály

Szólj hozzá!

A Magyar Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg azt a törvényt, amely 1950. január 1-vel Budapesthez csatolt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből hét, addig önálló várost és tizenhat nagyközséget. A főváros tehát éppen hatvanöt éve létezik a mai határai között.

bp_1883.jpgBudapestet tíz kerület alkotta 1873-ban

Budapest 1873. november 17-én jött létre, Pest és Buda szabad királyi fővárosok, valamint a vármegyéhez tartozó Óbuda mezőváros egyesítésével, az új város lakóinak száma körülbelül 300 ezer fő volt. A városegyesítéssel létrehozott Budapesten tíz kerületet alakítottak ki, a budai oldalon hármat, a pestin hetet. Budapest határainak kiszélesítésének ötlete nem sokkal az egyesítés után, már az 1900-as évek legelején felmerült. Bárczy István és Harrer Ferenc várospolitikusok dolgozták ki az első részletes és rendkívül alapos urbanisztikai, statisztikai, közigazgatás-tudományi szempontoknak megfelelő tervezetet Nagy-Budapest koncepciójára. Az I. világháború és az azt követő politikai események - a Tanácsköztársaság és a trianoni békediktátum megakadályozták a város addigi dinamikus fejlődését. Az első terület- és kerületbővítésre 1930-ban került sor, ekkor mind a budai, mind a pesti oldalon két-két új kerület alakult.

bp_1930.jpgBudapest 1930-ban tizennégy kerülettel
 

A korábbi I. kerület területén létrejött a XI. és XII. kerület, az V., VI., VII. kerületek szűkítése helyet adott a XIII. és XIV. kerületnek, a korábbi VIII. pedig a kibővített X. kerületnek. Budapesthez csatolták Csepeltől az állami kikötő területét, valamint Budakeszitől a város tulajdonában álló erdőterületet. A szakemberek már 1937-ben a maihoz hasonló határok kialakítását tervezték, azonban a II. világháború közbeszólt.
 
A közel fél évszázados területbővítési elgondolás az 1949. évi XXVI. törvény elfogadásával 1950. január 1-én, a Rákosi-rendszerben valósult meg. Nagy-Budapest létrehozásakor a város területe 525,2 négyzetkilométerre nőtt, lakosainak száma 1,6 millió volt.

bp_1950.jpg
Megalakult Budapest új IV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX. és XX., XXI., valamint XXII. kerülete. (A XXIII. kerület csak a rendszerváltás után, 1994-ben jött létre, Soroksár Pesterzsébetről való leválásával.) Vagyis az addigi tizennégy helyett huszonkét kerület alkotta a fővárost.
A történelmi jelentőségű lépést akár tekinthetjük a metropolisz második születésnapjának is. A főváros hivatalos neve a jelentős határnövelés után továbbra is Budapest maradt.

Szüts Gergely Etele

Címkék: közigazgatás Budapest MaNDA

2 komment

Budapest Szálloda néven talán kevesebben, de Körszállóként szinte mindenki ismeri a Városmajorral és a fogaskerekű végállomásával szemben álló hatalmas épületet. Bár mára kissé retró kategóriába tartozó hotelnek számít, megépítésekor talán az egyik leghaladóbb, és ezért sokak számára megdöbbentő építménynek számított.

fortepan_53050.jpgÉpítés közben (a kép forrása: Fortepan)

A hatvanas évek elején a KÖZTI vállalata megbízta Szrogh György, addigra már sokat foglalkoztatott építészt, hogy tervezze meg a Budapest Szállodát a Szilágyi Erzsébet fasor melletti egykori bolgárkertészet helyén. Ekkor indult Magyarországon a szállodaprogram, mivel egyre több cseh és kelet-németországi vendég érkezett, és ennek az igénynek akartak megfelelni az állami döntéshozók. Az építész tervei alapján 1964-ben kezdték építeni. Három év múlva készült el, akkor Budapest legmagasabb építményei közé tartozott: a szerencsés látogatók 64 méterről gyönyörködhettek a kilátásban.

makett_fortepan.jpgA Körszálló makettje (a kép forrása: Fortepan)

Sajátos az épület formája, hiszen az alapja 33 méter átmérőjű kör. 280 kétágyas szobával és mindegyikhez külön tartozó fürdőszobával ellátott, tizennyolc emeletes épület már megnyitásakor rendkívül népszerű volt - ez annak is köszönhető, hogy nagyon sokan nem értették meg az épület esztétikai vívmányait. Szrogh György később Ybl-díjat kapott a szálloda terveiért. Visszaemlékezéseiből kiderül, hogy nem volt könnyű kialakítani az épület formáját úgy, hogy az belesimuljon a tájba, ne vessen nagy árnyékot a mögötte elterülő telkekre és a budai dombon lakók számára se zárja el teljesen a kilátást. Az épületet „letűzött karóként” is hívja az építész - már ami a környezetbe való beilleszkedését illeti. A henger alakú formát viszont racionálisnak tartja, mivel belsejét egyre kisebb körökre lehet osztani, a szobák trapéz alakúak lehetnek, így nagyobb teret kap a kilátás. A szálloda, mintegy erőpróbaként 1967-es december végi megnyitásakor máris egy hatalmas szilveszteri mulatsággal indított - ahogy arról a filmhíradó is tudósít.

Amint látható a híradó felvételein megérte a hosszú építési folyamat, hiszen nem csak szobák és étterem várta a vendégeket, hanem a szállodához tartozott még a mindenféle ínyencségeket kínáló cukrászda, éjszakai bár, drink-bár, borozó, valamint a Panoráma Bárként nevezett cola-bár - ez utóbbi 1980-ban megszűnt. Gyakran szálltak meg hírességek: itt lakott például Willy Brandt, német kancellár, Liechtenstein hercege, de Honthy Hanna is. Az étterem törzsvendége volt többek között Szepes Mária, napjainkban találkozhatunk itt Zoránnal, Bródy Jánossal, Koncz Zsuzsával, Csűrös Karolával.

Rendszeresen telt ház volt a Joker Bárban (ma London Terem), Hofi Géza és Koós János gyakori fellépéseinek köszönhetően. A műsoros estek később felköltöztek a Panoráma Bárba, mely nagyobb volt és vonzóbb kilátással kecsegtetett. Az esti szórakoztató műsorok után Székely Péter és zenekara muzsikált - ezekre a táncos eseményekre még ma is sok vendég szívesen emlékezik vissza.

fortepan_8521.jpgBudapest panoráma (a kép forrása: Fortepan)

Az épület több rekonstrukción esett át, az első 1975-ben, a második kisebb felújítás 1985-ben történt (ekkoriban már kezdett csökkenni a népszerűsége) - ekkor csak a hall kapott új márványburkolatot, de az egész szállodát bezárták erre az időre. A hotel 1988-ban köszöntötte az egy milliomodik vendégét. 1997-ben egy újabb, a teljes szálloda bezárását igénylő felújítás következett (ekkor építették be biztonsági okokból a tetőteret és így keletkezett néhány rendkívül előkelő lakosztály), 2006-ban pedig a tizennegyedik és a tizenötödik szintet újították fel.

hotel_budapest4.jpg

A szálloda azóta is működik, és nem csak vendégeket fogad, hanem filmfelvételeknek (sőt, regénynek) is helyszínéül szolgál: 2013-ban itt forgatták a Megdönteni Hajnal Tímeát című magyar film bankett-jeleneteit, de Bánki Éva Magyar Dekameron című műve is itt zajlik: kilenc fiatal a Körszállóba menekül a pestis elől, és itt szórakoztatják egymást különböző történelmi mesékkel.

Bakk Ágnes                

Címkék: hotel szálloda építészet építész MaNDA Körszálló Budapest Szálloda Szrogh György

9 komment

A MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában készült el 1973-ban Paulus Lajos filmje a kiskörei vízlépcsőről - tudósít a Mandadb.

Ehhez a helyszínhez és történethez máshonnan közelítve sem borít el bennünket az unalom. Akik Kiskörén éltek valamiképpen mindannyian kötődtek a Tiszához. A folyó közelsége meghatározta, miként éljenek. Halásztak, a gazdag ártéri területeken földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, a legújabb korban, a Tisza szabályozásának korában pedig a hatalmas földmunkához kapcsolódó kubikusság adott megélhetést.

A 20. század ötvenes éveitől kezdve itt építették meg Magyarország legnagyobb vízerőművét. A Tisza II. vízlépcső a következő egybeépített főműtárgyból: a duzzasztóműből, a hajózsilipből, a vízerőműből és a hullámtéri duzzasztóból áll. Az építkezési munkálatok egy korai szakaszában különös emberek bukkantak fel itt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtása után feloszlatták a korábbi időszak egyik legkegyetlenebb erőszakszervezetét, az Államvédelmi Hatóságot. A korábbi fegyveresek közül több százan dolgoztak a vízerőmű építkezésén, természetesen nem olyan körülmények között, mint az általuk fogvatartottak a recski munkatáborban. A gátépítő ávósokról részletes információkat szerezhet az, akit történelmünknek ez a része érdekel: Moldova György Az elbocsátott légió című regénye erről szól.

kiskore.jpg

Kisköre életében az 1975-ben átadott vízlépcső óriási változásokat hozott, amely az egész Alföldre is hatással volt. A vízerőmű egyik mellékterméke – ma már látjuk, hogy talán inkább legfontosabb eredménye – a víztározó, amelyet most már Tisza-tónak nevezünk. Néhány évtized alatt szinte csodálatos gyorsasággal kialakult az a jellegzetes vízi világ, amely egyre több embert vonz ide. A Tisza-tó egészen más, mint a többi tavunk - persze minden tó különbözik az összes többi tótól - a környéken élők rendkívül büszkék gazdagon burjánzó ártéri erdeikre, sárga homokpadjaikra, titokzatos holtágaikra, szigeteikre és a tó nagyon gazdag növény- és állatvilágára. Azt mondják, hogy itt egyszerre, egymást nem zavarva elfér a vízi motoros, a fürdőző, napozó nyaraló és a csendben ülő horgász is.

Dippold Pál

Címkék: MaNDA Kisköre MaNDAdb

17 komment

Aki a Mandadb böngészése után belelkesedik egy 1984-ben készült képeslap láttán, és azonnal Lakitelekre rohan, sok érdekességet talál. Mivel a világ minden táján az embert is éltető folyók mellett telepedtek le legszívesebben őseink, Lakiteleken, a Tisza partján kivételes gazdagságban tárták fel a település több ezer éves múltjának emlékeit. Felleltek itt tárgyakat, melyek a rézkorból, a bronzkorból, a vaskori kelták népétől származnak. Az is bebizonyosodott, hosszú időkig laktak a környéken szarmaták, germánok, avarok. Azt pedig, hogy nyomukban igen korán megjelentek itt a honfoglaló magyarok, számtalan lelet igazolja. Nem kellett tehát az írásos forrásokban kutatni ahhoz, hogy megismerjük, kifélék is éltek erre.

tosfurdo.jpg

Ám már a legkorábbi magyarországi okiratokban is többször említik ezt a vidéket. I. Géza király 1075-ös keltezésű leveléből megtudhatjuk, hogy itt, a Tisza partján volt a királyi ménes itatója. Az is kiderül a garamszentbenedeki apátság alapító okleveléből, hogy szőlőművelés folyt a vidéken, és ma édesvízi halgazdálkodásnak neveznénk az akkori halastavak körüli munkákat. A XI. században Felsőalpárnak nevezték ezt a földet, a lak szó első előfordulása 1488-as. A török hódoltság idején ez a terület nem néptelenedett el, ellenkezőleg, gyarapodott és gazdagodott. A közeli Kecskemét ügyes politikával a megszálló törököktől bérbe vette a város környéki pusztákat, ekkor került Lakitelek is a város kezére. Erről az időszakról élményszerűen szerezhetünk biztos tudást, ha végigolvassuk Mikszáth Kálmán A beszélő köntös című művét. A Rákóczi szabadságharc után hosszú, békés időszak következett. Igen sokan tértek át a kétlaki életmódra, kiköltöztek a városból, állattartásból, halászatból és földművelésből éltek. Télen aztán visszamentek Kecskemétre.

A 19. század második felében azonban nagyon gyorsan átalakult a vidék gazdasága. Ami máshol, a hegyvidéki szőlőkben, híres bortermő vidékeinken tragédiák egész sorát hozta – a filoxéra járvány elpusztította őket –, az Kecskemét környékét aranyhomokká változtatta. A gyilkos szőlőbetegség a homokon nem marad meg, így felvirágzott a homoki fajták nemesítése. Hatalmas ültetvények és kisebb szőlőskertek alakultak ki, Lakitelek népessége igen gyorsan megnőtt. Gyorsan felépítették, és a fejlődés szolgálatába állították a helyi vasútvonalakat. A falu valóságos közlekedési csomópont lett, főleg 1927 után, amikor is Horthy Miklós jelenlétében átadták a Tiszaugi hidat. Hajóállomás épült. A faluba szinte özönlöttek az iparosok. Elkészült előbb a római katolikus, majd a református templom. Ekkorra a népesség már háromezer főre nőtt. A település fontosságáról az is tanúskodik, hogy volt itt csendőrőrs, gyógyszertár, postahivatal, hat helyen folyt az elemi iskolai oktatás, külön körzeti orvos és két bába dolgozott a faluban.

Szerencsés hely Lakitelek, a második világháború kevés kárt tett benne. A kommunista diktatúra idején több termelőszövetkezetet erőszakoltak az itt élőkre, közülük csak az 1960-ban alakult Szikra tsz maradt talpon. Közel ötszáz hektáros területen egy állami gazdaságot is kialakítottak. Így tehát a lakitelkiek többsége a mezőgazdaságból élt. Kisebb ipari üzemek ugyan fel-felbukkantak, de meghatározó szerephez nem jutottak.

Néhány évtizede kezdődött a Holt-Tisza menti terület – Tőserdő egyébként a Kiskunsági Nemzeti Park része – fejlesztése. Jellemző adat, hogy az üdülőterületre annyi nyaralót építettek, ahány ház Lakiteleken van. Egyre nagyobb hírnevet szerzett a tősfürdői termálvizes üdülőkomplexum. 1970-ben ivóvizet keresve fúrtak itt - ahogy Berekfürdőn és Mezőkövesden is mást kerestek, mint termálvizet, ott olajat -, de forró gyógyvizet találtak helyette. Tősfürdő kútja ezer méternél mélyebb, a percenként ezerliternyi felszínre törő víz 42 fokos. Kitűnően alkalmas a különféle mozgásszervi betegségek és idegrendszeri panaszok kezelésére, de a baleseti rehabilitációra is javasolják. Három nagy meleg vizes medence, egy hideg vizes úszómedence és egy kisebb gyerekmedence várja a vendégeket.

toserdo.jpg

A Kiskunsági Nemzeti Park legkisebb területe a Szikrai és az Alpári Holt-Tisza vidéke. Ez a tájegység őrizte meg leginkább azokat a természeti értékeket, amelyek a Tisza szabályozása előtti időszakot jellemezték. A holtágak jellemző növényei a hínárfélék. Van itt tündérrózsa, vízitök, a partokon békabuzogány és virágkáka nő. A holtágak végében ott a nád és a gyékény. A part menti állóvizekben égerláp erdők állnak. A vízparton fűzekből és nyárfákból összeállt ligeterdők hajladoznak. Feljebb pedig tölgyeket, kőris és szilfákat találunk. A színpompás növényvilágban gazdag állatvilág él. A vízben rengeteg ponty, csuka, harcsa úszik, de megtaláljuk a védett réti csíkot is. Igen sok madárfaj lakik a területen. Van itt gémfalu, ahová időnként becikázik a jégmadár. Az öreg fák odúiban laknak a nagy fakopáncsok és zöldküllők, de az odvakban sokféle denevérfaj is megtalálható. A Nemzeti Parkban hosszabb és rövidebb túra utak és túraösvények vezetnek a természetismeret teljesebb megismerését szolgálva.

Dippold Pál

Címkék: Lakitelek MaNDA MaNDAdb

Szólj hozzá!

A Mandadb-n fellelt Gaál Mózes-féle 1901-ben megjelent könyv, a Magyar királymondák a magyarországi királyokról kialakult legendákról szól. Egyik legérdekesebb része A kővé vált kun aranyak című történet. Ennek kapcsán tanulságos összegereblyéznünk azt, amit erről a büszke népről, a kunokról tudunk.

kiralymondak.jpg

A tatárok elől a hozzánk menekülő kunokat IV. Béla királyunk 1240-ben a mai Nagy- és Kiskunság vidékére telepítette, szolgálataikért a kunok szabadságot kaptak. Ez azt jelentette, hogy a kunok csak saját kapitányaiknak tartoztak engedelmességgel, kizárólag a nádor bíráskodhatott felettük.

A kunok története igen izgalmas, hosszú évszázadok kötik őket a magyarokhoz. A török nyelvű, nomád nép a Kr.u. 10. század végén Kínában, Peking környékén majd egy évszázaddal később Nyugat-Szibériában bukkant fel. Nyelvük a köztörök nyelvek csoportjába tartozott. A kun népnév is török eredetű: jelentése sárga, szőke, fakó, ami a kunok küllemének jellemzőire utalhatott. A kunok 1054-től kerültek szembe európai népekkel, 1070-re az oroszoktól elvették területeiket egészen az Al-Dunáig. Igen ám, de az 1200-as évek elején legyőzték őket a szintén Európába igyekvő tatárok. A kunok beolvadtak az oroszországi török népekbe, a románságba, nagy csoportjuk húzódott a Krím-félszigetre – itt megőrizték önállóságukat. A kunok egy másik nagy csapata Moldvába ment, majd onnan már a 11. század végétől kezdett áttelepülni a Kárpát-medencébe. Kisebb csoportokban II. István királyunk uralkodása idején folyt a betelepítésük. Több nyelvész és néprajzkutató szerint az ő emléküket őrzi a palóc népnév is, amely a kunokat jelölő szláv polovecből alakult ki. A moldvai kunok 1239-ben, Kötöny kán vezetésével a tatárok elől Magyarországra menekültek. Elismerték a magyar király főségét, hadi szolgálatuk fejében a vendég népeket megillető kedvezményeket kaptak, azaz adómentességet, és saját törvényeik szerint élhettek. Az Alföldön telepedhettek le a jászokkal együtt. Pogányok voltak, és nomád életmódjuk miatt összekülönböztek a magyarokkal. Az ellentéteket tovább mélyítette, hogy 1241-ben némely magyarok a tatár előőrsökben kunokat véltek felfedezni, ezért a vendégek ellen uszítottak. Kötöny a királyhoz indult a helyzetet tisztázni, ekkor a magyarok megölték. Ezért a feldühödött kunok kivonultak az Al-Duna vidékére, de IV. Béla királyunk a tatárjárás után, újabb tatár támadástól tartva, ismét visszahívta őket. Az új szövetséget a kun főemberek kettévágott kutyára tett esküje, és a magyar István herceg - a későbbi V. István király - és Száján kun kán Erzsébet lányának házassága pecsételte meg. Ebből született későbbi IV. László királyunk, akit Kun Lászlóként is emlegetünk. Kun Erzsébet és István herceg házassága azt is magával hozta, hogy a kunok hatalmi rendszere megváltozott: nem volt többé kánjuk, csak főembereik.

A kunok több tízezren voltak, számukat hetvenezer körülire teszik. Letelepedésük helyének kijelölésénél jellemzően a folyók és a tavak környékét választották az Alföld ritkán lakott, gazdátlan területein. Hat kun törzs beköltözéséről tudósítanak az okiratok, de név szerint csak négyet lehetett azonosítani: Bocsol, Olas, Csertán és Kór törzseit. A hetedik törzs a jászoké volt. Kiváló néprajztudósunk, Győrffy István Nagykunsági krónikáiban leírja, hogy nem tud mit kezdeni azzal a korábbi állítással, mi szerint IV. Béla királyunk a kunokat a termékeny alföldi rónákra telepítette le. Györffy és a korabeli térképek tanúsága szerint az Alföld nagykunsági része legnagyobb részt víz alatt állt. Az itt lakók csak csónakkal tudtak közlekedni. Annyiban igaza volt Győrffynek, hogy a szabályozatlan folyók, ezek áradásai nem engedték, hogy komoly földműves tevékenység folyjék itt. Ilyen szempontból tehát valóban terméketlen volt ez a terület, ám a nomád állattartásnak keresve sem találhattak volna jobb terepet. A kunok nyilván ezért választották.

Hiába szűnt meg a tatár támadások veszélye, a magyarok és a kunok együttélése - eltérő életmódjuk miatt - számtalan feszültséggel járt. Ezért IV. László 1279-ben gyors egymásutánban két kun törvényt is kiadott. Ezek lényege a következő: a kunok keresztény vallásra térnek, elhagyják sátraikat, jurtáikat, házakat, falvakat építenek maguknak, alkalmazkodnak a keresztény szokásokhoz – de szakállukat, hosszú hajukat és ruhaviseletüket megtarthatják. A törvény felsorolta a kunok szálláshelyeit, és kimondta, hogy „a kunok előbb említett urai és a kun nemesek az ország nemeseivel azonos jogokat élveznek”. A Kun László-féle törvények jelentőségét igazolja, hogy az ezekben szabályozott kun önrendelkezési jogok egészen 1876-ig életben maradtak. Mindezek ellenére a törvény nem teremtett azonnal békét a két nép között. A kunok 1280-ban fellázadtak, ezt a magyar seregek leverték. Tíz évvel később a kunok visszavágtak, meggyilkolták IV. László magyar királyt. Jó néhány évtized elmúltával állt helyre a rend a két nép viszonyában.

A török hódoltság ideje a Nagykunság népét sem kímélte. A törökök kiűzése után a Habsburgok 1702-ben elzálogosították a területet. Veszélybe került a kun szabadság. Ennek megtartása érdekében a kunok a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban a vezérlő fejedelem táborába álltak. A felkelés leverése után a kunok visszatértek ugyan régi szálláshelyeikre, de azok elzálogosítása miatt saját földjükön jobbágyokká lettek. Nem hagyták azonban annyiban a dolgot, kifizették a császári ház adósságát, ennek fejében ismét elnyerték szabadságukat. Mária Terézia 1745-ben írta alá az erről szóló redempciós oklevelet.

Dippold Pál

Címkék: kun kunok MaNDA MaNDAdb

Szólj hozzá!

A Mandadb is megőrzi az utókornak Kincsem, a csodakanca nevét. Igaz, csak egy 1884-ben kibocsátott sorsjegy viseli a híres nevet, ám ez nem akadályoz meg senkit abban, hogy Kincsem életének egyik legfontosabb színterén, Gödön körülnézzen.

kincsem_sorsjtk_ellap.jpg

Jelentős esemény volt itt, amikor Mátyás király – akit akár kora jeles élsportolójának is mondhatunk: harcművészet, vadászat, lovaglás - a váci országgyűlésre igyekezvén, népes kíséretével átutazott Gödön. A török hódoltság idején a falu teljesen elpusztult. Az 1700-as évek elején kezdődhetett az újjáépítés, először a Madách-családé volt Göd. Később a Grassalkovichok kezére került a birtok, ekkortájt épült a mai Kincsem-telep, a pálinka és sörfőzde. A falu lakosságát a források színtiszta magyarként jelölik meg. Az 1800-as évek elején egy Mayerffy József nevű birtokos vette bérbe az uradalmat, nagy lendülettel beindult a juhtenyésztés, a borászat, felvirágzott a gazdaság. Egészen 1830-ig tartott a bérlet, ekkor a Mayerffy család megvásárolta Gödöt a Grassalkovichoktól.

Az immár tulajdonos Mayerffyt Ferencnek hívták, cseppet sem mellesleg Széchenyi István barátja volt. A legnagyobb magyar nevéhez köthető első magyar vasútvonal Gödön át halad Pest és Vác között. 1846-ban avatták fel. Jóval később, az 1870-es években indult Felsőgödtelep kialakítása, birtokosai a Szapáry grófok voltak.

kincsem.jpg

Göd talán legnevezetesebb élőlénye Kincsem, minden idők legeredményesebb versenylova. 1875-1880 között volt a gödi istálló lakója, amely körül igen gyorsan egy versenylóedző-telep épült. A legnevesebb magyar versenyló tulajdonosa Blaskovich Ernő (1834-1911) volt. 1875-ben hat-hét lova volt tréningben, és hat 1 éves csikaja élt a tápiószentmártoni ménesben. Ennyi ló azonban túl sok volt, és Blaskovich elhatározta, hogy a csikók egy részét eladja. Csakhamar vevők is jelentkeztek, Orczy báró és Lónyai gróf. A Kincsem nevű ló kivételével az összes tetszett nekik. Így aztán Blaskovich a másik ötöt eladta a vevőknek, Kincsem pedig ősszel megérkezett Gödre, Hesp Róbert telepére, hogy a következő évben elkezdje világhódító útját. Két- és ötéves kora között, négy szezonon keresztül 54 versenyen indult és mindig győzött. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta elérni.

A 19. század végére kialakult Göd villatelepe. Mellette nagy gyárak: szesz-, tégla- és cementlapgyár indultak be. A trianoni diktátum utáni időkben a magyarországi turizmus fejlődése Göd életében is nagy változásokat hozott. Megnövekedett állandó lakossága, új középületek egész sora épült a főút mentén, és a korabeli tudományos, művészeti élet ismert alakjai költöztek a városba. Huzella Tivadar, a neves biológus- szövettan kutató például egy nem kevésbé híres embertől, Arany Lászlótól, a Petőfi megénekelte Arany Lacitól vette meg birtokát. Mozi, gyógyszertár, posta, csendőrség, iskolák és a különböző vallások templomai épültek fel a két világháború között.

Göd sportélete mindig is híres volt. Egyrészt a vízi sportok művelői edzhettek a Dunán. Méghozzá igen eredményesen, hiszen Magyarország egyik legjobb kajak-kenu szakosztálya működik itt, Kammerer Zoltán háromszoros olimpiai bajnok kajakozónk is ebben kezdte meg pályafutását. Másrészt már a kerékpár elterjedésének korai szakaszában nagy amatőr versenyeket rendeztek Budapest és Göd között. 1902-ben épült fel a Biciklista Nagyvendéglő, a későbbi mozi, a mai József Attila Művelődési Ház. A Pestről a Duna-kanyarba vezető biciklis út ma is átvisz Gödön. Másutt szokatlan gondossággal festették fel sárga sávjait, a csendes, nagy forgalmú utaktól távol eső villasorokon vezet, egészen Bécsig el lehet tekerni rajta.

Dippold Pál

Címkék: adatbázis versenyló Göd Kincsem MaNDA MaNDAdb

Szólj hozzá!

Kétszáz éve született Gábor Áron, ki magában megtestesítette mindazt, amiről híresek a székelyek. Szerette hazáját, szűkebb pátriáját, amit élete árán is hajlandó volt megvédeni. Használta az eszét, bátran alkalmazta a pályafutása során megszerzett tudást. Nem várt másra, nem halogatta a dolgot, előlépett és megtette azt, amit kellett. Megoldott minden járulékos problémát, így gyakorlatilag a semmiből 60-90 ágyút állított elő, jórészt kiképezve annak kezelőit is.

gabor_aron.jpg

„Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz ágyú, amennyi kell. Semmi mást nem kérek, mint felhatalmazást arra, hogy a fülei hámorhoz utazhassak, ott dolgozhassak és dolgoztathassak, s ha mához két hétre Sepsiszentgyörgy piacán hat ágyú nem lesz felállítva, és azokkal a próbalövésnél célt nem találok, akkor én magam állok tíz lépésnyire az ágyú elébe céltáblának.”

gabor_aron_emlékmű.jpgEmlékműve a Szilágyi Erzsébet fasorban

Ezeket a mondatokat szokták a leggyakrabban idézni a székelység talán legismertebb, legnagyobb hősével kapcsolatosan. Az Ojtozi szoros kapujában fekvő Bereck szülötte már otthonról megkapta mindazt a muníciót, amelyre aztán nagy szüksége volt, hogy honvéd őrnagyként, a tüzérség irányítójaként eljusson 1849. július 2-án a Feketeügy partjára, annak a hatfontos orosz ágyúgolyónak az útjába. Székely határőr családba született négy testvérével együtt, apja tanult ember, főjegyző volt, aki katolikus lévén a csiksomlyói ferencesek gimnáziumába küldte fiát. De a barátok tudománya nem volt annyira érdekes, hogy az ifjú 1831-ben el ne menjen határőrnek a negyedik évfolyamból. A sereg pedig a gyulafehérvári alapkiképzés után Pestre, az 5. tüzérezredhez vezényli, elmélyítendő tudományát. Amihez maga Gábor Áron is hozzájárul azzal, hogy a helyszínen tanulmányozza a bécsi ágyúgyártást. A hadsereg szándékai ellenére mégis megválik tőle, de nem esik kétségbe, inkább kitanulja az asztalos mesterséget is, és összes tudományával Moldvába megy, ahol a földbirtokosok jól megfizetik az ilyen mindenhez értő embereket. A hegyeken túlról végül kisebb tőkével és egy igazán jó társnak bizonyuló feleséggel tér haza, és gazdálkodni kezdene, de az idők már másról szóltak.

1848. november 28-án a háromszéki székelység Sepsiszentgyörgyön úgy döntött, hogy nem hajlik meg Puchner kapitulációs parancsának, nem támadnak ugyan a császári erőkre, de védekeznek, ha arra kerül sor. A döntést megelőző hivatásos katonai „huhogásra” (Dobay Károly ezredes) áll elő a 34 éves gazdálkodó a cikk elején idézett mondandójával. És a bodvaji hámorban el is készül két vasból öntött hatfontos ágyú, ami a november 30-i hidvégi csatában olyan jól „muzsikál”, hogy Puchner naplójában egyenesen francia tüzérségi eszközök érkezését feltételezi. Gábor Áron pedig nem ül el a babérjain, s mivel a bodvaji öntödét lerombolják a császáriak, Sepsiszentgyörgyön, végül pedig decembertől Kézdivásárhelyen folytatja az ágyúöntést, most már a székelyföldi harangok bronzát felhasználva. Turóczy Mózes mester öntödéjében, mivel a cső kifúrásához nincsenek meg az eszközeik, nem éppen a korban szokásos eljárásokkal készülnek a hatfontos ágyúk. Amik a hiányosságok ellenére tökéletesen működnek, a fegyvernemet amúgy is zseniálisan alkalmazó Bem tábornok is legnagyobb elismerését tudja csak kifejezni. Kézdin dolgoznak az ágyútalpakon az asztalosok, de működik a lőpormalom, a gyutacsgyár és itt öntik az ágyúgolyókat is. Erdély pedig Puchner vereségei és az orosz segédcsapatok megfutamítása után nyer néhány hónapot, meg lehet fékezni a magyar lakosságot kegyetlenül pusztító román rablóbandákat is.

gabor_aron_agyuja.jpgAz egyetlen máig ismert ágyú

1849 májusában Gábor Áron már őrnagyi rangban Kossuthtól megkapja az összes székelyföldi hadi üzem parancsnokságát, és emellé 60 ezer forintot a kézdivásárhelyi ágyúöntésre. A műhely szó szerint az utolsó pillanatig, az orosz lovasság megérkezéséig működik. Annyi idejük marad, hogy az egyetlen el nem szállított csövet néhány centi mélyen elássák az udvaron. (1906-ban kerül elő és múzeumba, a hatalom 1970-ben, mint az 1848-as román forradalom ágyúját, Bukarestbe vitette és csak 2010-ben kerülhetett vissza a Székely Nemzeti Múzeumba.) De az orosz túlerő ellen semmi sem segített, 1849. július 2-án Uzon és Kökös között, a Feketeügy hídjánál kialakuló ütközetben Gábor Áron vezényelte lóhátról a tüzérséget. Állítólag direkt rá irányították az oroszok a hatfontosaikat. Két lovat is kilőttek az ütegek között mozgásban lévő őrnagy alól, mikor az egyik golyó a mellkasán eltalálta. Azonnal meghalt, a közeli Eresztevény református temetőjében helyezték nyugalomra, sírja remélhetőleg még sokáig zarándokhely lesz.

Pálffy Lajos

Címkék: történelem szabadságharc MaNDA Gábor Áron

1 komment

Egyesek szerint elég szomorú, hogy az emberiség két legnagyobb ellenségének, az atombombának és a televíziónak a megalkotásában is elévülhetetlen érdemeket szereztek magyar tudósok és feltalálók. Bár mint tudjuk, minden relatív, az atomenergia és Paks nélkül a teljes magyar áramfelhasználás 40 százalékát külföldről kellene beszereznünk.

A televíziót pedig egészen jól fel lehetne használni a béke, az együttműködés és a fejlődés céljaira – legalább egy napig. Mint ahogyan azt az ENSZ Televíziós Világfórumán 1996. november 21-én el is határozták.

tv.jpg

November 21-e a televíziózás világnapja lett és a világfórum televíziós vezetőkből álló résztvevői vélhetően a bőséges ebéd, a kávék és gusztusos aprósütemények elfogyasztása után arra jutottak, hogy a 365-ből legalább egy napra az legyen munkahelyük, amelynek igazából az év legnagyobb részében lennie kellene. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy az emberiség miért nem fogékony annyira az értéket közvetítő komoly tartalmakra, és miért van a bulvárra, a vérre és az erőszakra jóval nagyobb igény. Talán azért is, mert az emberek 8–10 óra megfeszített munka után már nem nagyon akarnak odafigyelni és gondolkodni. Mások pedig azt vallják, hogy éppen az igénytelen kínálat az, ami egy (alacsony) nívóra hozza a tévénézők hatalmas táborát.

mono.jpg

Azt is gyakran szokták emlegetni, hogy a mérések szerint az amerikaiak után a magyarok következnek a sorban a készülék előtt eltöltött időt tekintve. Ez most már több, mint 4,5 óra naponta, tehát nem nagyon lehet arra hivatkozni, hogy csak a munka és az otthoni esti teendők elvégzése után dőlnek oda a megfáradt hazánkfiai a készülékek elé kikapcsolódni. Nagyobb itt a baj, valószínűleg szenvedéllyé vált a dolog olyan korcsoportoknál, élethelyzeteknél is, ahol nincsenek már meg a munkahelyen, vagy munkával töltött órák. Így többek között a nyugdíjasok elmagányosodásához is vélhetően köze lehet a televíziózás elterjedésének. Míg korábban ezek a rétegek baráti, vagy esetleg szakmai alapon szerveződő társaságokba jártak, aktív társasági életet éltek, addig mostanra a városokban, de a falvakban is egyre több ablakban jelenik meg a kísérteties kékes villódzás.

junost405.jpg

A másik veszélyeztetett korosztály a gyermekeké, akik a kutatások szerint a tévével kelnek és fekszenek. Az még csak hagyján, ha a gyermekcsatornák igen csak kaotikus és értékek szempontjából egyenetlenül teljesítő világába vesznek bele, de tényleges szülői kontroll nélkül veszélyesebb vizekre is kerülhetnek, és kerülnek is, hiszen életkorukból adódóan kíváncsiak, ezek a tartalmak pedig csak néhány gombnyomásnyira vannak az uncsi Bogyó és Babócától. A tévéből áradó információhalmaz kritikátlan elfogadóivá és a reklámok áldozataivá válhatnak ők is amellett, hogy mozgásigényük is kielégítetlen marad, amit fizikai teljesítőképességük bánhat a későbbiekben.

No de tudjuk, hogy ez másképp is alakulhatott volna, mert Mihály Dénes és Tihanyi Kálmán (Barta István, Czukor Károly Oklicsányi Ferenc, Terebesi Pál, Nemes Tihamér és a színes technikával a CBS-nél 1940-ben megjelenő Goldmark Péter Károly) találmányai még ma is óriási lehetőségeket rejtenek. Az, hogy a Gellért Szállóban 1936-ban már 30 méterre adást közvetítettek, a magyar tudomány hírnevét öregbíti. A hazai tévéadás végül 1957 februárjában indult el hódító útjára, és hogy nem véletlen e szóösszetétel használata, arra bizonyítékul ott van az a 2012-ben naponta magyar ember által a tévé előtt töltött 4 óra 46 perc. A műfajban örök bajnoknak tűnő Egyesült Államokban 1995 óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend a tévémentes hét mozgalma. Nálunk még nincs nagyon ilyen, mint ahogy a Televíziós Világfórum által elhatározott célok sem ismerhetők fel az országos csatornák november 21-i műsorában.

Pálffy Lajos

Címkék: tv televízió világnap MaNDA

4 komment