Web Toolbar by Wibiya MaNDA

HTML

MaNDA blog

A nemzeti identitást, kulturánk sokszínűségét, azt a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű kulturális vagyont, melyet elődeink ránk hagytak, úgy tudjuk legjobban megőrizni s utódainknak átadni, ha a XXI. század lehetőségeinek, igényeinek megfelelve összegyűjtjük, rendszerezzük, és nem csupán archívumok mélyén őrizzük, hanem valóban aktívan elérhetővé, kereshetővé tesszük. Ezt a kihívást felismerve hozta létre a magyar kormányzat 2010 nyarán – a volt Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA), mint önálló közgyűjtemény.

Facebook

<iframe src="//www.facebook.com/plugins/likebox.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fmandarchiv&amp;width&amp;height=395&amp;colorscheme=light&amp;show_faces=false&amp;header=false&amp;stream=true&amp;show_border=true" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; height:395px;" allowTransparency="true"></iframe>

A XIX-XX. század fordulójának évében, 1900. március 31-én született meg Miskolcon a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja, Szabó Lőrinc. Apja foglalkozása meglehetősen költőietlen, ám igen mozgalmas volt, idősebb Szabó Lőrinc mozdonyvezetőként dolgozott. Tette mindezt gáborjáni nemesi előnevével. A költő édesanyja lengyel eredetű családból származott, a Panyiczky Ilona nevet viselte. A dolgos masinisztának és feleségének négy gyereke született. Szabó Lőrinc Miskolcon kezdte az elemi iskolát, amelyet Balassagyarmaton folytatott, majd Debrecenben fejezett be. Ebben a városban teljesítette gimnáziumi tanulmányait a Református Főgimnáziumban. Költészet iránti érdeklődése, mint minden ép lelkű fiatalembernél szokásos, kamaszkorában erősen fellángolt. Igen sok verset olvasott, sőt, azokat lemásolta, műfordítással is megpróbálkozott. Leginkább Ady Endre, Babits Mihály, Baudelaire és Verlaine költeményeit kedvelte. Szabó Lőrinc 1918 márciusában letette a hadiérettségit, ami után azonnal katonának vitték. Nem sok időt töltött el a hadseregben, az I. világháború novemberre véget ért. Szabó Lőrinc Budapestre költözött, beiratkozott a Műegyetem gépészmérnöki karára, de itt csak rövid időt töltött, mert tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német–latin szakán folytatta.

szabo_lorinc2.jpgSzabó Lőrinc

Szabó Lőrinc ekkorra már komolyan verselő fiatalemberként bekopogott a Nyugat szerkesztőségébe, ahol megismerkedett bálványával, Babits Mihállyal. Zavaros idők következtek, jött a tanácsköztársaság, Babits is a proletárforradalom hívévé szegődött, így lehetett a budapesti egyetem tanára, aki nem mást vett maga mellé tanársegédnek, mint Szabó Lőrincet. A proletárdiktatúra százharminchárom napja után Babitscsal együtt Szabó Lőrinc is nehéz helyzetbe került, voltak idők az életében, amire azt lehet mondani, hogy nyomorgott. 1920-tól alkalmi műfordításokból élt. Főleg a francia impresszionista költők írásai érdekelték, de fordított Oscar Wilde-tól, Omar Khájjámtól, Coleridge-től is. Shakespeare szonettjeinek egy részét máig az ő fordításában ismeri a nagyközönség.

Szabó Lőrinc lakásgondjai végül úgy oldódtak meg, hogy beköltözött az akkor már házas Babits Mihályékhoz. Nem volt egyszerű mutatvány, hiszen Babits Szabó Lőrinc korábbi menyasszonyát, Tanner Ilonkát vette feleségül, aki később Török Sophieként, költőnőként is szerepelt. A három költő egy lakásban kezdetben igen jól megfért, aztán Babits és Szabó Lőrinc későbbi ellentéteinek fő forrásává éppen ez a furcsa poligámia vált. A problémaforrást, a nőt nem is kellett keresni, ott lakott velük. Szabó Lőrinc nem tűrte sokáig a méltatlan viszonyokat, korábbi menyasszonyától és atyai mesterétől lélekben is eltávolodva kiköltözött a közös lakásból.

torok_sophie.jpgTörök Sophie

Egyetemi tanulmányait abbahagyta, megnősült. Az Est-lapok irodalmi szerkesztőjének, Mikes Lajosnak nála öt évvel idősebb leányát, Mikes Klárát vette el feleségül. Anyagi viszonyaikon nem sokat javított a tény, hogy az Est-lapok gazdag tulajdonosainak rokonságába tartoztak. Szabó Lőrincnek ez mindössze annyi előnnyel járt, hogy évtizedekig különböző fővárosi napilapoknál dolgozhatott olvasószerkesztőként. Apósa közben megindította a lapcsalád irodalmi rovatait, ami Szabó Lőrincnek megbízható publikációs terepet jelentett.

Szabó Lőrinc szerelmes természetű ember volt. Ezt úgy is mondhatnánk, hogy nem volt híve a házastársi hűségnek, meg úgy is, hogy sok-sok dekoratív hölggyel volt hosszabb-rövidebb időtartamú viszonya. Mindez nem akadályozta meg, hogy a magyar irodalomtörténet egyik legmegrázóbb és leghosszabb ideig tartó szerelmi kapcsolatába bonyolódjon: 1924-ben kezdődött szerelmük felesége legjobb barátnőjével, Vékesné Korzáti Erzsébettel. A Vékes nevű úr, akitől Korzáti Erzsébet később elvált, egy tehetős szegedi fehérnemű-kereskedő volt. Szabó Lőrinc házasságának történetét a Harminchat éve című, halála után megjelent levelezésgyűjtemény tárja fel. Megrendítő kapcsolatát Korzáti Erzsébettel a Huszonhatodik év című szonettciklusa és a jóval később kinyomtatott Huszonöt év című dokumentumkötet mutatja meg.

Szabó Lőrinc az élet rendjének megfelelően lázadt az elődök ellen. Ez Babits Mihályt és a Nyugat című folyóiratot jelentette. 1927-ben indult a fiatalok Pandora című rövid életű folyóirata, Szabó Lőrinc főszerkesztésével. Sorra jelentek meg kötetei: a Kalibán, a Fény, fény, fény és A Sátán műremekei. Aztán az 1932-ben napvilágot látott Te meg a világ című könyvében már tisztán mutatja meg a csak rá jellemző költői fegyvertárát. Ebben mesteri módon elegyíti a lázadást szolgáló izmusok, leginkább az expresszionizmus stíluseszközeit az individualista filozófia érzékletes, a személyiség szabadságharcát kiáltó gondolatvilágával. Ebben az évben Baumgarten-díjat kapott, majd 1937-ben másodszor is elnyerte azt.

Szabó Lőrinc egyszerűségében is rendkívül bonyolult, többrétegű költői nyelve lenyűgözte kortársait. Sorra jöttek a szakmai elismerések, először a műfordítói munkát jutalmazták, majd igen gyorsan a magyar költészet élvonalában találta magát.

Pályáját és életét az I. világháborúhoz hasonlóan a második is alaposan megkavarta. 1944-ben főhadnagyi rangban szolgált a magyar hadseregben. 1945 után holmi náci vádak miatt letartóztatták. Nehezen tudta tisztázni magát. Folyamatosan fasisztázták, ennek mindössze annyi alapja lehetett, hogy találkozott Gömbös Gyulával és az egyik lillafüredi írótalálkozón a háborús költészet esztétikájáról tartott előadást.

Szabó Lőrincet látszólag kiszorították az irodalmi életből. Az irodalmi élet azonban nem az irodalom, Szabó Lőrincet és a hozzá hasonló tehetségű írókat nem lehet kilökni belőle. A találékony Szabó Lőrinc összeszorított fogakkal dolgozott, 1948-ban Puskin emlékérmet kapott kitűnő Majakovszkij-fordításaiért. 1949-től újra nem közölhetett saját műveket, maradt úgymond eredeti szakmája a műfordítás, amelyet 1954-ben József Attila-díjjal ismertek el. A sors fintora, hogy a nácinak kikiáltott Szabó Lőrinc 1957-ben azoktól a kommunistáktól kapta meg a Kossuth-díjat, akik az előző évben eltiportatták a magyar forradalmat.

Szabó Lőrinc költői pályája így vált tehát keretessé: a tanácsköztársaságban kezdődött és a Kádár-diktatúra első évében fejeződött be. A XX. század egyik legnagyobb költője 1957. október 3-án halt meg Budapesten.

szabo-lorinc_szobor.jpgSzabó Lőrinc bronz szobra Debrecenben

Szabó Lőrinc költészete a világ rendjének megfelelően ma már iskolai tananyag. Hosszúkás verselemzések helyett elég egyetlen versét megidéznünk ahhoz, hogy mindenki lássa, Szabó Lőrinc a magyar és egyetemes irodalom egyik legnagyobb alkotója. 1943-ban írta az Ima a gyermekekért című versét:

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

 

Fák, csillagok, állatok és kövek

szeressétek a gyermekeimet.

 

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

 

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

 

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

 

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

 

S ti mind, élő és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

 

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

 

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

 

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek.

 

Dippold Pál

Címkék: vers irodalom költészet költő író Szabó Lőrinc MaNDA Baumgarten-díj

Szólj hozzá!

A nyakas alsóörsi reformátusoknak mit sem ártott a törökök kiűzése után a Padányi Bíró Márton veszprémi püspök vezette ellenreformáció. Pedig amit a nagy formátumú veszprémi püspök véghezvitt a rábízott területen, hatalmas jelentőségű és erejű munka volt. A terület népének legnagyobb részét visszatérítette a katolikus vallásra. A keménykezű püspöknek Alsőörs ellenállt, majd néhány évtizednyi békétlenség után templomukat és iskolájukat megtartva már itt is békében éltek a római katolikusokkal, akik a paloznaki, majd a felsőörsi plébániához tartoztak.

padanyi_biro_marton.jpgPadányi Bíró Márton

Érdemes megállnunk a magyar ellenreformáció Pázmány Péter után talán második legnagyobb alakja, Padányi Bíró Márton életénél. Csallóközi protestáns nemesi családból származott, de megtért a katolikus hitre. Óriási erővel vetette bele magát a hitvitákba. Pályája gyorsan ívelt felfelé, bicskei plébánossága után felsőörsi prépost, és egyben veszprémi kanonok lett. Negyvenkilenc évesen már Veszprém püspöke. Emlékét sok minden más mellett a 1750-ben megrendelésére Veszprémben felállított Szentháromság-szobor őrzi.

szentharomsag_ter.jpgSzentháromság tér, Veszprém

Bíró Márton Pázmány Péter példáját követve szinte fanatikus hittel harcolt a törökök pusztította Magyarországon, a már-már szinte teljesen elvesztett katolikus vallás újraszervezéséért. Amikor püspökké szentelték, a veszprémi egyházmegye száznegyvenegy községében csak protestáns lelkészek voltak. Bíró Márton tizennyolc főpásztori éve alatt nyolcvannyolc új templomot építtetett, százkilencet felújíttatott. A püspök térítő lendületét azonban Mária Terézia királynő erősen korlátozta. Padányi Bíró Márton visszavonult Sümegre. Itt folytatta a tudományok és művészetek támogatását, amelyet még Veszprémben elkezdett. Ő építtette Sümegen is a Szentháromság szobrot, a püspöki palotát - időskori otthonát - és az új sümegi plébánia templomot, amelynek képeit Franz Anthon Maulbertsch, a kor legnevesebb freskókészítője festette meg.

Maradjunk az építészetnél, és térjünk vissza Alsóörsre, de menjünk magasabbra. A Mandadb-n megtaláljuk a Horthy Miklós menedékház, ma Csere-hegyi kilátó fényképét.

A kilátót 1935-ben építették vörös kőből. 298 méter magasan van, gondnokház tartozik hozzá. Ha körbenézünk, látni a Bakony távoli hegyeit, a Balaton-felvidéket, alattunk a tavat és a túlparti, somogyi dombokat. Padányi Gulyás Jenő tervezte a gótika és reneszánsz korát idéző kőtornyot. Nemrégiben újították fel, öt méterrel magasabb lett az eredetinél, fából ácsoltak emeletet rá. A megépítésekor Horthy Miklósról elnevezett kilátó 1945 után Szabadság-kilátó nevet viselte, a rendszerváltás után, eredeti nevét nem kapta vissza, Csere-hegyi kilátónak nevezik. Alsóörs bővelkedik a felső helyekben: a Somlyó-hegy tetején találunk egy másik kilátót is. Kevésbé nevezetes, mint társa, a Somlyó-hegyi kilátó fából készült, amit tetejéről megtapasztalhatunk azonban a Csere-hegyihez hasonlóan varázslatos.

Dippold Pál

Címkék: Veszprém Alsóörs Sümeg Csere-hegy MaNDA MaNDAdb Padányi Bíró Márton

Szólj hozzá!

 Bizonyos legújabb kori statisztikák szerint a Biblia és a Marx-Engels-művek után Verne Gyula regényei jelentek meg legnagyobb példányszámban a világon. A második könyvsor szerzőit tekintve ez meglehetősen kétes dicsőség. Verne Gyulát azonban nem ezért szeretjük. Hogy miért áll közel szívünkhöz, azt már három évvel ezelőtt, születésnapi évfordulója kapcsán megírtuk.

Mostani emlékezésünk Verne Gyula életének végpontjához kapcsolódik. Száztíz évvel ezelőtt, 1905. március 24-én halt meg Amiens-ben. Keserű kilenc év előzte meg halálát. Az életét békében és szinte nyárspolgári eseménytelenségben eltöltő írót 1866-ban unokaöccse, aki szegény, elmebeteg ember volt, két lövéssel lábon lőtte. Verne ettől kezdve egyre súlyosabb állapotba került, sebei nehezen, lassan vagy egyáltalán nem gyógyultak. Mindez rányomta bélyegét kedélyállapotára, komor, depressziós emberré vált. Utolsó éveiben alig látott, szemeire hályog ült. Michel fia segített neki az írásban.

jules_verne_algerie.jpgA L'Algerie magazin címlapja 1884. június 15-én (Forrás: wikipedia)

Verne életművének kutatói megszámolták, aztán közzé is tették a fantasztikus adatokat: az író száznyolc fantasztikus tervet és találmányt említ munkáiban, ezek közül hetven megvalósult: az űrhajó, a tengeralattjáró, a televízió, a gépfegyver, a légkondicionálás, az atombomba és a hangosfilm. Ezek az eszközök nagyrészt az emberiség javát szolgálják, de Verne pontosan látta a tudományos-technikai fejlődés árnyoldalát is: a környezetszennyezést, állatfajok tömeges kipusztítását, a nagyvárosi szmogot, és az üzemanyag-szállító tankhajók okozta olajszennyezéses katasztrófákat.

Verne Gyula emlékét felidézni legyen akár születésének, akár halálának évfordulója is az apropó, mindenképpen hasznos. ennél már csak az válik jobban az ember javára, ha újra és újra kezébe veszi és elolvassa remekműveit.

Dippold Pál

Címkék: regény író Jules Verne Verne Gyula MaNDA tudumányos-fantasztikus

Szólj hozzá!

A magyar térképészet megalapítója, egyben jeles matematikusunk, mérnökünk, földmérőnk és nagy tanáregyéniségünk, Mikoviny Sámuel 265 évvel ezelőtt, 1750. március 23-án halt meg. Alig fél évszázaddal korábban született Ábelfalván, Mikoviny Sámuel evangélikus lelkész fiaként. Édesanyját születésekor elvesztette. Elemi iskoláit Ábelfalván végezte, gimnáziumba Besztercebányára járt. Itt ismerte meg az akkor már szakmájában országos hírnevet szerzett Bél Mátyás történész- és földrajztudóst, aki iskolája igazgatója volt. Mikoviny Sámuel tizenkilenc évesen az evangélikus egyház támogatásával Nürnbergben tanult, innen Altdorfba került, ahol az egyetemen a matematika és a csillagászat tudományával foglalkozhatott. Kitűnő kézügyessége és művészi hajlamai már ekkor megmutatkoztak, Nürnbergben és Altdorfban a képzőművészek körében is elismert rézmetszeteket készített. A rézmetszés egyébként később nagy hasznára vált, hiszen Mikoviny illusztrálta Bél Mátyás nagy művét, a Notitia Hungariae novae historico geographica című, Magyarország történetét és földrajzát bemutató munkáját. Arról már nem is beszélve, hogy mennyi hasznot hozott ez a tudása későbbi térképészeti munkáiban.17371723-ban már Jénában tanult matematikát és földmérést. A rá következő évben, miután befejezte egyetemi tanulmányait, szakmai körútra indult, hogy a csillagászat és a térképészet tudományában még jobban elmélyedjen. Megismerkedett a jeles alsó-ausztriai tartományi mérnökkel és a bécsi udvar matematikusával, Marinoni Jakabbal. Mikoviny későbbi térképészeti és földmérési munkáiban nagyrészt a Marinonitól szerzett tudására épített. Érdekes adalék lehet kapcsolatukhoz, hogy Mikoviny Sámuel Marinoni Jakab kérésére írta meg azt a tudományos dolgozatot, melyben bebizonyította, hogy a Francia Tudományos Akadémia állításaival szemben a földi délkörök a sarkoknál és nem az Egyenlítőnél a leglaposabbak. Mikoviny számításait az 1736-os lappföldi mérések egyértelműen igazolták.

buda_es_pest_latkepe_a_notitiabol_1737.jpgBuda és Pest látképe részlet Mikoviny Sámuel Notitiájából 1737 (Forrás: OSZK)

1725-ben visszatért hazájába, Pozsony vármegye mérnöke lett, folyószabályozási és gátépítési munkákkal bízták meg. 1735-ig dolgozott ebbéli tisztségében, közben sok kisebb-nagyobb munkát is elvégzett, így például felmérte az Esterházy család tatai birtokát, vagy 1731-től, mint már említettük, Bél Mátyás nagy művének illusztrálását és terepi felméréseit. Selmecbányán a Bányatisztképző Intézetben matematikát, mechanikát és hidraulikát tanított. A császári hadsereg is dolgoztatta, őrnagyi rangban a magyar-morva határvidék felmérésével és védelmének kiépítésével bízták meg. A sziléziai hadjáratban erődítményeket tervezett és épített, mindezek közben ott is folytatta térképészeti felméréseit. Kevesen tudják, hogy 1749-ben Mikoviny Sámuel tervei alapján kezdték el a budai vár újjáépítését.

Mindezek közben azért tisztességes polgárként 1727-ben megnősült. Három fia és egy lánya született. Két nagyobbik fiának keresztszülei Bél Mátyás és felesége voltak.

Mikoviny Sámuelt az utókor leginkább a magyarországi térképészet megalapítójaként ismeri. Ő volt az első Magyarországot felmérő mérnök, aki korszerű mérési technikákat alkalmazott. Ehhez ki kellett dolgoznia térképkészítési alapelveit, melyet 1732-ben Pozsonyban az Epistola de methodo concidendarum mapparum Hungariae című dolgozatában tett közzé. A tudós szerint a térképeknek asztronómiai, geometriai, magnetikus és hidrográfiai alapokon kell állniuk. Mit is jelent mindez a gyakorlatban? A terepfelméréseknél háromszögelési hálózatokat kell kialakítani, melyek legfontosabb pontjain csillagászati helymeghatározást végeznek, a minél teljesebb pontosság elérése és a földrajzi koordináták meghatározásának elérése érdekében. Mikoviny Sámuel ezeknek a méréseknek a kiegészítésére elvégezte a mágneses északi iránytól eltérés mérését. A hidrográfiai alapokon a folyók folyásirányában lévő távolságok és irányok iránytűvel mérését-becslését értette. Az új módszerek és együttes használatuk Mikoviny és tanítványai működése nyomán terjedtek el térségünkben.

Mindehhez például az is kellett, hogy Mikoviny Sámuel 1733-ban megvásárolja pozsonyi házát. Ez térképészeti tevékenységét tekintve a világ közepe lett, itt állapította meg a mi magyar meridiánunk helyét, ezzel házát az összes helymeghatározása alapjává tette.

Mikoviny Sámuelnek nagy szerepe volt a tatai és környékbeli mocsarak lecsapolásában. Az ő nevéhez fűződik a tatai Öreg-tó és a Cseke-tó szabályozása. Felmérte és elkészítette a Tata, Dunaalmás és Szőny közötti terület csatornázási tervét. Máig őrzi nevét a Mikoviny-árok nevű csatorna.

mikoviny.JPGMikoviny Sámuel mellszobra Tatán, az Öreg-tó partján, melyet a Tatai Helytörténeti Egyesület közadakozásból állított

Mikoviny Sámuel lényegében az első magyar vízügyi mérnöknek is minősíthető. Ő dolgozta ki ugyanis a Duna Pest-Pilis-Kiskun vármegyei szakaszának és az ország nagyobb folyó és állóvizeinek szabályozási terveit. Vagy ha minden esetben ezeket nem is, a hozzájuk kötődő felméréseket elvégezte. Halála is ehhez kötődik. A Vág folyó Trencsén alatti szakaszának gátján dolgozott, megfázott, és rövid betegeskedés után meghalt.

A legújabb korban is tisztelettel emlékeznek rá, szobra áll a tatai Öreg-tó partján, a nevét viseli Tata városában egy nagy utca és lakótelep, vagy a Miskolci Egyetem doktori iskolája.

Dippold Pál

 

Címkék: tudomány földrajz tudós MaNDA Mikoviny

Szólj hozzá!

Hatvanötödik születésnapját ünnepli ma, március 20-án Carl Palmer dobos. A Birminghamben született zenész teljes neve Carl Frederick Kendall Palmer, az Emerson, Lake & Palmer nevű zenekar révén tett szert világhírnévre.

Palmer nagyon komoly érdeklődése a zene iránt már kicsi korában megmutatkozott: hegedült, ám tízéves kora után már csak dobolni akart. Kamaszként, tizennégy évesen kapta meg első dobfelszerelését, ekkortól aztán már nem volt megállás. Sok zenekarban játszott a fiatal dobos. Angliában akkortájt szinte nem is volt olyan Palmerhez hasonló korú fiú, aki ne zenélt volna. Amikor például tizenöt évesen a Thunderbirds dobosaként muzsikált, a menedzserük egy bizonyos Mick Jagger volt. Carl minden együttese az úgynevezett progresszív rockzenét művelte, melyben nagy szerepet kapott Palmer egyre izgalmasabb és a szakma mesterfogásait virtuózan megmutató dobjátéka.

palmer.jpg

A hatvanas évek közepén járunk, Nagy-Britanniába tódul a világ összes szabad zenésze, itt bontakozik ki a szabadságot megéneklő rock. Amihez természetesen kellett Amerikából a blues és a rock and roll, meg a country, ám a hagyományos zenével látszólag szembeforduló, annak tartalmi elemeit szétszaggató új stílus első világhírű előadói Nagy-Britanniából indultak el hódító útjukra. Varázsuk máig tart, elég csak a hatvan-hetven éves rock-nagypapák egy-egy napjaink béli koncertjére gondolnunk. Megkockáztatható, hogy a zenéjüket éltető energiákat azokban a bizonyos hatvanas években gyűjtötték be. Tessék csak például felidézni Mick Jagger és a Rolling Stones előadásait, Eric Clapton, Paul McCartney és Carlos Santana mai, nem éppen a hetven évesekre jellemző dinamikájú fellépéseit.

elp.jpgEmerson, Lake & Palmer

Carl Palmer pályafutásának legfényesebb korszaka kétségtelenül az 1970-ben megalakult Emerson, Lake & Palmer trióban eltöltött évekre esett. A zenekar mindegyik tagja komoly zenei képzettséggel és tudással érkezett a világsikerhez vezető együttműködésbe. Az efféle csapatokat szupergrupoknak nevezték, tagjaik ugyanis mire összeálltak, már komoly és sikeres zenekarokban muzsikáltak, és azokból kiemelkedve hozták létre új együtteseiket. Az Emerson, Lake & Palmer első koncertje 1970. augusztus 23-án volt. Majdnem a szupernél is szuperebb grup lett belőlük, ugyanis a billentyűs Keith Emerson, a gitáros Greg Lake és a dobos Carl Palmer mellé éppen beszállni készült Jimmi Hendrix, de mire közös útjuk elkezdődött volna, Hendrix meghalt.

A trió első lemezének címe nem volt túl bonyolult: a nevüket viselte. A Lucky Man című dal villámgyorsan slágerré vált, többek között híres szintetizátorszólója miatt. Következő lemezükön már kialakult az Emerson, Lake & Palmer egyedi, eredeti és milliókat megérintő stílusa, a szokatlan ütemváltások és harmóniák használata, de leginkább a Hammond-orgona zseniálisan újszerű beillesztése miatt. Talán leghíresebb lemezük az 1971-ben megjelent Egy kiállítás képei (Pictures at an Exhibition) című. Ez nem volt más, mint Muszorgszkij zongoraszvitjének feldolgozása, ahol aztán Keith Emerson hatalmas kedvvel és tehetséggel püfölhette billentyűs hangszereit, Greg Lake téphette a gitárhúrokat, Carl Palmer pedig óriási dobparádéval járulhatott hozzá sikerükhöz.

1973-ban hozták forgalomba a pályájuk csúcsának tartott, a Brain Salad Surgery című lemezüket. Ezt követte tripla koncertlemezük, és egy hároméves szünet.

1977-ben a zenekar tagjai már-már elkezdték szólókarrierjüket, ám önálló munkáikat mégis egy közös lemezen adták ki. Itt volt Keith Emerson háromtételes zongoraversenye, Greg Lake öt akusztikus dala – köztük a C’ est la vie című világsláger – és Carl Palmer ütőhangszerekre átírt klasszikus feldolgozásai. Ezután 1979-ben a zenekar feloszlott.

Carl Palmer természetesen nem hagyta abba a zenélést, saját együttest alapított, majd 1981-ben összeállt egy újabb szupergrup, melyben Palmer dobolt, ez volt az Asia. Két év múlva belépett a zenekarba Greg Lake. Nem értek el átütő sikert. Palmer kilépett, és újra Keith Emersonnal muzsikált, majd visszament az Asiához, és mérsékelt sikerekkel zárta le pályafutásának ezt a szakaszát.

carl_palmer.jpg

Carl Palmer ezt követően újabb és újabb turnékörutakra indult a hangszereiket mesterien kezelő, fiatal zenésztársaival. Budapesten is gyakran megfordult, legutóbb az A38-as hajón lépett fel és varázsolta el közönségét. Ha jól belegondolunk, Carl Palmer és két zenésztársa évtizedekkel megelőzte zenei gondolkodásában és kompozícióik felépítésében a világot. Ami ma már természetes és egyre divatosabb, a különböző zenei műfajok közelítése egymáshoz, vegyítésük, a klasszikus muzsika vagy a népzene elemeinek beépítése a pop és rock kompozíciókba, az úgynevezett világzene művelése az Emerson, Lake & Palmer trió számára harminc-negyven évvel ezelőtt magától értetődő volt. Nem kellett külön ideológia ahhoz, hogy a világ egyik legjobb dobosa, big band és filharmonikus zenekari kísérettel Prokofjev és Bach műveket szólaltasson meg. Carl Palmer és társai tehetsége a klasszikus koncertek látogatóinál sokkal szélesebb körben tette ismertté a világ zenei kincsének darabjait.

Önálló műveiken, az Emerson, Lake & Palmer világslágerein kívül tehát mással is hozzájárultak az emberi kultúra továbbéltetéséhez.

Hatvanötödik születésnapján Isten éltesse a dobos Carl Palmert!

Dippold Pál

Címkék: zene rock Emerson Carl Palmer Asia MaNDA Lake & Palmer

Szólj hozzá!

A Fadd-Dombori üdülőtelep az 1960-as években kezdett kiépülni, ám ez nem jelenti azt, hogy a környéken ne éltek volna már a sokkal korábbi időkben is emberek. A rómaiak idejében a Duna vonalát követve itt vezetett az Aquincum-Mursa hadiút, ennek egy útjelző kövét Fadd mellett találták meg. A honfoglaló magyarok közül a Megyer törzséhez tartozók szállásterülete volt itt. Faddról a 11. századból származik az első írásos emlék, az oklevél arról tudósít, hogy a Veszprém-völgyi apátság birtokába került. 1055-ben Fadd nagy része a tihanyi apátságé lett. A bencések száz hold nádas és kaszáló felett rendelkeztek, a források az akkori faddi szőlőművelőkről is hírt adnak. A keresztes háborúk idején Fadd környékén jelentős birtokokat szereztek a johanniták, akiknek utódait ma a máltai lovagrend tagjaiban tisztelhetjük. Igaz, hogy a tatárok Fadd környékén is szörnyű pusztításokat végeztek, de a kiváló életfeltételek miatt nagyon gyorsan újra benépesedett a vidék. 1470-ben Fadd mezővárosának félezer lakója volt, akik szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel, állattenyésztéssel és halászattal foglalkoztak. A török hódítók első rohamait a faddiak jól, okos politizálással átvészelték. Egy adónévsorból tudjuk, hogy 1557-ben Faddon százhatvan házban éltek itt a nevük alapján magyar emberek. Az 1600-as évek utolsó évtizedeire, a hódoltság idejének végére azonban a település elpusztult.

A törökök elkergetése után lassan indult meg a környék megújulása. Jellemző adat, hogy 1700-ban kilenc jobbágyot tartottak számon, de a század végére már négyezren laktak itt. A nagymérvű növekedés a betelepítéseknek köszönhető. Tolnai reformátusok jöttek, majd a Felvidékről szlovákok, akik elmagyarosodtak, de katolikus vallásukat megtartották. A kuruc kori harcok egyik nagy jelentőségű, szinte legendás alakja volt Béri Balogh Ádám, akinek itt volt birtoka, és akinek neve több kuruc nótában is szerepel. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy katonai pályafutását Csobánc várában kezdte, és jelentős sikereket ért el a török elleni harcban. 1700-ban Vas vármegye főszolgabírája, két évvel később csatlakozott a kurucokhoz. Bercsényi Miklós főgenerális ezereskapitánnyá nevezte ki. Az egyik legvitézebb kuruc tisztként híres volt portyáiról, kétszer is eljutott Bécsig. 1708-ban brigadérossá ütötték, ám 1710-ben a labancokkal szövetséges rácok éppen itt, a Szekszárd környéki harcokban elfogták. Rákóczi Ferenc mindent megtett kiváltásáért, a császáriak azonban nem adták. Halálra ítélték és kivégezték. Emlékét többek között a szomszédos Szekszárd városában a Mandadb szerint is múzeum őrzi.

Fadd régi, híres nagybirtokosai a Rákóczi-szabadságharc bukása után elvesztették birtokaikat, és a magyar arisztokrácia többnyire katolikus főnemesi családjai, a Festeticsek, a Széchényiek, a Bartalok és a Soponyaiak szereztek itt jelentős területeket. A 19. század közepére alaposan átalakították a Fadd környéki mezőgazdaságot, messze földön híres volt a környékbeli dohány. A dohányt nemcsak termelték, hanem fel is dolgozták, ez több száz embernek adott munkát. A 19. századi Duna-szabályozás után megszűnt az árvízveszély – nem mellesleg ekkor alakult ki az a közel húsz kilométeres holtág, amely mellé majd száz év múlta a dombori üdülőtelep felépül.

fadd.jpgFadd-Dombori

A huszadik század első nagy háborúja idején hatszáz faddi katonát vittek a frontokra. Óriási veszteségeik voltak: 74 emberük meghalt, 55 eltűnt, 37 megrokkant, 90 közülük hadifogságba esett. Nagy mozgás volt a faluban a háború utáni zűrzavaros időkben, amit nagyrészt az országveszejtő tanácsköztársaság párti kommunisták szítottak. A józan gondolkodású parasztság azonban nem sokáig hagyta garázdálkodni a vörösöket. Visszafoglalták Bölcskét, Madocsát, Paksot és Tolnát. Erre azonban kegyetlen terrorral válaszoltak a kommunisták. Orvosokat, tisztviselőket és földbirtokosokat végeztek ki. A falu legnagyobb birtokosa, Bartal Aurél készítette elő a rendcsinálást. Ő úgy mondta, hogy „a kommunistákat kötelességük összefogatni és megérdemelt bűnhődéshez juttatni”. Végül Prónay Pál különítménye számolt le velük.

Az 1920-as évek elejétől komoly építkezések kezdődtek a faluban. 1922-ben elkészült a községháza, öt évvel később az általános iskola, és sorra épültek meg azok a házak, amelyek ma is jellemzik a községet. A második nagy világégés után eltűnt a régi világ: szétverték, a földosztás, a téeszesítés, az államosítás és a gyors iparosítás nyomán átalakult az élet. A korábbi parasztok ipari munkássá váltak, ingáztak, majd végleg elhagyták szülőfalujukat. Furcsa módon az 1960-as években elkezdődött egyfajta felemelkedés. Ezt elsősorban a Dombori és a Volent-öböl béli üdülőtelepek kiépítése segítette.

Dippold Pál

Címkék: Fadd Tolna megye Dombori MaNDA MaNDAdb

Szólj hozzá!

László Gyula neves régész-történész kutatónk, kitűnő tehetségű grafikusunk 105 évvel ezelőtt, 1910. március 14-én született Erdélyben, a Brassó megyei Kőhalmon.

Édesapja tanító volt, mint később László Gyula mondta magukról: „Családom s magam a magyar nemzet legkeletibb törzséből, a székely népből származunk.” Ugyanebből az interjúból derül ki, hogy igen szerény körülmények között éltek, László Gyula apja, hogy kiegészítse tanítói fizetését másodállásban suszterinasnak állt. Édesanyja pedig mosást vállalt. 1916-ban a román csapatok elől el kellett menekülniük Kőhalomról. Véglegesen akkor szakadtak el szülőföldjüktől, amikor Erdély Magyarországtól. 1918 decembere után hónapokon át vasúti vagonokban éltek Budapesten. Édesapja viszonylag gyorsan könyvtárosi állást kapott a fővárosi Néprajzi Múzeumban. Így László Gyula viszonylag nyugodt körülmények között végezhette középiskolai tanulmányait a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban, itt érettségizett 1928-ban. Annak ellenére, hogy rendkívüli módon érdekelte a régészet és a magyar őstörténet, mégis a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, ahol a kor legkitűnőbb művészei voltak a mesterei: Rudnay Gyula, Réti István, Glatz Oszkár, Csók István és Lyka Károly.

László Gyula, miután elvégezte a főiskolát, ösztöndíjjal eljutott Londonba, Rómába, Velencébe, Firenzébe és Párizsba. Az ösztöndíj többek között feljogosította arra, hogy bármelyik gyűjteményből kikérhette megtekintésre a régi nagy mesterek grafikáit. Végül is itt fordult meg László Gyula pályája: „Én Leonardo rajzait kértem. Hozták is páncéldobozban… egyszerűen csodálatos volt, imádkozni lehetett előtte. S akkor magamban azt gondoltam, hogy te, László Gyula, mit keresel te ezek után a művészetben, hát hiszen Leonardo mindent megcsinált. S valóban, amikor hazajöttem, másfél mázsa rajzomat eltüzeltem a fürdőszobában – szóval szakítottam a művészettel…”

Ezután beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára, művészettörténetet, néprajzot, magyar nyelv és irodalmat, földrajzot és régészetet tanult. 1935-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Rövid múzeumi gyakornoki munka után, 1938-ban megkapta a Harriseion-ösztöndíjat, melynek segítségével fél éven át a bizánci, görög és iszlám művészetet tanulmányozta Görögországban. Hazatérése után Fettich Nándor mellett kezdte meg régészeti tevékenységét, aztán visszatért szülőföldjére, pontosabban Észak-Erdélybe, ahol az újra alapított Ferenc József Tudományegyetemen tanított. László Gyula azzal a feladattal ment Kolozsvárra, hogy fellendítse a népvándorlás és honfoglalás korával foglalkozó régészetet. Ám közben néprajzi kutatásokat is végzett.

laszlo_gyula.jpgLászló Gyula

Visszatért gyerekkori vágyához, azt megvalósítván régészeti kutatásokba kezdett, mint mondta, a szegény emberek régésze akart lenni, arra törekedett, hogy a köznép életét feltárja és megismertesse a mai magyarokkal. Elődeink hétköznapjait, családi életét, hitvilágát kutatta. Kutatási módszerének lényege az volt, hogy mindig az egykor élt embert, annak anyagi és szellemi világát állította a központba. Ennek gyümölcseként jelent meg 1944-ben László Gyula egyik leghíresebb műve az A honfoglaló magyar nép élete, ebben régészeti kutatásai eredményét grafikusi tehetségével párosítva egy azóta is rendkívül népszerű kiadványt tett le a magyar olvasók asztalára. Ezt követte aztán két hasonlóan közkedvelt és hatalmas példányszámban elkelt munka, a Hunor és Magyar nyomában, és az 50 rajz a honfoglalókról című.

verszerzodes.jpgA vérszerződés; László Gyula rajza

A II. világháború ide-oda dobálta László Gyulát Kolozsvár és Budapest között, végül 1949-ben tért vissza véglegesen Magyarországra. Ortutay Gyula, a kommunistának beállt, amúgy igen tehetséges néprajzkutató, egyetemi katedrát és a Nemzeti Múzeum főigazgatói állását ígérte neki, ám Ortutay elvtársai megakadályozták ezek elnyerését. Látványosan nem bántották, hiszen akkor már világszerte ismert és elismert régész volt. Ám a népi írókkal fenntartott barátsága és tisztességes szókimondása miatt a rendszer nem kedvelte. Megfigyelték, megalázó helyzetekbe hozták. Erre egy apró példa, hogy igaz, az ELTE-n megbízott oktatóként dolgozhatott, de családja megélhetését történeti témájú diaképek festésével tette lehetővé. Állandó katedrát csak 1957-ben kapott. Több mint két évtizeden át oktatta az ELTE régész-hallgatóit. Tanárként és kutatóként is a legnépszerűbb és legnagyobb magyar professzorok közé került.

Hatalmas életművét jellemzik az alábbi tények: nyolcszáznál több publikációja, könyve jelent meg, foglalkozott a nagyszentmiklósi kinccsel, Lehel kürtjével, az ókeresztény leletekkel, de a honfoglaló magyarok használati tárgyai mellett az újkori művészeti irányzatok fejlődése is a látókörében volt. Kutatásai új elméleteket is eredményeztek.

honfoglalo_magyarok_laszlo_gyula.jpgHonfoglaló magyarok; László Gyula rajza

Közülük a leghíresebb a kettős honfoglalás tételezése volt. E szerint Árpád népe előtt két évszázaddal már éltek magyarok a Kárpát-medencében, jelenlétüket az onogur elnevezéssel és a griffes-indás leletanyaggal igazolta a professzor. Bár ez az elmélet máig nagy vitákat kavar a történészek és a régészek között, László Gyula megítélése egységes: pályatársai, tanítványai és a nagyközönség körében is köztisztelet övezte, ezt jelzik többek között a legmagasabb állami kitüntetései.

László Gyula 1980-ban került nyugdíjba, ám ezután is sokat dolgozott, könyveket írt, az 1990-es években pedig sokszor visszatért szülőföldjére, Erdélybe előadásokat tartani. Akár jelképes értékűnek is mondhatjuk a tényt, hogy egy ilyen utazás közben, Nagyváradon érte a halál 1998-ban. Nem sokkal ezelőtt írta le, szinte költőhöz méltó formában: „Megtörtént az élet, bennem is megtörtént az élet.”

Dippold Pál

Címkék: történelem régész honfoglalás kettős honfoglalás MaNDA László Gyula

Szólj hozzá!

A múlt századi irodalom egyik legnagyobb alakja, Mihail Afanaszjevics Bulgakov 75 évvel ezelőtt, 1940. március 10-én halt meg Moszkvában.

Az író élete az orosz fővárostól távol, a mai Ukrajna fővárosában, Kijevben kezdődött 1891. május 15-én. Édesapja a kijevi hittudományi főiskola professzora volt. Mihail Bulgakov a gimnázium elvégzése után 1909-ben Kijevben orvosi tanulmányokba kezdett. 1916-ban szerezte meg diplomáját és Szmolenszk mellett indult el praktizálása. 1919-ben orvosként szolgált az ukrán hadseregben. Innen megszökött, és beállt a Vörös Hadseregbe katonaorvosnak. Fiatalkori háborús kalandjainak ezzel nem volt vége, a Dél-Orosz Fehér Gárdához került. Aztán Csecsenföldön is volt a kozákoknál, és megjárta Vlagyikavkázt. Az út vége 1921-ben Moszkvában volt. Az orvosból az orosz fővárosban újságíró lett. Ez, mondjuk, nem volt példátlan eset az orosz irodalomtörténetben. Az orosz próza egyik legnagyobb mestere Anton Pavlovics Csehov fordított pályáján hasonlóképpen. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ő nem volt kénytelen keresztül-kasul dezertálni az Oroszországban egymással harcoló politikai alakulatokat, és orvosi hivatását sem adta fel végérvényesen.

mihail-afanasyevic-bulgakov.jpg

Mihail Bulgakov nagy erővel vetette bele magát az újságírásba. Írt a Gudok, a Rabocsij, a Rosszija és Vozrozsgyenyije című lapokba. 1922 és 26 között például a Gudokban százhúsznál több tudósítása és esszéje jelent meg. Szépirodalmi munkáit külföldön, Berlinben tette közzé. 1923-ban Bulgakov belépett az orosz írószövetségbe.

Mihail Afanaszjevics házasságaiban nem mondható kitartónak, háromszor nősült. Második feleségével 1928-ban nagy oroszországi körutazást tett. Ebben az időben születtek meg későbbi legnagyobb művének, a Mester és Margaritának az első ötletszilánkjai. 1932-ben harmadszor is megnősült, ám ekkor már két év óta írásai nem kaphattak nyilvánosságot, színdarabjait levették a színházak programjáról. Az egyre erőszakosabb szovjet hatalom nem bízott benne. Osztályidegen volt, ráadásul rokonai éltek a kapitalista nyugaton, párizsi bátyjának Bulgakov sok levelet írt, melyekben csalódását fogalmazta meg és rossz anyagi helyzetéről panaszkodott.

bulgakov.jpg

Érdekes közjáték Bulgakov élettörténetében, hogy levelet írt a Szovjetunió legfelsőbb vezetőinek is, ebben azt kérte, hogy vagy engedjék emigrálni vagy adjanak neki munkát a Csehov Színházban. Nem kis meglepetésére maga Joszif Viszarionovics Sztálin hívta fel telefonon, és segítséget ígért. Ígéretét be is tartotta. Bulgakov különböző színházakban kapott munkát, 1936-ban már a Moszkvai Nagyszínházban szövegkönyvíróként és fordítóként dolgozott. 1939-ben egy Sztálinról szóló, Batum című színdarabba kezdett. Csalafinta aranykalitka volt ez, hiszen munkát ugyan kapott és írhatott is, de művei nem kerülhettek nyilvánosságra. Talán emiatt egyre többet betegeskedett, végül negyvenkilenc éves korában Moszkvában meghalt.

Hegedűs Géza a magyar és a világirodalom legközérthetőbb tudósa és népszerűsítője Bulgakovról is igen színes írást tett közzé Világirodalmi arcképcsarnokában. Ebből idézünk Bulgakov két legismertebb művéről részleteket: „1925-ben az előbb regénynek megírt, majd dramatizált A fehér gárda első igazi remekművében egy jóindulatú, de a zavaros elképzelésekkel élő családról van szó. Bulgakov valójában az ellenforradalmárok téveszméire akart rámutatni, de mivel a regény hőse egy becsületes férfi, a kritika úgy tekintette, hogy a szerző a múltat akarja igazolni és a jelent megrágalmazni. – Hamarosan megjelent Sátániáda című elbeszéléskötete. Ebben fantasztikus történetek jelképesen adnak szatirikus képet az akkori közállapotokról. Benne van maga a sátán is, aki ott tevékenykedik a Szovjetunióban. Már itt megjelenik Bulgakov elképzeléseiben a fő mű, A Mester és Margarita témavilága.”

Ezután következett Bulgakov írói vesszőfutása, vagyis műveinek betiltása. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy létrehozza egyszerre fantasztikus, szimbolikus és realista történetsorainak könyvét, A Mester és Margarita című szépen és nagyon érdekesen megírt könyvét. A remekművet. A különös regény három cselekményvonulatot vegyít: egy fantasztikus történetet a Sátán kalandjairól a Szovjetunióban, egy realista eseménysort a korabeli hétköznapi életről, és egy történetet Jézus és Poncius Pilátus kapcsolatáról.

httpgraphic_org_runabokov_html.jpgAndrej Nabokov grafikája (forrás: a művész honlapja)

A saját korát művei mesteri megformálásával, egyedi és előzmények nélküli szerkezeti megoldásaival, fantasztikus és abszurd elemeivel megelőző Bulgakov a 20. század második felében megjelenő mágikus realizmus előfutára. Vagy inkább első képviselője. Különös tény, hogy a mágikus realizmus világhírű íróinak első megjelenései szinte napra pontosan egybeestek azzal a pillanattal, amikor Mihail Afanaszjevics Bulgakov 1940-ben befejezett A Mester és Margaritája 1966-ban megjelent oroszul, majd rá három évre magyarul.

Bulgakov élettörténete többek között azt példázza, hogy legyen bármennyire szerencsétlen is egy-egy nagy művész sorsa, az általa teremtett művek örökre megmaradnak.

Dippold Pál

Címkék: irodalom író Bulgakov Mester és Margarita MaNDA

2 komment

A művész mindig magányos. Mesterlövész. Aki a névjegyére ráíratja a művész titulust, az egészen biztosan nem az. Az avantgárd művészekre különösen jellemző ez. Magányosak, mert valamilyen módon sikerül kilépniük saját korukból, megelőzik azt, előtte járnak, ám az is lehet, hogy kiderül, magabiztosan tudnak akár visszafelé is lépkedni az időben. Éppen magányosságuk, bármiféle vegyülésre alkalmatlanságuk miatt terjedt el az avantgárdokról, hogy kiállhatatlan, mogorva alakok, akikkel nem lehet mit kezdeni.

Aztán, amikor az ember találkozik a száz évvel ezelőtt, 1915. március 8-án Pécsett született Gyarmathy Tihamér képeivel, csak kapkodja a fejét. Vagyis éppenséggel nem kapkodja, dermedten áll, és rádöbben, hogy Gyarmathy a mindenséget mutatja meg neki.

Ki is tehát ez a kalandos sorsúnak nemigen mondható, és csak hosszú élete utolsó évtizedeiben közismertté vált, vitathatatlan tehetségű festőművész?

Az élete szabályosan indult, 1933-tól Vaszary János tanítványaként ismerte meg a festészet alapfogásait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1937 és 39 között Olaszországban, Franciaországban és Németországban folytatott tanulmányokat. Ebben az időben ismerte meg a hozzá hasonló érdeklődésű kortárs művészeket: Piet Mondriant, Beöthy Istvánt, Hans Arpot és André Bretont. Első önálló kiállítása 1938-ban Párizsban volt, a második pedig Zürichben. Miután hazatért Magyarországra, kapcsolatba került a hazai avantgárd két jeles képviselőjével, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1946-ban alapító tagja volt az Elvont Művészek Csoportjának. A rákövetkező években volt kiállítása Párizsban majd Budapesten. Ez utóbbi 1948-ban, abban az évben, amelyik a művészetben a fordulat éve volt, az Elvont Művészek Csoportját feloszlatták, tagjai nem állíthattak ki.

gyarmathy_tihamer.jpgGyarmathy Tihamér

Gyarmathy Tihamér kiszállt a hivatalos művészetből. Húsz éven át fizikai munkásként dolgozott – el kellett tartania családját. Súlyos betegsége miatt nyugdíjazták, ami ugyan lehetővé tette, hogy újra a festészetnek élhessen, ám még a korábbi évekénél is rosszabb anyagi körülmények között.

Gyarmathy Tihamér képeit a hatvanas években külföldön is, itthon is újra kiállították. 1971-től többször volt Nyugat-Európában, 1973-ban körutazást tett Afrikában. Sok külföldi kitüntetése mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia 1993-ban pedig a Széchenyi Művészeti Akadémia tagjává vált.

gyarmathy-tihamer.jpgGyarmathy Tihamér

Gyarmathy Tihamér életmű kiállítását 1995-ben rendezték meg a Fővárosi Képtárban. A megnyitón két nagy tekintélyű és okos ember világította meg a festő világszínvonalú művészetének alapelemeit. Mészöly Miklós író többek között azt mondta: „Gyarmathy életpályája… nem szűkölködött keserű históriában, barbár kirekesztésekben és szellemi megaláztatásokban… A Bartókok, Szilárd Leók osztályrésze ez. Egy teljes életet kell megélnünk, hogy a hazai rezervátumban is némi lámpa gyulladjon a mű, a teljesítmény körül.”

Gyarmathy Tihamér művészete eredeti és nagy elhivatottsággal életre hívott művek sora. Különös módon találkozik nála saját korunk képzőművészete és természettudománya, melyek mélyén ott van a minden valamire való műre jellemző archaikus üzenet. Gyarmathy művészetének talán legjellemzőbb eleme az, hogy természetes. Mentes mindenféle mesterkéltségtől. Valójában semmiféle izmus dobozába nem tudja berakni őt a művészettörténet, mint ahogyan például Kassákot sem tudták. A magyarázók magyaráznak és skatulyáznak, a művészek pedig természetes módon ragyogtatják meg nekünk mindazt a mozgást, erőt és fényt, amelyet a mindenség mindenkoron adhat nekünk.

jatek_emlekek.jpgJáték emlékek, 1955; Magyar Nemzeti Galéria

Várkonyi György ugyanezen alkalommal művészettörténészként értelmezte Gyarmathy Tihamér életművét. Az eddig nem látott képekre rácsodálkozva fogalmazza meg a hatalmas festői életmű lényegi elemeit: következetesség, folyamatosság, egységesség és a mindezek jellemezte organikus szemléletmód.

Gyarmathy Tihamér ugyan 2005-ben itt hagyta ezt a világot, ám abban benne maradtak mesteri festményei. Ezek üzennek általa múltba és múltból, de ugyanígy a jövőből a mába.

Dippold Pál

Címkék: képzőművészet művészet festészet avantgard képzőművész Gyarmathy Tihamér MaNDA

Szólj hozzá!

A múlt század közepének talán legismertebb és legnépszerűbb magyar komikusa, Salamon Béla 130 évvel ezelőtt, 1885. március 4-én született a kárpátaljai Beregrákoson. Édesapja zsidó vallású szatócs volt. A család, amikor Salamon Béla hat éves lett, Berettyószentmártonba költözött. A Salamon gyerekek innen jártak át a szomszédos újfalusi elemi iskolába. A későbbi kabarészínész itt öt elemit végzett el és egy ráadás évet. Budapestre került, orvosnak szánták. Furcsa véletlen, vagy talán annál is több, hogy a Wesselényi utcai izraelita iskolában a padtársa neve Kann Gyula volt. Később Kabos Gyulaként vált, mondhatjuk, világhírű komikussá. A két fiú - mivel meglehetősen elevenek voltak - az első padban ült. Menet közben derült ki, hogy Salamon Béla nem éppen orvosnak való. Egy textilüzletbe tanoncot kerestek, jelentkezett, felvették. Kereskedősegédből vált színésszé 1913-ban. Mivel nem tanulta ki ezt a szakmát a Szabók Szakegyesületében és a Trocadero mulatóban dolgozhatott segédszínészként. Később is megmaradt jellemzően rekedt hangja miatt eltanácsolták innen. Salamon csalódottan távozott a színházból, köténykészítő vállalkozóként próbálkozott, de belebukott. Nyolc varrógépet vett hitelbe, ám a háborúban minden áru elveszítette az értékét, ráadásul Salamont katonának sorozták be. Hadi munkásként a Wolfhner bőrgyárba került Újpestre.

sb.jpg

Gyárfás Dezső, az akkor más ismert komikus vitte be őt a fővárosi Orfeumba, tehát a színészi pályát folytatta. Itteni első fellépése elég egyszerű, egy katonát játszott, aki a darab elején a színpadi priccsre fekszik, és ott alszik a felvonás végéig. Az egész Salamon család elment a premierre, hogy láthassa Béla tehetségét. Az előadás elkezdődött, Salamon lefeküdt és követve a szerephez járó utasítást, elaludt. Ám ez nem színpadi alvás volt, hanem valódi. A felvonás végén hiába várták, hogy Salamon Béla elmondja a szövegét. Miután rájöttek, hogy valóban alszik és a horkolása is valódi, megpróbálták felébreszteni, nem sikerült. A közönség azonban nem a színészek várakozásának megfelelően reagált, a nézőtéren óriási nevetés tört ki. Erre riadt fel Salamon Béla.

Salamon Béla kisebb-nagyobb kanyarok után a Royal Sörkabaréba került, ahol sikerrel lépett fel Szőke Szakáll darabjaiban. Jó játékának szétszaladt a híre és Bárdos Artúr, aki Harmath Imre, Király utcai kabaréjában, a Trocaderóban is fellépett, Salamonért küldetett, hogy vegye át Kabos Gyula visszaadott szerepét a Belvárosi Színházban. Salamon vállalta, ám mégsem jött össze az előadás, mert összekülönböztek Bárdossal. Pillanatok alatt átszerződött az Apolló Kabaréhoz. Két darabban is szép sikert ér el Salamon Béla az új helyen. Ennek egyik összetevője a színész Pesten villámgyorsan elterjedt híre és az a tény, hogyha csak megjelenik a színpadon, még mielőtt már megszólalna már nevet a közönség. Salamon Béla alakja, kacsázó járása, esetlen tartása, hatalmas, 47-es lába, kék szeme és bárgyú tekintete színre kerülésének első pillanatától sikerének egyik titka.

Salamon Béla gyerekkorától fogva nagy focirajongó volt. Ez élete végéig elkísérte, jellegzetes alakja még idős korában is gyakran feltűnt az MTK nézőterén. Kereskedőtanonc korában vett egy focilabdát, és megalapította a Remény Futball Klubot. Ebben a csapatban játszott a később a magyar futball legmagasabb csúcsaira jutó Schlosser Imre és több más nagy játékos. Salamon Bélának egyébként focizás közben jókora előnyt jelentett a negyvenhetes lába.

salamon-bela.jpg

A komikus 1922-ben aratta első átütő erejű sikerét. A Szőke Szakáll művésznéven dolgozó Gärtner Sándor írta Vonósnégyes című jelenetben futott be. A kalandos sorsú és furcsa nevű író, akinek a másik álneve egyébként Gerő Jenő volt, érdekes pályát futott be. Magyarországról Ausztriába került, aztán következett Németország, majd az Amerikai Egyesült Államok. Itthon kezdetben hivatalnokként dolgozott, majd Salamon Bélához hasonlóan mellékállásban lépett fel a különböző kabarékban és kezdte el jelenetei írását. Rengeteg filmben szerepelt, többek között a Casablancában is. Igaz, nem egy Humphrey Bogart léptékű szerepet kapott, a főpincért alakította. A Vonósnégyes egyfelvonásos bohózata – a négy zenész közül egyik sem tud muzsikálni – ma is népszerű, ám születésekor sehol nem akarták bemutatni. Salamon Bélára itt tapadt rá az a személyiségének szerves részét megjelenítő szerep, melynek segítségével mindig hitelesen tudta megjeleníteni: a félszeg, de ügyefogyottságában is ravasz kisember figuráját.

Salamon Béla 1923-tól 1931-ig a Teréz körúti Színpad igazgatója volt. A következő években operett szerepeket vállalt, majd visszatért a kabarékhoz, ám közben nyolc filmben is dolgozhatott. 1939-től 1945-ig a zsidótörvények értelmében nem szerepelhetett színpadon. A II. világháború után a Vígszínházban lépett fel, majd 1951-ben a Vidám Színpad alapítói között volt.

salamon-bela-lepseny.jpg

Szuhay Balázs, Salamon Béla egykori partnere – akit a nagyközönség leginkább Kandúr Bandi magyar hangjaként tud azonosítani – tűpontosan írta le Salamon Béla kivételes tehetségének jellemzőit: „Színésznek kegyetlenül rossz volt. Salamon Bélának: egyedülálló zseni. Egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, követhetetlen. Az, amit ő a színpadon csinált, ellenkezett mindazzal, amit a színjátszásról tanítanak. Ha a partnere a színpadon véletlenül hozzá beszélt, letolta: „Aranyoskám, nem én fizettem, hanem a közönség… Kifelé mondja aranyoskám és hangosan!” Dikciója, beszédstílusa is ellentétben áll minden fennálló szabállyal. Mondatai az ő jellegzetes, kántáló, éneklő hangsúlyozásával válnak szállóigévé: „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni!”

Salamon Béla a népszerű kabarémester, akit egy egész ország szeretett, szép kort élt meg. 80 éves korában, 1965-ben halt meg. Alakja, jelenetei azonban ma is gyakran felbukkannak a különböző televíziós műsorokban.

Dippold Pál

Címkék: színész kabaré komikus Salamon Béla MaNDA

Szólj hozzá!