Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Hajdúszoboszló harangjai

2016. augusztus 17. - MaNDA

Látványos és különleges nevezetessége a városnak a millennium évében felavatott Harangház. A város jeles szülöttének, Oborzil Edit iparművésznek és férjének, Jeney Tibornak a különleges haranggyűjteménye kapott ebben a komplexumban helyet. Az építészeti munkálatokat Rácz Zoltán végezte. Oborzil Edit és férje életművének csúcsa annak feltalálása, hogy miként lehet alumíniumból harangot készíteni. Ennek eredménye a városra hagyott gyűjteményük.

haranghaz.JPGA hajdúszoboszlói Harangház

Az alumíniumötvözetből öntött különleges harangok a hagyományos harangoknál jelentősen könnyebbek, és sokkal kevesebb idő alatt elkészíthetők. Úgynevezett réselt eljárással alkotják meg ezeket, amelynek a lényege, hogy a harang köpenyébe réseket hasítanak. A rések helyzetétől és a harang nagyságától függ hangzásuk. Egy oktáv hangterjedelemre hangolhatók. A Harangház minden harangja egyedi darab. Az alumínium harangok technológiájára Oborzil Edit és Jeney Tibor világszabadalmat szerzett. A bejáratnál himnuszunk költőjének, Kölcsey Ferencnek nevét viselő harang fogadja a látogatót. Híres epigrammájának három szava világít rajta: „Hass, alkoss, gyarapíts.” Azt mondják, hogy a harangon lévő félgömb kiterjeszti a Himnusz költőjének felszólítását, azaz nem csak a magyaroknak kell hatni, alkotni és gyarapítani, hanem a világ minden nemzetének ez a kötelessége. Elgondolkodtató parafrázis ez, itt, Hajdúszoboszló közepén.

vilagharang.jpg

A Harangház közepén aztán kiteljesedik a globális gondolat, összehajló betonoszlopok között lóg a világharang. Ez az adományozók ars poeticáját hivatott kifejezni, mi szerint: „ A földön élő valamennyi ember összetartozik  és egymásra utalt.” A világharang fölötti tizenkét harangocska alkalmi harangjátékok céljait szolgálja. Belül, egy kis tóban tíz, vízi, Szent István harang áll. A szent király intelmei latinul állnak rajtuk. A sokféle harang fölé már az ősi magyar mitológiában jelentős szerepet kapó égboltot jelképező tetőt helyezték el, amelynek közepén ott van a nap. A talpazat egyik fele terméskő, a másik fele mesterséges anyagból készült burkolat. Ez – mármint a kétféle anyag – némely értelmezés szerint a jó és a rossz örök küzdelmét jelképezi. Mit mondjunk, sajátos közelítésmód. Hogy aztán az ide látogató még inkább belebonyolódjon a metafizikai megfejtésekbe, a terméskövet a mű anyagtól a tejút választja el, ez a magyar népmesekincs egyik legjellemzőbb motívumához, az életfához vezet. A talapzatban Nagy Imre, népi iparművész által faragott oszlopok állnak. Mindegyikük a múltat, a magyar történelem legjelentősebb eseményeit mutatja meg. Mögöttük egy sima, faragatlan oszlop pedig az ismeretlen jövőt jelenti. A tetőzet alatt Galánffi Andrásnak, a népművészet mesterének szemgyönyörködtető, faragott padjai állnak. Ezekre le lehet ülni.

Rendkívül tanulságos a harangház adományozójának Oborzil Editnek az életútját felidézni. Hajdúszoboszlón született 1921-ben. Édesapja, Oborzil Gyula állatorvos volt, a helyi közélet aktív szereplője. Édesanyja Parti Nagy Erzsébet tősgyökeres szoboszlói parasztcsaládból származott. Oborzil Edit Hajdúszoboszlóra járt elemi iskolába, majd Debrecenben érettségizett. Rövid ideig a szoboszlói városházán dolgozott, ahonnan az 1940-es évek végén Budapestre került a képzőművészeti akadémiára, Ferenczy Béni tanítványaként. Minden róla szóló írás múlhatatlan szükségét érzi annak, hogy leírja, Oborzil Edit irodalmi műveltségének megalapozója Cs. Szabó László irodalomtörténész volt. A rengeteg barátja által csak Csé-nek szólított író a neve előtt levő betűt a Csekefalvi szó rövidítéséből nyerte. Életrajzírói nála azt a momentumot tartják az egyik legfontosabbnak rögzíteni, hogy Csé részt vett Ady Endre temetésén 1919-ben. A jó eszű Szabó László sok mindent tanult, leginkább közgazdaságtant, Budapesten és Párizsban. Mégis az irodalomnál kötött ki 1935 és 1944 között a Magyar rádió irodalmi osztályának vezetője volt. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténeti tanszékét vezette egészen 1948-as emigrálásáig. Ebben az időben találkozott Oborzil Edittel, és tett rá annyira mély hatást, hogy az egész munkásságára hatással volt. Az más kérdés, és nem is tartozik szorosan ide, hogy Csé 1951-től Londonban élt, és a BBC rádió magyar adásainak munkatársaként dolgozott.

Visszatérve Oborzil Editre, 1950-ben, szerzett diplomát és ekkor ismerkedett meg férjével, Jeney Tibor iparművésszel. Házasságuk egyben a különböző szakmák összeházasítását is jelentette. Oborzil Edit sokféle műfajban kipróbálta magát, változatos technikai megoldásokkal dolgozott. A művészetére talán a legjellemzőbb műforma az ikonfestészet volt. Jeney Tiborral hosszú kísérletezés után új anyagú díszítő elemként használták az alumíniumot. Kitűnő építészünk, Finta József szinte azonnal lecsapott az olcsó és látványos dísz építészeti felhasználására. A művészházaspár először domborított csempéket készített, később nagyszabású homlokzati díszítő elemeket.

Miután alumínium harangjuk elindult világhódító útjára, Oborzil Edit és Jeney Tibor művészi és emberi élete kiteljesedett. Sikert sikerre halmoztak, egyik rangos díj jött a másik után. Jeney Tibor temetésén 1995-ben, majd rá egy évre  feleségéén, Oborzil Editén búcsúztak tőlük a harangok. Sírjuk Hajdúszoboszlón van.

Hajdúszoboszló nagy tisztelettel és szeretettel őrzi a harangkészítő házaspár emlékét. A több ezer éves történelmi múltra visszatekintő eszközök jelenléte Hajdúszoboszló szívében arra figyelmeztet, hogy kultúránkat, annak tárgyi emlékeit kötelességünk megőrizni és továbbadni az utánunk következő nemzedékeknek. Eszünkbe villanthatják azt a katolikus hagyományt is, mi szerint egy bizonyos Paulinus püspöknek tulajdoníthatjuk a harang feltalálását. Úgy szól a legenda, hogy a püspököt álmában angyalok vették körül, és a kezükben levő virágkelyhek, amikor megrázták őket, csilingelő hangot adtak. A keresztény kultúrkörben a harangszó jelzi a szertartások kezdetét, jelzi az idő múlását, régebben az ellenség, a tűz, az árvíz vagy más veszély jelzésére is használták. Az legyen a mi külön magyar büszkeségünk része, hogy ma is a világ minden templomában felcsendülő déli harangszó annak a nándorfehérvári diadalnak az emlékét idézi, amelyben 1456-ban Hunyadi Jánosnak sikerült megállítania az Európa elpusztítására hadra kelt török seregeket.

Akinek Hajdúszoboszló termálvizét köszönhetjük

Hajdúszoboszló, mint oly sok más leginkább termálvizéről elhíresült település az országban, nem lehetne az, ami, ha nem születik meg a 20. század egyik legkitűnőbb magyar geológusa, Pávai Vajna Ferenc. Ha élettörténetét vizsgáljuk, sok érdekességre bukkanhatunk.

A Hajdúszoboszlói gyógyfürdő gyermekmedencéje (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

1886-ban született Erdélyben, Csongván, 1964-ben halt meg a Tolna megyei Mázán. Családfáját egészen a 15. század közepéig tudta visszavezetni és nem kis büszkeséggel írta később önéletrajzában, hogy „Bolyai Farkasnak anyja, Pávai Vajna Krisztina volt, így Bolyai Jánosnak nagyanyja”. A tudós neve a Páva, Vajna helységnevekből eredeztethető. Édesapja nagynevű ügyvéd volt, 1848-49-ben Kossuth Lajos egyik hadbírója. A bukás után halálra ítélték, de kegyelmet kapott, hat évet töltött börtönben. Anyai nagyapja kalandos sorsú költő, tanító, később hajóskapitány volt – megjegyzendő a legújabb kori magyar irodalom történetében ez leginkább fordítva fordul elő: Döbrentei Kornél előbb matróz volt, majd utóbb költő, éppen úgy, ahogy a jeles prózaíró, Dobai Péter. Pávai Ferenc nagybátyja, Elek híres geológusként dolgozott.

Pávai Vajna Ferenc (Forrás: Bükki Nemzeti Park)

A hazafias szellemű családi környezet mellett a nagyenyedi kollégium formálta a legerőteljesebben a későbbi tudós jellemét. Nem volt éltanuló, ami nem érdekelte, azt ugyan teljesítette, de azokban a tantárgyakban, melyek lekötötték, társainál lényegesen gyorsabban haladt, és azokénál nagyobb tudással rendelkezett. Természetszeretete az iskolai kirándulásokon is megnyilvánult. Nem csupán pihent, kikapcsolódott, hanem a természeti jelenségek megfigyelésével, elemzésével és értékelésével újabb és újabb ismeretekre tett szert. Pávai Vajna Ferenc semmiképpen nem mondható azonban szakbarbárnak. Ez többek között abból is megállapítható, hogy élénken foglalkoztatta a néprajz, ma is tanulmányozhatók biztos kézzel megrajzolt képei és feljegyzései az erdélyi hétköznapokról. 1906-ban, érettségi bizonyítványának megszerzése után Budapestre került a Pázmány Péter Tudományegyetemre, természetrajz-kémia-földrajz szakos hallgatóként. Belépett a Természetrajzi Szövetségbe, később a Földtani Társulat barlangkutató bizottságába. Úgy tűnik, hogy érdeklődési körét az egyetem jócskán kitágította, gyakran beült más tárgyak professzorainak előadásaira, meghallgatta Beöthy Zsoltot, Eötvös Lorándot, de még az irodalomtörténész Négyesy Lászlót is. Pávai Vajna Ferencet őszinte tisztelet kötötte professzorához, Koch Antalhoz. Azt írta róla, hogy Koch, az Erdélyi-medence harmadidőszaki rétegsorának szakértője irányította végérvényesen a geológia tudományához. Nem volt nehéz dolga, hiszen Pávai Vajna Ferenc ekkor már szinte minden idejét a Budai-hegyek kialakulásával kapcsolatos kutatásainak szentelte.

201545.jpgA Földtani Intézet az 1900-as évek elején (Forrás: MaNDA Adatbázis, Kuny Domokos Múzeum - Tata, CC BY)

Diplomás geológusként 1910-ben kezdődött el szakmai pályája. A földtani intézetben dolgozott, rá egy évre Selmecbányán, a Bányászati és Erdészeti Főiskola ásvány- és földtani tanszékén lett tanársegéd. Az első világháború megakasztotta fejlődését, két évig Komáromban volt katona, aztán a Károlyi-kormány, mivel az alföldi mélyfúrások megindítása mellett döntött, 1918-ban Pávai Vajna Ferencet geológus főmérnökké nevezte ki. Ebbéli minőségében végre beteljesíthette hidrológiai-barlangkutatói céljait. Ehhez jócskán hozzájárult a trianoni tragédia is. Pávai Vajna Ferenc a hegyeink és gyógyfürdőink elveszítése után cseppet sem meglepő módon, azt hirdette, hogy tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák a pénzüket, s nem mi megyünk a külföld drága fürdőibe. Erősen szorgalmazta a mélyfúrások vizének többlépcsős hasznosítását. Azt mondta, hogy a vízből ki kell vonni a gázt, a sót, és ha már fűtött, gyógyított, öntözzenek vele. A felárt hőforrások kitűnően alkalmasak kertészeti célokra, primőr zöldségek, virágok üvegházi termesztésére is. Pávai Vajna Ferenc nagyon jó előadó volt, azokban az időkben, amikor még nem ült rá az emberek életére a tömegtájékoztatási eszközök sokasága, nagy értéke volt a jó előadóknak. Pávai Vajna Ferenc ilyen volt, előadásait közérthető térképekkel és műszaki rajzokkal színesítette. Egyik legnépszerűbb példája volt a hajdúszoboszlói sikeres fúrás, amelyről 1925-ben a Független Hajdúság című lap így írt: „A fúrócső 1080 méter mélységben dolgozott, amikor hallatlan erővel, a fúrótornyot megrázva, derékvastagságú vízsugár tört elő a biztosító járaton. Forró volt a víz, párába burkolta a tornyot és környékét, s amint leesett a földre, a gyorsan képződő tócsákban gázbuborékok jelentek meg. Megszületett a nagy szenzáció, amely három nap óta izgalomban tartja a hajdúvárost. A forró víz, a földgáz fürdők és gyárak képét festette az őszi napsugárban sugárzó mező fölött a látóhatárra”. Pávai Vajna Ferencet 1944-ben miniszteri tanácsosi címmel nyugdíjazták. 1950-ben ismét geológusként dolgozhatott, 1954-ig a Földtani Intézetben, majd 1957-ig újabb nyugdíjazásáig, a Komlói Szénbányászati Tröszt mázai bányájában dolgozott.

Emléktáblája Szolnokon (Forrás: MaNDA Adatbázis, Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény - Szolnok, CC BY-NC-ND)

Pávai Vajna Ferenc, mint kortársai vallanak róla, nehéz ember volt. Mint a legtöbb ember, aki önálló, eredeti gondolkodású.  Bármikor vitára kész, kritikus szellemű. Sikerei és tévedései szinte állandó vihart kavartak körülötte. Azt azonban senki nem vitatta, hogy folyamatosan, hittel és szenvedéllyel végezte munkáját. Jellemző, amit egykori fúrómestere mondott róla: „Pávai Vajna Ferenc kemény, szigorú ember volt, a legkisebb hanyagságot sem tűrte el, ugyanakkor emberséges volt, nem tartott haragot, szerette a munkásait.”

A tudománytörténet az elmúlt fél évszázadban aztán tisztességgel az őt megillető helyre tette Pávai Vajna Ferencet és munkásságát. Ma már elismert tényként kezelik, hogy a hévízföldtan két szakterületén úttörő szerepe volt. Elsősorban az alföldi porózus tárlók hévízkincsének kutatásában és feltárásában. Az Alföldön 1918 és 1935 között lemélyített tíz legkorábbi kőolaj-, földgáz- és hévízkutató fúrás közül hétnek ő tűzte ki a helyét és irányította kivitelezésüket. Ezek a következők: Hajdúszoboszló I., II., és III., Karcag-Beregfürdőn az Üveggyári I. és II., továbbá a Debrecen I. és II. számú hévíz kutak.  A másik szakterület a hévízek és kísérő gázok hőenergiájának hasznosítása. Jelentősek a budapesti fúrás és kútkitűzései. A Tabánban öt kutatófúrást telepített, Pestszenterzsébeten gyógyvizet kutatott, más helyszíneken négy hévíz kutat létesített.

Pávai Vajna Ferencet tehát nem véletlenül övezi nagy tisztelet azokon a településeken, ahol ma már virágzó termál-gyógyvíz kultúrák adnak munkát az ott élők ezreinek.

Nyári képeslap - Piliscsaba 2. rész

Piliscsaba életét a rendszerváltozás alapjaiban megváltoztatta. Ideköltözött a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a szerzetesrendek visszatelepültek és létrehozták a maguk régi-új intézményeit, a település visszavonhatatlanul kulturális-oktatási központtá vált. Mára az óvodától az egyetemig teljes katolikus intézményrendszer működik itt. Az óvodát a megváltós nővérek működtetik, az általános iskola és gimnázium az angolkisasszonyoké, egyetemi kollégiumot tart fenn három apácarend is. Akinek mindez nem tetszik, nem kell elköltöznie Piliscsabáról, van itt Waldorf óvoda, Palánta iskola és német nemzetiségi oktatás is.

Piliscsaba legújabb kori, világszerte ismert nevezetessége a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Makovecz Imre és tanítványai tervezte épületkomplexuma. Nem akárhol helyezték ezt el, jelképes értékű, hogy Magyarország egykori legnagyobb szovjet laktanyájának területén kezdték el az építkezést 1994-ben. Az épületek a magyar organikus építészet legjellemzőbb stílusjegyeit viselik magukon, a világ sok tájáról járnak csodájára. Sikere ugyan még nem érte el a nála jóval fiatalabb, felcsúti Puskás stadion sikerét, ám nem is biztos, hogy az ilyen jellegű épületeket versenyeztetni kellene egymással.

Az Auditorium Maximum a Stephaneum épületében Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán (Forrás: Wikipedia)

A korábbi évtizedek gyakorlatától teljesen eltérő szellemben megtervezett oktatási intézmény központi épületét, a Stephaneumot Makovecz Imre (a nagy építészről születésének 80. évfordulóján írtunk) tervezte, míg a többi előadót munkatársai, a Makona Építésziroda szakemberei. A Stephaneum nagy előadója az egyetem központi épülete. Hatszáz diákot tud befogadni. Igaz, hogy megálmodója az organikus építészet világhírű alakja 2011 óta nincs köztünk, ám minden szónál többet mondanak el róla, a világról és a világ rendjéről ránk hagyott házüzenetei. Többek között ezt is. Azt írják Makovecz Imréről, hogy építészként a parasztművészetből, a középkori kisvárosi kultúrából, Frank Lloyd Wright építészetéből és Rudolf Steiner munkáiból merített ösztönzést. Ez bizonyára így is van. Nézeteink szerint azonban Makovecz Imre leginkább metafizikus módon tudott teremteni. Közvetítő ember volt. Összekapcsolta az eget a földdel, a földre épített, de házai csúcsai az eget karcolták.

A Stephaneum déli oldala (Forrás: Wikipedia)

A Pázmány Péter Egyetem piliscsabai épületegyüttese akár egy kiterjesztett szárnyú sas fekszik a földön, a makói Hagymaház az organikus építészet eddig nem említett, ám igen fontos elemét, a közösségteremtés és közösségformálás szinterét jelenti, miként az a sok-sok furcsának mondott templom és a sevillai világkiállítás csodaépülete is, melyek Makovecz Imre keze nyomát viselik. Érdekes összefüggés, hogy milyen fontos szerepet kapnak a Makovecz-i életműveken az őselemek. A tűz, víz, föld, levegő. Az egri uszoda vize fölé boruló monumentális kupola úgy viszi föl a tekintetet a nap felé, ahogy a makói hagymában, a szél úgy táncolja körbe a templomtornyokat, ahogy meglibegteti az egyetemi épület függönyeit, és mindez azt tudatja velünk, hogy ebben a világban bárki, bármikor és bárhol otthon van. Ha akar.

Nyári képeslap - Piliscsaba

A minden túlzás nélkül festői környezetben, a hegyek és erdők tövében meghúzódó Piliscsaba a Pilist és a Budai-hegységet elválasztó völgyben megtelepült falu. A Buda és Esztergom közötti Bécs felé vezető, korábban nagy jelentőségű út és az Esztergom-Budapest vasút vágja ketté.

Piliscsabai látkép egy 1937-es képeslapon (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

A település nevét a néphagyomány Csaba királyfitól eredezteti. A monda szerint Piliscsaba és Tinnye határában csapott össze a nagy hun király, Attila két fia, Csaba és Aladár. A török eredetű, ajándék jelentésű személynév mindenesetre magyar névadással lett a falué. Nincs Magyarországon olyan falu vagy város, amelyről ne mondhatnánk el, hogy ne lakná ember évezredek óta. Nincs ez másként Piliscsabán sem, találtak itt bronzkori temetőt, rézkori tárgyakat és különböző épületmaradványokat a Kr. u. 2-4. századból. Ezek a római falak, kerámia darabok, egy villaépület vagy egy őrállomással egybeépített villa egykori ittlétét bizonyítják. Az már csak ráadás, hogy a település túlfelén, a téeszmajorban római vízvezetékcső került elő. A középkorban Piliscsabát Nagycsabának hívták. A pilisi erdőispánsághoz, aztán az ebből kialakult Pilis vármegyéhez tartozott. Csabát 1263-ban említik először az oklevelek. Abból az időből, amikor bizonyos Moys nádor a Nyulak-szigeti domonkos apácáknak adományozta a falut. Buda 1541-es török megszállása után a török adónyilvántartásokban Csaba neve pusztaként fordul elő. A török hódoltság után a Budára 1714-ben visszatérő klarissza apácák váltak a falu birtokosaivá. Piliscsaba, a valamikori Csaba puszta a 17. század végén népesedett be újra. De az ekkor érkezők továbbmentek, és majd csak a 18. század első éveiben jöttek meg a szlovák telepesek, akik végleg itt maradtak. Egészen a század közepéig éltek itt zárt közösségükben, ekkor, Mária Terézia trónra kerültével kezdtek jönni a svábok, akik a 19. század elejére már többségben voltak. A kalapos király a többihez hasonlóan a klarissza rendet is feloszlatta 1782-ben, így Piliscsaba a vallásalapé lett. A 18. század utolsó éveiben Piliscsaba felvirágzott, ezt többek között egy Gailard nevű francia embernek köszönhette, aki likőrgyárat telepített ide. De volt ekkor már itt vendégfogadó, vasáru lerakat és bolt, iskola is. Földje első osztályú, szőlői jók voltak, az erdőből meg nagy mennyiségű fát lehetett kitermelni. Sok csabai a közeli kőbányákban dolgozott, a mezőgazdasági terményeket pedig a falun áthaladó, Budára vezető út segítségével könnyen és jól eladhatták. 1808-ban József nádor lett a csabai földesúr. II. Lipót magyar király hetedik fia 1796-tól ötven éven át volt Magyarország nádora. József nádor Piliscsabát uradalmi központtá tette. A 19. század közepén Fényes Elek mintafaluként festette le a települést. József nádor után fiáé, József Károly főhercegé lett Piliscsaba. A magyar arisztokraták és a polgárság körében igen népszerű arisztokrata felesége volt Clotild szász-koburgi és gothai hercegnő, akiről Klotildliget a nevét kapta.

1895-ben indult meg az Esztergom-Budapest közötti vasúti közlekedés. József főherceg villatelkeket parcellázott ki, ami egyben azt is jelentette, hogy megalapozta azt a nyaralótelepet, amelyet ma Klotildligetként ismerünk. A leginkább a budai római parti nyaraló övezethez hasonlítható, kövezett utakkal ellátott, ligetszerű telep sok budapesti hivatalnokot és tisztviselőt nyaraló építésére késztetett. Később, az 1920-as években a katonai elit tagjai is vettek itt házakat.

Klotildliget, 1930-as évek eleje (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

Mindezekkel párhuzamosan 1898-tól számítva négy évtized alatt öt szerzetesrend telepedett le vagy alapított valamilyen intézményt Piliscsabán. A lazaristák után a Vincés nővérek jöttek, majd a Szentségi Jézus Szolgálói Kis Társasága után az angolkisasszonyok, végül pedig a megváltós nővérek. Nem maradhattak itt azonban sokáig, mert a megszálló szovjet csapatok 1944-ben elfoglalták Piliscsabát. Rá két évre kitelepítették a német nemzetiségűek nagy részét. 1947-ben a szlovákok egy része önként elment Csehszlovákiába, az onnan kitelepített, elűzött magyarok házait foglalták el. Piliscsabára viszont sok felvidéki magyar került. 1948 után villámgyorsan elűzték innen a szerzetesrendeket. Klotildliget nevét Pilisligetre változtatták, majd Piliscsaba alsó lett. A korábbi nyaralótelepre Budapestről úgynevezett osztályidegeneket telepítettek ki.

Nyári képeslap - A Budavári Sikló

Ha a Budai várból a Duna felé le akarnánk jutni a Lánchídhoz, irány a világhírű sikló. A maga korában a világ második, hegyre kapaszkodó ingaforgalmú siklóját 1870. március 2-án helyezték üzembe Budavári Sikló néven a Lánchíddal szemben, az alagút mellett. Az első sikló nyolc évvel korábban Lyonban épült meg, mára azonban elpusztult. Így tehát ma a világ legrégebbi, még üzemelő siklója a miénk.

Ahogy akkoriban nevezték, a Budai Hegypálya látható a kép bal oldalán, 1900 körül. (Forrás: Fortepan)

Jelképes jelentőségűnek is értelmezhetjük, hogy a különleges járművet a környék építészeti műtárgyaihoz köthető Széchenyi István fia, Széchenyi Ödön javaslatára építették. Ötezernél is több hivatalnok volt kénytelen felkapaszkodni akkoriban várbéli munkahelyére, az ő könnyebb feljutásukat segítette az új szerkezet. A Clark Ádám tér és a várbéli Szent György tér között 95 méteres volt a távolság, a szintkülönbség 50 méteres, a sínpálya 30 fokos lejtőn haladt. Egy-egy kocsi ment le és felfele, három-három fülkével. Az induláskor a mozgatóerőt az alsó állomáson megépített 35 lóerős gőzgép adta, a haladási sebesség 8 km/óra volt. A később világhírnévre is szert tett közlekedési eszköz Juraszek Ödön és Wohlfarth Henrik tervei alapján készült el. Az avatás utáni első két hétben huszonötezren próbálták ki a sikló különleges kocsijait, alig néhány év elmúltával 1,5 millióan utaztak vele évente. A hatalmas igénybevételről tanúskodik az is, hogy 1872-ben annyira elhasználódott, hogy nagyjavítást kellett végezni rajta.

Egészen 1944-ig, amikor is Budapest ostromakor egy légi bomba és tüzérségi lövedékek sebezték meg a siklót, tízmilliókat szállított fel a várba. Az ostrom után azonban, mint annyi minden mást az országban, a budavári sikló szinte minden darabját széthordták. Egészen a hatvanas évekig kellett várni arra, hogy a kommunista hatalom is felismerje a hiánya okozta károkat, és egy minisztertanácsi határozatban, a vár helyreállítási programjának keretében jóváhagyta újjáépítését.

Zajlanak a felújítási munkák 1985-ben. (Forrás: Fortepan)

A helyreállítási munkák végül 1984-ben kezdődtek el. Ez bizonyos értelemben műszaki átalakításokat is jelentett. Nagy teljesítményű villanymotor mozgatta a kábeleket, új állomásépületeket tervezetek, ám legfontosabb nevezetességét, az eredeti siklónál is különlegesnek számító, lépcsősen egymás fölé helyezett fülkekialakítást megőrizték. 1986 nyarán nyitották meg újra a siklót. Az eredeti sebességet csökkentették, jelenleg másfél métert tesz meg egy másodperc alatt. Ennek oka egyszerű, a hosszabb menetidő alatt az utazó többet lát a budapesti panorámából. Az újraindítás első évében egymillió utas használta, aztán beállt az évi félmillió-egymillió közötti látogatólétszám.

Nyári képeslap - Budavár

A budai várnegyed kellős közepén áll a Magyarság Háza. A monumentális műemlék épület frissen felújított terei tekintélyt, eleganciát sugallnak. A historizmus, a romantika és a szecesszió stílusjegyeit egyaránt magán és magában viseli a létesítmény. Érdemes megismerkednünk a történetével. A monumentális épületről túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy valóban a Budai Vár szívében áll. Nem is akármilyen szomszédai vannak: a Halászbástya, a Mátyás templom és az előkelő Hilton Szálloda. A Szentháromság térről körülnézve és látva a vár középkori kisebb-nagyobb házait, egyáltalán nem hihetetlen, hogy a Magyarság Háza helyén már a 14. században is volt épület. Nevezetesen itt volt Hess András nyomdája, és ezen a helyen nyomtatták ki 1473-ban a latin nyelvű Chronica Hungarorumot. Később itt kapott helyet az 1687-ben alapított jezsuita akadémia, aztán 1777-től az ideköltöztetett nagyszombati tudományegyetem. A mai épületet Fellner Sándor 1899-ben kezdte el tervezni. 1904-ben adták át. Eredeti rendeltetése nem volt más: Magyar Királyi Pénzügyminisztérium, amely a neogótika, a historizmus jegyében készült.

Szentháromság tér, Szentháromság-szobor, mögötte a Pénzügyminisztérium (Forrás: Fortepan)

Fellner Sándor a kor jelentős építészei közé tartozott (1857-1944). A Budapesti Műszaki Egyetem, a bécsi Akadémia és a párizsi École des beaux-Arts növendékeként tanult, diplomája megszerzése után Budapesten élt. Több magán- és bérházat, vidéki kastélyt épített eklektikus stílusban. Pulszky Károllyal végezte el az esztergomi Bakócz-kápolna felmérését, eredményeiket egy nagy figyelmet keltő publikációban tette közzé. A várbéli pénzügyminisztérium sikere után 1918-ban rábízták az igazságügyi minisztérium elkészítését is, és ő jegyezte a mára már elpusztult Ritz Szállót.

A bezárt Grand Hotel Ritz, a későbbi Dunapalota és a pesti rakpart a Lánchíd felől nézve. Balra Eötvös József szobra, a távolban jobbra az Erzsébet híd látható.A felvétel 1916-ban készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.083

Az ismét a régi pompájában tündöklő ház a maga idejében igen előkelőnek számított. Háromszáz személyes elegáns bálterem, márványburkolatú, Zsolnay-szobrokkal díszített aula, parkettás, kandallós, fogadó és tanácskozótermek és a miniszteri szobák az új gótika stílusában készültek el. A második világháború alatt a Budai Vár többi részéhez hasonlóan szétlőtték, tornyai beomlottak. Hosszú ideig építgették ezután, 1948-tól 1962-ig. A szocialista építészetbe nem fért bele a két torony, az előtér és a díszterem oszlopcsarnoka, eltüntették. Igaz, ekkor már, az 1950-es évektől a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Diákkollégiumaként szolgált. Képzelhetni, micsoda apró terekre tagolták az egykor fényes palota belső részeit. Mindenesetre sok mérnökjelölt töltötte itt diákéveit. A hatvanas-hetvenes években, ebben a házban működött a Várklub, ahol a magyar rock-korszak legjelesebb képviselői léptek fel, járt itt az Omega és az Illés zenekar is. Praktikusan erre azért volt szükség, hogy a szinte kizárólag fiatal férfiakból álló mérnökhallgatók serege egy-egy ilyen koncert alkalmával a vár megmászására késztethesse más felsőoktatási intézményekben tanuló női diáktársait. A fiatal hölgyek pedig szívesen jöttek, mert a vár – szocializmus ide vagy oda – akkor is vonzó célpont volt, főleg, ha ehhez még a mérnökhallgatók hada is hozzátartozott.

Az épület napjainkban

2011-ben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vette át az épületet, hogy azt a külhoni magyarság központi találkozóhelyévé alakítsa át. Ez a szándék megfogalmazódott a Nemzetpolitikai Stratégiában is: „…Fontos, hogy a meglévő gazdag népi kultúrát, annak hagyományos fórumait tovább erősítsük. A magyar közösségek nemzeti identitásának megőrzésében, fejlesztésében kiemelt szerepe van a magyar anyanyelv megtartásának és folyamatos fejlesztéseknek, a nyelvi jogoknak és intézményeknek. A kulturális reprodukcióhoz minél több olyan közösségi helyre van szükség, ahol az emberek megismerhetik, megélhetik identitásukat…” A Magyarság Háza nemcsak kiáltványokat tesz közzé ez ügyben, hanem olyan közös alkalmakat szervez és ad azoknak helyet, mint a legkülönfélébb kiállítások, hangversenyek, társas rendezvények, bálok, gyermekprogramok. Mert hiszen nem kizárólag és nem elsősorban szóban kell megmutatkozniuk a külhoni magyaroknak. A programokat ebben a házban három szó jegyében szervezik: értékőrzés, hagyomány, találkozás. Az épület eredeti tervek szerint felújított nagyobb tereiben konferenciákat, hangversenyeket és bálokat is rendeznek.

Nyári képeslap - Lenti 2. rész

A második Lentiben feladott képeslap 1890-től folytatja a település történetét. Ekkor készült el a Zalaegerszeg-Lenti-Csáktornya vasútvonal, ami együtt járt Lenti ipari-gazdasági fellendülésével. Igen ám, de gyorsvonati sebességgel megérkezett az első világháború, amely nem csak a frontokon, hanem a vegyes nemzetiségű Lentiben – magyarok és horvátok éltek itt – nagy feszültségekhez vezetett. A trianoni határ Lenti mellett húzódott. Ez többek között az is jelentette, hogy az addigi járásszékhely, Alsólendva a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a Jugoszlávia előtti államalakulathoz került. A terület irányítása tehát Lentire maradt, 1925-től járásszékhely lett. Az iparosodás valójában csak a 20. század elején, az 1920-as években indult meg Lentiben. A térség legnagyobb vállalata a Kerka-völgyi Faipari Rt. letelepedése után egy cikóriakávé gyárat is építettek itt. Ipari iskolát, óvodát, majd polgári, 1938-ban katolikus elemi iskolát nyitottak. A második világháború után szinte minden maradt a régiben. Az 1960-as években döntöttek úgy, hogy Lentiben alakítják ki Zala megye harmadik ipari központját (a másik kettő Zalaegerszeg és Nagykanizsa volt). Ekkor helyezték ide a zalaegerszegi ruhagyár és a megyeszékhelyi erdőgazdaság fűz- és kosáripari vállalatának sok embert foglalkoztató üzemeit. Lentihez csatolták Mumort és Lentiszombathelyt, miután 1979-ben városi rangot kapott, Bárszentmihályfát, Lentikápolnát és Máhomfát.

Képeslap (Forrás: Helytörténet.com)

Lenti életében nagy szerepe volt az 1951-ben felépített Bottyán János laktanyának, nagy létszámban állomásoztak itt harckocsizó és lövészegységek. A katonák tömegeinek kiszolgálására a településen nagy fejlesztésekbe fogtak, új lakótelepek épültek. 1997-ben Lenti legújabb kori fegyveres erőkkel összefüggő története lezárult, megszüntették az itt állomásozó utolsó gépesített lövészdandárt.

Lenti számára napjainkban az erdőgazdálkodás mellett az egyre jobban növekvő idegenforgalom jelenti a megélhetés fő forrását. A szlovén, az osztrák és a horvát határ közelsége rendkívüli módon kedvez a tranzitkereskedelemnek és a turisztikának.

Energiapark (Forrás: Lenti város honlapja)

A Lenti Termálfürdő és Szent György Energiapark 1978-ban nyílt meg. Története 1966-ig nyúlik vissza, ekkor ugyanis lengyárat akartak építeni itt, amelyhez igen sok víz kellett, ezért próbafúrásokat végeztek. Nem azt találták, amit akartak, ám feltehetően jobban örültek a másfél kilométer mélységből percenkét 340 litert felhozó 56 fokos termálvízkútnak, mint a tervezett lengyárnak. A fürdő nátrium-hidrogénkarbonátos vizét 1988-ban nyilvánították gyógyvízzé. 2004-ben avatták fel 1340 m2-es élménymedencéjét, aztán 2010-ben készült el az új 300 férőhelyes pihenőtere és szauna részlege. A termálfürdő öt szabadtéri medencével, egy félig fedett hidromasszázs élménymedencével, öthektáros területen helyezkedik el. A fedett fürdő 3500 m2-es részlegében szintén öt medence, a már említett szaunavilág, gyógyászati részleg, ahol a különböző mozgásszervi betegségeket, a lumbágót, ízületi panaszokat, gyulladásos és kopásos megbetegedéseket kezelnek, valamint szépségfarm is működik. Sokan hisznek az energiapark gyógyító erejében. A természetgyógyászok szerint itt erőteljes földsugárzás gyógyíthatja az ebben hívő embereket.

Nyári képeslap - Lenti

Magyarország dél-nyugati határához közel, Zala megyében találjuk Lentit. Kevéssé ismert, hogy a településen egy hatalmas, öt szabadtéri és négy fedett medencés fürdő már hosszú idő óta vonzza gyógyvizével a leginkább Nyugat-Európából érkező vendégeket.

Lenti a Kerka folyó mellett van, Zala megye Szlovéniához közeli határán. A városban a különböző korokban sok római leletet találtak, ez arra utal, hogy már nagyon régi idők óta emberlakta hely volt.  Ezt valószínűsíti az a tény is, hogy az ősi, nagy forgalmú borostyánút közelében volt.

A borostyánutat a sok szempontból titokzatos történelmű kelták építették ki. Kik is voltak a kelták? A bronz és a vaskorban szinte egész Európa területén elterjedt ez a népcsoport. Jellemzően Európa nyugati és déli részén, a mai Spanyolország és Franciaország, keleten pedig a mai Magyarország területén éltek nagy számban. A kelta kézműipar számtalan korszerű eszközt állított elő, melyekkel egész Európában kereskedtek. A kelta fegyvereket, ékszereket és az általuk kitermelt sót két nagy kereskedelmi útvonalon forgalmazták. Az egyik a mai Angliától Olaszországig vezetett, a másik ága Magyarországtól a Skandináv-félszigetig tartott.

Kelta edény füle, Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND

Rengeteg tárgyi emlék tanúskodik a kelták életéről, hogy csak néhány Magyarországon feltárt bronzöntőműhelyt említsünk: Sajógömör, Bodrogkeresztúr, Füzesabony, Dunaföldvár és Tamásfalva. A kelta nép sokféle törzsből állt. Az alpesi és a dunai kelták törzsei közül sorolunk néhányat: helvet, bój, karn, taurisk. A rómaiak megjelenése négy évszázados háborúskodás kezdetét jelentette. A kelták jól bejáratott kereskedelmi útvonalát, a borostyánutat szerezték meg végül is hosszú és véres harcban a hódítók, akiket csak a hunok tudtak kisöpörni innen. A kevés megmaradt kelta beolvadt a hunok népébe. Pannónia déli határvonala a Balaton volt, ahol a kelta őslakosság egy percig nem fogadta el a hódítókat.

Aztán eltelt néhány évszázad, és hiába nem akarták elfogadni az újabb és újabb hódítókat, egyszer csak megjelentek ezen a vidéken is a honfoglaló magyarok. Belakták a vidéket, amely igen gazdag természeti kincsekben. Sokáig kellett várni arra, hogy a 13. században, 1237-ben leírják a település nevét, amit akkor Nemith alakban említettek. A Kerka folyó gazdag völgye melletti Lenti azonban ekkortájt még nem önmagában volt érdekes és híres, inkább arról a nagyon jól védhető mocsárvárról, amelyet a Kerka árterében lévő szigetekre építettek. IV. Béla királyunk Lenti környékét elvette korábbi birtokosától egy Buzád nevű embertől. 1275-ben királyi vadászfaluként említik. Az oklevelek tanúsága szerint 1343-ban Nagy Lajos Lendvai Miklósnak adományozta a mocsárvárat a faluval együtt. A birtokos halála után hosszú időre a Bánffy családé lett a terület. Érdekes felidézni ennek, az ország életében már ágai révén jelentős szerepet játszó arisztokrata családnak a történetét. Az alsólendvai Bánffyak a Buzád-Hahót nemzetségből származónak tartották magukat. Bánffy III. Hahót alapította a dinasztiát 1226-ban. Hahót 1238-39-ben Vas vármegye ispánja volt. Több leszármazottját is számon tartják: IV. Hahótot, Mátét és Istvánt. 1291-ben Bánffy Istvánról mint királyi étekfogó kancellárról emlékeznek meg az iratok. 1296-tól Varasd vármegye ispánja. 1301 után régi ellenségei, a Kőszeghyek elvették tőle családja ősi várát, Lendvát, amelyet majd csak Bánffy III. István kap vissza 1323-ban Károly királytól. III. István fia, Miklós Zala vármegye ispánja volt, majd a királyné főlovászmestere és Tótország bánja. A Bánffy család alsólendvai ága aztán az 1600-as évek közepén kihalt. 1381-ben, amikor Lenti mezővárosi rangot kapott, még bőven a Bánffyak birtokában volt, és maradt is a török időkig. A törököknek a lenti várat nem sikerült elfoglalniuk, viszont a Kerka-völgye szinte teljesen elnéptelenedett. Ebből következően egészen a 18. század végéig szinte üresek Lenti történelmének lapjai. Annyit tudni, hogy ekkor már az Esterházyak birtokában volt, 1770-ben megépült az elemi iskolája, és 576-an éltek itt.

Nyári képeslap - Zalakaros 2. rész

Az előző képeslapon bemutatott gyógyfürdő fejlődésével együtt a falué is alaposan belendült. Az idegenforgalom sok embernek adott munkát, az építkezések alapvetően megváltoztatták Zalakarost. Eltűnt a régi falu, egy korszerű, szakszerű településfejlesztési terv eredményeként 1997-ben Zalakarost várossá nyilvánították.

Tour de Zalakaros (Forrás: bikefun.hu)

A fürdővárosban kitüntetett szerepe van az úgynevezett aktív pihenésre lehetőséget adó üdülési formáknak. A zalai dombok a bakancsos turizmus fellegvárává teszik. A Zala völgye és a Kis-Balaton környéke sík vidék, kerékpártúrákat lehet itt tervezni. Aki azonban komolyabban gyakorolja ezt a sportot, évről évre részt vehet a Tour de Zalakaros nevű, több száz hivatásos és amatőr biciklistát vonzó versenyein, teljesítménytúráin. Itt már nem sétabringázásról van szó, a zalai dombok némelykor veszedelmesebben emelkednek, mint a Mátra hegyei.

A városban rengeteg sportpályát találunk, aki akar, teniszezhet, focizhat, kézilabdázhat, kosárlabdázhat, de akár a lovaglást is kipróbálhatja. Zalakaroson azonban nemcsak a vízi és a szárazföldi kikapcsolódási formákat lehet kipróbálni. Van itt sétarepülő, hőlégballon és sárkányrepülő is.

Eszperantó forrás (Forrás: Zalakaros honlapja)

A rendkívül tiszta, rendezett, mára már komolyan fürdővárosi küllemet magáénak tudó Zalakaros egyik legfőbb jellegzetessége növénygazdagsága. Ahogy az új fürdőhelyet, úgy annak parkrendszerét is komoly mérnöki munkával tervezték meg, és sok embernek munkát adva gondozzák a zöldterületeket. Akár kilométer hosszú szép sövényekkel, díszcserjékkel teleültetett kisebb-nagyobb parkokkal, örökzöldekkel és nagy platánfákkal is találkozhat az idelátogató. Mindezek között feltűnően sok köztéri alkotást, szobrokat, térplasztikákat is felfedezhetünk. Zalakaros egyik jellemző tartozéka a várost átszelő csatornák fölötti fahidak rendszere. Ezeket Boa Endre készítette, és igencsak hasznára válnak a gyógyászati célú sétájukat teljesítőknek. De van itt az Európa Parkban névadó bronz-kő plasztika, van városkő és kopjafa, természetesen nem hiányozhatnak a szökőkutak, a fürdő fölötti szőlőhegyen a fa kilátó és a haranglábak. A figurális műfajt kedvelők sem csalódhatnak séta közben, hiszen az utcákon, tereken, parkokban találkozhatnak a szarvas szobrával, megcsodálhatják Emese álmát, Árpád vezért vagy Szent Istvánt és Boldog Gizellát, de itt áll Batthyány Lajos bronzszobra is a Termál úton.

Zalakaros honlapján sokan nyilatkoznak itt eltöltött napjaikról. Aki nem érezte jól magát itt – kevés ilyen ember lehet – az nyilván nem ír ide. Egy hetvenegy éves ember a következőképpen foglalta össze zalakarosi üdülése lényegét: „Legénykorom óta nem volt részem olyan élményben, ahogy egy pince oldalában ülve a naplementét nézve poharamban gyöngyözött a jó bor, a zöld tájak, a délutáni hosszú séták a gondozott parkokban és a virágos városban, és a sok vendégszerető mosoly – megfiatalítottak.”

Dippold Pál

Nyári képeslap - Zalakaros

Zalakaros 1962 óta szinte kizárólag az idegenforgalomból él. Ebben az évben találtak itt ugyanis termálvizet, melyre három év múlva 1965-ben már meg is építették egyre híresebbé váló fürdőjüket. Ekkortól beszélhetünk arról, hogy Zalakaros üdülőváros.

A település nevét 1254-ben említik egy oklevélben, Karosként. Ekkor a zalai vár földjeként királyi birtok volt, a Zalavárban élő ispán fennhatósága alá tartozott. A tatárjárás után IV. Béla telepeseket hozott ide és Zalakomárba, később a komári vendégnépeknek kiváltságlevelet is adott. 1276-ban Kun László királyunk a veszprémi püspökségnek adta Karost, vásártartási és vámszedési kiváltságaival együtt, ám 1355-ben újra a király kezében volt a terület, Nagy Lajos az óbudai káptalannak adományozta, innentől kezdve 1566-ig Karos egyházi birtokként szerepelt. Közben a térség még Somogy megyébe is átkerült. Karos templomáról 1430-ból maradt fenn írásos emlék, e szerint Szent László tiszteletére szentelték. A 15. században meginduló fejlődésnek a törökök megjelenése vetett véget. A Karost érintő első komolyabb támadás II. Szulejmán 1532-es hadjáratának része volt. A 16. század közepén jelentősen megnőtt az itt élők száma, annak ellenére, hogy kétfelé adóztak, a magyar végvári katonaságnak és a törököknek. A 17. században a falu többször is elnéptelenedett. 1664-ben Zrínyi Miklós téli hadjárata Kanizsa ostromát is jelentette, de a császári udvar visszarendelte a magyar hadakat. Zalakaros és környéke végérvényesen török fennhatóság alá jutott, igaz ez nem tartott sokáig, hiszen a 17. század végére sikerült Magyarországról kiűzni a százötven évig itt basáskodó törököket. Ekkorra Karos már újra Zalában van, birtokosa az esztergomi káptalan. A 18. század végén az első magyarországi népszámlálás 78 házban 98 családot említ, a falu népessége 564 fő. Ettől az időtől kezdve az itt élők földműveléssel, szőlőtermesztéssel és bortermeléssel foglalkoztak. A 19. században igaz, hogy Karos népessége a duplájára emelkedett, azaz ezer ember élt itt, ám ez a szám még a 20. század közepén sem lett nagyobb, a zalakarosiak – 1908-ban illesztették neve elé a Zala előtagot – változatlanul földművelésből éltek. A második világháború után sem történt jelentős változás, egészen 1962-ig, a zalakarosi termálvíz felfedezéséig.

Zalakaros madártávlatból

Itt is, mint számtalan más esetben, olajat kerestek, ám forró vizet találtak. Kétezer méter mélyből fakadt a 96 °C-os gyógyvíz. Összetétele és a vízkészlet nagysága miatt a legjelentősebb magyar gyógyvizek közé sorolják. Alkáli-kloridos, hidrogén-karbonátos gyógyvíz, benne a jód, bróm, kén és a fluor együttes jelenléte Európában példátlan. A vízben mindezeken túl van még kálium, nátrium, magnézium, vas, mangán, metabórsav, metakovasav és szabad kénsav. A gyógyvizet igen sokféle betegség kezelésére, gyógyítására használják: nőgyógyászati bajok, fogínybetegségek, ízületi panaszok, bőrgyógyászati problémák és sebészeti, mozgásszervi károsultak utókezelésére alkalmas.

1975-ben adták át a gyógyfürdő jellegzetes épületét (Forrás: MaNDA Adatbázis - CC BY-NC-ND, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Erre a vízre építve aztán elkezdődött a fürdő kialakítása. 1965-ben nyitották meg az egy termálmedencéből, egy gyerekpancsolóból, és egy nyolcszáz személyes öltözőből álló komplexumot. Az egyre népszerűbbé váló fürdőt három év múlva már fejleszteni kellett, megépült az ötven méteres sportmedencéjük. A gyógyfürdő komolyabb bővítéséhez szükség volt még egy bő vízhozamú kútra. 1970-ben 2752 méter mélyről a 1962-ben felfedezetthez hasonló bő vizű kutat fúrtak, melyből elődjéhez hasonlóan gyógyhatású víz tört fel. 1975-ben már állt a további két medencével, az ezekhez kapcsolódó létesítményekkel és a komplex gyógyászati rendszerrel kiegészített fedett fürdő. Így tehát a zalakarosi fürdő idényjellege a múlté lett, lehetővé vált a termálvizet gyógyfürdői keretekben használni. Az új komplexum 16 ezer légköbméteres, 4680 négyzetméteres alapterületű volt. 1977-ben újabb medencék épültek, majd egy évvel később 20 ezer négyzetméterrel megnövelték a területet, ekkortól hivatalosan is gyógyfürdőként üzemelt a zalakarosi komplexum. Az 1990-es években elkezdődtek a létesítmény régebbi részeinek felújítási munkálatai, melynek eredménye többek között egy újabb, minden évszakban használható, fedett medence kialakítása volt. Az 1990-es évektől kezdődően folytatták a fejlesztést is, a cél a zalakarosi élményfürdő megvalósítása volt. 1999-ben adták át. Ekkor Magyarországon egyedül itt volt fedett élményfürdő, 380 m2 vízfelülettel és tízféle vízi szórakoztató eszközzel. 2002-ben és 2005-ben mindezt tovább bővítették. Magyarország hatodik legnagyobb fürdője a Gránit Gyógyfürdő Zrt. tulajdona. Zalakaroson 12 szálloda, 760 magánszálláshely, az összesen hétezer fős szálláskapacitásával tudja kiszolgálni a gyógyfürdő turizmust. A tíz legnépszerűbb magyar város között ott van a zalai fürdőváros is.

Dippold Pál