Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Gyorsan élni, fiatalon meghalni, szép halottnak lenni

2016. február 08. - MaNDA

A hollywoodi sztárvilág második világháború utáni csillagainak egyike James Byron Dean, 1931. február 8-án született az Indiana állami Marionban. Szülei a családi farmon gazdálkodtak, ám 1937-ben Santa Monicába költöztek, ahol egy váratlan fordulattal édesapja pályát változtatott, fogtechnikus lett. James Dean már kisiskolás korában rendkívüli érdeklődést mutatott a művészetek, kiváltképp a színészet iránt. Los Angelesbe kerülvén a kaliforniai színművészeti egyetemre iratkozott be. Reklámfilmekben kezdte mesterségét, aztán New Yorkba áttelepülvén néhány filmben és színdarabban is szerepelt. Nem volt kifejezetten sikeres, arra az az életrajzi adat is rávilágít, hogy James Dean a megélhetéséért buszsofőrnek állt. A világsztárrá válást az Elia Kazan rendezte, John Steinbeck remekművéből készült Édentől keletre című film hozta el neki. Ezután már nem volt megállás, megkapta a Haragban a világgal című filmben az egyik főszerepet, majd közvetlenül utána az Óriásban már akkor és később világsztárokká vált színészekkel dolgozott: Elizabeth Taylorral, Rock Hudsonnal és a Szelíd motorosokkal később a világsikerbe beszáguldó Dennis Hopperrel. Az Óriás egyébként rendezői Oscar-díjat kapott. Ennek a filmnek a forgatása közben vezette magát Porsche sportautójával a mindössze huszonnégy éves fiatalember a halálba.

james-dean.jpgJames Dean

Annak ellenére, hogy csak három nagy mozifilmben szerepelt, többek között korai távozása is legendává tette: a világgal szemben álló, szomorúan lázadó, farmeros fiatalemberek közérzetének lényegét talán azóta sem tudták úgy megjeleníteni a filmvásznon, mint James Dean.

Az egyetemes bánatot oly nagy tehetséggel megmutató fiatalember életének nagy tragédiája volt édesanyja korai halála. Sok szakember – legyenek azok lélekbúvárok vagy filmtörténészek – ebből eredeztetik James Dean különös tehetségét a kívülálló, mindig magányos, mindig szomorúan lázadó alakok megformálására. A színész érdeklődése rendkívül szerteágazó volt. Olvasottsága is különlegesen nagynak számított, főleg a felszínesebb műveltségű hollywoodi sztárvilágban, ám kedvenc könyve igen sok mindent elárul James Dean gyermeteg lelkéről: Saint Exupéry Kis hercege volt a kedvence. Nagy érdeklődéssel fordult a klasszikus zene felé is. Azt írják, hogy ez csupán azért történt, hogy minél intellektuálisabb ember benyomását keltse környezetében. James Dean szelíd, szomorkás vadsága rendkívül vonzóvá tette őt a nők körében is.

james-dean_haragban_a_vilaggal.jpgJames Dean a Haragban a világgal című filmben

A második világháború utáni évek fenekestül felforgatták a világ addig megszokott rendjét. Elég csak a nők egyenjogúvá válására gondolni, vagy arra, hogy a fiatalok is egyre erőszakosabban igyekeztek kilépni szüleik árnyékából. Ennek a forrongásnak volt az egyik legjellemzőbb eredménye az ötvenes évek rock and roll-láza is. De ugyanígy ehhez a folyamathoz tartozott James Dean Haragban a világgal című, a lázadó kamaszokról szóló játékfilmje. A fiatal nézők nem igen tudtak mit kezdeni a középkorú vagy idősebb sztárokkal, ezért is futhatott be például Marlon Brando vagy James Dean. Kettejükről van egy nagyon találó mondat: „Marlon Brando változtatta meg a színészek játékstílusát, James Dean pedig az emberek életstílusát.” (Martin Sheen) A későbbi poppápa, Andy Warhol tőle szokatlan szikár pontossággal fogalmazta meg a fiatal színész halála után annak életének lényegét: „James Dean volt az örökös küzdelem tökéletes megtestesülése. Talán az ártatlanság csatázott benne az érettséggel, talán a fiatalság a korral, vagy az ember saját képével. De az ő küzdelme minden szempontból tükre volt az ok nélkül lázadók egész nemzedékének.” Megdöbbentő újra és újra felidézni James Dean kedvenc jelmondatát: „Gyorsan élni, fiatalon meghalni, szép halottnak lenni.”

edentol_keletre.jpgJames Dean az Édentől keletre című filmben

Magyarországon a kommunizmus éveiben nemigen ismerték James Deant. A rendszerváltozást közvetlenül megelőző években egy fiatal magyar képzőművész, a kerámiaszobrász Kungl György éveket szentelt James Dean életének és értékes szellemi hagyatékának megmutatására. Rengeteg James Dean kerámia készült ekkor, Kungl György alkotói korszakai közül a szakirodalom ezt az időszakot meghatározónak tartja. Wehner Tibor, a neves műtörténész egy tanulmányában idézi egy magyar író megdöbbentő felfedezését: Kungl György azon a napon született, amelyen James Dean megvásárolta az őt halálba röpítő Porsche Spydert.

Dippold Pál

Könyves Kálmán, a tudós király

Könyves Kálmán királyunk, az Árpád-házi uralkodók közül az egyik legismertebb, 900 évvel ezelőtt 1116. február 3-án halt meg.

A nevéhez köthető mondat: „Boszorkányok pedig nincsenek” a maga korában a következőképpen festett: „A strigákról pedig, mivel ilyenek nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék.” Már csak azt kell tisztáznunk, hogy kiket is neveztek strigáknak: ezek a képzeletbeli lények nem voltak mások, mint varázserejű vámpírfélék.

konyves_kalman.jpgKönyves Kálmán (Forrás: MaNDA Adatbázis, Részlet a Történelmi arcképcsarnok c. könyvből)

Könyves Kálmán I. Géza királyunk (uralkodott, a későbbiekben: u. 1074-1077) idősebbik fia volt. Utóbb a krónikák azzal magyarázzák a korban hatalmasnak számító műveltségét, olvasottságát, hogy testi fogyatékosságai miatt apja papnak szánta, hiszen egy púpos, sánta és beszédhibás ember nehezen képzelhető el királyként. Ezek az állítások azonban meglehetősen hiteltelennek tűnnek, hiszen akkoriban jegyezték le, amikor öccse és vetélytársa, Álmos herceg utódai uralkodtak. Álmos minden bizonnyal, fizikai képességeit tekintve legalábbis, alkalmasabb királyjelölt volt, Szent László királyunk (u. 1077-1095) 1091 után Álmosra és nem Kálmánra bízta Horvátország kormányzását. Nagy királyunk aztán végül mégis úgy döntött, hogy Kálmánt választja örökösének.

kalman_abrazolasa_thuroczi_janos_kronikajaban.jpgKönyves Kálmán Thuróczy János krónikájában

Könyves Kálmán két évtizedes uralkodása alatt (1095-1116) szinte állandóan háborúzott Álmossal, aki nagyon erősen akarta a koronát. A klasszikus trónviszályok időszaka volt ez, különös cselszövésekkel tele. 1105-ben Kálmán például, hogy hatalmát biztosítsa, megkoronáztatta a később II. István néven (u. 1116-1131) uralkodó fiát. Álmos ennek nagyon nem örült, szövetségre lépett a lengyelekkel és a csehekkel, de nem tudta megszerezni a magyar koronát. Kálmán ekkor visszaverte testvére támadását, és elküldte Jeruzsálembe a keresztes háborúba. Álmos, miután hazatért – mondják – merényletet szervezett Kálmán ellen, majd, miután ez nem sikerült, V. Henrik német-római császárhoz menekült, és az ő seregeivel akarta legyőzni a testvérét. Megint kudarcot vallott. 1115-ben Álmos újabb összeesküvést szervezett Kálmán ellen, aki ezúttal nem kegyelmezett, Álmost annak Béla nevű fiával – a későbbi II. Bélával (u. 1131-1141) – együtt megvakíttatta, és a dömösi kolostorba záratta.

Kálmán királyunk tehát sikerrel védte meg hatalmát, és uralkodása ideje alatt nagy diplomáciai eredményeket is elért. Szövetséget kötött például a Dél-Itáliában letelepedő normannokkal és bizánciakkal, majd elvette a velencei dózsétól a horvát és a dalmát hercegi címet, ezért ezekkel a területekkel Magyarországot tudta gyarapítani. A rendkívül gazdag dalmát kereskedővárosokat a magyar korona hűségén tartotta.

Könyves Kálmán kitűnő államszervező volt. Két törvénykönyvet adtak ki uralkodása idején (1100.,1116), ezek alapján a drákói szigorú Szent László-i törvényekhez mérten lényegesen enyhébben büntettek, mérsékelték a testcsonkítás és a halálbüntetés tételeit, ekkor születtek meg boszorkányügyi mondatai is.

Könyves Kálmánt a magyar történelem egyik legtehetségesebb királyaként tartják számon, aki minden szempontból méltónak bizonyult Szent István és Szent László örökségéhez. Kormányzása megszilárdította a keresztény államot, külpolitikája pedig Magyarországot Közép-Kelet- Európa nagyhatalmává tette.

kk.jpg

Könyves Kálmán szobra a Hősök terén, Füredi Richárd alkotása (Forrás: MaNDA Adatbázis, CC BY-NC-ND)

Az okos királyt II. István követte a trónon, Bizánc azonban ellenkirályt állított, úgy tűnt, István csapdába eshet. Ezért egy merész lépéssel magához vette az addig előle Pécsváradon rejtegetett Vak Béla herceget – az unokatestvérét – és összeházasította a szerb uralkodó lányával, Ilonával. Halálos ágyán István egyes források szerint lemondott a királyságról. Következett II., azaz Vak Béla, aki a gyűlölt Könyves Kálmán híveivel számolt le első lépéseként. Az Arad melletti nemesi gyűlésen Ilona királyné felszólította az urakat, álljanak bosszút azokon, akik részesei voltak királyuk megvakításának. A helyszínen hatvannyolc főurat gyilkoltak meg, birtokaikat elkobozták. Nemsokára az összes többi, Béla ellenes főnemes is így járt. A hatalmát erős kézzel megvédő és megtartó király sokszor osztogatott híveinek birtokokat. Viszonylag könnyű volt birtokhoz jutni, mert a vak uralkodó ivós ember volt, beborozva csak úgy repkedtek az ajándékba adott hektárok. Mindezek ellenére azonban a Könyves Kálmán által jelentősen átalakított és korszerűsített közigazgatás ezekben az években is tovább fejlődött. Vak Béla uralkodása alatt jelent meg az udvarbíró mellett a nádor, azaz az országbíró.

Bármennyire véres és zavaros időszakok előzték meg és követték tehát Könyves Kálmán két évtizedét, a művelt király értékteremtő munkásságát ma már senki nem vitatja.

Dippold Pál

Csók István aranyhídjai

A 20. század első felének nagynevű magyar festőművésze, Csók István 55 évvel ezelőtt, 1961. február 1-én halt meg Budapesten.

Tartalmas, hosszú élete volt, hiszen 1865-ben született a Nyugat-Mezőföld délkeleti peremén, a Sáregres nevű falu melletti tekintélyes vízimalom molnárjának gyerekeként. Gyerekéveinek színtere is ez a település volt. A gyenge testalkatú fiút jómódú családja nem kényszerült korán munkába vagy iskolába küldeni, így némiképp megerősödve és elemi és középiskolai tanulmányait sikerrel teljesítve, 1882-ben került csak Budapestre, festészetet tanulni. Nem akárkik voltak a mesterei a Mintarajz Tanodában: Székely Bertalantól és Lotz Károlytól kapta meg a szakmai alapokat. Mint akkor is, azóta is a művészek, ha tehetik, akár az egykori céhlegények, külföldre mentek tudásukat tovább gyarapítani. Csók István így tanult Münchenben és Párizsban.

csok-i.jpgCsók István

A 19. század végén a francia fővárosban óriási pezsgés volt a művészet minden területén, ekkor csapott össze történelme során talán a leglátványosabban a régi és az új. A klasszikus, realista stílus után sorra születtek meg az új és új irányzatok, az impresszionizmus, az expresszionizmus, a szürrealizmus, aztán a kubizmus, de még sokáig izmusozhatnánk, a lényeg, Csók István értelemszerűen élményekben, tapasztalatokban és tudásban jelentősen meggazdagodva tért vissza Budapestre.

szenagyujtok.jpg

Szénagyűjtők, 1890, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Szénagyűjtők című képe a plein air jellemző darabja. Ennek a stílusnak a legfőbb jellemzője a műtermi helyett a természetes fény megvilágította színek használata. A plein air annyit jelent: nyílt levegő. A francia plein air festők megújító módon követték például William Turner angol tájképfestő mellett a barbizoni festők műtermekből kitörő népes csapatát, köztük Charles Francois Daubignyt, Jules Dupret, Jean-Francois Millet-t, Jean Baptiste Camille Corot-t, és ott volt a mi Paál Lászlónk is. Csók István tehát nem akárkiktől szedte össze egyéni stílusának értékes alkotóelemeit. Történelmi tárgyú képekkel is foglalkozott, nagy hatású volt az 1895-ben Báthory Erzsébetről festett képe. Csók István elment ugyan Nagybányára, de nem csatlakozott az ott dolgozókhoz, 1903-tól 1810-ig termékeny munkával teli éveket töltött Párizsban. Hazatérte után, 1914-ben a budapesti Műcsarnokban rendezett nagy sikerű kiállítást. Ekkor már aktfestőként is nevet szerzett magának. Még párizsi éveiben készítette el azokat a képeit, melyek leginkább jellemzik festészetének ezt a korszakát. Képei tele voltak jókedvű, szép és fiatal alakokkal, hitelesen ábrázolta a magyar vidék, a magyar nép színességet. Ez a színekben gazdag sajátos impresszionista irányzat, amellyel egyszerre tudta megjeleníteni és jellemezni a festő a tájat, tárgyakat és az embereket, azonnal felismerhető, egyéni Csók István-i stílust is jelentett.

vitorlas.jpgBalatoni vitorlás

Csók Istvánt különös viszony fűzte a Balatonhoz. Meglátta és megszerette, és évtizedeken keresztül figyelte a folyton változó tó körüli világot, annak legjellemzőbb mozzanatait szinte sosem mulasztotta el festményein rögzíteni. A balatonvilágosi, mai Panoráma kilátó volt az a hely, ahonnan a tavat tanulmányozta, és ahol - a szabad levegőn - híres balatoni képei megszülettek. Csók István képein igen erős érzelmek és indulatok jelennek meg. Számtalan balatoni képe közül, ha csak egyet emelünk ki, a Balatoni vitorlás címűt, leírásával bőven igazolhatjuk fenti állításainkat. Az aligai parthoz közel, a szivárványszín vízen sötét vitorlás dől az alkonyatba. A mozgalmas képet a túlpartra vezető aranyhíd osztja ketté. A végén az északi part felsejlő hegyei, középen vészjósló szürke felhő, fölötte még kék az ég. A felhő a vitorla csúcsára hajlik, a lenyugvó nap a hajó árnyékát rajzolja a talányos mozgású vízre. A kép egyszerre békés és háborgó. Az vitathatatlan, hogy festője jól ismerte és nagyon szerette a tájat, amelyben élt, a nagy vizet, amelyet ecsetjével bármikor életre tudott kelteni. Csók István tudta a Balaton titkát.

csok.jpgCsók István

A baloldali nézeteit soha nem titkoló Csók Istvánt 1932-ben Vaszary Jánossal együtt kényszernyugdíjazták, ám a második világháború után, 1948-ban és 1952-ben - a politikai elfogultságokat rá semmiképpen nem alkalmazhatjuk - Kossuth-díjjal tüntették ki. Csók István életpályája és hatalmas értékeket képviselő életműve többek között arra is tanúbizonyság, hogy a valódi művész és a valódi művészet se nem jobb, se nem bal, hanem - az ő esetében legalábbis - őszinte és magyar.

Dippold Pál

Tinódi Sebestyén, a történeténeklő ember

Tinódi Lantos Sebestyén a középkori magyar történelem egyik legismertebb alakja 460 évvel ezelőtt, 1556. január 30-án halt meg Sárvárott.

tinodi.jpg

A leginkább énekmondóként emlegetett, a maga korában igen fontos közéleti, politikai vagy akár irodalmi szerepet játszó Lantos Sebestyén születése körül sok a bizonytalanság. 1510 környékén láthatta meg a napvilágot, vagy a baranyai vagy a Fejér megyei Tinódon. A kutatók azt valószínűsítik, hogy Pécsett járt iskolába, itt a latin nyelv és irodalom megismerése mellett zenei képzést kapott. Költeményeiből mindenesetre kiderül, hogy ismerte például Vergiliust, és olvasta kora divatos irodalmi alkotásait is. A vándorénekes, mint foglalkozásának neve is mutatja, szinte folyamatosan úton volt. 1538-ban például Dombóváron töltött el néhány hónapot, ekkor datált írásában közli, hogy nagyon fáj bal kezének sebe. Megint csak jön egy feltételezés, mi szerint ez a bal kéz megcsonkult, és emiatt harcra alkalmatlan rokkantként volt kénytelen énekmondásba kezdeni. Az most részletkérdés, hogy rossz kézzel nemigen lehetett könnyű neki például lantján játszania. Az ország vitéz főurainak szolgálatában teltek el következő évei, 1541-ben Szigetváron Török Bálint lantos deákja volt, aztán Istvánffy Imre udvarában, majd Verbőczi Imre tolnai főispáni muzsikusaként élt. Vándorlásai egyik állomása volt Nádasdy Tamás országbíró birtoka, a főúrral élete végéig tartó szoros kapcsolatot épített ki. 1548-ban Kassára került, itt a város kapitánya házvásárláshoz segítette. Tinódi Lantos Sebestyén a felvidéki városba már nős emberként érkezett, és volt öt gyereke is. A család eltartása kényszerítette többek között újabb és újabb útjaira. Leginkább ismert műve, a magyarok egri diadaláról 1552-53-ban megírt históriás éneke. Ezért Ferdinánd király „a históriáknak magyar nyelven való ékes foglalásáért” nemességet adott neki. Tinódi ezután kézirataival Kolozsvárra ment, hogy ott művei nyomtatásban is megjelenjenek. 1554-ben ki is került a sajtó alól a Cronica című kötet, melyben az 1541 és 1552 közötti legjelentősebb, a magyar-török harcok állomásait bemutató huszonegy éneket találjuk meg. A gyűjtemény egyben Tinódi Lantos Sebestyén munkásságának összefoglalásaként is értelmezhető, hiszen alig egy éve maradt ennek dicsőségét élvezni.

A jeles énekmondó a középkori magyar nyelvű irodalom egyik legszebben virágzó műfajának volt a képviselője. Az általa írt históriás énekek előzményei igen messze vezetnek vissza a múltba, elérnek az ősköltészetig, a népvándorlás koráig, amikor szinte kizárólag ez a műfaj képviselte a népi, nemzeti epikát. Témáit természetesen a jelentős történelmi események adták. A tömegtájékoztatás korabeli képviselőit regösöknek, jokulátoroknak, vándorlantosoknak vagy vándorénekeseknek nevezték. A könyvnyomtatás előtti időkből nagyon kevés ilyen ének maradt meg, hiszen kéziratban és szóhagyomány útján terjedtek. 1531-től, azaz a magyar nyelvű könyvnyomtatás megindulásától azonban egyre több históriás éneket vittek papírra, és még ha ezek nagy része el is veszett, mára mégis megmaradt belőlük vagy félszáz. A históriás ének virágkora a 16. század, a magyar-török harcok időszaka. Ekkoriban a magyarságnak nagy szüksége volt a lantosok buzdító szavára, vitézi tettek hírével példaadásra, a nemzeti öntudat ébren tartására. Az énekmondók a magyar művelődéstörténetben nagy szerepet kaptak. Évszázadokon át a tudás forrásaitól, az iskolákból kimaradt nép történelmi ismereteit nagyrészt tőlük kapta meg. Nem túlzás, a nép lényegében csak annyit tudott nemzete történelméről, amennyit az énekmondói elmondtak neki. Írásos formájú krónikás énekről sokáig egyáltalán nem is beszélhetünk. Többek között ez magyarázza, hogy középkori irodalmunk műfajai többségükben verses formájúak. A köznek szánt irodalom csak a fülnek szólhatott, ezért a műveket énekelve, dallammal ellátva adták elő. Ezt a közlési formát, amit a históriás éneknek köszönhetünk, később a keresztény középkor vallásos költészete is átvette.

tinodi_lantos.jpgForrás: MaNDA Adatbázis, Evangélikus Egyház Miskolc

A hivatalos irodalomtörténet némely szigorú képviselője Tinódi Lantos Sebestyén tizenkétezer verssoros életművének költői színvonalát a korabeli irodalmi értékek rendszerében átlag alattinak minősíti. Utólag persze mindenki nagyon okos lehet, és leírhatja a következő sorokat: „(Tinódi) versei tartalmilag józanok, nincs bennük alkotó képzelet, előadásuk nehézkes, verselésük művészietlen. A részletességre való törekvés annyira hatalmába kerítette, hogy énekei helyenként egy akta- vagy zsoldlajstrom monotonságával vetekednek. Műveinek a maguk korában is nagyobb volt a publicisztikai, mint a költői jelentősége.” A magyar irodalomtörténetben és a Tinódi Lantos Sebestyén utáni évszázadok magyar embereinek lelkében azonban mégsem az efféle lekicsinylő mondatok maradtak meg, hanem a históriás énekes nevének hallatán büszkén énekeljük:

Egri históriának summája

Summáját írom Egör várának,
Megszállásának, viadaljának, 
Szégyönvallását császár hadának,
Nagy vigaságát Ferdinánd királnak.

Urak hallyatok szép csuda dolgot,
Mint az Úristen ada vígságot,
Mutat hozzátok irgalmasságot,
Az pogánokon álla bosszúságot.

Megírtam bévön históriáját,
Egör várának ő nagy romlát,
Mast revidedön annak summáját,
Megérthetitök ő nagy sok csudáját.

Mikor írnának ezörötszázban
Az negyvennyolcban Magyarországban,
Egör vára lőn király számában,
Király megérté, volna pusztaságban.

...

Arról pedig már szinte felesleges is beszélni, hogy miután Tinódi valójában Cronicájában egészében feldolgozta Magyarország 1541 és 1552 közötti történelmét, melynek minden egyes tétele történészi szempontból fontos és hiteles, kétségtelen tény, hogy az énekmondó Lantos Sebestyénben a magyar nyelvű történetírás első jelentős képviselőjét is tisztelhetjük.

Dippold Pál

Szondi Lipót, a sorsanalízis atyja

A magyar tudomány nagy tekintélyű, világhírű alakja az ideg-elme és belgyógyász szakképzettségű tudós 30 évvel ezelőtt, 1986. január 24-én halt meg Svájcban.

Annyit még a modern tudományokban járatlan emberek is azonnal felismerhetnek, hogy Szondi Lipótnak semmi köze nem lehetett Drégely várának egykori hős kapitányához, Szondi Györgyhöz. A tudós ugyanis Sonnenschein Lipót néven született Nyitrán, 1893-ban. Egy meglehetősen nagy létszámú, tizenhárom gyerekes zsidó családban nőtt fel, apja - aki suszter és autodidakta segédrabbi volt -, második házasságának nyolcadik gyermekeként. Egyes források szerint 1918-ban változtatta meg nevét, ám még Sonnenscheinként került 1898-ban Budapestre, és a fővárosban teljesítette elemi, középfokú és egyetemi tanulmányait. 1919-ben avatták orvosdoktorrá. Ezt megelőzően azonban már bőséggel volt alkalma szakmájában dolgozni, 1915 és 1918 között az első világháború olasz és orosz harcterein teljesített szolgálatot orvos-hadnagyként. Túlélvén az első nagy világégést, 1923-ig a Ranschburg Pál, a kísérleti lélektan magyarországi megalapítója mellet dolgozott. Szondi Lipótnak Budapesten jól menő bel- és ideggyógyászati magánpraxisa volt. 1923-tól kezdte meg a később nagy sikereket hozó kutatásait a belső elválasztású mirigyek kórformái és az alkati betegségek kapcsolatát vizsgálván. 1927 és 41 között a gyógypedagógiai tanárképző főiskolán aztán jóval nagyobb körben folytathatta kutatómunkáját. Itt a lélektani laboratórium vezetőjeként az értelmi és érzékszervi fogyatékosságok örökléstanával, iker és családfakutatással, alkattannal és a fiatalkorú bűnözők indítékaival foglalkozott. Mindezek közben tanárként a lelki betegségekről szóló előadások egyik népszerű alakja volt. Szondi Lipót sorselemző elméletének alapgondolatai is ezekben az időkben születtek meg, ezek jellemzően a házassági párválasztások genetikai meghatározottságának kutatásaira épültek.

A második világháborús években, 1941 és 1944 között magánorvosként dolgozhatott, a zsidótörvények őt sem kímélték, 1944 elejétől csak zsidó betegeket fogadhatott. A német megszállás után Szondi Lipót belekerült abba az ezernyolcszáz fős gazdag zsidó üzletembereket, tudósokat és művészeket magába foglaló csoportba, akiknek a nácik váltságdíjért megengedték, hogy kivándorolhassanak Palesztinába. Szondi Lipót néhány hónapig a bergen-belseni lágerben volt, ahol sorselemző szemináriumokat tartott. Végül mégsem Palesztinába ment, hanem Svájcban kapott menedékjogot 1944 végén, 1946-ban pedig Zürichbe költözött, ahol magánrendelőt nyitott lelki betegeknek. 1959-től svájci állampolgár, Magyarországra soha többé nem jött vissza.

szondi_lipot.jpgSzondi Lipót

Tudományos munkássága új hazájában, Svájcban teljesedett ki. Már 1947-ben megalapította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikus Pszichológiai Társaságot, majd nagy sokára, 1961-ben a svájci Sorsanalitikus Társaság alapító tagjává vált. A rá következő évben Zürichben egyetemi előadó lett, 1970-ben a lőveni egyetem, 1982-ben a Sorbonne díszdoktori címét nyerte el.
A jeles francia gondolkodó, Pasteur szerint a szerencse azokat segíti, akik felkészülten várják. Szondi Lipót életének szinte egészére igaznak bizonyulhat ez a már szinte költői állítás. 1969-ben például egy meggyógyított betege anyjától hálából ötmillió svájci frankot kapott. Ebből aztán Szondi Lipót Zürichben létrehozhatta Stiftung Szondi Institutot - amelyet itthon egyszerűen Szondi Intézetként ismerünk -, melyben a sorselemzők ötéves képzésére, valamint a sorselemzés elméletének és alkalmazásának kutatására teremtett méltó körülményeket.

A tudományos pályafutás természetesen a kutatási eredményeket összefoglaló és bemutató jelentős művek megjelenésével járt, svájci évei alatt Szondi Lipót húsz kötetben tette közzé a kísérleti ösztöndiagnosztika és a sorspszichológia diszciplínájában elért eredményeit. Ezek közül kettőt a magyar közönség is megismerhetett 1987-ben.

Szondi Lipót életművéhez ma már többek között az internet segítségével bárki hozzáférhet. Így például elolvashatja a nagy tudós Sorsanalízis és önvallomás című gondolatfutamát, amely tisztán megmagyarázza, hogy a milyen indítékok vezérelték érdekes, színes, szakmai sikerekben igen gazdag pályájára.

Szondi önvallomásában megindító szavakkal mondja el, hogy miként nevelte őt édesapja vallásos emberré. Szondi apja a leendő tudós tizennyolc éves korában halt meg, a vallási előírásoknak megfelelően a fiatalember egy teljes évig mondta a kaddist, a halotti imát, hajnalban és este hangosan a közösség előtt. Szondi Lipót erre az évre úgy gondolt, mint ami meghatározta tudományos munkáját, és a zsidó vallás dogmáinak elhagyása után is megtartotta őt istenhívő zsidó embernek.

szondi.jpg

Szondi Lipót nevét a mai magyar klinikai pszichológiában és pszichiátriában az általa kidolgozott és végül a világ minden táján alkalmazott tesztje őrzi. Ennek lényege, hogy a tudós családi tapasztalatai alapján azt tételezte, hogy minden elmebeteg vonzódik ahhoz a típusú elmebetegségben szenvedőhöz, amelyben ő maga is szenved, mert ezekért a bajokért meghatározott gének felelnek, és a gének jeleznek egymásnak. Szondi Lipót erre építette sorsanalízisnek elnevezett elméletét. A teszt technikailag a következőképpen fest: a tudós összegyűjtött negyvennyolc, a lehető legkülönfélébb elmebajokban szenvedő embereket ábrázoló fényképet, ezek közül páciensének választania kellett. Attól függően, hogy milyen típusú elmebetegeket talált rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek, állapította meg a tesztelő a kórképet. A teszt lényegében egy pszichológiai vizsgálati eszközként szerepel, projektív, választásos teszt. A betegnek mondott páciens képválasztásainak elemzése alapján - mivel Szondi szerint minden emberi választás ösztönös - kialakítható az ösztönprofil, amiből aztán előre jelezhetők a páciensre váró sorslehetőségek. A sorsanalízis a Szondi Lipót kialakította, az ember ösztönös működését meghatározó négy ösztönkörre egyszerűsíthető. Ezek az ösztönkörök külön-külön biopszichológiai célokat szolgálnak, hogy végre, a szavak szintjén legalábbis tisztábban lássunk, soroljuk fel az ösztönköröket: 1. szeretet és pusztítás 2. etikai-morális viselkedés 3. a birtoklás és létezés 4. a keresés és tapadás.

Mielőtt végképp belekeverednénk a modern pszichológia látszólag bonyolult, ám valójában igen egyszerű módszertanába, mondjuk ki, hogy Szondi Lipót kutatásait, tudományos munkásságát, bármennyire is kritizálta és kritizálja a szakma, az elméletet és a tesztet kidolgozó tudós a mélylélektan kutatóinak nagyjai közé tartozik, Freuddal, Junggal és Adlerrel áll egy sorban. Erre magyar emberekként méltán és joggal lehetünk büszkék.

Dippold Pál

Amikor szólni kezdett a rádió

A magyar rádió 90 évvel ezelőtt elkezdődött történetének előzményeiről, az elektronikus sajtó egyik első elemének fontosságáról már több írásban is szólt a MaNDA (írtunk róla itt, és itt is.). Érdemes azonban körülnézni a kilencven évvel ezelőtti januárban, amikor is az év első hónapjának tizenkettedik napján elkezdte működését a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. Az esemény természetesen nem volt előzmények nélküli. A telefonhírmondó után a saját útjára indult rádiós hírszórás központja, azaz a kétszázötven wattos csepeli adó 1924-ben egy bútorszállító kocsiban volt. A Postakísérleti Állomás udvarán található furcsa szerkezetről senki nem gondolta, hogy ebből fog kialakulni majd az egész országot hírekkel ellátó magyar rádió. Paskay Bernát postai műszaki igazgató kezében futottak össze a szálak, ő irányította a magyar rádiózás intézményesülésének előkészületi munkáit. A kocsiról egy újság tudósítása is fennmaradt. „Semmi különös berendezés nincs benne. A technika játékszereknek, gomboknak, csavaroknak nyoma sincs itt. Egy pianínó, egy kis asztal, pár szék, egy erősáramú szénmikrofon az egész. De lélek van benne. Minden akadályokon diadalmas, csodákat megvalósító lélek. Néhány nyughatatlan ember, aki hangot akar adni a magyarságnak. Szót, dalt sugározni a végtelen éterbe.”

az_elso_studio.jpgAz első stúdió egy bútorszállító-kocsiban a Posta Kísérleti Állomáson. A bakon: Magyari Endre. Forrás: Postamúzeum.hu

1925-ben a fejlődés újabb lépcsőjére értek, egy nagyobb teljesítményű Telefunken-adót állítottak fel, megkezdődtek heti három estén a kísérleti adások. A műsorszórás aztán még ebben az évben a telefonhírmondó épületében folytatódott. Felépítettek egy új stúdiót, melynek jellemző adatait érdemes megismernünk: nyolc méter hosszú, hat méter széles, négy és fél méter magas terem volt, a falakat függönyök, a padlót filc takarta. A kor legkorszerűbb mikrofonjait használták itt, egy Reiss és egy Bändchen szerkezetet. Az új stúdiót a csepeli adóállomással külön vezeték kötötte össze. A januári ünnepélyes megnyitást megelőzte a novemberben kiadott rádiórendelet, amely rendezte az adó jogállását. A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. a Magyar Távirati Irodához tartozott, üzemeltetésének joga állami monopólium, ezt a Magyar Posta útján gyakorolják. Így tehát az itt dolgozók állami alkalmazottakká váltak. Az új cégnek kell gondoskodnia a stúdiók felépítéséről, berendezéséről és a műsorokkal kapcsolatos költségekről.

Európa legmodernebb rádió adóállomásának építése Lakihegyen, Magyar Híradó 1927. október

Az elkövetkező években a tömegtájékoztatásban egyre nagyobb szerepet játszó Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. alelnök-igazgatója Kozma Miklós miniszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda elnöke volt. Az ünnepélyes avatáson Kozma Miklós a következőket mondta: „Mindenki tudja, mit jelent, különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. Én a magam és az igazgatóság nevében kijelentem, hogy minden üzleti szempontot háttérbe szorítva tisztán csak a magyar kultúra szempontját szem előtt tartva fogjuk ezt a fegyvert kezelni.”

Kezdetben alig tízezer előfizetője volt a rádiónak. Aztán nevesebbnél nevesebb munkatársai hamar felfuttatták ezt a számot. Hogy csak néhány nevet emeljünk ki: Kern Aurél volt a zeneigazgató, Gyarmathy Sándor rendező, Scherz Ede és Radó Árpád bemondók, majd néhány évvel később csatlakozott Ódry Árpád főrendezőként és Somogyvári Gyula dramaturgként. 1931-ben Dohnányi Ernőt nevezték ki főzeneigazgatónak, ugyanebben az évben kezdett el itt dolgozni Filótás Lili, az első női bemondó.

studio.jpgA Rádióhírmondó stúdiója, 1925. Forrás: Postamúzeum.hu

A rádió műsorai már a kezdetektől fogva igen sokszínűek voltak. Az esti csúcsidőben operákat, operetteket és színi előadásokat közvetítettek a stúdióból. Az első daljáték 1926-ban Kacsoh Pongrác János vitéze volt, adásba került Mozart A színigazgató című operája, Geraldy Szeretni című darabja. Ez utóbbiban szerepelt Simonyi Mária, aki nem másnak, mint Móricz Zsigmondnak volt a felesége. A rendező a feleségét elkísérő írót meglátva egy rövid bevezető elmondására kérte fel Móriczot. Így tehát a rádió első színdarabját Móricz Zsigmond szavai előzték meg. Délutánonként Oszkár bácsi és Bergengóc bácsi mondott meséket, volt Asszonyok tanácsadója, és elindult Polgár Géza szerkesztésében a Mit üzen a rádió?, az intézmény 1939-ig talán leghallgatottabb karitatív műsora.

A kezdetektől ott voltak a rádió műsorán az istentiszteletek. Néhány erős egyéniségű és jól beszélő főpap mind gyakoribb szereplését levelek ezreiben kérték. A legnépszerűbbek a katolikus főpapok közül Zichy Gyula kalocsai érsek, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Haász István tábori püspök voltak. Természetesen a protestáns egyházak vezetői is népszerűek voltak, különösen Ravasz László püspök beszédei, melyeket a Kálvin téri református templomból közvetítettek.

Igen gazdag volt a rádió zenei kínálata. Volt saját zenekaruk, és egyre több, kezdetben a rádiótól erősen idegenkedő zenészt sikerült megnyerniük, sorra mentek be a stúdióba a kamaraegyüttesek, kórusok, cigányzenekarok és dzsessz együttesek. De jöttek az énekesek, a prózai színészek, az írók, a költők és a tudósok is. Móricz Zsigmondról már volt szó, de gyakori vendég volt a mikrofon előtt Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Babits Mihály.

fortepan_74068.jpgA 20 kW-os Telefunken adó tornyai és antennája Lakihegyen. Forrás: Fortepan

Jelentős változás volt a magyar rádió életében az egész ország területén fogható adást közvetítő 20 kilowattos lakihegyi adó üzembe lépése 1928-ban. Ekkor a rádió már önálló épületbe költözött. Itt már több stúdió volt, próbatermek, vágószobák, felolvasó helyiségek és kényelmesen elhelyezkedhettek a műsorszerkesztőségek és az adminisztráció is.

Kozma Miklós legközelebbi munkatársa Szőts Ernő volt. Az egykori katonát – az első világháború után alezredesi rangban szerelt le – határozottsága, műveltsége és kitűnő idegen nyelv ismerete, mai szóval a rádió menedzserévé tette. Ma már kevesen tudják, hogy sok kitűnő ötletéből kettőt még ma is őriz a magyar rádió: a műsorzáró himnuszt és a déli harangszót. Ez utóbbi egyébként 1928. április 1-én az Egyetemi templomból szállt ki először az éterbe.

A Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elindulásakor csak néhány ember hitt az új tömegtájékoztatási eszköz hatalmában. Alig néhány évvel később már mindenki tudta, hogy az elektronikus média sokkal, de sokkal nagyobb hatással van közönségére, mint minden korábbi hírközlési eszköz.

Dippold Pál

Szász Endrének valóban kaland volt az élet

A közelmúlt magyar képzőművészetének egyik legkülönlegesebb alakja, Szász Endre kilencven évvel ezelőtt, 1926. január 7-én született Csíkszeredán. Édesapja orvos volt, művészi tehetségét Szász Endre az apai ágról örökölhette, mint egy későbbi nyilatkozatában elmondta, a Szász családban tizenhat író volt. Édesanyja, Susenka Erzsébet pedig családjából az iparos-kézműves tehetséget örökíthette át fiára. Szász Endre már kisgyerekként nagy kedvvel és igen jól rajzolt. Tizenöt évesen kiállított. Marosvásárhelyre került, ahol megismerkedhetett az erdélyi magyar kultúra legnagyobbjaival, például Kós Károllyal. 1946-ban a budapesti képzőművészeti főiskolán kezdte el tanulmányait. Mestere  Szőnyi István volt.

sze.jpgSzász Endre

Különleges, kissé kapkodó és roppant mód öntudatos egyénisége igen korán megmutatkozott. 1949-ben, a diploma megszerzése előtt otthagyta a főiskolát. Mint visszaemlékezéseiből kiviláglik, ő így gondolta megtartani és felépíteni saját egyéniségét és művészi világát. Nem akart valamiféle kis Szőnyi István lenni. Azon persze vitatkozhatunk, hogy munkáik minőségét tekintve melyikük életműve értékesebb, Szász Endre a mennyiséget tekintve vitathatatlanul győzött. Élete a főiskola elhagyása után egészen 2003-ban bekövetkezett haláláig szakadatlan munkával telt. Festett, rajzolt, porcelánt díszített, tűzzománcozott, hatalmas faldíszeket alkotott, és töménytelenül sok könyvet telerajzolt illusztrációival. Élete kalandosságában is felülmúlta mesteréét, 1950-től alkalmazott grafikusként dekoratőrként dolgozott. 1950-ben tíz év börtönre ítélték koholt vádak alapján – ez fegyverrejtegetés lett volna – ám csupán egy évet töltött rács mögött. Visszaemlékezései szerint rabságában is folyamatosan dolgozott, barackmagot faragott, tanulmányozta társait, akiket aztán le is rajzolt. 1951-ben szabadult. 1960-ig hatszáz könyvet illusztrált. Nagyrészt ebből élt.

khayyam-szasz-endre.jpgSzász Endre Khajjám-illusztrációja

1964-ben a British Museum nemzetközi pályázatán Omar Khajjám Rubáiyát című könyve Szász Endre illusztrációival a világ harminc legszebb könyve között szerepelt. Közben mintegy mellékesen, látványtervezőnek is elszegődött, az azóta már klasszikussá vált Várkonyi Endre-féle Egri csillagok című film látványelemeit is megteremtette. Mindezek mellett folyamatosan festett, és az 1960-as évek végére kialakította sajátosan egyedi, csak rá jellemző stílusát. A klasszikusok technikájával dolgozott, ám azt a szürrealizmusra jellemző jegyekkel vegyítette, tette mindezt úgy, hogy minden darabja érthető volt. Érdekes közjáték Szász Endre életében az a folyamat, ami őt sokak számára világhírű művésszé tette. Világhírneve 1970-ben Kanadában kezdődött, majd az Amerikai Egyesült Államokban folytatódott: húsz évig Torontóban és Los Angelesben élt. Ezekről az évekről egy kitűnő dokumentumkönyvből értesülhetünk. Ebből kiderül, hogy Szász Endre nem disszidált, mindvégig a magyar állam engedélyével, támogatásával dolgozhatott nyugaton. Ennek persze megvolt az ára, dollármilliókat küldött haza, közben pedig a kanadai és az amerikai nagykövetségek segítségévek igyekezett szalonképessé tenni a Kádár-rendszert, pontosabban annak kultúrpolitikáját. Szász Endre tehát látszólag szabadon röpködött a világ két fele között. Közben természetesen változatlan erővel és nagyságrendben termelte alkotásait és növelte gazdagságát.

Egy kései interjújában Szász Endre a következőket mondja: „Dali szürrealista volt, mellesleg jó barátom, de Picassót tartom jobbnak.” A még ma is merésznek számító mondat egyben Szász Endre elő-celebségének is egy fontos eleme. Valóban világhírű barátokra hivatkozni, nőügyekkel szinte folyamatosan a bulvárba hajló sajtót traktálni, testi bajokkal rokonszenvet ébreszteni, közben pedig festeni, mint a gép. Az 1970-es, 80-as években, anyagilag legalábbis, Szász Endre volt a legelső a magyar képzőművészek között. Elárulta képei árát is, Amerikában hatvanezer dollárért, Németországban harmincezer márkáért, Magyarországon kétszázhúszezer forintért keltek el.

Szász Endre több színterű élete 1980-as hazatelepülése után vált nyugodttá. Somogyban, Várdán vásárolt egy kastélyt, amelyet felújított. A művész Mosdóson halt meg 2003-ban, hagyatékát özvegye gondozza nagy odaadással. Közkinccsé is tették, a miskolci Hermann Ottó Múzeumban helyezték el.

szasz-endre-tanyer-31-cm.jpgHollóházi porcelántányér - Szász Endre kollekció

Magyarországon Szász Endre leginkább a porcelánmunkái által ismert. Ennek természetesen megvoltak az előzményei már amerikai évei alatt tervezett porcelán tárgyakat, de ékszereket és bútorokat is alkotott. Hazatérte után részt vett a híres hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapításában. Itt is érvényesítette egy korábban megfogalmazott nagyon fontos gondolatát: „Értelmetlen dolognak tartom, hogy a művész hozzá nem férhető, meg nem érthető alkotásokra törekedjen a modernség, újszerűség ürügye alatt. A műalkotások lényege az állandóság. A természet olyan alaptörvényei a témái minden képnek, amik már akkor is voltak, amikor az ember még nem volt, és lesznek akkor is, amikor már rég nem lesz ember.” Szász Endre emlékét képei és egyéb műtárgyai őrzik a magángyűjtőknél és a múzeumokban, ám aki közelebbi kapcsolatba akar kerülni a művész alkotásaival, elég, ha rákattint a hollóházi porcelángyár honlapjára: néhány tíz- vagy százezer forintért szép Szász Endre képekkel díszített értékes étkészletekhez, dísztányérokhoz, hamutartókhoz vagy vázákhoz juthat.

Dippold Pál

Gundel János palóclevesétől fia palacsintájáig

A magyar vendéglátóipar minden bizonnyal legismertebb alakja, Gundel János száz évvel ezelőtt, 1915. december 28-án halt meg Budapesten.

Az évfordulós emlékezésnek különös mellékszála, hogy a napokban nyilvánosságra hozott felmérés eredményei szerint a világban a tíz legismertebb magyar márka egyike a Gundel.

Kicsoda tehát ez a tizenhárom évesen Magyarországra került szupervendéglős? Gundel János a bajorországi Anschbachban született 1844. március 3-án, a Johann Adam Michael Gundel nevet kapta. Tíz éves volt, amikor édesapja, a városszerte ismert pékmester meghalt. Gundel János 1855-ben szülővárosa mezőgazdasági és ipariskolájában kezdett tanulni, ám anyja és nevelőapja nem tudta kifizetni taníttatása költségeit. A kamasz fiú 1957-ben érkezett meg Magyarországra. Nem véletlenül került ide, rokoni szálak vezették: mostohaapja sógoránál, Gärtnar György vendéglősnél kapott munkát. Pikolófiúként dolgozott. Még ebben az évben a Téli Sörházban vállalt pincérmunkát, aztán 1858-ban az Arany Sas fogadóba került. A magyar fővárosban több ilyen nevű fogadó volt, a leghíresebb közülük a mai V. kerületi Kossuth Lajos utca és a Semmelweis utca sarkán állt. Ezt 1780-ban alapították, központi fekvése miatt hamar az írók és művészek kedvenc találkozóhelyévé vált. Gundel Jánosnak tehát itt lehetősége volt mind szakmai, mind társadalmi kapcsolatait alaposan kiépíteni. A tehetséges fiatalember nem is tétovázott sokat, 1869-ben teljesen önállósította magát, és megvette a ma már újra a Király utca nevét viselő pesti utcában a Bécsi Sörházat.

erzsebet-pince.jpgAz Erzsébet királyné szálloda sörözője

Nevéhez híven itt városszerte híres és hiteles bécsi szeletet, szalontüdőt és osztrák söröket lehetett kapni. Amit a magyarok egyébként bécsi szeletként ismernek, az nem az. Mi többnyire sertéshúsból készült lisztbe, tojásba és prézlibe burkolt hússzeleteket sütünk ki forró olajban, de ez annak idején és ma sem lehetett bécsi szelet. Csupán hússzelet bécsi módra. A valódi Wiener Schnitzel három-négy milliméter vastagságú borjúhúsból készített, az előbbihez hasonlóan panírozott hússzelet. Érdekes, hogy az ilyen módon bebundázott sült délről, Spanyolországból származott. Még különösebb, hogy lényegében arab módszerekre épül, azaz a birkahúst lisztben, felvert tojásban és kenyérmorzsában meghengergetve sütötték aranyszínűre. Egyes források szerint a bizánci udvarban igazi aranyporral hintették be a szeleteket. Ez a furcsa gasztronómiai fényűzés egy 1476-os itáliai forrásban is felbukkan, bizonyos Benedetto Salutati firenzei bankár aranyporba forgatott mandulás kalácsot készíttetett a nápolyi király tiszteletére. A Dél-Olaszországból aztán Milánóba is elkerült a recept, innen már csak valóban egy ugrás volt Bécs, ahová Lombardiából a híres Radetzky marsall küldette el a csontos borjúkarajból készült fejedelmi étel receptjét.

A bécsi szelet igen jól jövedelmező fogásnak bizonyult, Gundel János 1871-ben megvásárolta a Virágbokor nevű vendéglőt is. Ezzel lényegében részesévé vált a magyar közéleti elitnek, törzsvendégei között ott volt Lotz Károly festő, Liszt Ferenc, Mikszáth Kálmán és a neves politikusok: Tisza Kálmán és Tisza István. Gundel János 1875-ben az Erzsébet királyné szállodát is megvette. Rá egy évre szállodások és vendéglősök ipartestületének elnökévé vált. 1885-ben a Ferenc József Rend lovagkeresztjével tüntették ki. A híres vendéglős híres íróvendége kedvéért találta fel, vagy legyünk kissé szakszerűbbek, alkotta meg a palóclevest. Mikszáth Kálmán kérte ugyanis, hogy Gundel olyan levest készítsen neki, amilyet még sohasem evett. A nagy palóc egyébként különös figyelemmel kísérte a kitűnő vendéglátó ipari szakember sorsát. Gundel életének különös fordulatáról a következőképpen írt:

„…minthogy nem voltak gyerekei, csinos vagyont gyűjtött, visszavonult az üzlettől, akképpen gondolkodván: – adtál uram elég pénzt, de nem adtál hozzá gyereket, hát minek törjem magam? Csakhogy a gondviselés is leleményes és megtréfálta Gundel urat. A munka ezres bankókat hozott neki. A pihenés aztán meghozta a gyermekeket oly szép számmal, hogy most már megint így gondolkodott magában: – Adtál uram elég gyereket, de nem adtál hozzájuk elég pénzt. Minélfogva ismét visszavágyott az üzlethez, vagyonát megsokszorozni és erős magyarokat nevelni gyerekeiből. Az István főherczeg szállodát bérelte ki…” – (Mikszáth Kálmán)

gundel_janos_csaladja.jpgGundel János és családja

Gundel János öt gyereke közül Károly fia folytatta a vendéglős szakmát. A magyar főváros talán legismertebb éttermének hírnevét ő alapozta meg. Az 1894-ben Wampetics Ferenc alapította éttermet 1910-ben vette meg. Irányítása alatt ez a város szívében álló létesítmény a magyar és a nemzetközi gasztronómia egyik nevezetes színterévé vált. Hiába államosították 1949-ben, hírnevét és az itt folyó munka minőségét a szocializmus évei sem tudták eltüntetni. A rendszerváltozás után, 1991-ben újra magánkézbe került, felújították, ma újra régi fényében ragyog, és az egyre szerteágazóbb tevékenységi körben mozgó Gundel cég termékei szinte magától értetődő természetességgel képviselik azt a minőséget, amelyet az alapító teremtett meg. A Gundel étteremhez tartozik a Bagolyvár, a Borvendéglő, a mádi és az egri pincészet is.palócleves

gundel_100.jpg

Emlékünnepség Gundel János születésének 100. évfordulójára, Budapest, 1944. Balról a harmadik Gundel Károly (Forrás: MaNDA Adatbázis, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

A palócleves után, már Gundel Károly idejében több újabb eredeti ételt találtak fel, ilyen volt a gombafejes saláta, a Csíki-mártás, a Gundel-tokány és a pittsburghi borjúborda. Mégis a leghíresebbé a Gundel-palacsinta nevű desszertkülönlegességük vált. Ennek története szinte legendaszerű, receptje nem a Gundelek találmánya, hanem Márai Sándor feleségéé, Loláé. Az étlapon sokáig Márai-palacsintaként szerepeltették, ám a kommunizmus idején Márai Sándor műveinek tiltólistára kerülésével ezt az édességet át kellet nevezni, így lett Gundel-palacsinta belőle. A Lola-Gundel-palacsintát dióval, rummal és kesernyés étcsokoládé öntettel készítik, forrón tálalják – erről az igen látványos flambírozással, azaz a palacsintára öntött szesz meggyújtásával gondoskodnak.

Ma a Gundelben másfélszáz ember dolgozik, azért, hogy vendégeik jó vigyék hírét a világban az étteremben megszerezhető élményeknek. A konyhafőnök évente kétszer állítja össze állandó étlapjukat, de természetesen különleges menüsorokat is elkészít a Gundel rendezvényeire. Az étterem italmestere a legkitűnőbb magyar és külföldi borok közül kínálja mindig az ételekhez legjobban illő fajtákat. Arról természetesen szinte beszélni sem kellene, hogy a Gundelben elsőrangú zenészekből álló zenekar muzsikál.

Gundel János a nagy, magyarrá vált bajor vendéglős utódai tehát ma is kitűnő szakértelemmel és tehetséggel szolgálják ki vendégeiket. Ennél egyébként méltóbb módon nem is tudnák kifejezni a Gundelek iránti tiszteletüket.

Dippold Pál

Féja Géza és a népi mozgalom

A sokoldalú tehetségű író-újságíró-szerkesztő-tanár a népi írók mozgalmának egyik emblematikus alakja, Féja Géza 115 évvel ezelőtt, december 19-én született Léván.

Itt tanult, 1919-ben ebben a városban érettségizett. 1920-tól Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat magyar-német szakon. Mint annyi mindenki más életében, Féja Gézáéban is meghatározó volt a tény, hogy Eötvös-kollégista lehetett. A fiatalembernek 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban. Nagy hatással volt irodalmi működésére Szabó Dezső. Diákként az Auróra munkatársa volt – az orgánum rendkívül sokoldalú volt: irodalmi, művészeti, szociálpolitikai, vallási, nevelésügyi, nőügyi, egészségügyi, közgazdasági, ipari, kereskedelmi és politikai lap volt. 1919 és 1923 között élt. Ekkor vette át vezetését Szabó Dezső és néhány hónapig az általa adott új címen jelent meg: Élet és Irodalom.

Féja Géza élete 1927-től két, azonos rangú pályán futott, az íróin és a tanárin. Az Esztergom-tábori nevelő intézetben a környező falvak és bányásztelepek gyerekeit tanította. Itt szerzett tapasztalatai és praktikus érzékenysége vezette a falukutatók mozgalmába, ahol az úgynevezett népi írók találták meg társadalomformáló terepüket.

feja_geza.jpgFéja Géza

A népi mozgalom, amelyben ez a sokféle íróember időnként összejött, igen érdekes képződménye a magyar irodalom- és politikatörténetnek. A népiek egyszerre voltak ellentétei a városiaknak és az úriaknak. Többségük egyformán utálta a Horthy-kor úri elitjét, és az urbánus polgári radikális ellenzékét. A népi írók műveinek meghatározó alaptémája volt a szegények, a jellemzően mezőgazdasággal foglalkozó Magyarország agrárproletáriátusának életét bemutatni. Ám nem csupán leírták a bajt, hanem azzal, hogy műveik révén ismertté tették, a bajok megoldásának elősegítéséért is sokat tettek. Nem mellesleg népiek voltak már csak azért is, mert sok kitűnőségük paraszti sorból emelkedett ki. Elég csak Veres Péterre, Sinka Istvánra vagy Szabó Pálra gondolni. A népi írók jellemző műfaja volt a szociográfia, azaz a tudományos, ám irodalmi igénnyel megírt, egy-egy társadalmi csoport életét bemutató tanulmány. A legismertebbek ezek közül Erdei Ferenc Futóhomok, Féja Géza Viharsarok és Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című műve. A népi mozgalom egyébként nemcsak a magyar irodalmat jellemezte, a zenében Kodály Zoltán és Bartók Béla, a képzőművészetben Fáy Aladár tartozott ide. Éppen Féja Géza volt az, aki egy tanulmányában a népi írók mozgalmának elődeiként Petőfi Sándort, Ady Endrét és Szabó Dezsőt nevezte meg.

A népi mozgalom története pontosan leírható. 1931-ben a népi írók debreceni találkozásával kezdődött, rá egy évre megjelent Németh László Tanú című egyszemélyes folyóirata. 1933-ban Illyés Gyula tette közzé Pusztulás címmel a Nyugatban vitairatát. 1935-ben megalakult az Új Szellemi Front, 1937-ben a Márciusi Front, 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt, és 1943-ban talán a népi mozgalom legjelentősebb rendezvényeként, a balatonszárszói konferenciát jelölhetjük meg.

Féja Géza az 1930-as évek elején már Pesterzsébeten tanított. Ezzel párhuzamosan a Magyarország című lap munkatársa volt. A politikában is részt vett, Bibó Istvánnal együtt a Márciusi Front programjának volt az egyik kidolgozója. A Márciusi Front többek között a Válasz és a Tovább című folyóiratokban kifejtett tizenkét pontos programja a következő volt: demokratikus átalakítást, sajtószabadságot, szervezkedési szabadságot, önrendelkezésen alapuló revíziót, a nagybirtok kisajátítását, a nagytőke korlátozását és figyelmeztettek a zsidóság igazságtalan megbélyegzésére és a német terjeszkedés veszélyeire. Valamiféle modern Petőfiként 1937. március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjén Féja Géza olvasta fel a programot. Mint tudjuk, nem tört ki ekkor forradalom. A Márciusi Front tagjait bíróság elé vitték, és igen rövid idő alatt sikerült összeveszejteniük a tagokat, a mozgalom szétesett.

konyvnap.jpgFéja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon (forrás: Püski Kiadó)

Ebben az évben, 1937-ben jelent meg Féja Géza máig legismertebb műve, a Viharsarok című szociográfia. Kevés olyan író van, aki máig élő nevet adott egy magyar tájegységnek. Féját ezért a könyvért nemzetgyalázás címén perbe fogták, elítélték és tanári állásából is kidobták. 1945 és 1956 között Féja Géza Békéscsabán élt, könyvtáros volt. Az irodalmi életben lényegében nem vett részt – gondolhatni, nem is bánta – ám Békéscsabán irodalmi, történelmi előadásokat tarthatott és taníthatott is. 1956-ban költözött vissza Budapestre. 1960-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban dolgozott, ekkor nyugdíjba ment, 1966-ra megbékélt a rendszerrel, és a rendszer is megbékélt vele: József Attila-díjat kapott.

Féja Géza hosszú, tartalmas élete 1978. augusztus 14-én ért véget. Életművével a magyar irodalom kitűnőségei foglalkoztak: Móricz Zsigmond, Grendel Lajos és Nemeskürty István.

Dippold Pál

Czuczor Gergely, a vers- és szótáríró szerzetes

A máig gyakran forgatott első magyar értelmező szótár szerzője, Czuczor Gergely 215 évvel ezelőtt, 1800. december 17-én született az Érsekújvár melletti Andódon.

Édesapja módos gazdaként egyrészt lelkiismeretesen gondoskodott tehetséges gyereke taníttatásáról, másrészt minden különösebb pedagógiai bűvészkedés nélkül erőteljes hazafias nevelést adott fiának – példát mutatott. A falusi közegben eltöltött évek a magyar népies költészet egyik legelső képviselőjét igen nagy tudással ajándékozták meg itt. Egy jellemző példa a későbbiekből, Czuczor Gergely a népdal formakészletének felhasználásával írt verseket, melyek közül háromszor annyi, nyolcvannégy darab vált népdallá, mint ahány Petőfi Sándor költeményei közül. Ezt állítja legalábbis Móser Zoltán fotóművész, népzenekutató és művelődéstörténész.

czuczor_nagykep.jpg

Czuczor Gergely kitűnően beszélt németül, szlovákul, magyarul és latinul. Miután görögül is megtanult, tanította is ezt az ókori nyelvet. Érsekújvárott kezdte tanulmányait, a középiskolát Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte el. Korán megtalálta életcélját: tanítani akart. A tanársághoz a papi hivatás segítségével juthatott el. Unokatestvérével, a szintén rendkívül tehetséges Jedlik Ányossal Pannonhalmára jelentkezett Szent Benedek rendjébe. A noviciátus éve után a bencések győri líceumában bölcsészetet tanult. 1820-ban Pesten kezdte el teológiai tanulmányait, amelyet aztán Pannonhalmán fejezett be. 1824-ben szentelték pappá, ezzel együtt elkezdődött Czuczor Gergely tanári pályája. Győrött tanított retorikát, majd magyar nyelvet és irodalmat. 1830-ban áthelyezték Komáromba retorika tanárnak, két évvel később költészeti ismereteket adott át itt tanítványainak.

Ekkor már javában benne volt a magyar irodalmi életben. Megírta az Augsburgi ütközet című romantikus eposzát, amelyet Kisfaludy Károly elismeréssel fogadott. 1824-ben meg is jelent az eposz az Auróra című folyóiratban. Ez egyben azt is jelentette, hogy Czuczor Gergely nevét igen sokan megismerhették. Vörösmarty Mihály például, aki ekkortájt már írta az Zalán futását, egyenesen elődjének, példaképének mondta Czuczort. Czuczor Gergelyt 1831-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választották, majd 1836-ban már rendes taggá vált a nyelvtudományi osztályon. Ebben az évben a Kisfaludy Társaságnak is tagja lett. Ezeket az éveket Pesten töltötte rendi elöljárója engedélyével, ám a pesti tudományos-irodalmi élet belviszályai 1838-ban megundorították, visszament Pannonhalmára.

jakobey_portrait_of_gergely_czuczor_1878.jpgJakobey Károly: Czuczor Gergely képmása (1878)

Czuczor Gergely 1845-ben kapott megbízást a magyar nyelv szótárának elkészítésére. Ez volt az első tudományos igényű magyar értelmező szótár, hatása felmérhetetlen, sokan még ma is használják. Széchenyi István járta ki a pannonhalmi főapátnál annak engedélyezését, hogy Czuczor visszaköltözzön Pestre és a szótáron dolgozzon Fogarasi János jogtudóssal és nyelvésszel. A hatalmas munka azt jelentette, hogy a magyar nyelv óriási szókincsének viszonylag gyakran használt szavait összegyűjtsék, rendszerbe helyezzék, és túl a szavak értelmezésén, etimológiai elemzéseket is elhelyezzenek a szócikkekben. Forrásuk volt bőven: a köznyelv, az irodalmi művek, a nyelvújítási szavak, a régi és nyelvjárási szavak. 1862 és 1874 között jelent meg végül hat kötetben a magyar nyelv szótára. Közben azért volt egy forradalom és szabadságharc is, melyben Czuczor Gergely nem tagadta meg magát, neveltetését, nemzeti érzelmeit és hittel átitatott költői tehetségét. 1848 decemberében jelent meg Riadó című verse, amely aztán hat év börtönt jelentett a szerzőnek.

Czuczor Gergely: Riadó

Sikolt a harci síp, riadj, magyar riadj!
Csatára hí hazád, kifent acélt ragadj!
Villáma fesse a szabadság hajnalát,
S fürössze vérbe a zsarnok faj bíborát.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valának, s azok legyünk.

Nem kell zsarnok nekünk, csatára magyarok!
Fejére vész-halál, ki reánk agyarog.
Ki rabbilincseket s igát kohol nekünk,
Mi fekete sárga lelkébe tört verünk.

Talpunk alatt a föld, s fejünk felett az ég,
Tanú legyen, hogy áll Árpád hős népe még.
S mely e szent földre hull, minden csepp honfivér,
Kiáltson égbe a bitorra bosszúért.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene,
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Tiporva szent jogunk, szent harccal óvjuk azt,
Pusztítsa fegyverünk a fekete sárga gazt.
S zsarnok torán népek vigadjanak,
A nép csak úgy szabad, ha ők elbuktanak.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene,
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Elé! elé! jertek haramia hadak,
Kiket nemzetbakók gyanánt uszítanak.
Temetkezéstekül, ti bősz szelindekek,
Helyet dögész vadak gyomrában leljetek.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.

Szívünk elszánt keserv, markunk vasat szorít;
Csatára milliók imája bátorít.
Oh drága véreim, vagy élet, vagy halál!
De szolganépre itt a zsarnok nem talál.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk.
  
Vitézek, őrhadak, fogjunk búcsú-kezet;
Iszonytató legyen s döntő ez ütközet.
Ős áldomás gyanánt eresszünk drágavért,
Végső piros cseppig hadd folyjon a honért.

Él még a magyarok istene!
Jaj annak, ki feltámad ellene.
Az Isten is segít, ki bír velünk?
Szabad népek valánk, s azok legyünk. 

Czuczor Gergelyt többek között e miatt, a Petőfi- költeményekhez hasonlóan röplapokon terjesztett verséért 1849 elején letartóztatták. Halálra akarták ítélni, aztán hat év várfogság lett belőle. A rabság helyéül, akadémiai protekcióval, a budai várat jelölték ki, itt tovább dolgozhatott szótárán. Néhány hónap múlva a magyarok visszafoglalták a várost, és Czuczor kiszabadult, a tihanyi bencés apátságba ment, aztán amikor a Habsburg-csapatok újra elfoglalták Pestet, Czuczort megint bezárták. 1850-ben azonban Haynau végül is elérte, hogy Kufstein várába vigyék. A jólelkű várparancsnok, ismerve Czuczor irodalmi tevékenységét és tekintélyét, különleges ellátásban részeltette, külön cellában írhatott, fordíthatott. 1851-ben a Tudományos Akadémia közbenjárására szabadult ki, ezután egészen 1866-ban bekövetkezett haláláig csak a nyelvtudománnyal foglalkozott. Miután Czuczor Gergely elhunyt, Fogarasi János egyedül szerkesztette tovább monumentális művüket.

sir_czuczor.jpgCzuczor Gergely sírja (forrás: MaNDA Adatbázis, MaNDA CC BY-NC-ND)

Czuczor Gergely, akárcsak unokatestvére, Jedlik Ányos, életpéldája többek között arról szól, hogy a tehetséges és szorgalmas emberekben jól megfér egymással a hit, a tudomány, a hazaszeretet – hiszen tudják, az értékek megteremtésére és megőrzésére születtek. Czuczor Gergely nevét egyébként 1922-től büszkén viseli a győri bencés gimnázium.

Dippold Pál