Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Tamási Áron szivarja

2016. május 26. - MaNDA

A 20. századi magyar prózairodalom talán legeredetibb alakja, Tamási Áron ötven évvel ezelőtt, 1966. május 26-án halt meg Budapesten. Az író élete legalább annyira kanyargós és izgalmas volt, mint csalafinta történetei.

1897-ben született Farkaslakán Tamás Dénes és Fancsali Márta gyermekeként, egy szegény székely parasztcsaládba. Szülei úgy döntöttek, hogy taníttatják, mert egy furcsa baleset miatt – pisztollyal szétlőtte a bal tenyerét – nem fog tudni dolgozni a gazdaságban. Tamási Áron 1904-től szülőfalujában járt elemi iskolába, majd 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója volt egészen 1916-os katonai behívója megérkeztéig. Rá egy évre tett hadiérettségit Gyulafehérváron, az első világháború utolsó évében, 1918-ban az olasz frontra került. Megúszta. Hazajött, és jogi tanulmányokba kezdett Kolozsvárott, ahol 1921-ben jogi diplomát szerzett, ám rá egy évre a kereskedelmi akadémián egy másikat is hozzárakhatott. Banktisztviselőként dolgozott ezután Kolozsváron és Brassóban. 1923-ban, sok mindenki máshoz hasonlóan, kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Hogy mi mindent csinált itt, azt majd a későbbi Ábel-történeteiből egészen pontosan megismerhetjük. Számtalan civil munkája mellett Amerikában indult el írói pályafutása is. A messziről hazaküldött Szász Tamás, a pogány című novellájával megnyerte a Keleti Újság irodalmi pályázatát. Megjelent első kötete, a Lélekindulás is. Akkorát szólt, hogy az anyaországi és a romániai magyar irodalom majdnem belesüketült. Tamási Áron közben élte a maga mozgalmas életét Amerikában, lakott New Yorkban, Chicago mellett és Nyugat-Virginiában. 1926-ban jött haza, villámgyorsan az egyik legnépszerűbb magyar íróvá vált. Egymás után jelentek meg kötetei, regények, elbeszélések, hogy csak néhányat említsünk: Szűzmáriás királyfi, Erdélyi csillagok, Címeresek, Énekes madár, Jégtörő Mátyás, Tündöklő Jeromos, Virágveszedelem, Magyari rózsa és Csalóka szivárvány.

tamasi_aron_02.jpgTamási Áron

Tamási Áron neve hallatán azonban mindenkinek az író Ábel-regényei jutnak az eszébe. 1932-ben jelent meg az első – akár a többi, Kolozsvárott – Ábel a rengetegben címmel. Ezt követte két év múlva a másik kettő, az Ábel az országban és az Ábel Amerikában. Igen különös a tény, hogy Tamási Áron több ezer kilométerre szülőföldjétől találta meg azt a különleges írói világot, amely aztán egész későbbi életművét meghatározta. „Megmozdult benne a székely lélek egész folklorisztikus mélysége, a magával hozott és gyermekkorában befogadott hagyomány, a székely humor, kedély, észjárás, a szavak fűzésének és mondatok építésének esztétikai kedve, legfőképpen pedig népének emberi tartása” – írta róla Féja Géza.

Tamási Áron egészen 1944-ig Kolozsváron élt és dolgozott – minden művéből kiderült, hogy számára nem volt olyan munka, amelyet nem végzett volna el tisztességgel – így már befutott íróként sem panaszkodott, hogy lényegében az újságírásból kell megélnie. Azért az irodalom is hozott számára a dicsőség mellett szép pénzekkel járó díjakat, ilyen volt a négyszer neki ítélt Baumgarten-díj és 1940-ben a Corvin-koszorú.

Tamási Áron a második világháború után az anyaországi Magyarországon maradt, és a Nemzeti Parasztpárt színeiben részt vett a Nemzetgyűlés munkájában. Mint képviselőnek, kétszer is felajánlották a vallás- és közoktatásügyi miniszterséget, ám ezt nem fogadta el. Az úgynevezett fordulat éve után Tamási Áron értelemszerűen nem vett részt a Rákosi-diktatúra politikai mesterkedéseiben, aminek egyik következménye az volt, hogy az elvtársak módszeresen kiszorították az irodalmi életből. Nem esett kétségbe, bábjátékokat és verses önéletrajzot írt. Sztálin halála után újra megjelenhettek írásai, még egy Kossuth-díjat is adtak neki. 1956 októberében a forradalom és szabadságharc napjaiban természetesen jól tudta, hol a helye, a Petőfi Párt egyik vezetőjének választották. Tamási Áron fogalmazta meg az 1956. december 28-án az Írószövetség közgyűlésén felolvasott Gond és hitvallás című nyilatkozatot.

A nagy magyar író ezután már csak alig tíz évet élt, 1966. május 26-án halt meg Budapesten. Ahogy kérte, szülőfalujában, Farkaslakán temették el. A templom melletti cinteremben van a sírja, rajta a felirat: „Törzsében székely volt, fia Hunniának, / Hűséges szolgája bomlott századának.”

A rendszerváltozás után sok idétlen próbálkozás volt annak megállapítására, hogy a két kitűnő erdélyi író közül – Tamási Áronról és Wass Albertről van szó – melyikük a nagyobb. Ők ketten természetesen ismerték egymást még a második világháború előtti időkből, amikor Tamási Áronnak vitathatatlanul nagyobb tekintélye volt olvasói és irodalmi berkekben. A rendszerváltásig mellőzött grófi író, Wass Albert kényszerű száműzetésben töltötte életének második részét Amerikában. Hogy valamiféle kisebbségi komplexus dolgozhatott benne, arra világhírű biológus-kutatónk, Balogh János egy története világíthat rá. Az atkák világának nagy tudora sok-sok kutató expedíciót vezetett a világ legkülönfélébb vidékeire. Amerikában találkozott Wass Alberttel. A manapság magyarországi szobrok tucatjaival újra divatba hozott író arra kérte Balogh Jánost, hogy hazatérte után adja át üdvözletét és ajándékát, egy elegáns szivart Tamási Áronnak a következő szavak kíséretében: Ezt a szivart a legnagyobb kapitalista székely író küldi a legnagyobb kommunista székely írónak. Balogh János – mint a Túrkevétől Óceániáig című naplójából megtudhatjuk –, teljesítette a küldetést. Mit szólt ehhez Tamási Áron, kérdezték a professzort. Hát mit szólhatott volna? Nevetett, és elszívta a szivart – válaszolta a rá annyira jellemző hamiskás mosolyával a tudós.

Dippold Pál

Rippl-Rónai József, a kaposvári próféta

Az újkori magyar festőművészet egyik meghatározó alakja, Rippl-Rónai József 155 évvel ezelőtt 1861. május 23-án született Kaposváron. Édesapja, Rippl József városszerte népszerű igazgató-tanítója volt egy korabeli szakmunkás iskolának, édesanyja, miután négy fiúgyermekét felnevelte, katolikus lányiskolát vezetett. Volt tehát honnan hoznia a minőségi alapműveltséget. A későbbi festő négy gimnáziumi év elvégzése után gyógyszerésznek tanult, a pécsi Arany Sas patikában és Kaposváron az Arany Oroszlán gyógyszertárban volt segéd, aztán Budapesten szerzett gyógyszerész mesteroklevelet, majd rövid idő után mégis inkább arisztokrata gyerekek házitanítójaként dolgozott. Köztük volt például Zichy Ödön is. Lehetne itt most szép párhuzamokat húzogatni a két kortárs képzőművész zseni, Rippl-Rónai és Csontváry élete között, ám annál sokkal többre, mint az, hogy bizonyos korokban nagyobb eséllyel válik festőóriás a patikusokból, mint a gépészmérnökökből, nem jutnánk.

Rippl-Rónai József

Rippl-Rónai József tehát viszonylag későn, huszonhárom éves korában kezdte el képzőművészeti tanulmányait Münchenben. Három évig növendékeskedett itt, majd 1887-ben a magyar állam ösztöndíjával Párizsba ment. Nem akárkinek, az idős Munkácsy Mihálynak vált a segédjévé, ám ez nem jelentette azt, hogy ne ismerte volna meg a századvég stílusújító törekvéseit. Rippl-Rónai a nagy magyar romantikus, realista festő Munkácsy Mihály műveinek másolásából tartotta fenn magát. De az élet rendjének megfelelően önálló útra kellet lépnie, elhagyta mesterét. Szegényes körülmények között élt barátjával és barátnőjével 1902-ig Párizsban. Az anyagi gondok nem távolították el a modern szemlélet képviseletétől. 1892-ben önálló kiállítással mutatkozott be a párizsi osztrák-magyar követségen. Festményei egyre nagyobb figyelmet keltettek, és ennek köszönhette, hogy meghívták a Próféta nevű művészcsoport tagjai közé, és a Revue Blanche folyóirat fiatal művésztársaságába is. Egészen közeli barátságba került az szobrász Maillollal, megismerkedett Gauguinnel, Toulouse Lautreck-kel, Cézanne-nal. Budapesten is egyre többen ismerték meg nevét. Andrássy Tivadar gróf őt bízta meg egy ebédlőberendezés egységes stílusú megtervezésével, és kivitelezésének irányításával.

Rippl-Rónai József: Apám, anyám (1895)

Hazament Kaposvárra is, megfestette szülei és testvérei portréit. Annak ellenére, hogy itthon nem nagyon értették, és fogadtatása sem volt lelkesnek mondható, otthagyta Párizst, és végleg hazaköltözött Kaposvárra. A századfordulón Belgiumban és Oroszországban vállalt munkái jövedelméből vásárolt házat szülővárosában. Ebben készítette el úgynevezett enteriőr korszakának képeit. A szobabelsők bensőséges világában, jellegzetes kisvárosi embertípusok, stilizált karakterek, mint például az akkor már Mózes-szakállú édesapja - aki amúgy tolnai származású sváb ember volt - a nagyorrú Piacsek bácsi, migrénes fiatal hölgyek, és a rokon gyerekek lettek Rippl-Rónai József képeinek a szereplői.

Rippl-Rónai József: Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett (1907)

A festő keserves munkával érte el Magyarországon a sikert. Négy önálló kiállítása volt Budapesten, ezek egyike sem kifejezetten kiállítási intézményben volt. Rippl-Rónai 1895-ben egy magánlakásban harminc képet állított ki. 1900-ban a Royal szállóban kettőszázhárom művet, 1902-ben a Mercur-palotában háromszázhuszonnyolc, 1906-ban a Könyves Kálmán Műkiadónál háromszáztizennyolc művet mutatott be. Ekkor robban be életébe a siker. Példátlan közönségérdeklődés és képvásárlási láz vette körül a művészt. A fővárosi művészkörök vezéralakjává vált. Egy műtermet bérelt Budán, és a Műhely nevű iparművészeti vállalkozás szervezésébe fogott. A magyar lakáskultúra modernizálása volt a célja, ennek elérése közben megteremthette a saját eszményinek gondolt otthonát is. 1908-ban Kaposvár szélén megvásárolt egy parkos liget közepén álló nyaralót, gazdasági házakkal, szántóval és legelővel. A festőművész így egy tízholdas birtok gazdája lett. Vett még négy hold szőlőt és szántót ehhez, tehenet, birkát, lovat, szamarat, baromfiakat, méheket, kutyát és pávát tartott. Ám mindez nem a gazdálkodást szolgálta, hanem Rippl-Rónai szó szerint festői birtokán az őt korábban pártoló és vendégül látó módosabb művészbarátait nyaraltatta. Így megfordult Kaposvárott Kunffy Lajos, Somssich Géza és Medgyessy Ferenc. Hosszabb-rövidebb időt eltöltött itt Ady Endre, Móricz Zsigmond, Márffy Ödön és Bernáth Aurél. Kaposvár tehát egyfajta művészparadicsomot jelentett Rippl-Rónai Józsefnek, családjának és barátainak. Feleséget, Lazarine-t Franciaországból hozott, velük élt neje árva unokahúga, Anella. Rippl bácsi, aki a festő édesapjának volt az unokatestvére és egy szakácsnő.  A vincellérházból alakították ki a műtermet, ám igen sok kép készült a parkban. Modellben sem volt hiány, minden vendég szívesen ült vagy állt a festővászon előtt. De volt itt 1910-ben egy Fenella nevű szépen éneklő és gitározó angol cigánylány is, aki egyben a kukoricás stílusú képek aktmodelljeként is sok képen tanulmányozható.

Rippl-Rónai József: Lazarine és Anella (1910)

Ám hiába volt nagy sikere az igen termékeny művésznek a művészkörökben, a hivatalos Magyarország nem nagyon szerette. Nem kapott nagyobb állami megbízásokat, és a fiatal művészgeneráció is mellőzte.

Rippl-Rónai József élete utolsó éveit állandó kedélyhullámzás és a fáradtság jellemezte. Súlyos betegségek is lecsaptak rá, agyvérzés, aztán szívbajok, tüdőgyulladás és végül veseelégtelenség okozta a halálát 1927-ben.

Az egyik legismertebb magyar festőművészt időről időre újra felfedezik, egy darabig ismét divatba jön, sokat beszélnek róla, aztán újra a hallgatás évei következnek. Ám ez a lényeget, mármint művészetének lényegét nem érinti. Ma is érvényes, amit kortársa, Fülep Lajos annak idején megfogalmazott róla: „Rippl volt az egyetlen, aki friss, eleven vért hozott a magyar piktúrába, s idehaza ő egy személyben minden volt, ő volt a magyar piktúrának Cezanne-ja, Gauguin-je még az is, amit jobb értelemben vett impresszionizmusnak lehet nevezni, még Vuillard, Bonnard stb. is. Ő egymaga volt a reakció az akadémiával és Nagybányával szemben, ő maga jelentett nálunk azt az arisztokratikus mozgalmat, amely a naturalizmus hűhója mellett csendben a legnagyobb meglepetéseket készítette elő.”

Dippold Pál

Dürer, a német reneszánsz legnagyobbja

A középkori Németország talán legnagyobbnak mondható képzőművésze, aki festői, grafikusi munkássága mellett könyvkiadással és művészetelmélettel is foglalkozott, 545 évvel ezelőtt, 1471. május 21-én született Nürnbergben. Albrecht Dürerről beszélünk, akiben a német reneszánsz egyik legjelentősebb képviselőjét tisztelhetjük.

Albrecht Dürer: Önarckép, 1500 (Forrás: Wikipedia)

Dürer elődei Magyarországról, a Gyula melletti Ajtósról származtak. A település nevét akkoriban Eytasnak írták, az Ajtós szót németül Thürernek mondták, és már csak egy kis zöngés hangváltás kellett a név elején, és megkapjuk a nagy mester, Dürer nevét. Mielőtt jobban elmélyednénk a családtörténetben, jegyezzük meg, hogy egy Dürerhez hasonlóan világhírnévre szert tett későbbi német művész, Johann Sebastian Bach felmenői is Magyarországról kerültek Türingiába. Hazánkban vándormolnárokként dolgoztak, ennek tárgyi emlékeit az eisenachi hatalmas Bach-múzeumban ismerhetjük meg. Ha visszalépünk az időben, a korabeli dokumentumok szerint idősebb Albrecht Dürer 1455-ben, huszonnyolc éves korában telepedett le Nürnbergben. Rá tizenkét évvel kötött házasságot Barbara Holperrel. Tizennyolc gyerekük született, ám közülük csak három fiúk maradt meg. Ifjabb Albrecht ötvös mester apjához és anyai nagyapjához igazodva kitanulta ezt a különleges fémműves szakmát. Az ekkor szerzett ismeretek lényegében későbbi művészi munkái majdnem mindegyikében felismerhetők.

Az idősebb Albrecht Dürer rózsafüzérrel, 1490 (Forrás: Google Art Project)

Dürer 1486-ban festőinasnak állt. Megismerte a festő és grafikus mesterség alapjait, köztük a fametszés technikáját. A kor szokásainak megfelelően tudását vándorlegényként gyarapította. Volt Colmarban, Baselben és Strasbourgban. Ebben a városban készítette Önarckép iringóval című képét, amelyet a nyugat-európai festőművészet első valódi önarcképeként tartanak számon. Dürer 1494-ben tért haza Nürnbergbe, ahol feleségül vette Agnes Freyt. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy még ebben az évben Velencébe utazzon. Itáliai élményei az ötvösmesterséghez hasonlóan meghatározó nyomokat karcoltak egész későbbi életművére. Sokféle műfajban dolgozott, festett akvarelleket, rézkarcokat készített, és olajfestéket is használt műveihez. 1509-ben Nürnbergben házat vásárolt, amelyben egy egész birodalmat épített ki, egyszerre volt lakás, műhely és üzlet. Sokan laktak itt, felesége, édesanyja, segédei és inasai. Itáliától nem tudott, igaz, nem is akart elszakadni, második velencei útja alkalmából már híres művészként járt Bolognában és Ferrarában. Velencében készítette el a San Bartolomeo templom Rózsafüzérünnep című oltárképét. Csodájára jártak. Már korábban szoros kapcsolatba került Bölcs Frigyes szász választófejedelemmel, aki legfőbb megrendelője lett. A fejedelem bízta meg Dürert a wittenbergi palotakápolna nagy szárnyas oltárának elkészítésével.

Érdekes Albrecht Dürer hűsége hitéhez. Hiába került már-már baráti kapcsolatba a reformáció atyjával, Luther Mártonnal, nem csatlakozott az új valláshoz. Dürer haláláig katolikus maradt. Élete végén kiadta művészetelméleti írásait, melyek nagy hatással voltak kortársaira. 1528-ban halt meg, felesége szüleinek kriptájába temették a nürnbergi Szent János temetőben.

Dürer önarcképe 13 éves korából, 1484 (Forrás: Wikipedia)

Albrecht Dürer gyermek és fiatal korában készített képei szinte hihetetlen rajztehetségről tesznek tanúbizonyságot. Erről bárki meggyőződhet, aki a bécsi Albertinában megnézi tizenhárom éves korában készített önarcképét. Vándorlegénykedése alatt készített akvarelljeinek tájábrázolásában jelentős újdonság, hogy a táj maga nem csupán háttér, hanem a képen szereplő emberekkel együtt a kompozíció szerves része. Nagy hatással voltak rá Leonardo da Vinci képei. Elméleti munkáiban is sokat foglalkozott a perspektívával, a tökéletes kompozíció összetevőivel. Komoly munkával dolgozott azon, hogy pontos meghatározását adja a szép emberi test arányainak, az ezt meghatározó törvényszerűségeknek. Ennek eredményeként készült el az Ádám és Éva című metszet, ebben teljesen szakított a gótikus formanyelvvel. Jelentős fametszetsorozatokat is alkotott, melyekben a régi technikával szemben vonalazott felülettel érzékeltette a fény és árnyékhatást. Ilyen volt a tizenöt darabos Apokalipszis-sorozat, a Mária élete és a Nagy Passió. Dürert szinte mániaszerűen foglalkoztatta életében az arckép. Többféle technikával készítette el ezeket, ilyen volt a Rotterdami Erasmusról és Bölcs Frigyesről kikarcolt rézmetszet. Szinte tökéletesnek mondhatóak festett képmásai, Dürer azt hirdette, hogy az ember arcát és alakját a halála után is meg tudja őrizni. Ez azt jelentette, hogy nem elég csupán a külső vonásokat ábrázolni, a portrénak az ábrázolt alak teljes személyiségét vissza kell adnia. Németalföldi utazásai után készültek el Dürernek azok a képei, amelyek nemcsak életművének, hanem az egész középkori német festészetnek a fő művei: Előkelő férfi képmása, Johann Kleberg portréja, Melankólia, Szent Jeromos, A lovag, a Halál és az Ördög.

Albrecht Dürer művészete, nem túlzás azt állítani, a későbbi korok szinte minden művészére nagy hatással voltak. A kortárs magyar képzőművészetben két jelentős magyar alkotó vallja művészete fő forrásának Albrecht Dürer hagyatékát: Ábrahám Rafael és Filep Sándor.

Dippold Pál

Huszárik Zoltán, aki szépen futott át az életen

A 20. század egyik legjelentősebb magyar filmművésze, Huszárik Zoltán rendező 85 évvel ezelőtt, 1931. május 14-én született Domonyban.

A Galga folyó parti község lényegében már a kezdetektől fogva meghatározta a filmművész gondolkodásmódját, életét. Ragaszkodott hazájához, Magyarországhoz. Minden oka megvolt erre, hiszen szülőfaluja nevét 1284-ben rögzítették először írásban. Egészen különös eleme Domony történetének, hogy itt van Petrovics Tamásnak, Petőfi Sándor nagyapjának sírja, és tény az is, hogy miután Aszódon egybekeltek nagy költőnk szülei, Domonyban laktak. Akárcsak Koren István, aki az aszódi gimnáziumot igazgatta a 19. század elején, és aki Petőfi Sándor ottani diákéveinek volt a költő által tisztelt és szeretett tanára.

Huszárik Zoltán korán árvává vált, kétéves korában édesapja meghalt. Édesanyja nevelte. Huszárik Zoltán Aszódra járt gimnáziumba, az iskola Petőfi Sándor nevét viselte. Itt tanított Schéner Mihály festő, akinek nagy szerepe volt a Huszárik Zoltánra később annyira jellemző egyedi és igen különleges képi látásmód kialakításában. Érettségi előtt a fiatalember érdeklődése még rendkívül bizonytalan, ám úgy is lehet mondani, szerteágazó volt, jelentkezett orvosnak, képzőművésznek és filmrendezőnek. 1950-ben aztán a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendezői szakán kötött ki. Mindössze két évig tanulhatott itt, 1952-ben, miután a családját hamis vádak alapján kuláknak nyilvánították, Huszárikot kirakták a főiskoláról. A rendszerváltozás előtti filmtörténeti munkákban erről a tényről ilyesmiket írnak: sajátos körülményei, sajnálatos tévedések miatt hagyta abba tanulmányait. Érdekes eufémizmusok ezek arról, hogy milyen fondorlatos módon tudták széttörni sok-sok fiatalember karrierjét. Már akiét lehetett. Huszárik Zoltánt azonban keményebb fából faragták, hét évig a lehető legváltozatosabb munkákat végezte, ezek bizonyos entellektüel előítéletek szerint méltatlanok egy tehetséges művészjelölthöz, ám valójában éppen ez az időszak alakította példátlanul sajátossá Huszárik Zoltán pályáját. Dolgozott tehát földművesként Domonyban, volt olajbányász, aztán könnyebb munkát szerzett, a szocializmusban volt ilyen foglalkozás is: üzemi dekoratőr, hivatalnok volt, közben a filmgyárba is beengedték világosítónak, majd több rajzfilm elkészítésében is szerepet kaphatott. Képzőművészeti tehetségét a városligeti Vajdahunyad vár restaurálásában hasznosíthatta.

Markovics Ferenc: Huszárik Zoltán agyagmaszkkal (1978) (Forrás: Terasz.hu)

Huszárik Zoltánt 1959-ben vették vissza a színművészeti főiskolára. Máriássy Félix osztályába járt, 1961-ben kapott diplomát. Első művei rövidfilmek voltak, ám ezekben már egy csak rá jellemző jól átgondolt és kiművelt sajátos képi világgal állt elő. A vizsgafilmje a Játék volt. A korabeli filmművészet egyik meghatározó műhelyének, a Balázs Béla Stúdiónak volt újraalapító tagja. 1965-ben itt forgatta az Elégia című filmjét, amely új filmes látásmódjával végre meghozta neki azt az elismertséget, ami már korábban kijárt volna. Az Elégia megnyerte az Oberhauseni Filmfesztivál fődíját. Hat évvel később, 1971-ben elkészült első játékfilmje, a Krúdy Gyula írásaira épülő Szindbád. Az Elégia és a Szindbád aztán a magyar filmművészet nagyjai közé repítette rendezőjüket, Huszárik Zoltánt. A Szindbádban azonban nem mutatkozhatott volna meg Krúdy Gyula gondolatainak újraértelmezett teljessége, ha nem Sára Sándor lett volna a film operatőre. Az a természetesség, amellyel Krúdy látta és láttatta írásaiban a világot, gyönyörű egyértelműséggel jelent meg a Huszárik rendezte filmben. A Felvidéken forgatott műalkotás későbbi sikeréhez természetesen hozzájárultak, meghatározó szerepet játszottak azok a színészek, akiket a legnagyobbak között emlegetünk: Latinovits Zoltán, Dajka Margit, Ruttkai Éva, Bánsági Ildikó, Szegedi Erika, Tanai Bella és Nagy Anna, aki rendező napjainkban tehetségét kiteljesítő lányának, Huszárik Katának az édesanyja. A Szindbád egyedülálló a magyar filmtörténetben. Ha létezne mozgó festmény, erre a filmre biztosan ezt a műfaji megjelölést használnánk. Az emberi érzések, érzelmek, kapcsolatok, találkozások, örömök, bánatok úgy tűnnek át a múltból jelenbe és jövőbe, ahogy azóta sem láthatjuk egyetlen más filmben sem. Huszárik Zoltán és Sára Sándor kivételes tehetsége és természetesen Krúdy Gyula egészen sajátos írói világa egyszeri és megismételhetetlen, ezerféle emberi érzelmet megmutató és megmozgató alkotást eredményezett. A Szindbád sikere itthon és külföldön is hatalmas volt. Igen sok szakmai díjat kapott.

huszarik.jpgHuszárik Zoltán és Tamási János rendezőasszisztens a Szindbád forgatásán

Huszárik Zoltán filmjeiben erősen ott van az elmúlás, a halál motívuma. Erős képi képzettársításokra épít, amelyekkel természetesen a nézők érzelmeit mozgatja meg. Az elmúlás motívumaira építette 1977-ben az A piacere című filmjét. Utolsó alkotásában, a Csontváry-filmben aztán minden addigi tapasztalatát és mesterien kialakított szakmai fogását elegyítve mutatta meg nagy festőnk életének bemutatásával a saját művészi hitvallását. Közben maradt ideje arra is, hogy képzőművészeti tehetségét akár színházi és film díszlettervezőként, akár könyvillusztrátorként is használja.

Huszárik Zoltánnak az életből ötven év jutott. 1981-ben, Budapesten halt meg. Életműve mégis teljes, mégis tökéletes egész, amelyet kortársai és utódai nagy tisztelettel és szeretettel őriznek. Ágh István költő a következőket írta róla: „Stílusa egységes, mert mindig a halálba futó életről szól. Cselekménytelen, mert a lélek történetét kutatja, akár a költészet, képzőművészet és a zene. A motívumok eltűnnek és felbukkannak, egyre tragikusabban; megunhatatlanok, mint a tenger, zöld rét és élet.”

Huszárik Zoltán emlékét 2013 óta szülőfalujában, Domonyban bronzszobor őrzi, a község művelődési háza pedig felvette a nevét.

Dippold Pál

József nádor, a legmagyarabb Habsburg

A legmagyarabb Habsburgnak is nevezett Habsburg József főherceg, a későbbi József nádor, aki fél évszázadnál is hosszabb ideig volt Magyarország király helyettese, május 9-én (egyes források szerint két hónappal korábban, március 9-én) 240 évvel ezelőtt, 1776-ban született.

Barabás Miklós: József nádor

Édesapja az alig két évig uralkodó II. Lipót volt, aki Habsburg Lotharingiai József születése idején Toscana nagyhercegeként élt. József főherceg ezért Firenzében született. Egy mondatot megér, hogy Lipótnak tizenhat gyereke volt, közülük József a kilencedikként állhatott a sorban. Lényegében II. József (1780-1790) unokaöccse volt. Amikor a kalapos József meghalt, apja, Lipót volt két évig a király, majd őt követte Lipót fia, József legidősebb bátyja, aki I. Ferencként vált a Habsburg Birodalom legelső emberévé. Sokadik gyerekként szinte semmi esélye nem volt magasabb rangra, ám az élet nagy rendező, bátyja, Sándor Lipót nádor 1795-ben meghalt. (Kémikuskodott, és vegyi kísérlete nem sikerült – ebből az is következhet, hogy aki magas rangú politikus, az lehetőleg tartózkodjon a robbanó anyagoktól). A király a tragédia után úgy döntött, hogy Józsefet nevezi ki helyére, aki 1795 augusztusában Bécsben letette a hűségesküt, szeptemberben bevonult Budára, majd egy héttel ezután, 1795. szeptember 22-én elfoglalta a helytartótanács elnöki székét.

A nádor iránti bizalmat azonban jelentősen megerősítette 1799-es házassága Alekszandra Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnővel. Mint már megírtuk a Mandán, a kedves és szép nádorné rövid magyarországi élete alatt villámgyorsan a magyarok kedvencévé vált. József nádor sokáig gyászolta Alekszandrát, csak jóval később, 1815-ben házasodott meg újra, Hermina Mária Amália anhalti hercegnőt vette el. Benne tisztelhetjük az 1817-ben született Habsburg István Ferenc Viktor főherceg édesanyját, aki István nádorként 1847-48-ban Magyarország utolsó nádora volt. József nádort, miután tizenkilenc éves felesége 1817-ben megszülte ikergyermekeit, újabb nagy csapás érte, első feleségéhez hasonlóan a másodikat is elveszítette. Az ekkor negyvenhárom éves József nádor még ebben az évben feleségül vette Mária Dorottya württembergi hercegnőt, öt gyermekük született, velük nevelkedtek második házasságából származó ikrei. Mária Dorottya volt az utolsó magyar nádorné, aki egyébként evangélikus vallású volt, és akinek a Pollack Mihály tervei alapján készített Deák téri templomot köszönhetjük, példamutatóan gondoskodott nagy családjáról. Legkisebb lányuk, Mária Henrietta főhercegnő a 19-20. század fordulóján Belgium királynéjává vált.

Dietrich Monten: József főherceg, Magyarország nádora, 1844

Aki a magyar nemesség tagjai közül gyanakodva figyelte József nádor felléptét, igen rövid idő alatt a hívévé is válhatott. József nádor ugyanis kifejezetten magyar párti kormányzást folytatott. Azzal kezdte, hogy az addig börtönbe zárt magyar jakobinusokat elengedtette császári testvérével. I. Ferenc gyakran kapott tanácsot arra nézvést, hogy a magyar alkotmányos jogokat igenis tiszteletben kell tartania. József nádornak országlása fél évszázadában a legjellemzőbb és számunkra a leghasznosabb tevékenységi formája közvetítői szerepének sikeres gyakorlása volt Bécs és Pest-Buda között. Minden erejével Magyarország és különösen annak fővárosa fejlődését és hasznát szolgálta. Ő kezdeményezte 1804-ben Pest-Buda modernizációját, amelyből aztán egy ragyogó országközpont alakult ki. József nádor alapította a Szépészeti Bizottmányt, ennek feladata a városrendezés és az ehhez kötődő új építkezések összehangolása volt. A bizottmány tevékenysége következtében Pest-Buda klasszicista építészete felvirágozhatott. Sorra épültek fel a Lipótvárosi bérpaloták, a Nemzeti Múzeum és a Német Színház. Közben mintegy mellesleg, az építészet iránt érdeklődő főherceg megtervezte saját, alcsúti kastélyát. De hogy tovább soroljuk a nádorhoz köthető, a magyar nemzet egészét szolgáló intézményeket, írjuk le: a Gellért-hegyi csillagvizsgáló, a Vakok Intézete, a Ludovika Akadémia, a budai királyi palota kertje, a lágymányosi Nádor-kert megépítését. Apró részlet, hogy a Városliget első platánfái József nádor alcsúti birtokáról kerültek Zuglóba. József nádor kora arisztokratái közül mecénásként is nagy tiszteletet vívott ki magának. Nagylelkűen támogatta saját vagyonából a Magyar Tudományos Akadémiát, a Magyar Kereskedelmi Bankot, a Kisfaludy Társaságot, a Magyar Gazdasági Egyletet, az Ipartanodát – amelyet aztán 1856-ban róla neveztek el József nádor Műegyetemnek, a Lánchíd és a Pest-Vác vasútvonal építését. Még arra is maradt ideje, ereje és pénze, hogy a ma Országos Széchényi Könyvtár nevet viselő intézmény és a Nemzeti Múzeum gyűjteményét is gazdagítsa.

Klösz György: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia épülete. A felvétel 1880-1890 között készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.170

Nem csodálható tehát, hogy Habsburg József nádor óriási népszerűségnek örvendett Magyarországon. Amikor 1847-ben meghalt, az egész ország őszintén meggyászolta. Az iránta érzett bizalomnak köszönhetően fia, Habsburg István szinte automatikusan örökölhette a nádori tisztséget. Bár Bécsből gyakran gyanakodva figyelték József nádor tevékenységét, sőt, még az a vád is megfogalmazódott, hogy meg akarja szerezni a magyar koronát, halálát mégiscsak a Habsburgok szenvedték meg: József nádor elvesztése nagy szerepet játszott abban, hogy 1848-tól, a pesti forradalom után csaknem húsz évig véres összecsapások jellemezték az osztrák-magyar kapcsolatokat.

József nádor színes, minden szempontból gazdag, tartalmas élete meghatározó volt a magyarság értékteremtő munkája, gazdasági és szellemi felemelkedése szempontjából. Emléke minden tiszteletet megérdemel.

Dippold Pál

Lázár Ervin, a nagy bajnok

Lázár Ervin, a 20. századi magyar próza meghatározó alakja nyolcvan évvel ezelőtt, 1936. május 5-én született Budapesten. Édesapja, Lázár István uradalmi ügyintézőként szolgált Tolna megyében, Alsó-Rácegrespusztán. A család hétköznapjainak főszereplője, édesanyja, Pentz Etelka volt. Lázár Ervin Felső- Rácegresre, aztán Sárszentlőrincre járt iskolába. 1946-ban Székesfehérváron, a Ciszterci Szent István Gimnáziumban kezdte középiskolai tanulmányait, de alig két év múlva szétzavarták a szerzetesrendeket, államosították az iskolát, így Szekszárdra került a Garay János Gimnáziumba. Ekkor már dübörgött az osztályharc, a Rákosi-kor közepén Lázár Ervin osztályidegennek számított, és csak csalafinta protekciókkal sikerült bekerülnie az iskolába. A család viszontagságai nem csökkentek, 1951-ben kitették őket szolgálati lakásukból. 1954-ben Lázár Ervin leérettségizett Szekszárdon. Valamennyire enyhült a diktatúra szorítása ekkortájt, ezért bekerülhetett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarára. Tanulmányai mellett már 1959-től újságíróként dolgozott az Esti Pécsi Naplónál. 1961-ben kapta meg magyartanári diplomáját. Maradt azonban Pécsett, a Pécsi Napló után 1963-ben következett a Dunántúli Napló, és Pécs országos hírnevű irodalmi folyóirata, a Jelenkor. Lázár Ervin a Kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye 1964-ben jelent meg. A sikeres bemutatkozás rá egy évre, 1965-ben a fővárosba repítette az írót. Az Élet és Irodalomnál kapott munkát, tördelő szerkesztő volt. Gyors egymásutánban jelentek meg könyvei, elbeszélés-gyűjtemények és mesék. 1971-től 1981-ig szabadfoglalkozású íróként élt. 1989-ben munkát vállalt a frissen alapított Magyar Fórum című hetilapnál. Következtek a lehető legkülönbözőbb nyomtatott sajtótermékek, a Magyar Napló, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet. A Hitel című újság váratlan és sokaknak nem tetsző átalakítása után, amikor az népszerű politikai-kulturális kétheti lapból irodalmi lappá vált, Lázár Ervin volt az orgánum olvasószerkesztője. Nem rajta múlt, hogy a Hitel nem teljesítette valódi küldetését.

Lázár Ervin; Szilágyi Lenke fotója, Forrás: wikipedia

Lázár Ervin unikális alakja irodalmunknak. Írói képességei, tehetsége már életében magasan az átlag fölé emelte munkáit, sopánkodhatnánk, hogy Lázár Ervin egy kis nyelv, az általa olyan nagy szeretettel művelt magyar írója volt, azaz műveit nem ismerhették meg a nagy világnyelveket olvasók-beszélők, de ez felesleges. Mindenki tudta és tudja a magyar irodalom ismerői közül, hogy személyében Gabriel García Márquez, Günter Grass, Bohumil Hrabal és a többi nagynevű mágikus realistához hasonlóan a világirodalom élvonalába tartozó nagy írót tisztelhetünk.

szegeny_dzsoni.jpgSzegény Dzsoni és Árnika, Lázár Ervin meséjéből készült film plakátja

Hazai sikereit gyerekeknek készített írásai alapozták meg. Azt mondta, hogy amikor ír, az alapanyag, a szavakba sűrített élmények döntő többsége gyerekkorából származik. Így tehát nem volt nehéz a világ legnehezebben megközelíthető közönségét, a gyerekeket a bűvkörébe vonni. Az a rendkívüli játékosság és sajátos nyelvhasználat, amellyel sorra tette le az olvasók asztalára remekműveit, egész pályafutására jellemző volt. A Kisfiú meg az oroszlánok, a Hétfejű Tündér, a Gyere haza Mikkamakka, a Berzsián és Dideki, a Szegény Dzsoni és Árnika és a Négyszögletű kerek erdő történetei a felnőtt olvasókban is megidézték gyerekkorukat, azokat az időket, amikor még mindenki szabadon tud álmodni. Lázár Ervin talán éppen ezeknek az álmoknak a megfogalmazása révén emelkedhetett ki kora írói közül. Ehhez természetesen kellett az a rendkívül szeretetreméltó és szeretetet sugárzó személyiség, amelyet Lázár Ervin egész életében természetes vidámsággal viselt.

Az Lázár Ervin írói teljesítményét illetően lényegében mellékes, hogy műveiből nagy sikerű filmek és hangjátékok készültek, miként az sem túl fontos, hogy miféle díjakat kapott munkáiért. Megvolt neki a József Attila-, a Déry Tibor-, a Kossuth- és a Príma Primissima-díj, amelyeket a tőle megszokott derűs természetességgel fogadott. Ezeknél sokkal jobban érdekelte egy-egy nem is túl különleges tepsis hús receptje, a kisgyerekek sajátos beszéde és Kovács Kokó István bokszmeccse. A bokszoló fénykorában egy világbajnoki címmeccs éppen arra az időre esett, amikor Lázár Ervinnek részt kellett vennie egy neves pályatársa születésnapi ünnepségén. A hosszú műsort követően, amikor a vendégek felszabadultan megrohamozhatták a terített asztalokat, Lázár Ervin eltűnt. Az intézmény portásfülkéjében találtam meg, nézte a Kokó-meccset. Gyere, mosolygott, és ültetett le maga mellé, később gondoltam, csak végig, hogy többek között ezért a természetességéért szerettem, ahogy szeretik őt ma is több millióan.

Dippold Pál

Szent Erzsébet rózsaélete

A világ talán legismertebb magyar szentje 1207-ben Sárospatakon született. Édesapja II. Endre magyar király, édesanyja pedig az Andesch Meráni családból származó Gertrúd volt. Erzsébet a szüleitől vallásos nevelést kapott, már kiskorában is megvolt benne az ima és a szeretetszolgálat iránti vonzalom. Szegényebb társait gyakran megajándékozta, és sokszor adott alamizsnát a koldusoknak. A kor szokásainak megfelelően az uralkodó családok érdekei szerint egészen apró korában, négyévesen a thüringiai Wartburg várába került, mert leendő férje családja nevelte tovább. Hermann gróf, Erzsébet nevelőapja, védelmezte és segítette jövendő menyét, ám miután a kijelölt vőlegény meghalt, Erzsébet sorsa bizonytalanná vált. Aztán úgy alakult, hogy a thüringiai uralkodó másodszülött fiának, Lajosnak lett a felesége. Szerették egymást, már kicsi gyerekkoruktól kezdve bensőséges viszonyban éltek. 1221-ben kötöttek házasságot. Boldog évek következtek, amit semmi nem tudott megzavarni, hiszen a két ember szövetsége valóban az egész életre szólt. Lajos elfogadta Erzsébet mély, sokszor furcsa módon megnyilvánuló hitét, és kölcsönösen segítették egymást az életszentség megélésében. Erzsébet sokat imádkozott, böjtölt, vezekelt. Házassága, azaz uralkodói mivolta tette lehetővé, hogy igen gyorsan megszületett három gyermekük nevelése mellett nagy erőkkel segíthesse a szegényeket, betegeket, nyomorékokat. Menhelyeket, kórházakat épített, ahol maga is ápolta az elesetteket. 1227-ben Lajos keresztes hadjáratra indult, ám útközben meghalt. Erzsébet gyászát német rokonainak kapzsisága felerősítette, nehezen viselte a számára egyre idegenebb anyagi világot. Az életét Erzsébet óriási tudatossággal formálta, minden erejével a teljes önfeláldozás megteremtésén fáradozott. Minden csapást, testi és lelki fájdalmat belső békével, szinte vidáman fogadott. Gyerekeivel együtt a gazdagságukat és hatalmukat féltő rokonok megalázták, nyomorba taszították. Hiába fogadták kicsit később vissza Wartburgba, 1228-ban Marburgba költözött, ferences harmadrendi apáca lett. Maga Szent Ferenc küldött neki ruhát. Az Erzsébet alapította kórház ma is ott áll a hatalmas, róla elnevezett katedrális mellett. Erzsébet élete utolsó napjait súlyos betegsége ellenére boldog belenyugvással élte meg. 1231-ben halt meg.

A rózsacsoda

Erzsébet már kisgyermekként nagy érzékenységet mutatott a szegények iránt. Gyakran vitt nekik élelmet, ajándékokat, bár ezt környezete tiltotta. Egy téli napon, mikor kötényébe rejtve alamizsnát vitt, találkozott apjával, akinek kérdésére, hogy mit rejt ruhájába, azt felelte, rózsákat. Amikor apja ezt nem akarta elhinni, feltárta előtte kötényét, amiben valóban friss rózsákat láthattak. A csodás történetet sokan a magyar királyi udvarba helyezték, mások inkább Wartburg várába, ahol a csoda jövendő apósa vagy férje halála után sógora, Henrik számonkérésére következik be. A legenda itáliai eredetű. A történet nagyon hamar elterjedt és népszerűvé vált.

Árpád-házi Szent Erzsébetnek óriási kultusza van Nyugat-Európában. Templomok százai viselik nevét, alakját egyházi intézmények ezreiben idézik meg képeken vagy szobrokkal. Magyarországon több templomnak az oltalmazója. Különös, hogy a Magyar Királyságban éppen a Felvidéken bontakozott ki talán a legerőteljesebben Szent Erzsébet tisztelete. Pozsonyban és Kassán katedrálisok védőszentje.

Erzsébetet a munkában, az együttérzésben és a bőkezűségben tartották nagyra. Igaz, ez utóbbi, mivel hercegnő is volt, a kötelességei közé tartozott, ám tettei világra szóló mértékben meghaladták a szokásos jótéteményeket. Ezt az együttérzés és a keresztényi szeretet diktálta neki. Meglátta az emberek szegénységét, és segített nekik.

Szent Ferenc nyomában

A krisztusi szegénység, alázat, és szeretet iránti vágy egyébként éppen Szent Erzsébet korában lobbant újra lángra. A gazdag családból származó Assisi Szent Ferenc 1182-ben született. Ifjúsága léha évei után ledobott magáról minden pompát, gazdagságot, és nincstelenül indult el a világ meghódítására. Szent Ferenc hatása óriási volt: ezrek döntöttek úgy, hogy a szegénységnek és az evangélium hirdetésének szentelik magukat. Az egyházi szervezet és Európa társadalmi rendjét alapjaiban megváltoztató Szent Ferenc hosszú évek után talált megoldást arra, hogy regulája segítségével mindenki megtalálja a helyét az új rendjében. Az ima, a jótékonykodás és a bűnbánat gyakorlására dolgozta ki a máig élő franciskánus szabályzatot. Az úgynevezett ferences harmadrend, melynek tagjai nem hagyták el családjukat és folytatták addigi munkájukat, szürke vagy sötét ruhát vettek magukra. A civil életükhöz igazították szerzetesi tevékenységüket. Ez az új hadsereg villámgyorsan meghódította Itáliát, Franciaországot és Németországot. A harmadrend szabályzata 1221-ben jelent meg, és szerzetesei még ebben az évben Németországban is letelepedtek. Türingiában fogadták őket a legnagyobb szeretettel. Erzsébet kolostort és templomot alapított nekik Eisenachban. Minden erejével azon volt, hogy Szent Ferenc példáját kövesse. Elsőként csatlakozott Türingiában a harmadrendhez. Ferenc is hallott Erzsébetről, tudta, hogy erényes élete példát jelent környezetének. A később IX. Gergely néven pápává választott Hugolin bíborossal, a ferencesek protektorával gyakran beszélgettek róla. A pápa nagy gonddal ügyelt Erzsébet biztonságára, és ő volt az, aki a királylányt halála után, 1235. május elsején szentté avatta. Néhány krónikában megemlítik, hogy Erzsébet élete, alázatossága és önként vállalt szegénysége arra késztette Szent Ferencet, hogy elküldje neki Türingiába kopott ruháját. Erzsébet hálásan fogadta az ajándékot. Bár később mindenéről lemondott, ami az övé volt, Ferenc ruháját haláláig megőrizte.

A leprás

Szent Erzsébet irgalmas cselekedeteinek legmélyebb jelképes értelmű története. Egy leprás beteg érkezett a várba, akit az úrnő megfürdetett. Miután máshol nem volt hely a sok beteg miatt, férje ágyába fektette le. Az egész várnép nagy felháborodással adta ezt tudtára az éppen hazaérkező férjnek. Lajos herceg szobájába sietve felrántotta a takarót, és a fekhelyén magát a megfeszített Krisztust látta. Térdre esett a csoda előtt és jóváhagyta felesége cselekedetét.

A ferences harmadrendben - az 1228 és 1231 közötti időszakban - teljesedett ki Erzsébet élete. A marburgi kórházban is követte az evangéliumot, életét az irgalmasságnak szentelhette. Erzsébet, amikor lemondott a saját akaratáról, ferences törvényt követett. Ebben az irgalmasság bibliai és keresztényi cselekedeteit egyesítette. Az irgalmasságot annak legteljesebb formájában, másokat szolgáló ápolónőként valósította meg. Ezt a teljességet a Biblia is megfogalmazza, ami nem más, mint az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni, idegeneket befogadni, mezíteleneket felruházni, betegeket ápolni, foglyokat meglátogatni, halottakat eltemetni.

Árpád-házi Szent Erzsébet képeslapon Forrás: MaNDA Adatbázis, Thúry György Múzeum, CC BY-NC-ND

Erzsébet lemondott a földi javakról. A végső lemondás, a halál azonban a végső és örök szabadság kezdete. Erzsébet élete azt példázza, hogy nem az élet hossza, hanem az élet tartalma a lényeges. Erzsébet legyengült szervezetét egy járvány - feltehetően influenza - támadta meg. A krónikák elmondása szerint halála előtt látomásai voltak, madarak szép énekét hallotta. Érdekes, hogy ugyanezt jegyezték fel férjéről, Lajosról is, és Szent Ferenc utolsó perceiben szintén madarak énekét hallotta. Temetésén óriási tömeg gyűlt össze, mindenki Erzsébet holttestét akarta látni. Sokan biztosak voltak abban, hogy egy szent távozott el a földi életből. A sírjánál történt csodálatos gyógyulások is mind ezt igazolták, egyre több zarándok érkezett ide.  A szertartáson ott volt Erzsébet összes rokona, a német előkelőségek, a püspökök és maga II. Frigyes császár is. Erzsébet csontjait új szarkofágba tették. II. Frigyes levette fejéről koronáját, és Erzsébet koporsójára tette: „Ha nem tudtalak császárnővé koronázni ezen a földön, fogadd hódolatom jeléül ezt a koronát, aki Isten országában már királynő vagy!” - mondta a valamikori kérő.

Dippold Pál

Keresztury Dezső, a tekintélyes irodalmi mindenes

1996 április 30-án, húsz évvel ezelőtt hunyt el Keresztury Dezső irodalomtörténész, kritikus, műfordító, egyetemi tanár.

keresztury_dezso_1985.jpgKeresztury Dezső

A sokoldalú tehetségű, a magyar kultúrpolitikában és irodalomtörténetben kiemelt szerepet vállaló Keresztury Dezső Zalaegerszegen született 1904-ben. Édesapja ügyvéd volt a göcseji városban. 1898-ban nyitotta meg saját ügyvédi irodáját, ám számunkra ennél a ténynél lényegesen fontosabb, hogy ugyanebben az évben jegyezte el a nemesgulácsi Eöry Etelkát, jövendő gyerekük, Dezső édesanyját. A saját köreiben már fiatal korában nagy tekintélyt megszerző ügyvéd házasságával magasabb társadalmi elismerést és jókora hozományt is nyert. Lényegében ez a nász késztette arra, hogy ő is keressen magának egy nemesi rangú őst, hiszen leendő apósa ragaszkodott ahhoz, hogy Etelka lányát csak nemes ember veheti el. Keresztury ügyvéd úr tehát előszedte magának a 18. században élt Keresztury Józsefet, akit II. József emelt nemesi rangra, méghozzá a Szinerszeghy előnévvel is ellátva őt. Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című, ma is használt nagy adattárának hatodik kötetében ott van Keresztury József munkásságának összefoglalása. Ha úgy tetszik tehát, Keresztury Dezső, a későbbi jeles irodalmár a génjeiben hordta ennek az ősi tudománynak a szeretetét és tiszteletét, meg persze azt a tehetséget is, amellyel majd később íróként, népművelőként és politikusként az irodalmat szolgálta. A balaton-felvidéki község, Nemesgulács általános iskolája Keresztury Dezső nevét viseli. Ennek oka, hogy gyerek és ifjúkorának időszakában gyakran megfordult itt a későbbi költő. Nincs ezen semmi csodálkozni való, nagyszülei itt laktak, édesanyja itt nevelkedett. Ráadásul mind a négy keresztszülője Gulácshoz kötődött. Nagy Imre erdész és Nagy Margit Balatonedericsről, Ottava Ignác szemorvos és Fodor Jozefa Gulácsról jött Zalaegerszegre, a keresztelőre.

Goldmark-emlékkiállítás megnyitója a keszthelyi Festetics-kastélyban. Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum, CC BY-NC-ND

Elemi és középiskolai tanulmányai után Keresztury Dezső Gábor Imre, hogy a nevekkel maradjunk még a keresztelőnél, Budapestre került, ahol 1928-ban magyar-német szakos tanári diplomát szerzett. Előtte néhány szemesztert a berlini és a bécsi egyetemen is elvégzett. 1929 és 1936 között a berlini egyetem magyar lektora, a német fővárosban működő Magyar Intézet könyvtárosa volt. 1936-os hazatérte után az Eötvös József Collegiumban tanított magyart. Közben a Pester Llyod című német nyelvű napilapnak is dolgozott. 1945-ben a Magyar Írók Szövetségének egyik alapító tagjaként lépett fel. Két évig a Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás- és közoktatásügyi miniszterként dolgozott. 1948 és 1950 között a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárosi tisztségét töltötte be, majd 1971-es nyugdíjazásáig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főosztályvezetője volt. 1985-től a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémiának levelező, 1982-ben pedig rendes tagjává vált.

Életműve imponálóan nagy és sokszínű. A fő irány a költészet lett volna. Sok-sok verseskötet tanúskodik erről, csak néhány közülük: Dunántúli hexameterek, Lassul a szél, Égő türelem, és jó néhány tanulmánykötet, főleg a német és a magyar kortárs irodalomról. Ma is használt, rendkívül népszerű művei a monográfiák, például Arany Jánosról és Babits Mihályról, és sok százezer magyar ember könyvespolcán ott van Keresztury Dezső talán legismertebb kötete, az 1956-ban elkészített A magyar irodalom képeskönyve című olvasmányos ismeretterjesztő könyv. 1961-től Arany János összes műveinek kiadását szerkesztette. Műfordítóként főként a német költészet átültetésében jeleskedett (válogatott műfordításai 1997-ben jelentek meg Keresztury Dezső önéletrajzi esszékötetei (Kapcsolatok; 1988; Emlékezéseim, Szülőföldeim; 1993)  a XX. századi magyar művelődéstörténet sok háttérismeretet adó dokumentumai.

igyelt.jpgAz Így élt... sorozat a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg

Hogy nem akárkivel van dolgunk, az talán elegendő egyetlen versének felidézésével megmutatni. Keresztury Dezsőnek kisujjában volt a költői mesterség, mindaz, ami a magyar irodalmat a kezdetektől máig megtartotta, és tovább építette. A Nyugati szél című vers egyszerre hagyományőrző és modern, egyszerre leíró és érzelmeket muzsikáló, egyszerre érzéki és igen mély filozófiai húrokat megpendítő mű. Lesznek még idők, amikor Keresztury Dezső – akárcsak személyesen, egész élete példájával – kiemelkedvén mindenféle mai kocsmákból, megkapja méltó helyét a magyar irodalom történetében:

 

NYUGATI SZÉL

Szél pengéi szelik a rengeteg,
fény-ittas, hidegen józan eget.

Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.

A kétértelmű láng kigyújtja mind,
mi pusztul, él, játék s törvény szerint.

Zöld volt, gyümölcsös nyár a félsziget:
most sűrű árny, testtelen sziluett.

Éhes sirály rikoltozza a kint:
lankán, erdőn nincs rózsás labirint.

Nagy ősz! Bomlott halotti dáridó
s bölcs önzéssel magába forduló

pompa, mely új csiráknak osztja szét
a nap hívó szavát, a nyár tüzét.

Fényt, színt, vágyat, eszmét magába zárt,
s lehull az éj, mint vérpadon a bárd.

Nézz szembe! Sár lomb hull a semmibe.
A szépség a halál szivárvány-felszíne.

Virág, gyümölcs, szenvedély, alkotás:
megrothadó parádé, értelme-nincs tanács.

S hunyd be szemed! Bensőd árnyaiból
az örök folytatódás szava szól:

valami észen, kínon túli hit,
mely nőni, tenni, adni kényszerít.

Dippold Pál

Morse és az ő tititája

225 évvel ezelőtt, 1791 április 27-én született Samuel Morse amerikai festőművész, a Morse-távíró feltalálója, a Morse-abc atyja.

Samuel Morse portréja, bal kezénél egy vezetékes távíró. A képet Mathew Brady készítette 1850 körül. Forrás: Kongresszusi Könyvtár

A modern hírközlés egyik jelentős alakjának életéről és munkásságáról már írtunk itt a blogon, ezért most kísérletet teszünk a Morse-kód értelmezésére. Mivel lényegében egyféle titkosírásformáról van szó, nem túl könnyű a dolgunk. A Morse-abc néven is ismert kommunikációs kód használatának alapja meglehetősen egyszerű. A szöveges információt a következőképpen továbbítja az egyik helyről a másikra: ki illetve bekapcsolja az erre szolgáló készüléket. A Morse-kód alkalmazásakor nem csupán a bekapcsolás, hanem a bekapcsolt állapot hossza is információt jelent. A tititázás alapjai a következők: a rövid jel, azaz a ti, egy egység, a hosszú jel, vagyis a tá, három egység. A rövid szünetjel, a jelköz egy egység. Ugyanebből a hosszú három egység, ez betűközt is jelent, a nagyon hosszú szünetjel hét egység hosszúságú, szóközt vagy mondatközt jelent. A be és kikapcsolt helyzet közötti váltásoknak is megvan a maga szabályrendszere. A rövid és hosszú jelek továbbá a szavak közötti szünetek aránya egy-három-hét. A Morse-kód tehát  jelek és szünetek szabályszerű sorozata, amelyet az adás kezdete jelcsoport és az adás vége kódja foglal keretbe. Csak nagy betűket, számokat és írásjeleket használnak. Annyiban hasonlít a mai, legmodernebb kommunikációs eszközök betűhasználatához a régi kódrend, hogy nem tesz különbséget a kis és nagy betűk között, és többször az ékezetek használatát is mellőzi.

morse_taviro.jpg

Samuel Finley Breese Morse az elektromos jeltovábbításra alkalmas távíró feltalálója első kísérletei közben elég bonyolult kódrendszert használt. Minden betűt számokkal jelöltek meg, és a vezeték másik végén ezeket a számhalmazokat kellett egy kódtábla segítségével visszafejteni. A körülményes művelet megbukott, betűket használtak az üzenetekre. Az első Morse-kód a fentebb leírtnál lényegesen kuszább volt, sokkal több részből állt: a rövid jel vagy pont és a hosszú jel vagy vonás, azaz a ti-tá mellett volt szünethossz, ebből is háromféle, a rövid, közepes és hosszú, aztán a hosszúból is többféle, a nullát például az úgynevezett igen hosszú jel adta. Ez az egyik elmélet. A másik eredetelmélet Samuel Morse nyomdász rokonának tapasztalataira épült, amely a leggyakrabban használt betűknek rövid, míg a ritkábbaknak hosszú kódot jelentett. Az amerikai Morse-kódot egy bizonyos Alfred Lewis Vail állította össze. Ezt ma már csak az Egyesült Államok és Kanada vasúttársaságai használják, ennek oka elsősorban az, hogy a vasutak melletti vezetékek kitűnően alkalmasak az üzenetek továbbítására. Ám a Morse-kód rádióhullámokon  továbbítása, a rádió feltalálása után a hangjelek formájában jelentősen módosulhatott. Az európai kód abban különbözött az amerikaitól, hogy egy betűjében sem volt szünet. A nemzetközi Morse-kódot 1865-ben szabványosította a Nemzetközi Távíró Szervezet. 2003-ban egy új jel került a kódkészletbe, a @, azaz a kukac.

A Morse adások sebességét a percenként leadott szavak száma minősíti.(Word Per Minute, WPM.) A szavak tényleges hossza a bennük fellelhető karakterek számától függ, ezért az adás sebességének meghatározásakor a PARIS szó a hosszmérce-etalon. Ennek beütése a továbbító eszközbe ötvenegységnyi időt igényel. A tíz WPM sebesség tehát tíz szó, vagyis ötven betű leadását jelenti.

A nemzetközi Morse-abc mellett szinte minden ország kialakította a saját nyelvének leginkább megfelelő Morse-kódokat. Értelemszerűen más és más lesz az arab, az orosz, a görög, a magyar vagy a cseh Morse-abc.

A nemzetközi kódrendszer fontos elemei az írásjelek. Ezek mindegyikének megvan a megfelelő Morse-jele.

A morzézás egyik legújabb kori jellemzője az úgynevezett forgalmi rövidítések elterjedése. Több száz ilyet ismerünk, csak néhányat sorolunk közülük: BTU – te jössz, EEEEEE – tévedés, K – gyere, adhatsz, R – értettem, TU – köszönöm.

Ma a Morse-kód leginkább a rádióamatőrök körében él tovább. A legrégebbi kommunikációs mód megismerése minden rádióamatőr alapfeladata. Távíróval dolgoznak, kézzel, Morse-billentyűvel adják a jeleket, és fülükkel, fejhallgatóval veszik. A távíró üzemmódot ismerő adó-vevő készülék akár saját kezűleg is építhető. Meglepő, hogy azonos rádióteljesítmény mellett a legnagyobb távolságra ezzel az üzemmóddal tudnak jeleket továbbítani. Rádióamatőrök napjainkban leginkább vészhelyzetekben kerülnek az érdeklődés középpontjába. Katasztrófák esetében, árvíz, földrengés, nagyobb áramszünet miatt a modern, már hagyományosnak mondott kommunikációs eszközök nem működnek, ezért a térségben élő rádióamatőrök segítségével folyhat a mentés.

Mint az élet sok más területén, itt is érvényes lehet az ősi igazság: nem kell mindent kidobni, ami régi.

Dippold Pál

Miguel de Cervantes Saavedra harcos-karcos élete

A modern regény megteremtőjének tartott spanyol író, Miguel de Cervantes Saavedra négyszáz évvel ezelőtt, 1616. április 23-án halt meg. Cervantes Alcalá de Henaresben született 1547-ben. Édesapja Rodrigo Cervantes gyógyszerész és sebész volt. Édesanyja Leonor de Cortinas hét gyereket szült, a későbbi író a negyedik volt közöttük.

miguel-de-cervantes.jpgMiguel de Cervantes

Córdobában, Sevillában és Madridban tanult. A spanyol fővárosban kapta el őt az irodalom örvénye, beleszeretett a színházba. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy később a drámaírás mellett ne teremtett volna maradandó értékű prózai és lírai munkákat. Az irodalomtudósok közül sokan Cervantes mesterművét, a Don Quijotét tartják a világirodalom első regényének. A szerző nemcsak ebben a műfajban volt úttörő, ő volt az, aki az első spanyol novellákat is megírta. Élménygazdag élete, amelyet finomabban kalandosnak mondanak, meglehetősen sok nyersanyaggal szolgált írásaihoz. A kalandos élet dióhéjban a következő. 1570-ben egy párbaj miatt el kellett tűnnie Spanyolországból. Itáliába ment, ahol egy bíboros pincéreként dolgozott. Ez nem volt éppen neki tetsző foglalkozás, katonának állt, és a lepantói csatában 1571-ben már éles bevetésen vett részt. Az oszmán birodalom elleni háborúk híres tengeri ütközetében, amely Görögország nyugati partján, a Patrei-öbölben volt, a Velencei Köztársaság, az V. Pius pápa állam vezette pápai állam, Spanyolország, a Genovai Köztársaság, a Savoyai Hercegség és a Máltai Lovagrend – azaz a Szent Liga – csapatai hatalmas csapást mértek a törökök flottájára. Hogy jól lássuk, hogy milyen nagyszabású eseményről volt szó, írjuk le a Liga haderejének adatait: kétszáz gálya, száz hadihajó, ötvenezer gyalogos és négyezerötszáz könnyűlovas. Cervantes a csatában a Marquesa nevű hajón katonáskodott, súlyosan megsebesült, bal karja megbénult. 1575-ben Spanyolországba visszatérőben hajóját berber kalózok támadták meg, Cervantes és öccse, Rodrigo az algíri pasa fogságába esett. Testvérét rövid idő elteltével a család kiváltotta, de az író öt évig fogságban volt.

Juan de Jáuregui: Cervantes portréja, 1600

Hazatérte után Spanyolország jó néhány városában vállalt hivatali munkát, ezek gyakorlása közben sűrűn összekülönbözött a helyi hatóságokkal, többször börtönbe is zárták. 1584-ben megnősült, feleségül vette a nála tizennyolc évvel fiatalabb Catalina de Salazar y Palaciost. Nem született gyerekük, ám ez Cervantest nem zavarta különösebben, hiszen ott volt Isabel de Saavedra nevű leánya egy színésznőtől. Cervantesnek 1585-ben jelent meg első nagy prózai műve, a Galatea. Nagy sikere volt, 1590-ben újra kiadták. Mindenféle családi és hivatali viszontagság után különvált feleségétől, és végül 1591-ben Granadában telepedett le – nem túl hosszú időre. Terménybehajtóként dolgozott, és amikor éppen nem zárták börtönbe, akkor írt, illetve a rács mögött sem tette le a tollat. Ezekben az időkben már több színtársulat is sikerrel játszotta a drámáit, ekkor írta meg a Don Quijote előzményeit jelentő novelláit. 1594-ben adószedő lett, ebbéli minőségében is összeütközött a helyi hatóságokkal, évekre börtönbe zárták. 1598 Sevillában találta, ekkortájt írta a Don Quijote első részét. 1600 és 1606 között Toledóban, Esquiviasban és Valladolidban lakott, majd végleg Madridba költözött. A Don Quijote első kötete 1604-ben jelent meg, óriási sikert hozott. Rá egy évre kiadták Portugáliában, Aragóniában és Kasztíliában is. 1607-ben Brüsszelben, rá egy évre Madridban, majd 1612-ben angolul, 1617-ben pedig franciául is eljuthatott az olvasókhoz. A Don Quijote második része 1615-ben jelent meg. Mivel az első rész folytatását valaki orvul megírta, ezért Cervantes úgy döntött, hogy Don Quijoténak a második kötet végén meg kell halnia. Cervantes sem élt már ezután sokáig, híres munkája második kötetének megjelenése utáni évben halt meg.

Don Quijote alakja azonban halhatatlan. A lovag kalandjait megéneklő történet egyszerre sokféle regény: pikareszk, szerelmes, pásztor és olasz regény elemeivel cizellált mű. A történet örök. A főhős nem tud élni a merev szabályok szorításában vergődő társadalomban, inkább azt cselekszi, amit szeret, amiért egyébként bolondnak nézik. Ám éppen ez adja meg neki azt a szabadságot, hogy ne ítéljék el tetteiért. Don Quijote az emberi szabadság és a határtalan szeretet modellje. Újra és újra felbukkan a világirodalom hatalmas időfolyamában elég csak a mi Mikszáth Kálmánunk Pongrácz grófjára gondolnunk, a Beszterce ostromából, vagy Jaroslav Hašek Švejkjét, de akár Ken Kesey Serteperte nagyfőnökét megidéznünk a Száll a kakukk fészkére című regényből. Don Quijote mi vagyunk. Nála univerzálisabb, az ember szinte összes jó és rossz tulajdonságát magába sűrítő alakot igazából azóta sem talált fel egyetlen író sem. Testvérei, unokatestvérei persze vannak, lásd fenti példáinkat, ám  Miguel de Cervantes, aki valójában nem más, mint Don Quijote, örök.

Dippold Pál