Web Toolbar by Wibiya MaNDA

HTML

MaNDA blog

A nemzeti identitást, kulturánk sokszínűségét, azt a hatalmas és felbecsülhetetlen értékű kulturális vagyont, melyet elődeink ránk hagytak, úgy tudjuk legjobban megőrizni s utódainknak átadni, ha a XXI. század lehetőségeinek, igényeinek megfelelve összegyűjtjük, rendszerezzük, és nem csupán archívumok mélyén őrizzük, hanem valóban aktívan elérhetővé, kereshetővé tesszük. Ezt a kihívást felismerve hozta létre a magyar kormányzat 2010 nyarán – a volt Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán – a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézetet (MaNDA), mint önálló közgyűjtemény.

Facebook

<iframe src="//www.facebook.com/plugins/likebox.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fmandarchiv&amp;width&amp;height=395&amp;colorscheme=light&amp;show_faces=false&amp;header=false&amp;stream=true&amp;show_border=true" scrolling="no" frameborder="0" style="border:none; overflow:hidden; height:395px;" allowTransparency="true"></iframe>

A XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebbnek tartott alkotója, Németh László író és fogorvos, 40 évvel ezelőtt, 1975. március 3-án halt meg.

Nagybányán született 1901-ben, apja gimnáziumi tanár, édesanyja tisztviselő volt. A család 1905-ben költözött Budapestre. Németh László elemi és középiskolai tanulmányai után beiratkozott a budapesti bölcsészkarra, ám egy év után úgy döntött, hogy vonzóbb foglalkozás a fogorvoslás a filoszságnál, így aztán 1925 már a Szent János kórházban találta cselédkönyves fogorvosként. A világ azóta sem változott sokat, fogorvosnak lenni mindig is lényegesen nagyobb anyagi biztonságot jelentett, mint írónak. De Németh Lászlóból 1925-ban kitört az író, és a Horváthné meghal című írásával megnyerte a Nyugat novellapályázatát. Ezzel azonban még nem ért véget ez év, karácsonykor feleségül vette Démusz Ellát, akitől 1926 és 1944 között hat lánya született, közülük ketten csak igen rövid ideig éltek. A Németh-lányok mindegyike szakmája kitűnőségévé vált az idők során, a lehető legváltozatosabb szakmákban: pedagógusként, vegyészmérnökként, fizikusként és orvosként.

nemeth_laszlo.jpeg

Németh László, ahogy később Hegedűs Géza, a legszórakoztatóbb magyar irodalomtörténész írta róla, nem volt más a magyar irodalomban, mint egy rokonszenves Don Quijote. Mindig mindenhol a helyét kereste, és mint írásai tanúskodnak róla, ezt a helyet nem nagyon találta meg. Rendkívüli műveltsége, sokoldalúsága és kétségbevonhatatlan tehetsége a legkülönbözőbb szakterületeken sem tudta huzamosabb ideig megtartani.

A fogorvos tehát írni kezdett. A számára legmegfelelőbb műformának az esszét, a gondolati próza művelését tartotta, ilyenfajta írásai, melyek igen sok esetben könyvismertetések vagy kritikák köntösében jelentek meg, jellemezték sokak által csodált írásművészetét. Rangos lapokban publikált: a Nyugatban, a Protestáns Szemlében, az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben. Közben, mivel az egyre nagyobb családját el kellett tartania, fogorvosi rendelőt nyitott, bejárt a János kórház elmeosztályára és több tanintézményben is dolgozott iskolaorvosként.

Németh László első regénye, az Emberi színjáték, 1929-ben jelent meg. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, amelyet Hatvany Lajos támadása miatt visszaadott. Hatvany báró nagyrészt politikai okokból bántotta az írót. Ezekben az években kezdett formálódni a népi írók mozgalma, mely nem tetszett azoknak, akik kozmopolita világpolgárként lenéztek mindent, ami a vidékhez, a magyar parasztsághoz kötődött. A népi írók: Móricz Zsigmond, József Attila, Sértő Kálmán, Erdélyi József, Sinka István, Veres Péter, Illyés Gyula, Féja Géza, Kodolányi János, Szabó Lőrinc, ez az egymáshoz lazán kapcsolódó csoportosulás egyszerre volt az ellentéte a városi és az úri jelzőknek. A Horthy-kor úri elitjének kritikusai, ám ezzel együtt ennek urbánus, polgári, radikális ellenzékének is. Műveik témáját a szegény sorsú, egyszerű emberek életéből vették. De ennél többet is akartak, nem csak ábrázolni a nyomorúságot, hanem a szociális gondok megmutatása és megoldásának segítése volt a céljuk. A mozgalom tagjainak jellemző műfaja volt a szociográfia. A népi mozgalom tevékenységéből egyenesen következett az egyre erőteljesebb politikai kötődések sora. Néhányan a kommunistákhoz csatlakoztak, néhányan meg a nyilasokhoz. Az előbbiekhez sorolják Veres Pétert és Erdei Ferencet, az utóbbiakhoz Sértő Kálmánt vagy Erdélyi Józsefet.

Németh László az úgynevezett harmadik utas csoportba tartozott, ő dolgozta ki ennek ideológiai alapvetését, és tette közzé a híres szárszói találkozókon. A harmadik utasok elhatárolódnak a baloldaltól éppen úgy, mint a jobboldaltól. Németh László szemléletes példával világította meg ennek lényegét: „Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lennie. A másik párt szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog, s most feláll valaki, és azt kérdezi: Nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal.”

tanu.jpg

Német László nem csak sokféleségében, hanem terjedelmében is hatalmas életművet hagyott ránk. Minden műfajban megpróbálta magát, a prózai művek mellett később nagy sikerű drámákkal állt elő, ám költeményeket is írt. Némi malíciával azt is írhatnánk, hogy például 1932 és 37 között élt Magyarországon egy furcsa lény, aki egymagában írta tele az önmaga által szerkesztett Tanú című lap tizenhét kötetét. Erre azóta egyébként csak egyetlen példát tudunk az irodalomtörténetből, a XX. század végén Párizsba emigrált magyar avantgárd szerző adott ki hasonló lapot, melyben kizárólag saját írásait volt hajlandó elhelyezni, Michael Tompának (Tompa László) hívták, folyóiratának pedig a Kúti Kilátó címet adta.

Németh László 1934-ben részt vett a Válasz című folyóirat megalapításában, később szerkesztett is itt, és Pörje Sándor álnéven publikált. 1939-ben fogalmazta meg a Kisebbségben című röpiratát, melyet viharos vita követett. Még a szárszói találkozók előtt van mindez, dolgozott a Kelet Népének, a Hídnak és az Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillagnak is. A német megszállás után bujkálni kényszerült, majd 1945-től Békésen és Hódmezővásárhelyen dolgozott. Írt és tanított. Folyamatosan támadták balról, a Rákosi-korban fordításokból élt. Ezért kapott 1952-ben József Attila-díjat. 1956-ban kiállt a forradalom, pontosabban a szocializmus addigi eredményeinek megvédése mellett. A villámgyors politikai változások következő állomása, hogy 1957-ben Kossuth-díjat kapott, rá egy évre az MSZMP Központi Bizottsága határozatban bélyegezte meg 1945 előtti, nacionalista, kispolgári, harmadik utas nézetei miatt. Mindez nem jelentette annak akadályát, hogy ne tehessen 1959-ben öthetes tanulmányutat a Szovjetunióban. A mindeközben óriási módon szaporodó életmű darabjait nagy példányszámban adták ki Magyarországon, de igen sok nyelvre lefordították, és Németh László egyre ismertebb lett a világban. Színdarabjai állandóan műsoron voltak a magyar színházakban. Élete alkonyán ideje nagy részét a Balaton partján, Sajkodon töltötte. 1965-ben Bécsben átvehette a Herder-díjat, 1969-ben pedig elkezdődött életmű-sorozatának kiadása. Hetvenedik születésnapján a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést kapta a kommunista hatalomtól. Érdekes adalék, hogy születésnapját a nem éppen baloldali, a magyar emigráció legkitűnőbb íróit összegyűjtő, müncheni Látóhatár az írót külön kiadvánnyal köszöntötte.

n_l.jpg

Németh László rendkívül változatos életútja mellett vagy éppen ennek ellenére, azért mégis csak főfoglalkozású magyar író volt. Erről népszerű regényei: a Gyász, a Bűn, az Iszony, az Égető Eszter és az Irgalom tanúskodnak. Drámái sokaságából csak néhányat említünk: Villámfénynél, Széchenyi, Husz János, Galilei, Az áruló, A két Bolyai és a Nagy család. Az általa legfontosabbnak tartott műfajban, az esszében született írásai is terjedelmes kötetekben kaptak helyet: A minőség forradalma, Készülődés, Kisebbségben, Sajkódi esték, A kísérletező ember.

Akárhogy is volt Németh László élete, akárhonnan is nézzük műveit, a magyar kultúrtörténetben kitüntetett helyen állnak. Ennek egyik bizonyítéka, hogy számtalan művelődési intézmény és iskola viseli nevét.

Dippold Pál

Címkék: irodalom író Németh László MaNDA

Szólj hozzá!

Pethő Sándor a legújabb kori sajtótörténet egyik legismertebb alakja, a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője 130 évvel ezelőtt Pásztoriban, egy Csorna melletti kistelepülésen született.

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott, Nápolyban és Halléban végezte. A helységnevek felsorolása egyben azt is jelenti, hogy anyanyelvén kívül Pethő Sándor kitűnően beszélt olaszul és németül. Diplomamunkája, A római szent birodalom bukásának okai és körülményei címmel 1907-ben jelent meg. Történelem-földrajz szakos tanárként dolgozott 1909-től 1924-ig, közben azonban 1912-14-ben az Élet című hetilapot szerkesztette. Egyre nyilvánvalóbbá bált, hogy tehetsége és érdeklődése eltávolítja úgynevezett eredeti szakmájától, azaz nem lesz történész, hanem tudását a sajtóban teszi közkinccsé. Így is történt. 1920-34 között a Magyarság című napilap főmunkatársaként dolgozott, 1934-38-ig pedig főszerkesztője volt ennek a lapnak.

petho_sandor.jpgPethő Sándor

Pethő Sándornak tehát volt ideje és módja, hogy hosszú évek alatt megismerje a napilapos robotmunkát, annak minden részletét. Egy napilap olyan, mint valamiféle pékség. Hozott anyagból, szűkebb-tágabb környezetünk híreiből dolgoznak. Mindent igen feszes napirend szerint kell végezni. Megszerezni, ellenőrizni és feldolgozni a hírt. Háttéranyagot készíteni hozzá. többszörösen ellenőriztetni – szerkesztőkkel, korrektorokkal – a cikket. Nyomdába küldeni, a nyomdai levonatokat ellenőrizni, majd megvárni az ólombetűk fölött surranó papírra nyomott végtermék elkészültét. Ha az újság vezető munkatársaként dolgozik valaki, felelősséggel tartozik beosztottjaiért. Minél magasabb a rangja, annál nagyobb a felelőssége. A legnagyobb értelemszerűen a főszerkesztőé. Akinek, ha igazán jó lapot akar magáénak tudni, szoros kapcsolatokat kell kiépítenie és ápolnia az ország politikai és gazdasági- kereskedelmi, kulturális köreivel.

Amikor Pethő Sándor Budapestre került, az ekkorra már óriási életművel rendelkező, nagy tekintélyű politikus ifjabb gróf csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Gyula vette pártfogásába. Személyében a XX. század egyik meghatározó magyar politikusát tisztelhetjük: a király személye körüli miniszter, belügyminiszter, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó külügyminisztere, a lengyel államiság helyreállításának kezdeményezésében kulcsszerepet játszó személyiség, az Alkotmánypárt elnöke, az Antibolsevista Comité egyik vezetője, a Horthy-korszakban a legitimista politikusok vezetője, a második királypuccs külügyminiszter-jelöltje, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, a Keresztény (Nemzeti) Földmíves és Polgári Párt elnöke, a Szent Korona-tan és a magyar alkotmányjog terén maradandót alkotó jogtudós, történész, az MTA tagja, a Magyar Társadalomtudományi Társaság elnöke, kultúrpolitikus, a kultúrfölény-elméletének első megfogalmazója, a hazánk egyik legfontosabb arisztokrata magángyűjteményének kiteljesítője, mecénás, művészetfilozófus, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Nemzeti Szalon és a Szent György céh elnöke, az Országos Gyermekvédő Liga létrehozásának kezdeményezője és alapító tagja.

Nem akárkinek keltették fel figyelmét tehát Pethő publicisztikái, melyekből erősen kiütött a szerző legitimizmusa, vagyis az, hogy Magyarország fennmaradásának esélyét a német és orosz hatalmi törekvések ellensúlyaként a Monarchiában látta. Pethő Milotay Istvánnal, a jobboldali újságíró-politikussal együtt alapította meg a Magyarság című napilapot. A lap a nagybirtokosok támogatásával jelenhetett meg először, konzervatív nézeteket hirdetett, jellemző volt rá a szociális érzékenység. Mindenki a Horthy-rendszer ellenzéki orgánumaként tartotta számon.

Pethő Sándor sorra írta meg nagy sikerű könyveit. 1925-ben jelent meg a Világostól Trianonig című kötet, rá öt évre a Görgey Artúr című monográfiája. Mindkét mű nagy vitákat keltett. Az első azért, mert Pethő a Szabadelvű Pártot, Tisza Kálmán és Tisza István politikáját nemzeti tragédiánkhoz, Trianonhoz vezető folyamatként értelmezte. A második pedig azért, mert Görgeyt felmentette az árulás vádja alól. Ennek volt a következménye, hogy Gömbös Gyula, akinek rendkívüli módon tetszett ez a könyv, képviselőséget ajánlott Pethő Sándornak, és felkérte egy kormánypárti napilap főszerkesztőjének. Ezt Pethő Sándor visszautasította, mert igencsak nem szerette az egyre erősebben terjedő nácizmust. Így, az ekkorra már szélsőjobboldalinak minősíthető Milotay csinálta meg Gömbösnek az Új Magyarság című lapot. Ekkortól lett Pethő Sándor a Magyarság első embere. Népszerű vasárnapi vezércikkeiben következetesen bírálta Gömbös Gyula politikáját, és megpróbálta megvédeni a magyar függetlenséget, a magyar hagyományokat a nácizmustól. 1935-ben jelent meg A magunk útján című könyve, melyben az angol-francia szövetség lehetőségeit vizsgálta Hitler birodalmával szemben.

m_n.jpg

Pethő Sándort 1938-ra már a magyar sajtó legnagyobbjai között tartották számon. Ebben az évben, augusztus 20-án alapította meg a Magyar Nemzet című napilapot. A nemzeti összefogás, a középosztály, a munkásság és parasztság együttműködésének fóruma volt ez az újság. Mindössze két évet dolgozhatott a híressé vált lap főszerkesztőjeként, 1940-ben Balatonfüreden autószerencsétlenségben halt meg. Munkáját Hegedűs Gyula, aztán Barankovics István folytatta.

A Magyar Nemzet erőssége a kezdetektől fogva a publicisztika volt. A sorok közötti üzenetekből, azok módszertanából majd a háború utáni, újraélesztett lap is sokat fog felhasználni. Meghatározó, máig ható erővel szóló rovata, a Szabó Zoltán szerkesztette Szellemi honvédelem volt, 1939-40-ben. 1944. március 22-én jelent meg a Magyar Nemzet utolsó száma. A II. világháború utáni újraélesztése már egy egészen másféle lapot hozott ezen a címen, a kommunista diktatúrában a Hazafias Népfront orgánumaként nehéz volt, szinte majdnem lehetetlen azokat az értékeket megjeleníteni, melyeket alapítója, Pethő Sándor képviselt.

Dippold Pál

Címkék: sajtó napilap újságíró Magyar Nemzet MaNDA Pethő Sándor

Szólj hozzá!

Miként egész Magyarországon és Nógrád megyében, annak fővárosában, Salgótarjánban is nagy tisztelettel és szeretettel őrzik Salgóbánya szülöttének, Zenthe Ferenc színművésznek az emlékét. 1920 és 30 között életének első, meghatározó évtizedét töltötte itt. Édesapja - eredeti neve Ramshofer Ferenc - bányamérnökként dolgozott a Rimamurányi Vasmű Rt.-hez tartozó salgói szénbányánál. Zenthe Ferenc igen sokszor felidézte salgói éveit: szerette azt a színes, gazdag természeti , és azt a rendezett, épített környezetet is, amelyet Salgóbánya adott lakóinak.

Zenthe Ferenc családja nyilván nem örült a gyerek művészet iránti érdeklődésének, a mérnök apa valami, úgymond, normális szakmát szeretett volna fia kezében látni. Ezért Zenthe Ferenc, már Budapesten, két évet el is végzett a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán, de 1941-ben átment a Színművészeti Akadémiára. Mindössze egy évig tanult itt, a háború közbeszólt. 1945-ben már színészként Pécsett kezdett el dolgozni, majd Győrbe és Debrecenbe került. 1952-től a budapesti Madách Színház tagja volt egészen haláláig. 2005-ben választották a Nemzet Színészévé, akkor azt mondta: ”Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább.”

tenkes_kapitanya.jpgA Tenkes kapitánya

Színházi sikerei mellett film és televíziós szereplései hozták meg nagy népszerűségét. Derűs, kiegyensúlyozott, humorra mindig kapható egyénisége, kitűnő jellemábrázoló képessége, remek fizikuma sokféle alak megjelenítésére tette alkalmassá. Már 1953-ban szerepelt a Föltámadott a tenger című filmben, ezt a Rákóczi hadnagya követte. A történelmi filmek után vígjátékokban mutatta meg tehetségét: Kölyök, Fapados szerelem és a híres Kétszer kettő néha öt. A tévéfilmek között – A Nemzet Színészéről leghíresebb filmszerepe, a magyar televíziózás hőskorában forgatott, Örsi Ferenc regényéből készült A Tenkes kapitánya című sorozat juthat sokunk eszébe. Ebben a mindig győztes kuruc vezért, Eke Mátét alakította. Mint számtalan interjúból kiderült, Zenthe Ferenc gyakran gondolt, salgói házuk ablakán kinézve, onnan a salgói várat látva, a hős elődökre. Lehet, hogy már akkor megformálódott benne Tenkes kapitányának alakja. A Mandadb-n pásztázva - rátalálhatunk a különös tényre: Honvéd Táncszínház zenés, kalandos táncjátékot adott elő 2009-ben A Tenkes kapitányából. A forrásul szolgáló mű, az 1964-ben készült fekete-fehér film – mint a Magyar Televízió első sorozata – annak idején óriási népszerűségre tett szert. Az eredeti filmforgatókönyvből kiindulva (megőrizve a film legjelentősebb, legszórakoztatóbb epizódjait), a Honvéd Táncszínház megidézi a kuruc kor legendás személyeit, zenei- és mondavilágát.

A Tenkes kapitánya után – újabb sikerek következtek a színészi pályán, szerepek a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Bors és a Szomszédok sorozatában. Ez utóbbinak mind a háromszázharmincegy részében játszott.

zenthe_ferenc_szulohaza.jpgZenthe Ferenc szülőháza. Az épületet sajnos már elbontották (forrás: http://karancs-medves.blogspot.hu/)

De térjünk vissza Salgóbányára, abba az időbe, amikor még Zenthe Ferencet Ramshoferként szólította a táblához tanítója. A sokféle népet befogadó bányásztelepülés közege sokféle kultúra együttélését is jelentette. Jöttek ide tót munkások, német mérnökök és más műszaki emberek, zsidó kereskedők. Érdekes módon az idősebb Ramshofernek köszönhetően Salgóbányán előbb volt mozi, mint a környék nagyobb településein. Minden előadáson ott volt idősebb és ifjabb Ramshofer Ferenc. Talán itt keresendő Zenthe Ferenc későbbi színművészi sikereinek eredete. Egykori szülőházát már lebontották, nevét egy szelídgesztenyékkel teleültetett emlékpark őrzi. A házuk előtti épület azonban ma is áll. Régen ebben volt az iskola, ide járt a színművész, ma idősek napközi otthona és könyvtár kapott benne helyet. A falura húzódó fenyves erdő alatt festői erdészház áll, mellette állították fel Molnár Péter szobrászművész Zenthe-portréját. A falu egy Zenthe Ferenc emlékszobát készül kialakítani, amiből talán később még egy múzeum is kinőhet.

Dippold Pál

Címkék: film színész Kossuth-díj Zenthe Ferenc MaNDA MaNDAdb Salgóbánya

Szólj hozzá!

A zalai balatonpart egyik legérdekesebb történetű települése Pálköve. A Mandadb-n egy képeslap mutatja a tájat, ám az üdülőtelep múltja legalább annyi érdekességgel szolgál, mint természeti szépségei.

palkove.jpgKővágóörs régi mezővárosa és a Balaton-part között a trianoni területvesztés után, az új üdülőtelepek megteremtésének idején, az 1920-as 30-as években alakult ki Pálköve nyaralótelepe. Utcái egyenesek, a mértani szerkezetű településen ekkortól kezdve épültek fel tömegével a többségükben csak nyáron használt házak. Sokan azt mondják, hogy Pálkövét nem épített értékei, hanem a csendes pihenésre, nyugalomra alkalmas adottságai: az elhagyott kőfejtő, az egykori kőrakodó kikötő, a strand melletti ősnádas, a páratlan panoráma teszi vonzóvá.

Pálköve egyik első, de mindenképpen legnevezetesebb lakója a 20. század jelentős politikusa és újságírója, Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. Bajcsy-Zsilinszky fedezte fel a Balaton-partnak ezt a vadregényes részét. Azt mondta, hogy a teljesen beépítetlen, fákkal körülvett, Balatonba nyúló terület éppen elhagyatottsága miatt alkalmas az igazi pihenésre. Kezdetben Bajcsy-Zsilinszky egy nagyobb területet bérelt Pálkövén, ahol semmiféle építmény nem volt. A politikust ez nem zavarta, minden nyáron heteket töltött el itt sátorozva. A Kővágóörs azzal a feltétellel adta bérbe neki a telket, hogy tizenhat évig nem kér érte pénzt, ám addigra házat kell építenie rá, és azzal együtt kell visszaadnia a területet. Ennek mögöttese az volt, hogy a környékén strandfürdőt terveztek, és azt remélték, hogy a Bajcsy-Zsilinszky építette ház lesz az új üdülőterület központja. A politikus pedig – pénze akkor éppen nem lévén – bízott abban, hogy csak összeszed annyit, amennyiből építkezni is tud, meg ki is tudja majdan váltani üdülőjét.

Közben Bajcsy birodalma szomszédságában igen olcsón telkekhez lehetett jutni, a Kisgazdapárt politikusa kevésbé tehetős barátait is arra bíztatta, hogy vegyenek itt üdülőparcellát, nehogy neki nem tetszők kerüljenek ide. Ez sikerült is, a magyar úri középosztály tisztességes tagjai kezébe került Pálköve nagy része. A később Sopronkőhidán a nyilasok által kivégzett Bajcsy-Zsilinszky mindenféle diktatúrát elutasított, a baloldalit éppúgy, mint a jobboldalit. Ebbéli véleményének természetesen Pálkövén is a rá jellemző indulatos módon hangot adott. 1937-ben épített egy kis házat üdülőtelkén. Kortársai visszaemlékezése szerint, noha képviselősége a fővároshoz kötötte, igazi otthonának Pálkövét tartotta. Itt írta cikkeit lapjának, a Szabadságnak.

bajcsy_emlekhaz.jpgBajcsy-Zsilinszky Endre Emlékház

A tragikus sorsú politikus nyaralója ma emlékmúzeum. Pálköve máig megtartott rendje, nyugalma, és békéje őt igazolja. Pihenni, alkotni valójában jórészt csak a csendben lehet.

Dippold Pál

Címkék: Balaton Kővágóörs Bajcsy-Zsilinszky Endre MaNDA MaNDAdb Pálköve

Szólj hozzá!

A település Lovas - Berény néven a korai középkorban a Csák nemzetség birtoka, 1332-ben templomos hely, az 1400-as években a Buzlai család kezére került. Buzlai Mózes volt az, aki először átépíttette a falu templomát. A török hódoltság idején elpusztították a falut. Az 1600-as évek elején népesült be újra, Tolnából, Bikácsról jöttek a puszta faluba református vallású magyarok, akik újjáépítették a települést, és az övék lett a régebbi római katolikus templom. A Mandadb-n keresgélve valami lovasberényit, két pecsétnyomót találunk. A református egyházé volt mindkettő, az egyik a 19., a másik a 20. századból való. Ennek ürügyén utána nézhetünk a falu változatos vallási életének, de akármerre indulunk, a ma is álló, felújításra váró Cziráky-kastélynál kötünk ki.

Az 1700-as évek elején alaposan megváltozott tehát Lovasberény népességének összetétele. Morvaországból zsidók jöttek, Németországból harminc katolikus család érkezett ide. Vallásában, kultúrájában, szokásaiban igen vegyes képet mutatott Lovasberény. Egy jellemző adat a változásokra: a zsidó vallásúak száma az 1800-as évek közepén meghaladta az 1200 főt. Később, 1840 után, amikor a szabad királyi városokba is bemehettek, a számuk jelentősen csökkent.

lovasbereny_kastely.jpgCziráky-kastély, Lovasberény

Az 1700-as évekre visszatérve, a magyarokat erősen megosztotta a reformátusok és katolikusok közötti ellentét. A falu népének katolikus vallásra visszatérítése új birtokosaikhoz, a Czirákyakhoz kötődik. Gróf Cziráky József 1730-ban vásárolta meg a lovasberényi uradalmat. Nem késlekedett érvényesíteni a régi elvet: akié a föld, azé a vallás. Elvette a reformátusoktól a templomot, és visszaadta a katolikusoknak. Az évszázad végére Lovasberény már mezőváros volt, 327 lakóházában 490 család élt, népessége két és fél ezernyi volt. Lovasberény története szorosan összefonódott a Cziráky család történetével. A mai települést is jellemző arculatot gróf Cziráky Antal Mózes kastélyépítkezései határozták meg.

lovasbereny_oszk.jpgCziráky-kastély

Ezt megelőzően azonban, a megvétel idején, a Czirákyak Rieder János tervei szerint a kastély két szárnyát már kialakították. A baloldali a vendégeké volt, a jobb a konyha és a cselédség szállását tartalmazta. A két szárnyat összekapcsoló főépületet Rieder Jakab (János fia) tervei alapján építették fel klasszicista stílusban 1810-re. A főépület jón oszlopokkal megszabdalt előteréből nyílt az ajtó az emeleti teret is magába foglaló nagyterembe. Kint, az oszlopok fölötti timpanonban mesteri domborműveken az építő Cziráky Antal Mózes és felesége, Illésházy Júlia családi címerei és mitológiai jelenetek vannak. A benti óriási szalonból a grófi és a grófnéi lakosztályok nyíltak, melyek három-három szobából álltak. A grófnak könyvtára és családi levéltára is volt. Az U alakú épület oldalsó szárnyaiban gazdasági-, és a személyzetnek otthont adó helyiségek voltak. 1794-ben Cziráky Antal Mózes építtette a kastély híres angolkertjét. Ebben növénykülönlegességek, mesterséges tó, kisebb-nagyobb dombok, kőhidak és szobrok voltak.

A kastély épületegyüttesének munkálatait lényegében a reformkor leghíresebb építésze, Ybl Miklós fejezte be. A melléképületek felépítése, és a barokk kápolna rendbetétele nagy részben az ő munkája. A kastélyban ma is folyamatosak az állagmegóvó munkálatok, idegenforgalmi célú hasznosítására az elmúlt időkben számtalan terv született, de ezek közül még egyet sem sikerült megvalósítani.

lovasbereny_katolikus_templom.jpgKatolikus templom, Lovasberény

A lovasberényi oszlopos előcsarnokú, kupolás, kéttornyú nagy katolikus templom a falu arculatának meghatározó darabja. Építése Cziráky Antal és felesége, Batthyány Mária nevéhez fűződik. Az impozáns templom terveit az egri főszékesegyház megálmodója, Hild József készítette. Az egri főtemplom volt a példa. A kupolás, empire stílusú templomot pesti és bécsi mesterek építették fel 1834-re. Hild József lovasberényi megbízottját, azaz az építést levezénylő pallérját Katzenbeisser Mihálynak nevezték. Az országszerte csodált templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére Horváth János székesfehérvári püspök szentelte fel. A templombelsőben a főoltár mögötti képet Danhauser József bécsi festő készítette, Szűz Mária és Erzsébet találkozását ábrázolja. A Czirákyak később sem feledkeztek meg büszkeségükről, a lovasberényi templomról, különösen kitűnt közülük Cziráky Nepomuki János, aki a 19. század második felében csillárt adományozott a templomba, és rendbe hozatta a szentély egy villámcsapás következtében átázott boltozatát és orgonáját.

reformatus_templom.jpgReformátus templom, Lovasberény

Az 1848-49-es szabadságharc idején kiderült, hogy a lovasberényiek többsége a magyar haza fia: a katolikus plébánost és a református lelkészt is letartóztatták az osztrákok, mert Kossuth hívei voltak. A kiegyezés után, mint az országban mindenhol, itt is elindulhatott a polgári fejlődés. Ennek volt jellemzője az új iskolák, az óvodák, a különböző civil egyesületek, mint az olvasókör vagy a tűzoltó egylet létrejötte. A lendület egészen a II. világháborúig tartott, igaz, az I. világháború és a különböző forradalomnak nevezett zavargások ezt rövid időre megakasztották. A II. világháborúban Lovasberény is a frontvonalba került. A Székesfehérvár környékén zajló nagy német-szovjet összecsapásoknak a faluban sok áldozata volt, közel százan haltak meg ekkor. Több tucat lakóházat leromboltak, a ki-be vonuló katonák elvitték az állatokat és az élelmet is. A harcok közül csak a legismertebbet emeljük ki: a Csákvár és Zámoly közötti hatalmas mezőn folyt a háború egyik legnagyobb tankcsatája. A front ide-oda hullámzott, négy hónapig dörögtek a fegyverek. Később aztán ennek a csatának a színterén építették ki az 1970-es években Európa legnagyobb, harci repülőgépeket kiszolgáló szovjet repülőterét.

A falu népe a harcok után nagyrészt földművelésből élt, jellemző szám, hogy 6350 parcellát írtak össze ezekből az időkből. Alig néhány évvel később a kulákrendelet miatt tömegével hagyták abba a földművelést a lovasberényiek, sokuk földje állami kézbe került. Az 1956-os szabadságharc idején Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség, ám a Budapestre törő szovjet csapatok éppen a szomszédos Székesfehérvárról indultak a fővárosi ellenállás felszámolására. A forradalom leverése után a falu népe a frissen megalakított termelőszövetekben talált munkát magának. Szomorú volt a közösbe beállniuk, de legalább korábbi mesterségüket folytathatták, a földművelésből élhettek.

A faluba érkező vendég igen sok történelmi emlékkel találkozhat Lovasberényben. Hogy tisztelettel fejet tudjon hajtani a hely múltjának jelentős alakjai előtt, ahhoz ismernie kell a hely történetét. Ehhez két kitűnő forrást is a figyelmébe ajánlhatunk: Lovasberény önkormányzatának honlapját, és a 2007-ben a Száz magyar falu sorozatban megjelent Lovasberény című kötetet.

Dippold Pál

Címkék: MaNDA Lovasberény MaNDAdb Cziráky-kastély

Szólj hozzá!

Vajon kik használnak ma latin-illír szótárt? Az emberek többsége biztosan nem. Az illírek történelme azonban mindenki számára sok érdekességgel szolgál. Aki meg a szótárra kíváncsi, megtalálja a Mandadb-n.

latin-illir_szotar.jpgLatin-illír szótár

Illíria, ez a hatalmas déli terület, a későbbi római tartomány magába foglalta a mai Szlovénia, Horvátország, Bosznia, Montenegró, Koszovó és Észak-Albánia területét. Illíria lakói sok népcsoportból álltak össze. Nevüket, az illírt egyik törzsüktől kapták. Később e név alatt említették a rokonaikat is: a japodokat, a liburnokat – a rómaiak szerint közülük kerültek ki a legjobb tengerészek. De ugyanígy illíreknek számítottak a dalmaták, a dardanusok és a taulantiusok. Illíria területén is éltek illír nyelvű népek, Dél-Itáliában japigoknak és enotrusoknak nevezték őket. De büszkén megnevezhetjük a kárpát-medencei illíreket, akik később pannonként és azalként kerültek a történelembe. Az illírek a Kr.e. 4. században építették fel első önálló királyságukat a mai Albánia területén. A rómaiak nem véletlenül tartották őket kiváló hajósoknak, a Kr.e. 260-ban a tengerészet egy sajátos módjának, a kalózkodásnak egyik kitűnősége, Pleuratus szerezte meg az illír királyság trónját. A Kr.e. 2. században a kalóz király fia, bizonyos Agron még ellen tudott állni a római hódítóknak, végül Kr.e. 168-ban Róma bekebelezte, és Illíria néven tartományává tette. A terület szó szerint aranyat ért, gazdag aranybányákkal rendelkezett, kikötőiből indultak a világ minden része felé fontos útjaik. Az illírek több évszázadon keresztül újra és újra fellázadtak a római uralom ellen, ám minden felkelésük elbukott. Az utolsó szabadságharcukat Julius Caesar verte le, majd Octavianus az illírek tengerész népeit lemészároltatta. A Kr.u. 1. században a tartományt átszervezték, nevét elvették, Dalmatiának nevezték el. A római birodalom kettészakadása után a Nyugat-Római Birodalomhoz került, alig száz évvel később azonban már bizánci császárok uralkodtak rajtuk.

drachma.pngezüst drachma

Érdekes kanyart írnak le néha a történelmi utak: több ezer év eltelte után Napóleon francia császár önálló állammá alakította, méghozzá Illyria néven az ókori terület nagy részét, ami 1815-ben királyság lett Ausztria fennhatósága alatt. 1822-ben innen vették el Horvátországot és Fiumét, melyeket a Magyar Királyság fennhatósága alá raktak vissza. Kevesen tudják, hogy 1849-ben Ferenc József nem csak a magyarok szabadságharcát verte le, hanem megszüntette a maradék Illír Királyságot is.

Az illírekkel nagyjából egy időben azonban másfelől is jöttek emberek a mai Magyarország déli területeire. Méghozzá egy nem kevésbé neves nép tagjai, a kelták. A bronz és a vaskorban szinte egész Európa területén elterjedt ez a népcsoport. Európa északi részét kivéve csaknem mindenütt, így a mai Magyarország területén is nagy számban éltek.

kelta.jpgkelta ékszerek

A kelta kézműipar számtalan korszerű eszközt állított elő, melyekkel egész Európában kereskedtek. A kelta fegyvereket, ékszereket és az általuk kitermelt sót két nagy kereskedelmi útvonalon forgalmazták. Az egyik a mai Angliától Olaszországig vezetett, a másik ága Magyarországtól a Skandináv-félszigetig tartott. Rengeteg tárgyi emlék tanúskodik a kelták életéről, hogy csak néhány Magyarországon feltárt bronzöntőműhelyt említsünk: Sajógömör, Bodrogkeresztúr, Füzesabony, Dunaföldvár és Tamásfalva. A kelta nép sokféle törzsből állt. Az alpesi és a dunai kelták törzsei közül sorolunk néhányat: helvet, bój, karn, taurisk és a mieink, a pannonok. Kevéssé ismert, hogy későbbi római tartomány, Pannónia róluk, a pannon kelta törzsről kapta a nevét. A rómaiak megjelenése négy évszázados háborúskodás kezdetét jelentette. A kelták jól bejáratott kereskedelmi útvonalát, a borostyánutat szerezték meg végül is hosszú és véres harcban a hódítók, akiket csak a hunok tudtak kisöpörni innen. A kevés megmaradt kelta beolvadt a hunok népébe. Pannónia déli határvonala a Balaton volt, ahol a kelta őslakosság egy percig sem fogadta el a hódítókat. Innen nyilván sokan délre húzódtak vissza, bár a Mecseken és mellette nagy forgalmú római utak futottak. Mikor a rómaiak eltűntek innen, következett a népvándorlás, a hunokkal, germánokkal, avarokkal és szlávokkal. A gazdag vidéken természetesen, amikor eljött az ideje, otthont találtak a honfoglaló magyarok is.

Dippold Pál

Címkék: kelták illírek MaNDA MaNDAdb

Szólj hozzá!

Alsóörs közterein sok szobrot és emléktáblát találunk. Megható az az igyekezet, amellyel a falu őrzi az ide kötődő neves emberek emlékét. Közülük elsőként a költő, Endrődi Sándor történetét mutatjuk be. Veszprémben született 1850-ben. Több híres katolikus gimnáziumba járt, a székesfehérvári önképző körében, melynek elnöke a későbbi miniszterelnök, Wekerle Sándor volt, felfigyeltek Endrődi költői tehetségére. Pápán érettségizett, majd Németországban tanult. 1869-ben hazajött, Budapesten jogot és bölcsészetet hallgatott. Első verse a Nefelejts című lapban jelent meg, de később több vezető fővárosi lapnál is dolgozott. A költőségből akkortájt sem lehetett biztosan megélni, ezért Endrődi Sándor Kolozsvárra ment, ahol tanári oklevelet szerzett. Nagyváradon tanított egészen 1892-ig. A költő műveinek címlapját a Mandadb-n is megtaláljuk.

endrodi_emlekmu.jpgEndrődi Sándor emlékműve, Alsóörs

Visszaköltözését Budapestre családi tragédiái okozták: négy év alatt meghalt leánya, fia és felesége. A 19. század végének rendkívül népszerű költőjeként tartják számon. Több kuruc-verse már-már népdallá vált, énekelték is. Felvirágoztatta a Petőfi-kultuszt, Budapesten emlékmúzeumot alapított Petőfi Sándornak. 1920-ban halt meg, sírja a Kerepesi temetőben, alsóörsi vöröskőből faragott emlékoszlopa a költő bronz arcmásával az egykori alsóörsi nyaralója helyén kialakított parkban áll. Az alsóörsiek nagy tiszteletét jelzi, hogy a világhírű MKB Veszprém kézilabdacsapat utánpótlás nevelő intézményének is helyet adó, a református egyház által működtetett iskolát Endrődi Sándorról nevezték el.

A falu üdülőtelepének alapítója Mihálkovics Tivadar, a nagynevű győri jogász Endrődi Sándor kortársa volt. A költőnél tett látogatásai szerettették meg vele a Balatont. Amikor barátja, Endrődi Sándor elveszítette családját, nagy szomorúságában eladta alsóörsi, a boldog családi évekre emlékeztető nyaralóját, szőlőbirtokát és Vészmadár nevű vitorlását Mihálkovics Tivadarnak. A sportemberként is hírnevet szerzett Mihálkovics – saját pénzen – alakította ki a mai strand elődjét, fákat ültetett, stégeket és parti öltözőket épített. A Győri Csónakázó Egylet, a Magyar Evezős Szövetség és Füredi Stefánia Yacht Egylet meghatározó alakja volt. Mielőtt az 1870-es években a vitorlázásba kezdett, tornázott, vívott, lovagolt, evezett és atlétikát is gyakorolta. Ma az Endrődi parkban ott áll Mihálkovics Tivadar szobra is.

mihalkovics.jpgdr. Mihálkovics Tivadar mellszobra (forrás: köztérkép)

Költészet, tudomány és testedzés tehát kitűnő történelmi szereplőkben testesült meg Alsóörsön. A falu szülötte volt Erődi Béla birkózó, tornász és postatisztviselő. 1904-ben és 1905-ben országos birkózóbajnok. Két évvel később az összetett országos tornászbajnokság győztese. 1906-ban az athéni pánhellén olimpián tízméteres kötélmászásban tizenhét induló közül második helyezett, azaz ezüstérmes. Az újkori sportversenyeknek ezen a jelentős eseményén Erődi Bélát a tornász öttusában és hattusában is győztesnek nyilvánították.

De mi is volt az 1906.évi nyári olimpiai játékokként is emlegetett esemény? A sokoldalú alsóörsi sportoló sikereit az első újkori olimpia tízéves jubileumán rendezett versenyen aratta Athénban. Később ezt nem számították hivatalos olimpiának, mert nem az előző játékok után négy évvel tartották, és nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság választották ki a helyszínt. Azt azonban senki nem vitatta, hogy a híre és hatása erősen segítette az olimpiai mozgalmat. Huszonegy nemzet küldte el sportolóit Athénba, ahol sokszínű választékból állt össze a versenyszámok listája: atlétika, birkózás, evezés, kerékpározás, kötélhúzás, labdarúgás, lövészet, műugrás, súlyemelés, úszás, tenisz, torna és vívás. A magyarok két aranyat hoztak el, öt ezüst és három bronzérmet. A függeszkedésnek is nevezett kötélmászásban alsóörsi hírességünk 13,8 mp alatt ért fel tíz méter magasba.

A település másik olimpikonja a vitorlázásban az 1928-as amszterdami olimpián, társával, vitéz Sebők Sándorral a tizenegyedik helyet megszerző Mihálkovics János volt. Az üdülőalapító dinasztia tagja -- akinek személyében nem mellékesen a magyar modelljachtozás egyik megteremtőjét is tisztelhetjük – nem hozott szégyent családjára és első vitorlásukra, a valamikor Endrődi Sándorral és Jókai Mórral a Balaton vizét hasító Vészmadárra. 2008-ban helyezték el az alsóörsi sportcsarnokon a település olimpikonjainak emléktábláját.

alsoors.jpgReformátus templom Alsóörsön (Forrás: MaNDAdb)

Alsóörs életének meghatározó alakja volt a veszprémi Iklódy-Szabó János. 1877-ben született, a veszprémi piarista gimnáziumban érettségizett. Jogi és államtudományi tanulmányait Budapesten, Lipcsében és Genfben végezte. Közigazgatási pályafutása Devecserben kezdődött, 1899-ben itt vármegyei szolgabíró. 1910-ben a nagyvázsonyi kerület országgyűlési képviselője. Kisgazdapárti politikusként 1920-tól újra képviselő. Ekkortájt vásárolta alsóörsi házát és szőlőbirtokát. Nagy lendülettel vetette bele magát a falu közéletébe. A Balaton kultusz egyik vezető alakja volt, óriási elszántsággal szolgálta a magyar tenger ügyét. A Balatoni Kurír című lap szerkesztője, később a Balatoni Halászati Rt. elnök-vezérigazgatója. Nagy ívű terveket készített a balatoni nemzeti park kialakításáról, és a Balaton körüli autópálya megépítéséről. A Badacsony-Balatonfüred borvidék felvirágoztatására szintén megvoltak az elképzelései. A Balatoni Kurírban az 1930-as években megjelent írásai mind-mind ezeket az elképzeléseket szolgálták, majd 1941-ben könyv alakban is közzétették cikkgyűjteményét Magyar Tenger címmel. Iklódy-Szabó János volt a motorja a Balatoni Egyesületek Szövetségének megalakításáért folytatott munkának is. Nemrégiben nagy meglepetést keltett, hogy Iklódy-Szabó János nem csak a jogban, gazdaságtudományokban és a politikában volt otthon, hanem zenetörténészként is beírta magát a magyar kultúra történetébe. 1939-ben jelent meg Veszprém, mint a magyar zene forrása című írása, ami nem volt más, mint bizonyos Ruzitska Ignác 1823 és 32 között kiadott 136 darabos Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című kottasorozatáról az első összefoglaló tanulmány. A mai szakértők szerint Iklódy-Szabó János írása tudományos igényű munka. Megjelenését a veszprémi tűztorony 1938-ban átadott új harangjátéka adta. A harangjátékban többek között szerepel Csermák Antal verbunkosa is. Róla azt írja a sokoldalú szerző, hogy „itt, Alsóörsön, ezen a kedves szőlő koszorúzta hegyoldalon, ahol e sorokat írom, találták meg Csermákot betegen, és innen vitték Veszprémbe, a kórházba, ahol 1822-ben meghalt.” Iklódy-Szabó János gazdag és termékeny élete 1943-ban ért véget Balatonfüreden.

Alsóörs a modern világ egyik különleges kikapcsolódási formájának is otthont ad a rendszerváltozás óta eltelt években. Az Európa Kempingben rendezik meg a Harley-Davidson motoros találkozókat. A vízen száguldás régi mítoszai mellett elférnek itt a legújabb kori mítoszdarabok, ezek közül is a szabad száguldás, a függetlenség jelképeként robogó motorosok. Fölemelő látvány, ahogy a zord küllemű, többnyire idősebb rockerek százai végigdübörögnek az alsóörsi utakon. Nem hirdetnek mást, mint Endrődi Sándor költő százötven évvel ezelőtt: szabadnak születtünk. Igaz, mindezt nem kuruc dallamokra, hanem a híres amerikai rock zenekar, a Steppenwolf zenéjére teszik.

Dippold Pál

Címkék: olimpia Balaton Alsóörs Endrődi Sándor MaNDA MaNDAdb Mihálkovics Tivadar Erődi Béla Iklódy-Szabó János

Szólj hozzá!

Balatongyörökről számtalan régészeti lelet bizonyítja, hogy már évezredek óta lakott ez a terület. Egy római kori településre épült a középkori falu. Az Almádi Apátság alapító levelében szerepel először a neve 1121-ben. Nevét Szigliget egykori ura, Atyusz bán Gyürk nevű fia után kapta. A török időkben a faluban nem tettek túl sok kárt, ez nyilván a török által soha be nem vett Sümeg, Csobánc és Szigliget tekintélyének is köszönhető. A 17. század végén Meszesgyörök néven szerepel, ami arra utal, hogy a györökiek a halászat mellett mészégetéssel is foglalkoztak. 1734-től Festetics Kristóf lett a falu földesura.

balatongyorok.jpg

Különösebb események nélkül élte a falu a megszokott életét, egészen a 20. század elejéig. Ekkortájt jöttek ide az első fürdővendégek, ekkorra készült el a vasút. Mint annyi más részén a Balatonnak, itt is egy arisztokrata, gróf Festetics Tasziló adta át a strandhoz szükséges területet, amelyet 1910 környékén parkosítottak. Akkor ültették a mára már hatalmasra nőtt platánsort, melynek fái között ma is különleges élmény biciklivel elsuhanni. A fürdőtelepen a móló 1932-es megépülte után nagy lendületet vettek az építkezések. Villasorok, utcák alakultak ki. Az már csak a györöki történet végének egyik legfontosabb eleme, hogy 1990-ben a település elnyerte az Európa legszebb falvainak járó Európa falu címet.

szepkilato.jpgSzépkilátó

A falu talán legismertebb helye a Szépkilátó. A kimondottan mediterrán jellegű, némiképp a pineafenyőkre hasonlító örökzöldekkel határolt dombtetőről páratlanul szép panorámát látunk. A Szigligeti-öbölre nyílik itt kilátás, ami azt jelenti, hogy az északi part legnevezetesebb hegyei: Badacsony, Szigliget, Tóti, Gulács, Csobánc és a Szent György hegy mintha csak azért sorakoznának az öböl túloldalán, hogy gyönyörködtessék az itt megállókat. Ha kicsit oldalt fordulunk, a Balaton hosszába is belelátunk, ott vannak a túlparton Fonyód és Boglár hegyei. Bármelyik napszakban is érkezzen ide az ember, de bármelyik évszakban is jöhet, a balatoni panoráma változatosságával és állandó szépségével rabul ejti.

A dombról lesétálva találjuk meg a római forrást, melyről kiderítették, hogy a régi falu elődje, a római kori település fürdője innen kapta a vizét. A főút túloldalán emelkedik a falu szőlőhegye, melyet Becehegynek neveznek. A hegyoldalban gyönyörű, műemlék présházak rengetege a Balaton-felvidék hagyományos építészeti stílusának ruhájában.

Először számba vesszük a környéken található európai hírű gyógyvizeket, hiszen innen többségük rövid idő alatt elérhető. Elsőként ugorjunk át a Keszthely melletti Hévízre, ahol a legenda szerint valamikor az ördög szántott, és ekéje nyomán meleg víz tört elő a földből. A terület igen gazdag gyógyító hőforrásokban. Ezek egyike adja a hévízi tó folyamatos utánpótlását. Itt van Európa legnagyobb természetes gyógyvíz tava. 1795-től kezdődik a hévízi gyógyfürdő-történet, talán mondani sem kell, hogy ebben az évben itt is egy Festetics gróf, György építette az első fürdőházat. Mára gyógyipar alakult ki a jellegzetes szagú vízen, Hévíz és Hajdúszoboszló között éles verseny folyik a reumabetegek Mekkája címért. Mindkét fürdőhely időnként ugyanis ekként nevezi magát. A mozgásszervi betegségek, balesetek és műtétek utókezelésében sok sikert értek el. Gondosan ügyeltek itt a természeti környezet megőrzésére, hiszen a csend, a nyugalom a vízhez hasonlóan, a gyógyulást szolgálhatja.

Kicsit távolabb, Zalakaroson találhatjuk meg Magyarország legfiatalabb, ám egyben talán leggazdagabb gyógyvíz-központját. A meleg víz magas jód, bróm és kéntartalma a reumás betegeken segít. A 3. évezred elején hatalmas fejlesztéseket végeztek itt: a rengeteg sportpálya, lovas iskola, a túra és bicikliutak és a Kis-Balaton természeti kincsei az aktív pihenést is segítik.

Aki pihenőidejét Balatongyörökön töltve nem a víz pezsgésére, hanem a szellemi pezsgésre kíváncsi, az sem csalatkozik. A falu rendkívül sok közismert művészt fogadott és fogad be nyaranként. Az északi partot járva alig akad olyan hely, amelyről a 19. századi jeles író, Eötvös Károly ne írt volna. Sokan idézik mondatait a tájról: „Mikor Meszes-Györök irányába értünk, a hol az út északra fordul, a nap már nyugodni készül. Sugarait még teljes erővel ontá az előttünk elterülő tájra, de a sugarak már sárgulni és piroslani kezdtek. S a pirosló sugarak fényénél felnyílt előttem egy tájkép, a melyhez hasonlót még lángész nem alkotott. De nem is álmodott…”

A Mandadb-n fellelhető képeslap, mely a Szépkilátó panorámáját örökíti meg, mintha az Eötvös Károly-i mondatok igazolására készült volna. 

A II. világháború utáni élvonalbéli költők közül Simon István, a később nagy rangot szerző Új Írás című irodalmi folyóirat főszerkesztője Györöki halászok címmel foglalta versbe itteni élményeit. A túlpart, jelesül Kaposvár kitűnő költője, Takáts Gyula 1956-ban Becehegyen vett szőlőt. Sokat írt az itt töltött időkről.

De nem csak a szavak művészei pihentek itt szívesen. Simándy József operaénekesnek volt itt a faluban egy háza, Becehegyen szőlője. A falut második otthonának tartotta. A leginkább a Bánk bán című opera Hazám-áriájával világsikert elérő tenoristát a környéken mindenhol tisztelték. A szomszédos balatonedericsi katolikus templomba járt vasárnaponként szentmisékre, ez nagy eseménynek számított, pedig nem volt az, Simándy természetesen, minden mesterkéltség nélkül vállalta és gyakorolta vallását.

A neves képzőművészek közül Martyn Ferencnek, Töreky Ferencnek, Csont Ferencnek és Mikus Gyulának Györökön vagy a Becehegyen volt házuk. A nyarait Balatongyörökön töltő Raksányi Gellért színművész, a népszerű „Kutyu” közkedvelt és nagyon szeretett részese volt az itteni nyaraknak. Széchenyi Zsigmond, a világhírű vadász, vadász-író, Afrika kutató az 1960-as évekig Balatongyörökön lakott.

Többek között az ő emlékét örökíti meg Bertha Bulcsu (ragaszkodott nevében a rövid u-hoz) Balatoni évtizedek című szociográfiájában. Ebben a környék ötvenes-hatvanas évek béli történeteit írta meg. Bertha Bulcsu gyermekkora meghatározó éveiben Balatongyörökön lakott. Keszthelyen kezdte középiskolai tanulmányait a piarista gimnáziumban. Aztán érettségi után osztályidegenként – édesapja tanító volt – nem mehetett egyetemre. Egészen 1960-ig fizikai munkásként dolgozott a lehető legváltozatosabb szakmákban: kőművesek mellett, Dunapentelén, fémnyomó munkásként Pécsett, ahol végül is az Esti Pécsi Napló, majd később a Dunántúli Napló munkatársa lett. Elvégezte közben az újágíróiskolát, ez nem okozott gondot neki, hiszen már 1956 előtt jelentek meg írásai. Első novelláskötete 1962-ben került ki a nyomdából. 1967-ben költözött Budapestre, az Új Írás szerkesztőjeként és az Élet és Irodalom főmunkatársaként dolgozott. Soha nem szakadt el a Balatontól. Igaz nem Györökön, hanem Szepezden volt egy apró nyaralója, de alig van olyan balatoni írása, amelyben ne bukkannának fel gyerekkora, ifjúsága györöki motívumai. A Balaton rendkívüli tehetségű emberek társaságát hozta össze, együtt járta a vizet, a tópartot, a szőlőhegyeket Bertha Bulcsuval a még Pécsett összebarátkozott társaság: Lázár Ervin, Szakonyi Károly, Kiss Dénes és Gyurkovics Tibor. Bertha Bulcsu, a termékeny prózaíró huszonhat könyvet írt: novellákat, regényeket, tárcákat, interjú-portrékat és szociográfiákat. De sikerfilmek forgatókönyvírójaként is nevet szerzett: ő írta például a Kenguru című filmet. 1996-ban halt meg, posztumusz kapta meg az Alternatív Kossuth-díjat.

szakonyi_foto_05.jpgSzakonyi Károly, Bertha Bulcsu (Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)

A balatongyöröki házak ablakainak üvegén néha furcsa árnyékok ülnek meg, van, aki karcos nevetést is kihall mögülük: egy ház is emlékezhet a falu nagy tehetségű fiára, Bertha Bulcsura. Aki tudni akarja, milyen is volt valaha a balatoni élet, olvasson Bertha-írásokat.

Dippold Pál

Címkék: irodalom író Balaton MaNDA MaNDAdb Betha Bulcsu

4 komment

A 19. századi magyar irodalomban, a Jókai Mór fellépte előtti időszakban meghatározó szerepe volt báró Eötvös József prózaírónak, akit költőként, reformpolitikusként, államférfiként - később kultuszminiszterként is tevékenykedett - és a magyar realista regényírás első nagy mestereként is emlegetnek. Kevesen tudják viszont róla, hogy életének egy igen fontos időszakában éveket töltött a Bükk alján, Sályban. Nagyapjának, idősebb Eötvös Ignácnak itt volt birtoka. Édesapja, ifjabb Eötvös Ignác ebben a faluban született. Eötvös József nagyapja beházasodott a Négyesi Szepessy családba. Feleségül vette az egykori kuruc vezér Mária nevű unokáját, vele kapta 1786-ban hozományul a kastélyt. Különös fintora a történelemnek, hogy Mária édesapja volt a labancnak beállt Szepessy László. A családtörténetnél említjük meg, hogy Szepessy Mária testvére, Sámuel építtette a sályi katolikus templomot.

eotvos.jpgEötvös József

Eötvös József A falu jegyzője című regényében a következőképpen ír Sályról: „Ott, ahol a Kárpátok hegysora lejjebb s lejjebb szállva végre zöld dombokon ereszkedik Magyarország nagy rónaságára, két hosszan elnyúlt halom között, melyeknek egyikét sűrű tölgyesek, másikát szőlők fedik, fekszik Bárd (Sály regénybéli neve) helysége. Szegény külsejű magyar falu, melyet - az országúttól távol, mint egy elrejtve fekvén - még közeli szomszédai is alig ismernek, de melyhez az, ki egyszer ott volt, nyájas fekvése miatt szívesen visszatér.” Az író 1837-ben költözött Sályba. Itt töltött éveiről többször leírta „élete leginkább boldog időszakához” tartoznak. Négy évig tartott írói pályájának, politikai és közéleti munkájának Sálybéli boldog kiteljesítése. Sokat sétált a hatalmas kastélyparkban, melyben egy gyerek, majd egy fiatalember számára igen sok, a képzeletet megmozgató természetes és műtárgy volt: romok, vízesések, műsírok, emlékoszlopok. A kert fáinak nagy részét nem is kellett idetelepíteni, nem tettek mást, mint kerítést építettek az idáig nyúló erdőbe. Nyilván nem véletlen, hogy Eötvös József a sályi parkban írta a Karthausi című regényét, melynek két kötetben kiadott példányát ott találjuk a Mandadb-n .

A karthauziak szerzetesek, akik visszavonultak magányukba. Közös rendházban élnek, mégis remeték. Külön kis kamrákban laknak, azonban ezek mindegyikének kifele is nyílik ajtaja egy saját kis kertre. Regénye hőséhez hasonlóan Eötvös is folyamatos munkával tölti ki sályi magányát, s ez boldoggá teszi. Annál is inkább, mert egy távoli rokonában, unokatestvére feleségében, Halassy Jozefában múzsára - vagy az író vágyai alapján talán szerelemre - is talál. Eötvös innen elkerülvén, élete végéig jó szívvel emlékezett az itt töltött időszakra, és mint azt szorgos irodalomtörténészek leírták, az íróbáró alakja még napjainkban is színes, titokzatos történetek hőseként él a sályiak emlékezetében.

A magyar irodalom egyik legkitűnőbb prózaírója - Eötvös Józsefnél lényegesen és joggal több hívet magáénak tudó alakja - Gárdonyi Géza is eltöltött néhány évet Sályban. A MaNDA adatbázisában megtalálható Gárdonyi Géza Arany, tömjén, mirha című kötete.

gardonyi.jpgGárdonyi Géza

1868-ban az író édesapja Ziegler Sándor Sályban kapott jószágigazgatói és uradalmi gépészi állást, így fia a sályi iskolában tanult három évig. Ez a három év volt Gárdonyi gyerekkorának legemlékezetesebb korszaka. Itt ismerte meg a magyar vidéket, a magyar nép gondolkodásmódját és a népköltészetet. Gyermekkori emlékeim című munkájában így ír később: „Laszky (apja munkaadója, földbirtokos - a szerk.) Bécsben lakott, csak a nyarat töltötte Sályban. A birtokot akkor tavaszon vette, amikor mink odaköltöztünk, s az elhanyagolt parkban nagy átalakítások történtek. Volt ott egy mesterséges barlang, annak a tetejét áttörte és kék üveglappal boríttatta be. A fákra meg a bokrokra egy láda üvegcsengettyűt hozatott. A kertész teli aggatta ezekkel a fákat meg bokrokat, dróttal kötötték fel, s Laszky előre örült, hogy mikor a szél fúj, milyen bűbájos csilingelés lesz a kastély körül. Persze, mikorra a szél megérkezett, nem talált a parkban egy csengettyűt sem, a falubeli parasztgyerekeknek azonban mindegyiknek volt üvegcsengettyűje.” Gárdonyi Géza egykori - 1814-ben felépített - iskolája ma tájház. Falán emléktábla hirdeti, hogy 1870-1873 között itt tanult az író, akinek nevét viseli az általános iskola is.

Sokan gondolhatják, hogy a viszonylag ismeretlen Sály unalmas, messzi, jellegtelen falu. Rosszul gondolják. Éppen Sály nagyon gazdag helytörténete igazolja, hogy Magyarországon nincsen érdektelen település. Mindenhol van valami érdekesség, csak azt fel kell fedezni. Ehhez pedig oda kell utazni.

Dippold Pál

Címkék: Gárdonyi Géza Eötvös József MaNDA MaNDAdb Sály

Szólj hozzá!

A Magyar Országgyűlés 1949. december 20-án szavazta meg azt a törvényt, amely 1950. január 1-vel Budapesthez csatolt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területéből hét, addig önálló várost és tizenhat nagyközséget. A főváros tehát éppen hatvanöt éve létezik a mai határai között.

bp_1883.jpgBudapestet tíz kerület alkotta 1873-ban

Budapest 1873. november 17-én jött létre, Pest és Buda szabad királyi fővárosok, valamint a vármegyéhez tartozó Óbuda mezőváros egyesítésével, az új város lakóinak száma körülbelül 300 ezer fő volt. A városegyesítéssel létrehozott Budapesten tíz kerületet alakítottak ki, a budai oldalon hármat, a pestin hetet. Budapest határainak kiszélesítésének ötlete nem sokkal az egyesítés után, már az 1900-as évek legelején felmerült. Bárczy István és Harrer Ferenc várospolitikusok dolgozták ki az első részletes és rendkívül alapos urbanisztikai, statisztikai, közigazgatás-tudományi szempontoknak megfelelő tervezetet Nagy-Budapest koncepciójára. Az I. világháború és az azt követő politikai események - a Tanácsköztársaság és a trianoni békediktátum megakadályozták a város addigi dinamikus fejlődését. Az első terület- és kerületbővítésre 1930-ban került sor, ekkor mind a budai, mind a pesti oldalon két-két új kerület alakult.

bp_1930.jpgBudapest 1930-ban tizennégy kerülettel
 

A korábbi I. kerület területén létrejött a XI. és XII. kerület, az V., VI., VII. kerületek szűkítése helyet adott a XIII. és XIV. kerületnek, a korábbi VIII. pedig a kibővített X. kerületnek. Budapesthez csatolták Csepeltől az állami kikötő területét, valamint Budakeszitől a város tulajdonában álló erdőterületet. A szakemberek már 1937-ben a maihoz hasonló határok kialakítását tervezték, azonban a II. világháború közbeszólt.
 
A közel fél évszázados területbővítési elgondolás az 1949. évi XXVI. törvény elfogadásával 1950. január 1-én, a Rákosi-rendszerben valósult meg. Nagy-Budapest létrehozásakor a város területe 525,2 négyzetkilométerre nőtt, lakosainak száma 1,6 millió volt.

bp_1950.jpg
Megalakult Budapest új IV., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX. és XX., XXI., valamint XXII. kerülete. (A XXIII. kerület csak a rendszerváltás után, 1994-ben jött létre, Soroksár Pesterzsébetről való leválásával.) Vagyis az addigi tizennégy helyett huszonkét kerület alkotta a fővárost.
A történelmi jelentőségű lépést akár tekinthetjük a metropolisz második születésnapjának is. A főváros hivatalos neve a jelentős határnövelés után továbbra is Budapest maradt.

Szüts Gergely Etele

Címkék: közigazgatás Budapest MaNDA

2 komment