Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Aggtelek

2016. december 15. - MaNDA

Egyáltalán nem érdektelen néha belekattintani abba a rendkívül gazdag adatbázisba az interneten, amelyet a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet hozott létre. A hazai múzeumok, könyvtárak, levéltárak, magángyűjtemények, civil szervezetek, kulturális és oktatási intézmények digitalizált kulturális értékeit találjuk meg itt. Az online gyűjtemény kialakítása 2013-ban kezdődött, mára százhetvenkettő partnerintézmény teszi közzé digitalizált dokumentumait az adatbázis segítségével. Ezek közül ismerkedünk meg a következőkben néhánnyal.

Az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságának anyagából 396 szöveg és 262 kép szerepel a MaNDA állományában.

Ez a nemzeti park volt az első, amelyet Magyarországon kifejezetten a földtani természeti értékek, a felszíni formák és a felszín alatt húzódó barlangok megóvására és bemutatására hoztak létre. Aki a MaNDA bőséges dokumentációján túl is még több információhoz akar jutni, az mielőtt felkeresi az Aggteleki Nemzeti Parkot, kattintson rá szakszerűen felépített honlapjára.

vass.jpgVass Imre emléktáblája (Forrás: MaNDA Adatbázis, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, CC BY-NC-ND

A hazai barlangászat élharcosainak élettörténete sok tanulsággal szolgál a ma emberének is. A magyar tudományos igényű barlangi kutatások megalapozója, Vass Imre 1795. június 4-én született Rozsnyón. Pesten tanulta ki a földmérő mérnöki mesterséget, 1818-ban szerzett diplomát. Ezután Gömör-Kishont vármegye hites földmérőjeként dolgozott. Különös kitérő a mélységeket kutató ember életében az éghetetlen háztető találmánya. A lenttel jóval nagyobb sikerrel foglalkozott, mint a fenttel, háztetős találmánya megbukott, barlangkutatóként viszont világhírnévre tett szert. Az 1848-49-es szabadságharcban hadmérnökként vett részt, jelentős része volt a dorozsmai és a szegedi hadi sánc felépítésében. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, 1850-ben császári és királyi mérnöknek nevezték ki. Vass Imre Sárospatakon halt meg 1863-ban, ott is temették el. Sírját néhány évvel ezelőtt tisztelői, a mai magyar barlangkutató társadalom jelesei nagy munkával helyreállították.

Vass Imre hites földmérő elődje Gömörben Raisz Keresztély volt, akiben az aggteleki barlangrendszer, közelebbről a Baradla-barlang első ismertebb kutatóját tisztelhetjük. Vass Imre érdeklődése egyre erőteljesebben a föld mélyének titkai felé fordult, és egyre gyakrabban látogatta meg elődje nyomán a Baradla-barlangot. 1825-ben átjutott a barlang Vaskapunak nevezett, addig végpontként ismert részén, majd négy és fél kilométer hosszan feltárta a barlang fő ágát. Gömör vármegye támogatásával módja nyílt a barlang pontos felmérésére, térképeket készített arról, amelyet a barlang feletti terület térképével egészített ki. Megcsinálta a barlang részletes leírását, azaz közkinccsé tette a bejárható útvonalat, a nevezetesebb képződményeket. Miután Vass Imre a komoly föld- és hegytudományi tanulmányok után készen állt arra, hogy a környék geológiai és víztani viszonyairól átfogó tanulmányt készítsen, nem tért ki a feladat elől: elkészítette, majd 1831-ben meg is jelentette magyarul és németül az első tudományos igényű barlangleírást. A barlangot és a felszínt ábrázoló két térkép ennek a jelentős tudománytörténeti értékű műnek volt a máig használt melléklete. Az aggteleki barlang leírása című korszakos munkát a pesti Landerer Nyomdában készítették el. Vass Imre a következőképpen írta le őszinte örömét, amelyet az addig ismert barlangnál annak sokkal nagyobb és szebb folytatásának felfedezése hozott neki: „…tisztábbak és különösebbek a természet alkotásai, mellyeket a meszes víz csepegésében és szivárgásában csudálni elragadtatunk… Érzettem magamat hatalmasan megszólíttatva, amidőn körülvétetvén a fényes csepegő kő oszlopokkal, oly iszonyú nagy tágasságban csillámló pompás kárpitok alatt törekedésemmel, melly dicsőül megjutalmaztatva s az előre gondolt veszedelmeit ebbéli merészségemnek illy szép gyönyörűségekkel elegyítve lenni tapasztaltam volna…”

aggtelek.JPGAz aggteleki barlang bejárata

Az aggteleki barlang felmérése még a mai, modern eszközökkel is komoly teljesítmény. Képzelhetni, hogy milyen nehéz volt Vass Imrének az akkori mérő szerkezetekkel, rudakkal és láncokkal, korabeli tájolóval rendkívüli pontosságú alaprajzból hossz- és keresztmetszeti térképet készítenie. A korban egyedülálló munkát végzett. Térképe alapján leírt következtetéseit a barlangrendszer egyéb részeit illetően a későbbi kutatások fényesen igazolták. Vass Imre abban is egyedülálló volt, hogy elméleti munkásságában, korát megelőzve a ma is érvényes nézeteket képviselte. A barlangképződést a gyengén szénszavas víz korrodáló és a barlangi patak által görgetett hordalék erodáló hatásának tulajdonította, ami a tudomány mai állása szerint is az egyetlen helyes magyarázat a barlang létrejöttére. Az Aggteleki barlangot föld alatti csatornának minősítette, részletes számítást közölt arról, hogy a vízgyűjtő területre jutó csapadékból mennyi jut be a barlangba, és az ott milyen erővel folyik. Ugyanilyen, ma is érvényes az a magyarázata, mellyel részletesen beszél a cseppkövek keletkezéséről és mutat rá elszíneződésük okaira. Mint azt a Karszt és barlang című kiadványban 1962-ben Sárváry István írja: „Vass Imre könyve klasszikus példája a barlangleírásnak, melyben a természetrajongás és a tudományos fejtegetés pompásan egyesül. Könyvének végén hazafias érzéstől átitatva, de a mérnökember tárgyilagosságára jellemző sorokkal követeli, hogy csak hiteles mérés alapján fogadják el az aggtelekinél esetleg hosszabb barlangok elsőbbségét.”

A bejegyzés trackback címe:

http://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr8012047617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hajdu Imre Sarospatak 2016.12.20. 08:50:51

Vass Imrét a sárospataki református temetőben temették el, sírját azóta is gondozzák.