Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Balf, vagyis Farkasd

2016. november 09. - MaNDA

Írásos emlékben Balf nevét először 1199-ben említik Farkasdként. Így a település 1999-ben ünnepelte nyolcszázadik születésnapját. Történt mindez annak ellenére, hogy az ásatások eredményei arra utalnak, hogy már a rómaiak is ismerték gyógyhatású vizét. A településsel történelme során szoros kapcsolatban álló nagyváros, Sopron lakói már a középkorban használták a balfi gyógyvizeket. 1342-ben még a falu egy részét is megvásárolták maguknak.

A balfi fürdő kerthelyiségének látképe. (Forrás: MaNDA Adatbázis, Balatoni Múzeum - Keszthely, CC BY-NC-ND)

Német nyelvű lakói Wolfnak nevezik, lényegében ebből származik mai neve: 1378-ban Bolf néven szerepel egy periratban. A középkorban a Csák-nemzetségé volt, aztán Károly Róbert 1325-ben a birtokok nagy részét Sopronnak adományozta. 1560-tól új fürdőházakat készíttettek, a hely divatossá vált, sok nemesi, főnemesi család keresett itt felüdülést. 1631-ből származik egy röpirat, amellyel szélesebb körben is népszerűsítették a gyógyhelyet, melynek vize egyaránt alkalmas fürdésre és ivókúrára. A 15. századtól sok támadás érte a vidéket, nagy károkat szenvedett. 1645-ben pestisjárvány pusztított itt. A napóleoni időkben francia megszállás alá került. 1876-ban a vasút kiépülésével aztán hatalmasan belendült a fürdőhely fejlődése. A 19. század utolsó éveiben sorra épültek a szállodák és gyógypavilonok és ekkor alakult ki a gyógypark. A 20. század elején kezdték el a hurutos gyomorpanaszok ellen javasolt gyógyvíz palackozását. Trianon után, sok más, csonka magyarországi, azaz megmaradt üdülőhelyhez hasonlóan a balfi is a korábbinál jóval nagyobb forgalmat tudhatott magáénak.
Az első világháborúban negyvennégy balfi ember halt meg. A helyi lakosok közül a második világháború száznegyvenkét áldozatot követelt.

balf-nemzeti-emlekhely.jpgA Balfi Nemzeti Irodalmi és Történelmi Emlékhely. Kutas László szobrászművész és Winkler Barnabás építész alkotása

A német hadsereg itt alakította ki a környék legnagyobb munkaszolgálatos táborát, melynek lakóit a náci védvonal megépítésében dolgoztatták. Itt halt meg sok mindenki más mellett Szerb Antal író és Sárközy György költő. Emléküket ma az 1968-ban felállított, ám közben ellopott bronz alkotás helyén egy új műalkotás őrzi. A második világháború után a német ajkú lakosság nagy részét, 1185 balfit kitelepítettek. Alig százan maradhattak itt. Gazdagon felszerelt, tiszta házaikba a Rábaközből hoztak agrárproletárokat. Egészen az 1900-as évek végéig ma már szinte elképzelhetetlen zártságban éltek a faluban. A kommunista idők Nyugat-Európától elválasztó vasfüggönye, és az innenső felén lévő úgynevezett határsáv a legkisebb emberi mozgást is gátolta.


A gyógyturizmus azonban a diktatúra szorításának enyhülése után lassan fejlődésnek indulhatott, Balf 1986-tól Sopronhoz tartozik, és a rendszerváltás után felszabadultan kezdődhetett meg mind a helyi, civil élet újjászervezése, mind pedig az újra hozzáférhetővé vált gyógyturizmus fellendülése.

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr6811945683

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása