A filmgyártás pátriárkájának is nevezett Zukor Adolf (eredeti nevén Zucker) negyven évvel ezelőtt, 1976. június 10-én halt meg Los Angelesben.
Mint Hollywood valóságának és mítoszának meglapítói közül oly sokan, Zukor Adolf is magyar származású volt. Zemplénben, Ricsén született 1873-ban. Édesapja egy szatócsbolt tulajdonosa volt. Adolf Zukor az elemi iskola négy évét Mátészalkán végezte el - zsidó kereskedő családjának nagy csalódást okozott azzal, hogy németből megbukott. Mindez nem akadályozta meg abban, hogy egy abaújszántói vegyesboltban dolgozzon inasként. Erre többek között korai árvasága is rákényszerítette. Mint ahogy arra a ma már igen bonyolult, de akkoriban viszonylag egyszerű utazásra, amelynek a célpontja az Amerikai Egyesült Államok volt. Zukor Adolf tizenöt évesen partra szállt, a kabátujjába bevarrt huszonöt dollárján kívül semmije nem volt, egyetlen idegen nyelven nem beszélt. Ám Amerika, a korlátlan lehetőségek hazája, így tehát számtalan kortársával együtt Zukor is nekivághatott élete felépítésének. Mindenféle munkát elvállalt. New Yorkban és Chicagóban szőrme- és prémkereskedőknél dolgozott, kitanulta a szűcsmesterséget, és rövid idő után önálló szűcsműhelyt nyitott.
Képeslap Ricséről (Forrás: OSZK)
Talán itt a helye megjegyezni, hogy Mátészalka nemcsak őt, hanem a jóval későbbi világsztárt, Tony Curtist is nekiajándékozta Hollywoodnak. Vagy felidézni az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos 1956 után az Egyesült Államokban töltött első éveit, ő is mindenféle aprómunkát elvállalt, és végtelen szorgalommal, kitartással szerezte meg azt a bizalmat, ami aztán a filmszakma csúcsaira repítette.
Zukor Adolf Amerikába érkezése után öt évvel, húsz évesen látott először filmet. Sokan úgy tartják, hogy a film, mint művészeti és szórakozási forma egyáltalán nem érdekelte, ő pénzt, sok pénzt akart keresni, és a filmiparban nagy üzleti lehetőségeket látott. Kezdetben csak okosan, óvatosan kockáztatott, amikor betársult egy kisebb moziba, ahol néhány perces darabokat vetítettek. A szűcsboltját megtartotta. Később Marcus Loewvel szövetkezett, mozi hálózatot alakítottak ki, ám ekkor még kevés erejük volt felvenni a versenyt a filmipar korai nagy társaságaiból alakult tröszttel.
Erzsébet királynő, készült 1912-ben
Zukor Adolf első áttörő sikere 1912-ben következett be, amikor is megszerezte az Erzsébet királynő című francia film amerikai forgalmazási jogait. Huszonötezer dollárt fektetett be az üzletbe, társai ezt nem nézték jó szemmel, ám a kor nagy sztárjának, Sarah Bernhardnak a főszereplésével készített hosszú - szó szerint az, kétezer méteres - film hatalmas nyereséget hozott.
Ekkor Zukor Adolf megalapította első nagy filmipari cégét, a Famous Players Picture in Famous Plays Company-t. Jelmondatához híven – „Híres színészek, híres darabokban” – a Brodway sztárjai részvételével az éppen sikeres színpadi művekből és klasszikus regényekből készített filmeket. Az alapítás évében a Monte Christo grófját, rá egy évre az A zendai fogolyt. A filmpiac ekkoriban még mindig az első nagy üzemeltető vállalkozások kezében volt, de hatalmuk nem tartott sokáig. Zukor Adolf óriási erővel beindította a filmiparban akár forradalomnak is nevezhető vállalkozását. 1914-ben évi harminc film elkészítésére alkalmas csoportot szervezett, majd megnyitotta a Brodway-n 3500 személyes mozipalotáját, a Standardot. A színészekből filmcsillagokat csinált, kialakította a sztárgalaktikát, szerződtette a kor leghíresebb művészeit: Gloria Swansont, Mary Pickfordot, Pola Negrit, John Barrymore-t és Garry Coopert, akiknek megtiltotta, hogy más cégeknél is munkát vállaljanak. Az akkor Los Angeles külvárosának számító Hollywoodban egy narancsfarm gazdasági épületében rendezte be az első filmstúdiót. 1916-ban Zukor Adolf elnökletével létrehozták a Paramount Pictures Corporationt. Az alapítók névsora sok mindent elárul arról a mérhetetlen üzleti tehetségről, ami a szakma legkiválóbbjait hozta össze ebbe a csoportba: Jesse Lasky, Zukor Adolf, Samuel Goldwyn, Cecil B. DeMille és Al Kaufman. Az első világháború ugyan némiképp megakasztotta a filmvállalat szárnyalását, ám Zukor Adolf egy bankház segítségével kötvényeket adott ki, és rövid idő elteltével már ötszáz mozi tartozott ellenőrzése alá. Európában is dolgozni kezdtek, leányvállalatot alapítottak Párizsban, ahol hat nyelven gyártottak filmeket. A Paramount sikerei csúcsát a némafilm korszakban érte el. A hangos film megjelenése nagy ütést jelentett a cégnek. Hogy mekkorát, arról a számok is tanúskodnak, 1930-ban 18 millió dolláros nyereségük volt, 1932-ben 21 millió dolláros veszteségük. Zukor cége három évig szünetelt, majd Paramount Pictures Inc. néven indult újra. De nem lett volna az, aki Zukor Adolf, ha nem tudott volna folyamatosan alkalmazkodni a megváltozott filmvilágbéli viszonyokhoz. A 20. század közepén például a vállalat az új forgalmazási törvénynek megfelelve, szétválasztotta a gyártásban, a kölcsönzésben és az üzemeltetésben folyó tevékenységét. Erre az időszakra következett be a televízió megjelenése és elterjedése. A cég filmgyártása a harmadára csökkent. Az új helyzetet azonban igyekeztek jól kihasználni, tévés berendezéseket gyártottak, majd az egyik nagy tévés társasággal, az ABC-vel társultak. 1966-ban a Paramount beolvadt a Gulf and Western Industries konszernbe, nevét azonban megtartotta, és legújabb kori sikerei sem maradtak el: Love story, a Keresztapa, John Travolta filmjei, a Star Trek sorozat és Az elveszett frigyláda fosztogatói.
A Paramount volt az első nagy stúdió, amely a gyártástól a forgalmazásig és az üzemeltetésig kezében tudta tartani filmjeit. Zukor Adolf volt az első producer, aki tudatosan készített műalkotásokat, ő vezette be Amerikában az egész estét betöltő filmeket. Négyszer jelölték Oscar-díjra, munkásságáért 1948-ban életmű Oscart kapott. 1953-ban megjelent önéletrajzának címe híven tükrözi Zukor Adolf üzletemberi és filmszakmai hitvallását: A közönség sohasem téved.
A filmgyáros magánéletéről alig beszélnek. Példaértékű, hogy szintén magyar származású feleségével, Kaufman Lottie-val ötvenkilenc évig éltek együtt, két gyerekük született. Zukor Adolf szerette szülőföldjét, ragaszkodott magyarságához. Szülőfalujában kutat állított, a híres Juhász-kutat, és minden új házas embernek huszonöt dollár nászajándékot küldött, annyit, amennyivel Ricse híres szülötte tizenöt éves korában, Amerikában elkezdte az életét.
Dippold Pál
