A 20. századi magyar színjátszás egyik nagy népszerűségnek örvendő kitűnő szereplője, Kiss Manyi színművésznő negyvenöt évvel ezelőtt 1971. március 29-én halt meg. Hatvan évvel korábban 1911. március 12-én született Magyarlónán. Már igen fiatalon, mindössze tizenöt évesen színpadra került Kolozsvárott, majd Miskolcon, 1929 és 1932 között pedig Szegeden dolgozott színészként. A vidéki színházakban szívesen foglalkoztatták, hiszen kiváló tánc- és énektudása a szerepek közül szinte mindegyiknek az alakítására alkalmassá tette. Érdekes mozzanata Kiss Manyi fiatalságának, hogy egy olasz artistához, Alfredo Ufferinihez - Frédihez - ment férjhez, akivel rendszeresen fellépett itthon és külföldi cirkuszokban. Nagy szerelem volt. Ám Kiss Manyi néhány év után rádöbbent, hogy nem tud színpad nélkül élni, és otthagyta férjét.
Kiss Manyi
1934-ben került Budapestre, rá egy évre a Király Színházban tette le szakmai névjegyét. Három évet kellett várnia arra, hogy a Fővárosi Operettszínház szerződtesse. Alig néhány év alatt a budapesti közönség kedvenc színésznőjévé vált. 1943-ban a Vígszínházhoz szegődött. A második világháború után több színházban is játszott, de csak alkalmi szerződéseket kapott, ennek oka pedig az volt, hogy az új hatalom gyanúsnak és megbízhatatlannak látta, hiszen a második világháború idején Kiss Manyi a frontszínpadokon énekelt a magyar katonáknak. 1954-ben a Madách Színházba került, és a híresen baloldali kurzusszerző, Bertolt Brecht Kurázsi mama című darabjában megkapta a főszerepet. Az egykori, operettszínpadokon tündöklő kedvencből egy csapásra drámai színésznővé változott, ami egyébként nem volt csodálni való pályája egészét tekintve, Kiss Manyi egyik legfontosabb színészi fegyvere rendkívüli átváltozó képessége volt. Még az 1956-os forradalom előtti időkben, 1954-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, majd 1957-ben a Kossuth-díjat. Néhány évvel később övé lett az Érdemes és a Kiváló Művész cím is.
Kiss Manyi színpadi szerepeinek hosszú sorából szemelgetve világosan nyomon követhető sokoldalú tehetségének más és más műfajokban megcsillantott nagysága: Kacsóh Pongrác János vitéze, Huszka Jenő Lili bárónője, Kálmán Imre Csárdás királynője és Eisemann Mihály Fekete Pétere az operettek látszólag könnyű, valójában rengeteg munkát követelő szerepeit adták neki, és tették népszerűvé egyre szélesebb körökben. Aztán Csehov Három nővérében vagy Moliére darabjaiban megmutatta azt is, hogy a drámai alakításokat is mesteri módon tudja kivitelezni. Az pedig, hogy Sarkadi Imre és Németh László színműveiben is óriási sikereket aratott, arról tanúskodik, hogy Kiss Manyi nem volt érdemtelen a közönség és a szakma elismerésére és szeretetére.
Kiss Manyi egyébként nem elsősorban színpadi szerepei révén vált ismertté. Szerencsés időszakban, az 1930-as években kezdte filmszínésznői pályafutását. A magyar filmgyártás első fénykorában igazi sztárrá vált. Sokszínű tehetsége a közönségszórakoztató filmek sokaságában éppen úgy kibontakozhatott, mint például a klasszikus magyar irodalom remekműveinek filmes feldolgozásaiban. Ez utóbbi jeles példája az 1938-ban készített Mikszáth-feldolgozás, a Noszty fiú esete Tóth Marival, vagy az 1945-ös Tanítónő és az 1949-es Lúdas Matyi. Kiss Manyi részese volt az olyan világhírű műveknek, mint a Körhinta vagy a Hannibál tanár úr, és még ma is sokak emlékezete őrzi a Mici néni két élete vagy a Hogy szaladnak a fák című filmekben nekünk adott alakításait. A televíziós időszak beköszöntével aztán ott volt immár két klasszikussá nemesedett sorozatban, a Tüskevárban és A fekete városban.
Napfény a jégen - részlet (1961), Kiss Manyi, Mezey Mária, Psota Irén
Kiss Manyi sok kar- és kortársától különbözően nem nagyon engedte közel magához a mindenre kíváncsi sajtót, vigyázott magánélete függetlenségére. Egy tavaly megjelent cikkben unokaöccse visszaemlékezése alapján idézik fel életének főbb állomásait. Édesapja kántortanító volt, édesanyja tanítónő. A korban szokatlan módon Kiss Manyi szülei elváltak, a négyéves kislányt nénikéje nevelte fel. A kolozsvári zenekonzervatóriumban tanult, az erdélyi város színpadáról indult el pályája.
Kiss Manyi érzékeny, szerelmes természetű hölgy volt, miután artista férjét elhagyva Budapestre került, egymásba szerettek gróf Károlyi Istvánnal. Az arisztokrata család azonban nem engedte, hogy Károlyi gróf feleségül vegye Kiss Manyit. A színésznő jó néhány évig szomorkodott emiatt, ám egy újabb szerelem 1942-ben a doni tábori színházban elfújta bánatát. Bakonyi János katonatisztet, Mukit hozta mellé az élet, akivel egészen sajátságos módon élt együtt, Muki inas-kertész-sofőr volt mellette. Nyúl úr volt az álneve, és mint az unokaöcs leírta, könnyű kézzel szórta szét Kiss Manyi nehezen megkeresett pénzét. Ez az utolsó csalódás már sok volt a nagy színésznőnek, bánatában inni kezdett, és bármennyire is igyekeztek segíteni rajta barátai, nem sikerül nekik. Hatvanéves korában halt meg.
Sziget a szárazföldön, 1969 , Kiss Manyi
Az egész színházi világ gyászolta, hiszen mindenki tudta, hogy Kiss Manyi született színésznő volt, ösztönből játszott, és hiába szorongott sokszor, a színpadon soha nem tévedett. A már többször emlegetett unokaöcs, Kiss Albert visszaemlékezésénél pontosabban senki nem tudja a választ arra a kérdésre, hogy ki is volt tehát Kiss Manyi: „Thália legrakoncátlanabb tüneményének nevezték: Tündés és boszorkány volt egy személyben. Tüneményes tehetség, egyszeri és megismételhetetlen. Színész zseni…”
Dippold Pál
