Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

MaNDA

Albert Einstein, legismertebb zseni

2016. március 20. - MaNDA

100 éve, 1916. március 20-én tette közzé Albert Einstein Die Grundlagen der Allgemeinen Relativitätstheorie (Az általános relativitáselmélet alapjai) című korszakos jelentőségű alkotását

A tudósok és a laikusok körében sokan a 20. század legnagyobb tudósának tartott Albert Einstein százharminchét évvel ezelőtt 1879. március 14-én született Ulmban. A borzas, szórakozott tudós archetípusát megjelenítő elméleti fizikust a legtöbb ember zseninek tartja. Ebbéli meggyőződésének megfelelően 1999-ben a Time magazinban az évszázad emberének is választották.

albert_einstein.jpgAlbert Einstein (Forrás: Wikipedia)

A zsidó családba született Einstein hozzátartozóival együtt nem élt vallása előírásai szerint, sőt katolikus általános iskolába járt. Már akkor csodabogárnak számított, félénksége, visszahúzódó magatartása és szótlansága afféle „hülyegyerek” státuszt jelentett számára az iskolában. Némely későbbi elméletgyártó azt állítja, hogy Einstein Asperger-szindrómás, azaz enyhén autista volt. Mindezeknek nincs túl nagy jelentősége a vitathatatlanul nagy tudós későbbi munkásságát illetően. Furcsa család lehetett az övé. Bácsikái tudományos könyvekkel látták el, tíz éves korában már Eukleidészt és Kantot olvasott. A matematikával is ekkortájt kezdett el foglalkozni. Svájcban érettségizett, majd a zürichi tanárképző főiskola fizika szakán tanult tovább. 1900-ban szerzett diplomát. Nem kapott tanári állást, így a svájci szabadalmi hivatalban kezdett el dolgozni szabadalmi vizsgálóként. Feladata azoknak a szabadalmaknak a minősítése volt, amelyek megértéséhez fizikatudás kellett. 1906-ban másodosztályú technikai vizsgálóvá léptették elő, majd a zürichi egyetemre hívták meg docensnek. Rá két évre a prágai Károly Egyetem rendes professzora volt egy évig. Közben azért Albert Einstein lerakta a tudomány asztalára azt a négy tanulmányt, amire később egész életműve ráépülhetett. 1905-ben írta meg doktori értekezését, egy évvel az után, hogy státuszát véglegesítették a szabadalmi hivatalban.

Az 1905-ben közzétett négy Einstein-írás alapozta meg a modern fizikát. Utóbb a fizikusok többsége egyetért abban, hogy a négy dolgozat közül három külön-külön is megérdemelte volna a Nobel-díjat. Ami az írások közös vonása, hogy egy elméleti fizikai ötletből logikai következtetésekre jut, melyek után kísérleti eredményekkel igazolja tételeit. Első jelentős írása a Brown-mozgásról szól: „Az álló folyadékbeli kis részecskék mozgásáról, melyet a hő molekulamozgásának elmélete megkövetel.” Nem kisebb eredményre jutott, mint bizonyítékot adott az atomok létezésére. Az atomi viselkedés Einstein-féle statisztikai tárgyalásmódja vezette el a tudósokat ahhoz, hogy miképpen lehet megfigyelni az atomokat mikroszkópon keresztül. A második dolgozat – amire aztán 1921-ben megkapta a Nobel-díjat – a fényelektromos jelenséget járja körül. A fénykvantumok létezését bebizonyító tanulmány sokáig vitatott volt, bár komoly jelek utaltak arra, hogy van egyfajta hullámrészecske kettősség: a fizikai rendszerek hullámszerű és részecskeszerű tulajdonságokat is képesek mutatni. Ez szolgált kiindulópontul a kvantummechanika megalkotóinak. A talán leginkább ismert, ám legkevésbé értett Einstein-tétel a speciális relativitáselméleté. A mozgó testek elektrodinamikájáról címet viselő tanulmány adja az alapját a speciális relativitáselméletnek: az idő, a távolság, tömeg és energia olyan elméletét, amely összhangban van az elektromágnesességgel, de még nincs benne a gravitáció. Ennek nyomán dolgozták ki a Michelson-Morley kísérlettel, hogy a fénysebesség állandó, nem függ a megfigyelő mozgásától. Einstein Galilei elmélete nyomán leírta, hogy a természet törvényeinek minden egymáshoz képest egyenletesen mozgó megfigyelő számára azonosnak kell lenniük, továbbá hogy a vákuumbeli fénysebesség minden, egymáshoz képest inerciarendszerben (vonatkoztatási rendszer) lévő megfigyelő számára azonos. Az elmélet egyik sokat vitatott következménye, hogy az idő és tér abszolút voltát tagadja. Az általános relativitáselmélet abban különbözik a speciálistól, hogy minden megfigyelőt egyenértékűnek tekint, nem csak az egyenletesen mozgókat.

A negyedik nagy hatású írás középpontjában a tömeg-energia egyenértékűség áll. Ennek lényege, hogy a test energiája (E) megegyezik a tömegének (m) és a fénysebesség (c) négyzetének szorzatával: E=mc2. A tömeg-energia egyenértékűséggel magyarázható meg a nukleáris fegyverek hatalmas energiája. A megmért atommag tömegét elosztják a tömegszámával, kiszámíthatjuk, mely atommag átalakulások járnak energia-felszabadulással és az mekkora.

relativitas.jpgÁltalános relativitáselmélet (Forrás: MaNDA Adatbázis, Miskolci Egyetem/ Selmeci Műemlékkönyvtár)

Az általános relativitáselméletét Albert Einstein 1916. március 20-án tette közzé a Porosz Tudományos Akadémián elkezdett tudományos előadássorozatának utolsó állomásán. Az általános relativitáselméletben a gravitáció nem erő, hanem a tér-idő görbületének következménye. Ez a tétel szolgált a kozmológia alapjául egyrészt, másrészt elvezetett a világegyetem sok tulajdonságának megértéséhez, melyek nagy részét jóval Einstein halála után fedezték fel. A relativitáselmélet matematikai és elméleti következtetések nyomán alakult ki. Einstein egyenletei jóslatokat tettek lehetővé, aztán, amikor ezeket méréssel ellenőrizték, azok pontosnak bizonyultak. Hosszú ideig vitatták Einsteinnek ezt az elméletét, ezért is döntöttek úgy 1921-ben, hogy az egyértelmű fényelektromos jelenségekkel kapcsolatos munkájáért kapjon Nobel-díjat.

Meglepő kitérő a nagy fizikus életében, hogy 1926-ban Szilárd Leóval együtt fejlesztették ki az 1936-ban szabadalmaztatott hűtőgépüket. Leírása szerint: „A találmány olyan hűtőgépre vonatkozik, amelynél folyékony fémet az elektromos áramtól átjárt cseppfolyós fémre ható mágneses mező mozgat” – ma is ilyen szerkezetekkel hűtik az atomerőművek reaktorait.

1932-ben Einstein az Amerikai Egyesült Államokba költözött, itt is élt 1955-ben bekövetkezett haláláig. A Németországból elmenekült tudós sokat segített az üldözött zsidóknak, pénz gyűjtött cionista szervezeteknek, és mindent megtett azért, hogy a hozzá hasonló származásúak megmeneküljenek a nácizmustól.

Érdekes közjáték Albert Einstein életében, hogy amikor 1952-ben meghalt Weizmann, Izrael elnöke, az izraeli kormány Einsteint arra kérte, hogy legyen ő a második elnökük. A nagy fizikus ezt elutasította: „Mélyen meghatott az izraeli állam felkérése, azonban szomorú vagyok és szégyellem magam, de nem tudom ezt elfogadni.”

Albert Einstein rejtélyes életére talán valamiféle magyarázatmorzsát adhat 1946-ban írt önéletrajzának részlete: „A hajszából az első kivezető utat a vallás mutatta, melyet a hagyományos nevelő-oktató gépezet minden gyermekbe beleplántált. Így lettem én is – noha vallástalan (zsidó) szülők gyermeke voltam – mélyen vallásos, ez azonban tizenkét éves koromban hirtelen véget ért. A népszerű tudományos művek olvasása során hamarosan meggyőződtem arról, hogy a bibliai történetek jó része nem lehet igaz. Ennek következményeként szinte fanatikus szabadgondolkodóvá váltam, amihez az az érzés társult, hogy az állam szántszándékkal hazudik az ifjúságnak. Ennek az élménynek az lett a következménye, hogy bizalmatlan lettem minden tekintéllyel szemben, szkeptikussá lettem a mindenkori társadalmi környezetben élő meggyőződésekkel szemben.”

Albert Einstein szalon-anarchista mondatai szerzőjük szándéka ellenére arról tanúskodnak, hogy az élet, vagy a Teremtő mégis csak jól végzi a dolgát: mindent és mindenkit a helyére tesz. Így nem lett Einsteinből politikus vagy társadalomtudós, oda ment, ahol nagy szükség volt rá: a modern fizika megalapítójává válhatott.

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

https://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr958493414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

endike · http://barathendre.wordpress.com/ 2016.03.20. 16:02:11

divat rásütni, hogy "nem tudta elfogadni a kvantumfizika bizonyos lényegi dolgait". haha. miközben csak kijelentette hogy nincs véletlen. ez pedig a világ leglogikusabb kijelentése.

¿Qué tapas hay? 2016.03.20. 18:39:41

Apróságok:

1. "A megmért atommag tömegét elosztják a tömegszámával, kiszámíthatjuk, mely atommag átalakulások járnak energia-felszabadulással és az mekkora." No ekkor körülbelül az atomi tömegegységet fogjuk kapni minden esetben. A dolog lényege inkább itt, hogy a makroszkópikus rendszerekben ismert tömegmegmaradás elve atomi léptékekben nem, illetve csak az anyag és az energia együttes egyensúlyát értve igaz. Egy atommag tömege kisebb, mint az azt felépítő nukleonok tömege külön-külön összegezve. A tömegkülönbség adja a kötési energia értékét.
2. Einstein és Szilárd közös munkája számtalan szabadalmat eredményezett. Amit ma Einstein-Szilárd hűtőgépként ismerünk, az egy továbbfejlesztett háromközegű abszorpciós hűtőgép volt, minden mozgó alkatrész nélkül. Ezt a szabadalmat az Electrolux vette meg. Az elektromágneses szivattyú - bár kötődik a hűtőszekrény-kutatásokhoz - későbbi találmány, ezt az AEG vette meg és a szintén magyar Kórodi Albert fejlesztette ki a gyakorlatban. BIZONYOS reaktortípusokban (egész pontosan a nátriumhűtésű tenyészreaktoroknál) valóban használják az Einstein-Szilárd elven működő elektromágneses szivattyúkat, de az atomreaktorok túlnyomó többségénél hihetetlenül unalmas centrifugálszivattyúk keringetik a hűtőközeget.
süti beállítások módosítása