Különleges alakja a magyar film- és színművészetnek a hetven évvel ezelőtt, 1945. október 10-én született Monori Lili. Sajátosan kemény, ám ennek ellenére vagy éppen ezzel együtt rendkívül nőies alakja igen sok, más által talán nem is megjeleníthető figura szerepét hozta a színpadon és a filmvásznon.
Szakmája gyakorlására a Színház és Filmművészeti Főiskolán készülhetett fel 1965 és 69 között. Diplomája megszerzésének évében Szinetár Miklós irányításával tehetségesebbnél tehetségesebb osztálytársakkal végezhetett. Az 1969-es évfolyamban ott volt Monori Lili mellett a később hozzá hasonlóan nagy nevet szerzett Balázsovits Lajos, Benedek Miklós, Benkő Péter, Gór Nagy Mária, Pálos Zsuzsa, Schütz Ila és Vallai Péter.
Monori Lili a Thália Színházban kezdte el színészi munkáját, majd a kaposvári Csiki Gergely Színházban játszott. A magyar és a világirodalom legkiválóbb színházi szerzőinek darabjaiban szerepelt. Ez a névsor sem akármilyen: Szép Ernő, Móricz Zsigmond, Weöres Sándor, Szakonyi Károly, Dante Alighieri, Roger Martin du Gard, Jókai Anna, Bertold Brecht, Csehov és Hemingway.
Ha bárki Monori Lili nevét hallja, szinte azonnal a Kilenc hónap című film (1976) főszerepével társítja. A sokaknak sokkolóan naturalista, Mészáros Márta rendezte képköltészeti alkotás az emberi élet egyik legfontosabb eseményéről a szülésről-születésről szól. Mészáros Márta azért választotta ki éppen Monori Lilit a rendszer ellen lázadó proli lány szerepére, mert mint mondta később: „Látta rajtam a szabadságot, hogy mindig azt csinálok, amit akarok. Na, hát – mondtam neki – éppenséggel nem tudom, hogy mit akarok.” Ebből a „nem tudomból aztán azért mégiscsak két újabb Mészáros Márta rendezte film lett, az Örökség és az Ők ketten.
Ám a Kilenc hónapot megelőzően is szívesen foglalkoztatták a legnevesebb magyar rendezők, így ott lehetett az 1969-ben forgatott, majd tíz évig dobozban tartott Bacsó Péter rendezte A tanú szereplői között. De hitelesen kelthette életre a legkülönbözőbb figurákat, például a Tersánszky Józsi Jenő művéből készült Legenda a nyúlpaprikásról című filmben, vagy a Ha megjön Józsefben. Szerepelt az 1988-ban elkészült monumentális Bereményi Géza-filmben, az Eldorádóban is. Eperjes Károly, Pogány Judit, Haumann Péter, Nagy-Kálózy Eszter mellett Monori Lilinek is jelentős része volt a hivatalosan is a legjobb magyar alkotások közé besorakoztatott mű sikerében. Mindezek mellett tucatnyi tévéfilmben is megjelent, következetes és őszinte alakításait egész pályája során elismerés kísérte.
Monori Lili és Ruttkai Éva a Ha megjön József című filmben
Monori Lili életében nagy fordulatot hoztak a nyolcvanas években Párizsban folytatott tanulmányai. Ekkortájt fordult érdeklődése az úgynevezett alternatív színházak felé. A nehéz életű asszonyok megjelenítője ma már leginkább ebben a közegben érzi jól magát. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy miként vált színésznővé, a következőképpen válaszolt: „Gyerekkoromban sokat rajzoltam. Emberfigurákat, akiknek elképzeltem a sorsát. A képzőművészeti gimibe akartam menni. A rajztanárom nem tudta szívből javasolni, hogy ezt a pályát válasszam. Az a probléma veled, mondta, hogy hónapokig jól megy a rajz, aztán mintha elfelejtettem volna, teljesen a nullára zuhan. Beneveztem különböző szavalóversenyekre, amiket sorra megnyertem. Nem tudom, mi történt. Valami önkívület jött rám. Mindig a szeretet hajtott.”
Monori Lilit tehát teljesen természetes módon kerülhetett aztán később a különböző művészeti ágak közötti határokat feszegető alternatív művészek közé. Vonzódása az avantgárdhoz cseppet sem csodálható, hiszen kezdő színészként Bódy Gábor barátja volt, akivel évekig dolgozott együtt.
Monori Lili beleállt az időbe, Budapest belvárosában ott forog körülötte ma is az egész fiatal fővárosi alternatív világ, ahogy egy író lejegyezte róla: „…ott van Monori puha, radikális arca… rajta súlyos tudás és tapasztalat”.
Születésnapján Isten éltesse Monori Lilit, az életén kőkeményen áthasító, magával ragadó színésznőt.
Dippold Pál
