Kétszáznyolcvan évvel ezelőtt, 1735.április 8-án halt meg II. Rákóczi Ferenc Rodostóban. A legismertebb magyar történelmi alakok közé tartozó fejedelem élettörténetének akár csak még a vázlatát is fölösleges leírni, mindenki, aki magyar nyelven beszél és magyar iskolába járt, ismeri. II. Rákóczi Ferencet azon történelmi személyiségek közé sorolhatjuk, akiknek életük, harcai és haláluk jelképes értelműek és értékűek. Azok a vesztesek, akik éppen vereségük által győzhettek az utókor érdek nélküli hősökre vágyó fiainak lelkében.
II. Rákóczi Ferenc azokat a tulajdonságokat testesítette meg, melyekre minden idealista vagy másképpen mondva tiszta szívű ember áhítozik: testben és lélekben erős volt, bátorsága – így utólag visszanézve legalábbis – határtalan , neki mert menni a nála sokkal erősebbeknek, és mindezt tette népe, nemzete, a magyarság érdekében.
Mányoki Ádám: II. Rákóczi Ferenc képmása, 1712
A szabadság, nem kizárólag a filozófia felől közelítve, a hétköznapokban, praktikusan is nagyon fontos. Mindenkinek. Az egyénnek, kisebb-nagyobb közösségeinek is. A szabadságért harcolni, a szabadságot tőlünk elrablók ellen valamiféle hősi tett. Mindig. Erről szólnak, mióta az írásos emlékek megőrizhetik, vagy még sokkal korábbról, a szájhagyomány útján terjedő és megmaradt hősi történetek. Legyen az akármelyik égtáj ősi mitológiája, vagy az ókori klasszikus történetek, mondjuk, a józan Daidalosz és fia, a hős Ikarosz.
II. Rákóczi Ferenc sem tett mást, mint oly sok elődje és utódja, szabaddá akarta tenni népét. Jól tudta, hogy a nagy és erős Habsburg birodalomból kiszakadni emberfeletti feladat, ám mégis vállalta a harcot. A büszke és erős erdélyi fejedelmek leszármazottjaként, majd a Rákóczi-szabadságharcban 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen maga is fejedelemmé választatván, rangban legalábbis, ellenségeihez felnőve folytatta küzdelmét. Rá egy évre a szécsényi országgyűlésen Magyarország vezérlő fejedelmévé kiáltották ki, de Magyarország és Erdély szövetsége végül is nem jöhetett létre, mert az osztrák csapatok szétverték a kuruc hadakat. Jelképes értékű tény, hogy miután az erdélyi főurak eltörölték fejedelemségét, a segesvári országgyűlésen hűséget esküdtek az osztrák császárnak. Aztán fordult a kocka és Erdély újra Rákóczié lett, de végül 1711-ben a szatmári béke azt jelentette, hogy a tizenkétezer fős kuruc sereg a nagymajtényi síkon letette a fegyvert.
II.Rákóczi Ferenc 1/2 tallérosa, Munkács, 1706
Rákóczi Ferencnek kegyelmet ígértek, ha ő is leteszi a hűségesküt a császárnak. A fejedelem azonban nem fogadta el ezt a fajta a békét. Lengyelországba, Angliába, s végül Franciaországba ment, ahol XIV. Lajos menedéket adott ugyan neki és társainak, de Magyarországért semmit sem tett.
1717-ben Rákóczi Törökországba került, ahonnan Franciaországba sem tudott visszamenni, és Magyarországra visszatértének reményei is megsemmisültek. Konstantinápolyban élt két évig, ám amikor az osztrák császár a bujdosók kiadatását követelte, amit a szultán megtagadott ugyan, de Rákóczit és társait Rodostóba telepítette. A rodostói éveket a fejedelem írnokának, Mikes Kelemennek irodalmi értékű leveleiből jól ismerjük. Rákóczi Ferenc hosszasan betegeskedett, 1735-ben állapota válságosra fordult. Április 8-án, ami az abban az évben nagypéntekre esett, az ötvenkilenc éves fejedelem meghalt. Konstantinápolyban édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették. Itt nyugodtak hamvaik egészen 1906-ig, amikor is a magyar nemzet – egyik - elbukott szabadságharcának hőseit haza nem hozatta és a kassai dómban nyugovóra leltek.
Rákóczi emlékhely Rodostóban
Furcsán működik az emberiség kollektív emlékezete. Történelmünk legnagyobb hősei szinte kivétel nélkül elveszítették harcaikat. II. Rákóczi Ferenc mellé felsorakozott a szintén száműzetésben meghalt Kossuth Lajos és az 1956-os szabadságharc idegen földről hazahozott és kivégzett mártír miniszterelnöke, Nagy Imre.
Valamennyire mindannyian valahogy így végezzük: élünk, harcolunk, meghalunk. Talán ezért állnak közel hozzánk történelmünk vesztes hősei.
Dippold Pál
