Bizonyos legújabb kori statisztikák szerint a Biblia és a Marx-Engels-művek után Verne Gyula regényei jelentek meg legnagyobb példányszámban a világon. A második könyvsor szerzőit tekintve ez meglehetősen kétes dicsőség. Verne Gyulát azonban nem ezért szeretjük. Hogy miért áll közel szívünkhöz, azt már három évvel ezelőtt, születésnapi évfordulója kapcsán megírtuk.

Mostani emlékezésünk Verne Gyula életének végpontjához kapcsolódik. Száztíz évvel ezelőtt, 1905. március 24-én halt meg Amiens-ben. Keserű kilenc év előzte meg halálát. Az életét békében és szinte nyárspolgári eseménytelenségben eltöltő írót 1866-ban unokaöccse, aki szegény, elmebeteg ember volt, két lövéssel lábon lőtte. Verne ettől kezdve egyre súlyosabb állapotba került, sebei nehezen, lassan vagy egyáltalán nem gyógyultak. Mindez rányomta bélyegét kedélyállapotára, komor, depressziós emberré vált. Utolsó éveiben alig látott, szemeire hályog ült. Michel fia segített neki az írásban.

A L'Algerie magazin címlapja 1884. június 15-én (Forrás: wikipedia)

Verne életművének kutatói megszámolták, aztán közzé is tették a fantasztikus adatokat: az író száznyolc fantasztikus tervet és találmányt említ munkáiban, ezek közül hetven megvalósult: az űrhajó, a tengeralattjáró, a televízió, a gépfegyver, a légkondicionálás, az atombomba és a hangosfilm. Ezek az eszközök nagyrészt az emberiség javát szolgálják, de Verne pontosan látta a tudományos-technikai fejlődés árnyoldalát is: a környezetszennyezést, állatfajok tömeges kipusztítását, a nagyvárosi szmogot, és az üzemanyag-szállító tankhajók okozta olajszennyezéses katasztrófákat.

Verne Gyula emlékét felidézni legyen akár születésének, akár halálának évfordulója is az apropó, mindenképpen hasznos. ennél már csak az válik jobban az ember javára, ha újra és újra kezébe veszi és elolvassa remekműveit.

Dippold Pál