Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet

Eldobolt klasszikusok

2015. március 20. - MaNDA

Hatvanötödik születésnapját ünnepli ma, március 20-án Carl Palmer dobos. A Birminghamben született zenész teljes neve Carl Frederick Kendall Palmer, az Emerson, Lake & Palmer nevű zenekar révén tett szert világhírnévre.

Palmer nagyon komoly érdeklődése a zene iránt már kicsi korában megmutatkozott: hegedült, ám tízéves kora után már csak dobolni akart. Kamaszként, tizennégy évesen kapta meg első dobfelszerelését, ekkortól aztán már nem volt megállás. Sok zenekarban játszott a fiatal dobos. Angliában akkortájt szinte nem is volt olyan Palmerhez hasonló korú fiú, aki ne zenélt volna. Amikor például tizenöt évesen a Thunderbirds dobosaként muzsikált, a menedzserük egy bizonyos Mick Jagger volt. Carl minden együttese az úgynevezett progresszív rockzenét művelte, melyben nagy szerepet kapott Palmer egyre izgalmasabb és a szakma mesterfogásait virtuózan megmutató dobjátéka.

palmer.jpg

A hatvanas évek közepén járunk, Nagy-Britanniába tódul a világ összes szabad zenésze, itt bontakozik ki a szabadságot megéneklő rock. Amihez természetesen kellett Amerikából a blues és a rock and roll, meg a country, ám a hagyományos zenével látszólag szembeforduló, annak tartalmi elemeit szétszaggató új stílus első világhírű előadói Nagy-Britanniából indultak el hódító útjukra. Varázsuk máig tart, elég csak a hatvan-hetven éves rock-nagypapák egy-egy napjaink béli koncertjére gondolnunk. Megkockáztatható, hogy a zenéjüket éltető energiákat azokban a bizonyos hatvanas években gyűjtötték be. Tessék csak például felidézni Mick Jagger és a Rolling Stones előadásait, Eric Clapton, Paul McCartney és Carlos Santana mai, nem éppen a hetven évesekre jellemző dinamikájú fellépéseit.

elp.jpgEmerson, Lake & Palmer

Carl Palmer pályafutásának legfényesebb korszaka kétségtelenül az 1970-ben megalakult Emerson, Lake & Palmer trióban eltöltött évekre esett. A zenekar mindegyik tagja komoly zenei képzettséggel és tudással érkezett a világsikerhez vezető együttműködésbe. Az efféle csapatokat szupergrupoknak nevezték, tagjaik ugyanis mire összeálltak, már komoly és sikeres zenekarokban muzsikáltak, és azokból kiemelkedve hozták létre új együtteseiket. Az Emerson, Lake & Palmer első koncertje 1970. augusztus 23-án volt. Majdnem a szupernél is szuperebb grup lett belőlük, ugyanis a billentyűs Keith Emerson, a gitáros Greg Lake és a dobos Carl Palmer mellé éppen beszállni készült Jimmi Hendrix, de mire közös útjuk elkezdődött volna, Hendrix meghalt.

A trió első lemezének címe nem volt túl bonyolult: a nevüket viselte. A Lucky Man című dal villámgyorsan slágerré vált, többek között híres szintetizátorszólója miatt. Következő lemezükön már kialakult az Emerson, Lake & Palmer egyedi, eredeti és milliókat megérintő stílusa, a szokatlan ütemváltások és harmóniák használata, de leginkább a Hammond-orgona zseniálisan újszerű beillesztése miatt. Talán leghíresebb lemezük az 1971-ben megjelent Egy kiállítás képei (Pictures at an Exhibition) című. Ez nem volt más, mint Muszorgszkij zongoraszvitjének feldolgozása, ahol aztán Keith Emerson hatalmas kedvvel és tehetséggel püfölhette billentyűs hangszereit, Greg Lake téphette a gitárhúrokat, Carl Palmer pedig óriási dobparádéval járulhatott hozzá sikerükhöz.

1973-ban hozták forgalomba a pályájuk csúcsának tartott, a Brain Salad Surgery című lemezüket. Ezt követte tripla koncertlemezük, és egy hároméves szünet.

1977-ben a zenekar tagjai már-már elkezdték szólókarrierjüket, ám önálló munkáikat mégis egy közös lemezen adták ki. Itt volt Keith Emerson háromtételes zongoraversenye, Greg Lake öt akusztikus dala – köztük a C’ est la vie című világsláger – és Carl Palmer ütőhangszerekre átírt klasszikus feldolgozásai. Ezután 1979-ben a zenekar feloszlott.

Carl Palmer természetesen nem hagyta abba a zenélést, saját együttest alapított, majd 1981-ben összeállt egy újabb szupergrup, melyben Palmer dobolt, ez volt az Asia. Két év múlva belépett a zenekarba Greg Lake. Nem értek el átütő sikert. Palmer kilépett, és újra Keith Emersonnal muzsikált, majd visszament az Asiához, és mérsékelt sikerekkel zárta le pályafutásának ezt a szakaszát.

carl_palmer.jpg

Carl Palmer ezt követően újabb és újabb turnékörutakra indult a hangszereiket mesterien kezelő, fiatal zenésztársaival. Budapesten is gyakran megfordult, legutóbb az A38-as hajón lépett fel és varázsolta el közönségét. Ha jól belegondolunk, Carl Palmer és két zenésztársa évtizedekkel megelőzte zenei gondolkodásában és kompozícióik felépítésében a világot. Ami ma már természetes és egyre divatosabb, a különböző zenei műfajok közelítése egymáshoz, vegyítésük, a klasszikus muzsika vagy a népzene elemeinek beépítése a pop és rock kompozíciókba, az úgynevezett világzene művelése az Emerson, Lake & Palmer trió számára harminc-negyven évvel ezelőtt magától értetődő volt. Nem kellett külön ideológia ahhoz, hogy a világ egyik legjobb dobosa, big band és filharmonikus zenekari kísérettel Prokofjev és Bach műveket szólaltasson meg. Carl Palmer és társai tehetsége a klasszikus koncertek látogatóinál sokkal szélesebb körben tette ismertté a világ zenei kincsének darabjait.

Önálló műveiken, az Emerson, Lake & Palmer világslágerein kívül tehát mással is hozzájárultak az emberi kultúra továbbéltetéséhez.

Hatvanötödik születésnapján Isten éltesse a dobos Carl Palmert!

Dippold Pál

A bejegyzés trackback címe:

http://manda.blog.hu/api/trackback/id/tr577283803

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.