A falu évezredek óta emberek által lakott helye a vidéknek. Régészeti kutatások a kelta leletek mellett csak nagyon kevés más népekre utaló tárgyat találtak itt. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a népek szívesebben vándoroltak a sík vidékeken, mint a zordon hegyek között. Ez a kevés itt élőnek egyszerre volt jó és rossz, biztonságban tudhatták magukat, de például a divatot illetően egészen biztosan nem voltak naprakészek. Egyes legendák szerint IV.Béla 1241-ben a Muhi csatavesztés után Bükkszentkereszten át menekült észak felé. Ennek 1994-ben állítottak emlékművet.

A több évszázados történelmi csend, melyet a nehezen megközelíthető helyek biztonságában vészelt át Bükkszentkereszt csekély népessége, egészen az 1700-as évekig tartott. A környék életét az üveggyártás megjelenése változtatta meg. Kialakultak a bükki hutatelepülések: először Óhuta - ma Bükkszentlászló, majd Újhuta - ma Bükkszentkereszt - , már a 19. században Répáshuta és később a gyertyánvölgyi üveggyártás hutái.

Répáshuta

Mária Terézia korában a környék kincstári birtok volt, melyet a szepesi magyar kamara elnöke, gróf Grassalkovich Antal irányított. A jeles gazdaságpolitikus egyszerre tartotta fontosnak az erdőbirtok hasznosítását és az üveggyártás fejlesztését. 1755-ben az ő támogatásával állt fel meg Újhuta, ami lényegében ipari telephelyet jelentett. Három épületet említenek ebből a korból: a hutás mester lakóházát, és két üvegkészítő műhelyt. Az újhutai üvegüzemet a szlovák származású Sztraka Ferenc bérelte, a Grassalkovich Antallal kötött bérleti szerződésből kiderül, hogy fő feladata az ablaküveggyártás volt. Néhány évvel később már 9 szakember dolgozott itt, mind idegen származásúak voltak: cseh, szlovák, rutén és német mesterek. Óriási fejlődés indult meg ezzel, 1790-ben már 274 volt a település lélekszáma – ma 1350-en laknak itt.

A bükki üvegkészítés emlékeit őrzi a Mabadb-n is - fotó formában - fellelhető Bükki Üveghuták Ipartörténeti Múzeuma. Itt többek között megismerkedhetünk az utolsó hutát alapító Schusselka család történetével. Nem egyszerű feladat, tíz gyerekről van szó, akik felnőve egy nagy üvegipari klánt alkottak. Ők alapították a Telkibányai és Hollóházi Porcelángyárat.

Bükkszentkereszten, amikor az üveggyártás elkezdődött, már volt erdőgazdálkodás, méghozzá szakszerűen, tervezetten. Ez megakadályozta a felelőtlen és később súlyos következményekkel járó ösztönös irtásokat, melyek annyi kárt tettek például a Bükk túlsó oldalán. Az erdőgazdálkodás adta az itt élőknek a munkát. Az egyre nagyobb méretű fakitermeléshez kevés volt a falu lakossága, ezért folyamatosan érkeztek a betelepítettek, főleg szlovák nemzetiségű emberek. Az életre való helyiek rájöttek, hogy falujuk kitűnő kiinduló pontja a fafuvarozásnak. Átálltak tehát erre. Aztán amikor mészégető nagyhatalommá válhattak, nem haboztak, ezt a munkát választották. A híres bükkszentkereszti oltatlan meszet a helyi fuvarosok vitték a közeli Miskolcra és az Alföldre. Az erdei növények is a szekerekre kerültek, ezt eladva megvásárolhatták maguknak az alapvető élelmiszereket. Szükség is volt erre, hiszen a hegyekben nem lehetett önellátó mezőgazdasági termelést fenntartani. A bükki szlovákok sajátos helyzete megteremtette a mindenki másétól különböző kultúrájukat. Ennek egyik jellemzője, hogy különleges, keverék szláv nyelven beszéltek egymással.

Természetesen a közelben lezajlott hatalmas méretű ipari fejlődés hatása a Bükk hegyi falvaiba is elért. Jellemző adat, hogy a folyamatos vasgyári termelés évente 7300 öl fát igényelt. A diósgyőri vasgyártás sok embert átcsábított innen. A falu kis híján elnéptelenedett. Miután a 19. század végére a vasgyárban már szenet használtak, így a hegyi falu lakóinak egy része ismét visszatérhetett a fakitermeléshez. A felnőtt férfiak harmada másfél évszázadon át a diósgyőri vasgyárba járt dolgozni.

Újhuta, 1940

Grassalkovich Antal ragaszkodott ahhoz, hogy a betelepültek római katolikus vallásúak legyenek. 1778-ban fakápolnát és egy fa paplakot kapott Újhuta, és Homonnáról egy szlovákul is beszélő ferences szerzetest hoztak a híveknek. Később a kápolna elpusztult, ám 1801-ben elkészült Bükkszentkereszt új kőtemploma, amit a Szent Kereszt Felmagasztalása névre szenteltek fel. 1940-ben ezt a nevet vette fel Újhuta, és lett belőle Bükkszentkereszt. A templom barokk stílusú, berendezése a diósgyőri pálos kolostor templomából való. Egyedülálló a szószék, oldalán a négy evangélista fehér, pálos öltözetben látható. A főoltárkép Szent Ferencet ábrázolja.

Az 1848-49-es szabadságharc idejét idézi meg egy kopjafás emlékmű, melyet a falu szülöttének, Stuller Ferencnek állítottak. Stuller Ferenc igen fontos személyiség volt, Kossuth Lajos személyi titkára.

Egy kedves legenda szerint valamikor régen Bükkszentkereszten járt Szűz Mária. A falu melletti erdőben elfáradt, és leült egy kőre pihenni. A falubeliek Boldogasszony Kövének nevezik a helyet, szent és gyógyító helynek tartják. Ez nem minden alap nélküli, tapasztalati tény, hogy jó néhányan, akik ott néhány órát eltöltöttek, meggyógyultak. Napjainkban már nem csak a Boldogasszony Kövét keresik az ide látogatók, nagyon sokan vannak, az erdő szinte minden kövén találunk ücsörgőket. A természetgyógyászok is erősen hisznek a kövek gyógyító és energiát adó erejében. Az egészséges erdei levegő jótékony hatása minden esetre vitathatatlan.

Dippold Pál