215 évvel ezelőtt, 1799. július 15-én találták meg a rosette-i követ az egyiptomi Rashidban, amelynek segítségével meg tudták fejteni az egyiptomi hieroglif írást. A gránitból készült sztélé i.e. 196-ból származik, és V. Ptolemaiosz rendelete olvasható rajta hieroglifákkal, démotikus írással és ógörögül.

A kő „modern kori” története Napóleon 1798-99-i egyiptomi hadjáratával vette kezdetét. Napóleon 1798 májusában indult el a touloni kikötőből Észak-Afrikába, katonái mellett számos tudós is kísérte. Fő célja (az angolok Indiába vezető hajózási útvonalának megbénítása) ugyan megbukott, viszont megszületett az egyiptológia tudománya.

Az egyiptomi kaland legjelentősebb lelete a rosette-i kő volt. A francia katonák Rashid városa köré sáncot ástak, és a munkálatok közben Pierre-Francois Bouchard mérnök egy fekete gránittáblát talált a földben. Bouchard a leletet elszállíttatta Kairóba, az újonnan alapított Egyiptomi Intézetbe, Kairóból pedig hajóval Franciaországba vitték. Illetve vitték volna, ugyanis máig tisztázatlan körélmények között az értékes lelet valahogy az angolok kezére jutott, s III. György király rendelkezésére a londoni British Museumba került, ahol 1802 óta mindmáig őrzik.

mindig velünk lehet

A kő megtalálása után jó pár évnek kellett eltelnie, mire sikerült a hieroglifák megfejtése. A kiindulópontot a görög szöveg jelentette, hiszen az ógörög széles körben ismert volt, habár az egyiptomi dialektus némileg más volt, mint a hellén, mégis a görög szöveg fordítása már 1803-ben publikálásra került.

A démotikus-hieroglif írás megfejtésével elsőként Sylvester de Sacy próbálkozott, akinek sikerült a Ptolemaiosz, Arszinoé, és Alexander neveket felismernie, a svéd Åkerblad pedig a démotikus rész írásjeleinek fonetikai jelentőségére mutatott rá.

1814-ben Thomas Young szinte teljesen lefordította a démotikus részt, majd 1815-ben azonosította a hieroglif szövegben a Ptolemaiosz nevet, aminek segítségével több mint 80 hasonlóságot fedezett fel a hieroglif és démotikus szövegrész között.

Jean-François Champollion

A megoldás azonban Jean-François Champollion nevéhez fűződik, akit méltán nevezhetünk zseninek. Champolliont bámulatos nyelvi tehetséggel rendelkezett (ismerte a latin, görög, héber, arab, szír, káldeus, amhara, szanszkrit, avesztáni, pahlavi, perzsa és kínai nyelveket), nem meglepő tehát, hogy felkérték a rosette-i kő megfejtésére.

Az 1815-ben felfedezett philei obeliszkek feliratait is tanulmányozva, lépésről-lépésre haladva kezdte megismerni a hieroglif írásjeleket. Rájött, hogy a talált leletek írásai betűrendszereken alapulnak, így ismétlődniük kell bizonyos jegyeknek, a „p” jel szerepel Ptolemaiosz és Kleopátra névben is, így szükségképp azonosnak kell lennie mindkettőben. A hieroglif írás megfejtése ezzel még nem állt készen, hiszen észrevette azt is, hogy a jelek nem mindig betűrendszeren alapulnak, sok helyen értelmező (determinatív) jegyeket is használtak, valamint sok jelnek ideografikus értéke van, de az első nehézségeket sikeresen leküzdötte, és nyitva állt az út a teljes megoldáshoz. Champollion 1822-es levelében (Lettre á M. Dacier) ismertette kézzel rajzolt táblázatát az írásjelekről, majd az 1824-ben megjelent Précis du système hiéroglyphique des anciens Égyptiens c. művében összegezte a hieroglifika területén végzett kutatásait, s egyúttal megteremtette a modern egyiptológia alapjait.

Nagy László