45 évvel ezelőtt, 1969. július 3-án halt meg Hardfieldben a Rolling Stones alapítóinak egyike, Brian Jones. Az 1942-ben Cheltenhamban született Jonest, teljes nevén Lewis Brian Hopkin Jonest, ma karizmatikus figurának mondanánk. Az is volt, későbbi, azóta is világhírű zenekarának alapítói közül jóval több rajongót tudott magáénak, mint Mick Jagger vagy Keith Richards. Jonesnak nem csak nagy érzelmi kisugárzása volt, hanem asztmája is. Gyerekkora jórészét szülővárosa szanatóriumában töltötte. Szülei jómódú polgároknak számítottak.
Még az angol rockzenei életben is tekintélyesnek számított a kamasz Brian Jones zenei műveltsége. Tizenéves korában rendkívüli módon érdekelte a jazz muzsika. Azt írják róla, hogy már ekkor szinte minden hangszert tudott kezelni, szakszóval multiinsrtumentalista volt. A szaxofontól a klarinéton, a gitárokon át a billentyűs hangszerekig mindenhez értett. De magabiztosan nyúlt a szájharmonikához, a hegyi citerához, a mellotronhoz, a szitárhoz, a tamburához, a furulyához, a dobokhoz, a marimbához, az oboához és a bendzsóhoz. Nem mellesleg kitűnően énekelt. 1962-ben alapították meg a még ma is a rockzene legnagyobbjának tartott Rolling Stonest.
A zenekar első éveiben bármennyire is nehéz ezt elhinni, Jagger és Richards csak mint másodhegedűsök szerepelhettek a zseniális Jones mögött. Ő volt az együttes vezetője, zenei világának meghatározója, hangszeres tudása pedig messze a többiek fölé emelte.
Ám rövid idő elteltével az egyre inkább felnőtté váló Mick Jagger került előtérbe. Ennek oka elsősorban Brian Jones önpusztító életmódja volt: teljes erővel ivott és drogozott. Ezek következménye, nyilvános botrányain túl, nagyon komoly szervi és lelki betegségeinek súlyossá válása volt. Az emberi ronccsá vált zseniális fiatalember élete utolsó szakaszában már zenélni sem tudott. 1969 júniusában otthagyta a Rolling Stonest. Egy hónappal később pedig holtan találták villája úszómedencéjében. Szervezetében kábítószer és alkohol maradványai voltak, halálát balesetnek nyilvánították. Azóta persze sokféle összeesküvés-elmélet született a 27 éves fiatalember tragédiájáról, beszéltek öngyilkosságról és gyilkosságról is.
A Rolling Stones berobbanásának idején azonban még sok, később slágerré vált rockdallal ajándékozta meg egyre nagyobb rajongótáborát. Igaz, a dalok Jagger és Richards neve alatt jelentek meg, ám szerzőjük Brian Jones volt. Hogy csak a leghíresebbeket soroljuk, közéjük tartozott a Paint it black, az I can’t get no, az Angie, a Sympathy for the devil, a Jumpin’ Jack Flash, a Wild horses, a Brown sugar, a Honky Tonk Women, a She’s a rainbow, a Can’t you hear me knocking, az It’s only rock’n’roll, a Like a Rolling Stone.
A Rolling Stones Brian Jones halála után két nappal a londoni Hyde Parkban több százezer rajongó előtt adott koncertet. Nem kellett belépőjegy. Ahogy a túlvilágra sem kell. Néhány zseniális Brian Jones dal eljátszása után Mick Jagger lepkék ezreit engedte a levegőbe. Ez volt Brian Jones temetése.
az 1969 július 5-i koncertről készült csaknem egy órás film
Elgondolkodtató, hogy a Rolling Stones alapítóját 27 éves korában érte a halál. Ez a tény természetes módon vitte be őt az úgynevezett 27-esek Klubjába, azaz azok közé a rendkívül tehetséges, igen fiatalon világhírnevet szerzett, 27 éves korukban – gyakran rejtélyes körülmények között – meghalt rock zenészek közé. Akár magával Brian Jonesszal is kezdhetjük a sort, hiszen a legújabb kori 27 klubosok közül időben az övé az első haláldátum. Aztán jött Jimi Hendrix, Janis Joplin, Jim Morrison, Kurt Cobain és Amy Winehouse. A névsor sajnos több tucat kevésbé ismert névvel bővíthető. Életükben közös a nagy tehetség, a tömegeket megindító vad szenvedélyek megszólaltatása, a gyermekinek nevezett őszinteség, ami gátlástalan, önpusztító életmóddal járt. Droggal és alkohollal, meg cigarettával és szexuális kicsapongásokkal. Így váltak előbb a fogyasztói társadalom, az embertelen társadalmi szerkezetek bábjaivá, aztán áldozataivá. A tehetséges művészek mindenüket odaadják közönségüknek. A 27-es klub tagjai még az életüket is.
A nagyrészt Brian Jones hagyatékára épített zenei világ azonban nem pusztult el. Nagy erőfeszítésekkel élteti tovább a Rolling Stonest, melynek tagjai híven ismert emblémájukhoz, a monumentális kinyújtott nyelvhez, rockos pimaszsággal játszanak a sorssal. A nem csak korukban, hanem valóságosan nagypapák 70 évesen is ványadt fiatalokat megszégyenítő erővel és hitelességgel járják a világot, rohangálnak órákig a színpadon, mutatják meg koncertjeiken, hogy a rock nem csak pusztíthat, hanem teremthet és meg is tarthat. Arról most ne is nagyon beszéljünk, hogy miféle csodák tarthatják életben az alapítók közül Keith Richardsot, aki fiatal kora óta folyamatosan iszik, drogozik, csajozik, de mindezek mellett ördögi virtuozitással kezeli gitárját és cikázik a hangfalak között.
Mick Jagger pedig, amikor egy-egy fellépésen Brian Jones dalait énekli, talán erősen örül annak, hogy ilyen sokáig él, és élteti tovább Jones emlékét.
Dippold Pál
