Száz évvel ezelőtt, 1913. július 4-én halt meg Budapesten Klösz György fényképész, akinek személyében a magyar városfotózás első kiválóságát tisztelhetjük.
Messziről került Budapestre. Darmstadtban született 1844-ben, Johann Justus Georg Kloess néven. Édesapja Paul Kloess , édesanyja Gratz Ernesztina volt. Kloess Georg még nem magyarosított Klösz Györgyre, amikor feleségül vette Zeller Karolinát. A német fiatalember gyógyszerészetet, vegyészetet és fényképészetet tanult. Érdekes tanulmány készülhetne arról, hogy a patikusok vajon miért vonzódnak annyira a művészet képpel megjeleníthető formái iránt. Csontváry Kosztka Tivadar is patikusként kezdte.
Klösz György bécsi évei után, huszonkét évesen, 1866-ban került Pestre. Két társával fényírdát nyitott a belvárosban, majd önállósult, később egy nagyobb műhelyt nyitott. A Magyar Fényképészek Egyletének alapító tagjaként a bécsi világkiállítás minden fotózási jogával rendelkező hatfős csoport tagja lehetett. Ebben az évben kezdte meg budapesti látképeinek készítését és forgalmazását. A fényképek és képeslapok fénykora volt ez az időszak. A polgári családok életében nagy eseménynek számított ellátogatni a fotós műtermébe, ahol impozáns díszletek között örökítette meg őket a mester. Ugyanezt a műveletet a falvakban – természetesen lényegesen rosszabb technikai feltételekkel – a vándorfotográfusok végezték el. Sokunk az ő munkáik nyomán ismerheti dédszülei, szépszülei arcát.
Klösz Györgyöt azonban egyre inkább lekötötte a városfényképezés. Alig van ma Magyarországon olyan történelmi, fotóművészeti album, amelyben ne találnánk meg mestermunkáit. A különleges kompozíciós érzékkel rendelkező fotóművész képei egyszerre józanok és érzelmekkel telítettek. A hétköznapi pillanatokat is ünnepivé tudta tenni.
Fotó: Klösz György (Forrás: Klösz album)
Érdekes, hogy Klösz György látásmódját, érdeklődését az épített környezet iránt annak elpusztítása lendítette teremtő működésbe. Az Ördögárok, majd a Duna áradása, néhány évvel később a miskolci, az egri árvizek, és a nagy szegedi árvízcsapás megörökítése mélyítette el azt a látásmódot, azt a stílust, ami minden képén azonnal felismerhető.
Klösz György az 1880-as években már tehetős emberként épített villát a Svábhegyen. 1885-ben mutatta be az Andrássy útról készített panoráma sorozatát. Egyre jelentősebb cégektől kapott megbízásokat, így a Simensnek fotózta az első pesti villamosokat. Hol máshol publikálta volna munkáit, mint a kor legjelentősebbnek tartott idegenforgalmi folyóiratában, a Budapesti Látogatók Lapjában, melynek egy ideig társtulajdonosa is volt? A 19. század végén ő és munkatársai voltak Kossuth Lajos temetési menetének hivatalos fényképészei. Megbízás megbízást ért, rengeteg képet készített a városrendezés miatt bontásra ítélt házakról. A millenniumi kiállításról hétszáz képet készített, ott önállóan is kiállított, a pavilonok szinte mindegyikében szerepelt tőle fotó. Az anyagi siker is utolérte, az előkelő Hunfalvy utcában építtetett villát, majd a még előkelőbb Városligeti fasorban műtermet, nyomdát és bérházat.
Fotó: Klösz György (Forrás: Magyar Digitális Képkönyvtár)
Klösz György a szecesszióval átitatott 1900-as párizsi világkiállításra száz magyar kastélyról készített felvételeket. Fia, a nagyapja nevét viselő Klösz Pál Bécsben végzett a grafikai főiskolán. Apja 1903-ban bevette nagynevű vállalkozásába, a céget ettől kezdve Klösz György és fia Udvari Fényképészeti, Térképészeti és Kőnyomdai Műintézetnek nevezték.
A vállalkozás irányítását fokozatosan átadta fiának, visszavonult. A fényképezést azonban nem hagyta abba, élete utolsó éveiből valók a távbeszélő hálózatról felvett képei.
Klösz György műveit rangos gyűjteményekben őrzik, a Budapesti Történeti Múzeumban, Budapest Főváros Levéltárában, a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, a Postamúzeumban és a Közlekedési Múzeumban. Klösz György Budapest-képeivel azonban nem csak a múzeumokban lehet találkozni. A megejtő szépségű felvételek gyakran szerepelnek a mai budapesti metróállomásokon és a kocsikban is.
Az Európa Kiadó nevű legendás underground zenekar akár Klösz Györgynek is ajánlhatja híres dalát „…Elmentek a fiúk , de itt maradt az idő.”
Klösz György megfogta nekünk a pillanatokat.
Dippold Pál
