Igen, pontosan az olvasható ott a címben, de ez nem maja jóslat, hanem egy 1933-ban készült magyar sci-fi. Hogy tovább bonyolítsuk a történetet, egy amatőr film, ami még a háború előtt egy lengyelországi bemutatón teljesen megsemmisült.
Akkor most hogy is van ez? A kérdésre Kurutz Márton, a Manda munkatársa, filmrestaurátor válaszol, és mesél az amatőr filmesekről, a film kalandos útjáról a forgatástól a 2012-es bemutatóig.
A Föld halála egy amatőr film, tehát az akkori, jelentős filmgyártás fő vonulatán kívül készült. Ez azt jelenti, hogy nem a filmgyár díszletei között dolgoztak, nem a kor ismert és sztárolt színészei játszották a főszerepeket. Tegyük hozzá, hogy a profi filmesek közül senkinek sem fordult meg a fejében, hogy fantasztikus filmet forgasson 1932-ben. A filmet nem profi operatőr forgatta, és a nyersanyag sem volt professzionális. 9,5 mm-es filmre dolgoztak, aminek az a fő jellemzője, hogy nincs negatívja, az egyetlen film, amit befűztek a gépbe, az maga a végtermék volt. Ezt az egyetlen pozitív filmet vágták aztán meg, ez volt az egyetlen változat, emiatt tele volt ragasztással, feliratozással, vizuális effektekkel és minden egyébbel. A nyomozás során annyit tudtunk meg, hogy a vizuális effektek egy Pathé kopírgéppel készítették.
Ebből a filmből sajnos nem maradt meg sok minden, ahogy a háború előtti amatőr filmes mozgalom munkáiból sem. Pedig az 1931-ben alakult Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének saját archívuma, könyvtára, vetítője, székháza volt, a tagok rendszeresen tartottak szakmai előadásokat, vetítéseket. Az egyesület saját lappal rendelkezett, Pergő Képek címmel jelent meg az 1944-es megszűnésig. Jogutódját a Magyar Amatőrfilm Szövetséget 1938-ban hozták létre, és a mai napig működik Magyar Független Film és Video Szövetség néven.
A magyarok kezdeményezésére jött létre 1937-ben az amatőrök nemzetközi egyesülete, az UNICA (Union Internationalé du Cinéma d’Amateur), amelynek az európai nemzeteken túl tagjai voltak az Egyesült Államok és Japán amatőr filmesei is. A háború után a magyar amatőr filmes vagyon teljesen eltűnt, az oroszok kifosztották az archívumot, és gyakorlatilag mindent elvittek. Akkora volt a pusztítás, hogy az egyesület tagságának másfél évtizedes munkásságát és filmtermését szinte csak a Pergő Képekből lehet rekonstruálni. A kommunizmus első éveiben az amatőr filmesek szervezett tevékenységét nem engedélyezték, a szövetség csupán 1962-ben éled újjá, de a régiek közül akkor már nagyon kevesen éltek.
A film sorsa viszont nagyon kalandos, hiszen az egyetlen pozitív változat még a háború előtt, egy lengyelországi amatőr fesztiválon megsemmisült. Nem tudtak megfelelő minőségű másolatot készíteni, emiatt egypéldányosak maradtak ezek a 9,5 mm-es filmek, és ezeket küldték ki külföldi filmfesztiválokra, amivel hatalmas kockázatot vállaltak. 
Az amatőr filmes mozgalom nem csupán hazánkban volt népszerű, hanem szerte Európa nagyvárosaiban is, a kontinensen mozgalmas amatőr filmes élet zajlott.
Nagyon kevés információ állt rendelkezésünkre a filmről, annyit tudtunk csak, hogy a Holdon játszódó jeleneteket valahol a Duna partján vették fel. Tudtuk azt is, hogy nagyjából miről szólt a film, bár egy rövid szinopszis maradt fent csupán, tudtuk, ki rendezte, ki volt az operatőr és ki írta a forgatókönyvet. A filmet 1935 augusztusában, az első magyarországi Nemzetközi Amatőrfilmversenyen mutatták be, 13 nemzet 83 filmjével együtt, a játékfilm kategóriában a 8. helyezést érte el.
Major László
Folytatjuk.
